Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

­­om ember egy fest­mény előtt vitázik. Mind­hármuk kezében ott a kép vételára. Tizenkilencezer forint. Történik mindez Szeged városában, a Képcsarnok Vállalat kiállításán, Szabó Vladimír egyik képe előtt. De másutt sem ritka az eh­hez hasonló jelenet. Vásárlás részletre A „vidék” szónak Ma­gyarországon jóval lesajná­­lóbb a mellékíze, mint má­­­sutt. És egyre kevesebb joggal. Ha például a pesti képzőművészeket kérdez­zük: ők boldogan szerepel­nek a megyeszékhelyeken rendezett kiállításokon. Amire lehetne ugyan azt mondani, hogy: persze, a pénz. Merthogy abból né­mely vidéken bővebben akad, mint Pesten. De nemcsak erről van szó. Őszinte érdeklődésről, művészetszeretetről is. Nemcsak a nagykereső ál­latorvos, vagy jómódú o­sz­­tag költi itt el (némely esetben: fekteti be...) pén­zét képekre, kerámiákra, textilmunkákra. Betéved a tárlatokra vágyakozó sze­mű diáklány vagy fiú is; van, aki naponta bejár, és elbűvölten megáll ugyan­azon kép előtt. — Ilyenkor minden lele­ményünket és főleg a ked­vezményes részletre vásár­­lás minden lehetőségét elő­vesszük — meséli Kézdy Györgyné, a vállalat vidé­ki kiállításainak a propa­gandistája —, hogy segít­sünk: övé lehessen, amire vágyik. Vágy a szépségre Egy másik nagy vidéki városban, Szász Endre ki­állítására készültek. A mű­vész maga tervezett­ plaká­tokat a kiállításra, ám megnyitás előtt néhány nappal csodálkozva látta, hogy a sok példányból alig néhány látható az utcán. Mi történt? A pla­kátragasztó arra le­tt figyel­mes, hogy a frissen felra­gasztott plakátokat éber művészetrajongók még nedvesen leszedegetik az oszlopokról. Azután volt, aki, egyszerűsítve a dolgot, a még száraz plakátok da­rabjáért öt forintot kínált a ragasztóembernek. Annak megesett a szíve rajta, s et­től kezdve egyre-másra kel­tek el a plakátok, hogy az­után élelmes fiatalok szo­bájának falát díszítsék. Noha­­ ez nem teljesen le­gális módja a „műgyűjtés­nek” (ezért is nem nevez­tük­ meg a várost, amelyben történt, nehogy netán meg­gyűljön a plakátragasztó ember baja fölötteseivel), mégis mutatja, milyen ele­ven a vágy és az igény a szépségre. S a friss, modern ízlésnek is jóval több a hí­ve, mint sokan vélnék. Esemény Esemény is a kiállítás. Van város, ahol az esti­órákra kérik a megnyitót, hogy legyen idejük munka után ünneplőbe átöltözni. Aki nem jöhet el, előtte be­jön, kimenti magát. Másfe­lől kicsit klubféle is a he­lyi tárlat: be-beszaladnak napközben, ebédszünetben a­z ... művészek, akik, természetesen, nem a vásárló, hanem a kolléga szemével vizsgálják az anyagot. Ha egyébként az ő kiállításuk kerül sorra, a rendező városok különlege­sen kitesznek magukért. Nemrég a zalaegerszegi Né­meth János keramikus — fazekasmesterek ivadéka — tartotta meg kiállítását, s a­­ város legfontosabb esemé­nyeként, hallatlan szeretet­tel, és gonddal rendezte meg a tárlatot. Emberek ezrei költöznek modern lakásokba, az új lakótelepek házaiba. Ezek ugyancsak szorgalmas láto­gatói a kiállításoknak. Vol­tak helyek, ahol a lakóte­lepi ablakok szabványmé­retére rendeltek függönyö­ket — kézzel festetteket — H. Páll Ilona festőművész­től. Ugyancsak a lakótelepi viszonylag kis falfelületek keltették fel az érdeklődést a kisebb méretű akvarellek, grafikák­ iránt. A grafika egyébként is „frontot tört”. Voltak, akik féltek, hogy az új vásárlók idegenkednek majd a fe­kete-fehértől, inkább szí­nekre vágynak. Mégis oz­*,an­YO) Ki­__­y a Dürer-te­am anyagából küldött szét válogatást a megyeszékhe­lyekre. A közönség ma már megtanulta, mi is az a szá­mozott példány, megismer­kedett a grafikai műfajok technikájával, a lapok érté­kével. Ifjú ötvösök Akad olyan tárlat is, amely a felfedeztetést hoz­za meg a művésznek: így például Nagy B. István éle­te első kiállítása Egerben. Van, akinél a koronát teszi rá, mint Diósy Antalé Pé­csett. Akadt teljesen újat hozó anyagi mint Kovács Éva keramikus és Puskás Imre festőművész közös ki­állítása. Ugyancsak hallat­lanul népszerűek a nemrég felnőtt, nagy tehetségű fia­tal ötvösgárda munkái. És végül a Képcsarnok­nak egy új, ősszel induló akciója: a festők, megren­delésre, portrékat készíte­nek majd. Hogy erről a meglepő, első hallásra né­miképp korszerűtlennek ha­tó kezdeményezésről ki mi­képp vélekedik, az felfogás dolga. De hogy igen nagy sikere lesz, az bizonyos. Fencsik Flóra SZOMBAT ESTE A KÉPERNYŐN Mi történt 1830-ban Nem idéző­jeles játék A cselekményhez hű atmoszféra Kaviár és lencse, Lila akác, Charley nénje, Léni néni — színpadi sikerek, amelyek a fiatal rendező, Kerényi Imre nevét hamar ismertté tették. Nemcsak a színházak, hanem a tévé közönsége előtt is, hiszen nemrég a képernyőn lát­hatta az ország a Léni nénit. A színházi rendező most szombaton, tévéren­dezőként is bemutatkozik: Málnay Leventével közösen állította képernyőre Nagy Ignác Tisztújítás című da­rabját. TÁRSRENDEZŐVEL — Benedek András dol­gozta át televízióra az ere­deti művet, s amikor fel­kértek a rendezésre, szíve­sen vállaltam — mondja Kerényi Imre. — De, mert a tévétechnikához nem ér­tek, Málnay Levente társ­rendezőm lett, ő irányította a felvételek technikai ré­szét, én a próbákat. — Milyen tapasztalatok­kal járt ez a kirándulása a Madách Színház színpadá­ról a televízió stúdiójába? — A legfontosabb: a tele­vízióban a rendezőnek már az első pillanatokban pontosan kell tudnia a vég­eredményt. Szokatlan volt a részletek kivágása az egészből; az a szükségsze­rűség, hogy mindig csak azt a pillanatot láttatja az em­ber, amelyet a kamera ki­választ. Ez egyben nagy le­hetőségeket is ad a rende­zőnek.•­­ A színjáték a maga idejében korabeli választási komédia volt. Ebből Vár­­konyi Zoltán a Nemzeti színpadán egy idézőjelbe tett előadást rendezett, pa­ródiát nagy komikusok részvételével, s ezzel zászlót bontott annak idején az idézőjelbe tett játékoknak. Nagy sikere volt. Mára már az idézőjeles, parodisztikus színházi előadásokból ren­geteget láttunk. Talán siókat is. Nem akartunk konkur­­rálni Várkonyi előadásával, a tévében nem érződik a paródia idézőjele, az idéző­jelet nem veszi fel a ka­mera. Azt csináltuk­ meg, mi történt 1830-ban. Rész­letező­ realista játékkal, egy korabeli történetet mon­dunk el, a cselekmény ide­jéhez hű, hiteles atmoszfé­rával, emberekkel, kosztü­mökkel. Lemondtunk a harsány komikumról, s in­kább az intimebb, mele­gebb érzelmi-szerelmi szá­lat emeltük ki, amelynek megjelenítésére a tévé kü­lönösen alkalmas. Vissza­helyeztük a szereplőket a darabbeli korukba, fiatal színészek játsszák a fősze­repeket: a most végzett Papp János, azután Káldy Nóra, Piros Ildikó, Storesnyi László, Lőte Attila, Bitskey Tibor. — y — FIATALOK FŐSZEREPBEN — Milyen rendezői szán­dék az alapja a Tisztújítás tévéváltozatának ? (MTI Fotó : Molnár Edit felv ) A Fővárosi Tanács végre­hajtó bizottságának ülés­termében átadták Lukács Györgynek a Goethe-díjat. Az ünnepségen részt vett tudományos és kulturális életünk sok kiválósága. A Goethe-díjat és az okleve­let Walter Möller, Maria Frifzkfurt főpolgármestere nyújtotta át Lukács Györgynek AZ ORCHIDEÁK BOLYGÓJA KIADTAK SEGÉDKÖNYVET IS A scifi-kedvelők örömé­re olvasási kedvüket már két sorozat elégíti ki. A Kozmosz­ Móra mellé fel­zárkózott a Kossuth Könyvkiadó is: a már klasszikusnak számító szovjet Beljajev két kisre­gényével nyitott. Beljajev szatirikus-fan­tasztikus Levegőkereskedő­je fél század után is friss. A fulladásra ítélt emberiség óriási harca a légrablókkal nagyméretű, néha már túl­­izgalmas körkép. A Tán­csics Könyvkiadó a nyu­gatnémet Franke Az orchi­deák bolygója című, sokat vitatott, igen borús látomá­sát adta közre. Franke li­dérces bolygóján az ember­telen embereket leigázzák a gépek. Jelentős kiadvány a ro­mán scifi-novellák gyűjte­ménye. A bukaresti Krite­rion kiadó Semlyén István válogatásában­ és gondos fordításában A kozmosz hullámhosszán antológia lapjain 17 író 17 kis terje­delmű írását jelentette meg. Meglepetés az angol Golding világsikere félfan­tasztikus Az utódokjával. A Kozmosz­ Móra a neander­völgyi és a mai ember ösz­­szecsapásának elgondolkoz­tató, igen izgalmas sztoriját adta ki. A scifi-olvasók­­ segéd­könyvét a Kossuthtól kap­tuk. Sink­a József és dr. Bittó János középfokú is­meretterjesztő műve, az „Utak a kozmoszba” nem­csak a holdleszállások pre­cíz krónikája; nagyon sok oldalról világítja meg a jö­vő űrkutatási lehetőségeit, a­hogyan továbbot is. Darázs Endre □ SZÁSZ IMRE elnyerte a Iowai Egyetem Paul Engle által életre hívott Nemzetközi Író Klubjának egyéves ösztöndíját. Ameri­kai tanulmányútja során az egyetemi irodalom és mű­fordító szakos hallgatóinak előadásokat tart a magyar irodalmi életről. □ TAMÁS ALADÁR re­gényes visszaemlékezései­nek új kötetében, a Felle­ges számkivetettségben, mozgalmas életének tizen­egy­ esztendejével ismertet meg. Emigrációjának na­gyobb állomásai: Prága, Párizs, Nelnet, Mexico- City, vándorútján többek között Bölöni Györggyel, Pór Bertalannal, Nagy La­jossal, Páll Sándorral, Ki­lián Györggyel, Karikás Frigyessel, Szántó Zoltán­nal és Károlyi Mihállyal találkozik. Az érdekes kö­tetet a Szépirodalmi Kiadó jelenteti meg. □ A HELIKON KLASZ­­SZIKUSOK legfrissebb ki­adványa Friedrich Schiller összes drámái két kötetben. Ezt követik majd Shakes­peare művei és Balzac: El­veszett illúziók című regé­nye. A múlt évben hetekig izgalomban tartotta az or­szág közvéleményét az a megdöbbentő bűncselek­mény, amelynek során két elvetemült bandita a rend­őrgyilkosságtól sem riadt vissza. Most, majd egy év múltán, az Ifjúsági Rádió Önéletrajz című műsorá­ban dokumentumjátékot sugárzott Börcsök András rendőr alhadnagyról. Mi­lyen ember volt Börcsök András? Élt, úgy, mint sokan mások, szerette a­­családját, becsülettel ellát­ta szolgálatát, szabad ide­jében rádiót hallgatott, vagy cukrászdába vitte a feleségét. A faluban, ahol nap nap után látták rend­őregyenruhájában, szeret­ték, tisztelték. Az ismerő­sök, a felettesei, a rokon­ság szavaiból és k­ülönösen felvázolt életútjából, ön­életrajzából világosan érez­hette a hallgató mindezt és azt is, hogy olyan sors, olyan élet volt e fiatal­­ember­ mögött, ami bizo­nyítja, hogy az értékelő szavakat nem valamiféle kegyelet, a természetelle­nes és korai halál miatti megdöbbenés adta az em­berek szájába. A szikár, egyszerű mondatok is érez­tették a hallgatóval, hogy a társadalom és a szűkebb közösség értékes tagjának életét oltotta ki a gyilko­sok golyója. Ezt a műsort feltétlenül el kellett készí­teni. Elismerés illeti mind­azokat, akik közreműköd­tek megvalósulásában. De az elismerés mellett meg­jegyeznénk, hogy az ilyen, egyszerűségében egyér­telmű riport tényei és mondatai közé felesleges a hivalkodóan sallangos ösz­­szekötőszöveg. ★ Antal Imre riporter időt adott Antal Imre zongora­­művésznek a zenei műsor­hoz, hogy utána ketten együtt kérdezzék meg An­tal Imre filmszínész véle­ményét Antal Imre házi­gazdáról. Tegnap este a te­hetséges fiatal művész mu­tatkozott be az Ablakban, s adott „házibulit” a rá­dióhallgatóknak, akik is­mét meggyőződhettek sok­oldalúságáról. Az egyórás adásban a zenéé volt a fő­szerep, de megállta helyét a riporter, a filmszínész és a házigazda is. És ismét komoly fejtörést okozott nekünk: hogyan jut ennyi mindenre ideje egyetlen fiatalembernek ? (harangozó) KONCERTEK, KIÁLLÍTÁSOK Mosonyi centenárium MEGEMLÉKEZÉSEK AUSZTRIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Október 31-én lesz Mo­sonyi Mihály halálának századik évfordulója. A ki­váló zeneszerzőről, Erkel és Liszt kortársáról, művé­szi törekvéseik követőjéről Budapesten és szülőföld­jén, az ausztriai Burgen­­landban is megemlékez­nek. Itt látta meg a vilá­got Boldogasszonyfalva— Frauenkircheben 1815. szeptember 2-án. Frauenkirchen község tanácsa a komponista szü­lőházában múzeumot ren­dez be, a ház falán emlék­táblát lepleznek le. Ün­nepi tanácsülésen emlé­keznek meg a falu kiváló művészfiáról, aki egész éle­tét a magyar nemzeti ze­nekultúra kibontakoztatá­sának szentelte. A tanács­ülésen Bónis Ferenc zene­tudós, Mosonyi életrajzíró­ja tart előadást. Kamara­műveiből a Tátrai-vonós­négyes ad elő. A közeli eisenstadti kastélyban és Bécsben, a Collegium­ Hun­­garicumban magyar művé­szek adnak hangversenyt Mosonyi Mihály alkotásai­ból. Mosonyi-emlékkon­­cert lesz október 10-én a nagytétényi kastélymú­zeumban, majd november­ben a Zeneművészeti Főis­kolán. A Zeneműkiadó Vállalat megjelentette a szerző ha­lála évében Batthyány La­jos nyilvános gyászünnep­ségén bemutatott Libera partitúráját. Bartók mel­lett Mosonyi emlékének szentelik a Zenetörténeti Tanulmányok harmadik kötetét. Az évforduló nap­ján, október 31-én nyílik meg a Nemzeti Múzeum­ban a Mosonyi-emlékkiál­­lítás.

Next