Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-02 / 257. szám

VÉGET ÉRT A BUDAPESTI PÁRTÉRTEKEZLET (Folytatás az 1. oldalról.) Mű folytatása — fogalmaz­ták meg — elképzelhetetlen általában a szocialista de­mokrácia, s különösen az üzemi demokrácia maga­sabb szintre emelése nél­kül. A vállalatoknak a gaz­dasági reform révén meg­növekedett önállósága is azt követeli, hogy a köz­­ügyek iránt érdeklődő, se­gíteni akaró munkásokat az eddiginél jobban vonják be az üzemvezetés gondjainak megoldásába. Sok helyütt azonban az üzemi demok­ráciát leszűkítik a terme­lési tanácskozásokra, ame­lyek gyakran formálisak, s nem eléggé közérthetően ismertetik még a vállalat általános feladatait sem. A munka megbecsülése Az is többször szóba ke­rült a vitában: az eredmé­nyesebb politikai és gazda­sági tevékenység nagyon fontos feltétele, hogy az eddiginél jobban ad­ják meg minden szinten a munka rangját és be­csületét, többet törődjenek a jó munkahelyi légkör megte­remtésével, ugyanakkor azonban határozottabban lépjenek fel mindenütt a munkafegyelem lazítóival, a hanyagokkal szemben, mert régi tapasztalat, hogy az elnéző szemlélet csak ideig-óráig tartó sikereket hozhat. A munkafegyelem lazu­lását több felszólaló össze-­ függésbe hozta a túltengő munkaerőmozgással, ami nagy károkat okoz a nép­gazdaságnak. Jogosan sér­ti a becsületesen dolgozó munkások önérzetét, ha az üzemről üzemre háza­lók több fizetést kapnak, mint a gyárukhoz ragasz­kodók. A bérezés, a helyes jöve­delempolitika torzulásait, fogyatékosságait is sok bíráló megjegyzés érte, a pártértekezleten. A felszólalók állásfoglalása megerősítette, hogy fontos a jövedelmek differenciálá­sa — ebben még további lépésekre is szükség van —, de a helyes törekvésekkel együtt olyan aránytalansá­gok is kialakultak egyes területeken, amelyek nem fejezik ki a végzett mun­ka értékét, ellentétesek a párt és a kormány jövede­lempolitikájával. Elmond­ták például, hogy a kisipari és a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben in­dokolatlanul magasabbak a keresetek, mint a jóval termelékenyebben dolgozó állami iparban. Több felszólaló foglalko­zott a főváros, az egyes ke­rületek fejlesztésének prob­lémáival. Elismeréssel mél­tatták, hogy a következő öt esztendőben minden eddi­ginél több pénz jut a fővá­ros fejlesztésére, elsősor­ban a lakásgondok és a közlekedés zsúfoltságának enyhítésére. A pártértekez­let küldöttei elismeréssel fogadták a bejelentést, hogy a főváros üzemei, intézmé­nyei az eddiginél jobban segítik a v­árosfejlesztő munkát: eddig 650 millió forint értékű munkát és pénzt ajánlottak fel óvodák, bölcsődék, parkok, út­törőházak és más fontos létesítmények terven fe­lüli építéséhez a negyedik ötéves terv éveire. A fővárosi építő­ipari vállalatoktól azt kér­ték a felszólalók, kövesse­nek el mindent, hogy az új lakótelepeken a lakásokkal együtt, időben építsék fel a bölcsődéket, az óvodákat, az iskolákat, az üzletháza­kat is. A metró Jó hírt hallottak a párt­­értekezlet küldöttei a met­róról. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa a Fővá­rosi Tanács vezetőivel együtt közölte a metróépí­tőkkel a Budapesti Párt­bizottság írásos beszámoló­jának azt a megállapítását, hogy a fővárosi közlekedés javításáért szükséges lenne a határidőnél hamarabb, 1972 végére befejezni a ke­­­let—nyugati metróvonal második szakaszának épí­tését. Az építők megvizs­gálták a lehetőségeket, s kérték, jelentsék be a bu­dapesti pártértekezleten: az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére vállalják, hogy egy évvel korábban, 1972. december 31-re befejezik a Deák tér és a Déli­ pá­lyaudvar közötti metró­szakasz építési-szerelési munkálatait. Sokan beszéltek a pártér­tekezleten a nők helyzeté­ről. Elismeréssel szóltak a nők üzemi, hivatali és ott­honi munkájának meg­könnyítésére tett eddigi in­tézkedésekről, de sok pél­dát hoztak fel annak bizo­nyítására, hogy még nem mindenütt valósult meg a gyakorlatban is a nők egyenjogúsága. A Beloian­nisz Gyárban például a dolgozók 64 százaléka nő, a 130 művezető között csak tíz nő akad, s az ő fi­zetésük is 500—600 forint­tal alacsonyabb, mint az ugyanolyan beosztású férfi­aké. Többen érintették felszó­lalásukban a közoktatás, az ifjúság nevelésének problé­máit Hangsúlyozták, hogy a közoktatás gondjait, elsősorban a fizikai dol­gozók tehetséges gyerme­keinek továbbtanulását közüggyé kell tenni. Szóvá tették, hogy az ok­tatási reform megvalósítása lassan halad, a pedagógusok túlterheltsége gátolja a ha­tékonyabb nevelőmunkát, amely pedig az oktatási re­form egyik fő törekvése. Az ideológiai és a kultu­rális élet kérdéseivel foglal­kozó felszólalók elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a közvélemény hatékonyabb munkát vár az ideológiai és a kultúrpolitikai életben dolgozóktól, magasabb szintre kell emelni az esz­mei-politikai nevelőmunkát. Bírálták az irodalomkritika gyengeségeit, a nyugati esz­meáramlatok elvtelen át­­plántálását, azt kérték a könyvkiadóktól, hogy olyan műveket adjanak ki, ame­lyek nemcsak igényeket elé­gítenek ki, hanem igénye­ket ébresztenek is. város kommunistái helyes­lik, támogatják ezt a politi­kát, tudnak és akarnak is érte dolgozni. Hangsúlyoz­ta, hogy az üzemi demokrá­cia szélesítését, a helyi tá­jékoztatás javítását sürgető felszólalók jogosan támasz­tották azt az igényt, hogy a vezetők ne csak együtt­­érezzenek, hanem együtt is gondolkozzanak, együtt is cselekedjenek azzal a kollektívával, amelynek a tevékenységét irányítják. Elsősorban arra hívta fel az üzemi, vállalati vezetőket, hogy éljenek jobban a meg­növekedett önállósággal, merjenek dönteni, felelős­séget vállalni. Az igán intenzív munka­erőmozgással kapcsolatban a Budapesti Pártbizottság első titkára hangsúlyozta: jogos az igény, hogy hatá­rozottabban lépjenek fel a munkaerő-csábítókkal, a munkahelyek változtatásá­ból sportot űzőkkel, a kö­zösség megkárosítóival szemben. Jogos az az igény — mondta —, hogy olyan legyen a légkör, amelyben anyagi, erkölcsi és társadal­mi vonatkozásban egyaránt nagyobb megbecsülést kap­nak a becsületesen dolgo­zók, s ne érezze jól magát társadalmunkban az olyan ember, aki csak magával törődik, s nem a becsülete­sen végzett munkája alap­ján, hanem mások rovására akar boldogulni. Németh Károly egyetértését fejezte ki azokkal a felszólalókkal, akik határozottabb fellépést sürgettek az anyagiasság, az egoizmus, a szocialista cé­loktól idegen magatartás je­lenségeivel szemben. Mint mondta, a leghatározottab­ban vissza kell utasítani azokat a nézeteket, amelyek szerint az öntudatos, áldo­zatos munka és magatartás igénye valamiféle szektás követelmény, mint ahogy vissza kell utasítani az olyan nézeteket is, amelyek szerint az anyagi ösztönzés következetes alkalmazása valamiféle liberalizmus. A zárszó után a pártér­tekezlet egyhangú határozattal el­fogadta a Budapesti Párt­bizottság írásos és szóbeli beszámolóját, a vita összefoglalóját, vala­mint a kongresszusi irány­elvekre és a szervezeti sza­bályzat tervezetére vonat­kozó állásfoglalást. főrendezője, Kelen Béla, az Esti Hírlap főszerkesztője, Keszei Károly, a Magyar Horgász Szövetség főtitká­ra, Kiss Dezső, KPM-mi­­niszterhelyettes, Kiss Gyu­lá­né, a Budapesti Haris­­nyagyár munkása, • Kisvári János, a 43. számú Építő­ipari Vállalat vezérigazga­­tója, Kiss P. László, a Du­na Tsz elnöke, dr. Kocsis Magda, a János Kórház he­lyettes területi igazgatója, Konyi Gyula, Lakatos De­zső nyugdíjas, Lányi Nán­­dorné, a Gyapjúmosó és Szövőgyár mintaszövője, Lengyel Imre, a Fővárosi Kiegészítő Parancsnokság parancsnoka, özv. Majláth Bálintné, a CSVM gép­munkása, Mantics László­­né, a Fegyver- és Gázké­szülékgyár szb-titkára, dr. Maros Mária, a Külkeres­kedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője, Megyeri Károly, a TV főszerkesztő­je, Mezei­ Pál, a Vörös Csil­lag Traktorgyár hegesztő­je, özv. Mező Imré­né nyug­díjas, Molnár Ágnes, az Újpesti Áruház szakmun­kása, Molnár Endre, a XIX. kerületi PB első tit­kára, Molnár Ernő, az ELZETT vezérigazgatója, dr. Nagy Károly, az ELTE rektora, Nagy Ri­chard, a VIII. kerületi PB első titkára, Németh Ká­roly, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára, Pan­­durovics József, a SZOT Budapesti Tanácsának ve­zető titkára, Parnicsán László, a 43. számú F­pítő­­ipari Vállalat brigádveze­­tője, dr. Patkós Lajos, a Fővárosi Bíróság elnöke, dr. Pál Lénárd, a KFKI igazgató­ja, dr. Perényi Im­re, a Műszaki Bevetem rek­tora, dr. Péter János, a Bu­dapesti Pártbizottság osz­tályvezetője, dr. Réti La­josné, a Habselyem Kötött­árugyár igazgatója. Rév La­jos, az OKISZ elnöke. Ré­vész Ferenc, a Szabó Ervin Könyvtár igazgatója. Ruzs­­batzky László, a Munkás­őrség budapesti parancs­noka. Sarlós István, a Fő­városi Tanács vb-elnöke. Somogyi Imre, a IV. kerü­leti PB első titkára, Somo­gyi Sándor, az MSZMP KB osztályvezető-helyet­­tese, dr. Sós György, a Bu­dapesti Rendőrfőkapi­­tányság vezetője, Sóvári Gyula, a Láng Gépgyár csoportvezetője, Schumeth János, a XIV. kerületi PB első titkára, Szabó János­né, az Egyesült Izzó szak­munkása, Szabó Piroska nyugdíjas, Szakali József, a X. kerületi PB első tit­kára, Szegedi Andor, a Fő­városi Tanács főosztályve­zetője, Szépvölgyi Zoltán, a Budapesti Pártbizottság titkára, Szilágyi Lajos, az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium minisz­terhelyettese, Szlovák György­né, a Pamutfonó élőmunkába, dr. Udvarit Károlyné, az Országos Gu­miipari Vállat pb-titkára, Vágvölgyi Tibor, a Tan­­könyvkiadó Vállalat igaz­gatója és Venéczi János. A választás után a párt­­bizottság megtartotta első ülését, amelyen megvá­lasztotta a Budapesti Párt­­bizottság titkárait, a tizenöt tagú végrehajtó bizottságot. A Budapesti Pártbizottság első titkára Németh Károly, a pártbizottság titkárai: Katona Imre, Somogyi Sán­dor, Szépvölgyi Zoltán. A VB további tagjai: Bara­nyai György, Borbély Sán­dor, Csillik András, Dienes Béla, Kelen Béla, Nagy Ri­chard, Parnicsán László, dr. Pál Lénárd, Sarlós István, Szabó Piroska, dr. Udvardi Károlyné. A fegyelmi bizottság el­nökévé Szegedi Andort vá­lasztották. A pártbizottság ezután megválasztotta a munkabizottságokat — a pártépítési munkabizottság elnökévé Somogyi Sándort, a gazdaságpolitikai munka­­bizottság elnökévé Szépvöl­gyi Zoltánt, a propagandá­és művelődési bizottság el­nökévé Katona Imrét vá­lasztották­­, s megerősítet­te tisztségükben a pártbi­zottság osztályvezetőit, dr. Péter Jánost a párt- és tö­­megszervezetek osztályá­nak, Peják Emilt, a propa­ganda- és művelődési osz­tály, Gérnyi Kálmánt, a gazdaságpolitikai osztály, Vida Kálmánt, a közigazga­tási és adminisztratív osz­tály, Uzsoki Istvánt, a párt­gazdasági és ügykezelési osztály vezetőjét. Ugyan­csak megerősítette a párt­­bizottság tisztségében Ke­len Bélát, az Esti Hírlap fő­­szerkesztőjét. A választás után a párt­­bizottság új tagjai nevében Németh Károly mondott köszönetet a bizalomért. Megköszönte azoknak a munkáját, akiket más, fon­tos beosztásuk miatt most nem választottak be a párt­­bizottságba, s külön szólt Venéczi János tevékenysé­géről, aki hosszú időn át látta el a Budapesti Párt­­bizottság titkári tisztjét. Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára A rámo A vitát összegező Németh Károly kiemelte, hogy a felszólalásokban alapvető egyetértés jutott kifejezésre a főváros pártszervezetei­nek négyéves tevékenységét illetően, a pártértekezlet minden felszólalója hitet tett a párt fő politikai irányvonalának támogatá­sa mellett. A pártértekezle­ten kifejezésre jutott: a fő­ A pártbizottság tagjai A pártértekezlet megvá­lasztotta a Budapesti Párt­­bizottságot. A pártbizott­ság tagjai: Bakó Ágnes, a Párttörténeti Intézet igaz­gatóhelyettese, Baranyai György, a BM főcsoportfő­nökhelyettese, Berger An­­talné, a KELTEX pb-titká­­ra, Bíró Jánosné, a Leőwey Klára Gimnázium tanára, Bodonyi Pálné, a Hazafias Népfront Budapesti Bizott­ságának titkára, Borbély Sándor, a Csepel Művek pb első titkára, Bub­la Gyu­la, a Ganz Villamossági Művek csoportvezetője, dr. Bük Imre, a Corvin Áru­ház igazgatója, dr. Csendes Károly, a legfőbb ügyész helyettese, Csikesz József­­né, a Fővárosi Tanács VB- elnökhelyettese, Csillik András, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója, Do­­mozi János, a CSVM hen­gerésze, Éger János, az Ön­tödei Vállalat csoport veze­tője, Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács pb-titká­­ra, Fábián Jánosr­.á, a Má­jus 1. Ruhagyár szabómun­kása, dr. Fekete Károly, a Központi Döntőbizottság elnöke, Fekete Józsefné, a Ganz Műszer Művek mi­nőségi ellenőre, Gallai La­jos, a Pénzügyminiszté­rium főosztályvezetője, dr. Ganczer Sándor, a Terv­­gazdasági Intézet igazgató­ja, György Gyula, KGM- miniszterhelyettes, Hajtun Irén, a Magyar Posztógyár pb-titkára, özv. Hampel Henrikné, a Hazai Fésűs­fonó csoportvezetője, Han­tos János, a Fővárosi Ta­nács VB-elnökhelyettese,­­Ivanics István, a Ganz- MÁVAG csoportvezetője, Jovanovics Miklós, az Új írás főszerkesztője, Kakuk Józsefné, a II. kerületi PB titkára, Kamhal József, az EMG esztergályosa, Kato­na Imre, a Budapesti Párt­­bizottság titkára, Kazimir Károly, a Thália Színház Milliók nézik a televíziót Érdemes hirdetni a televízióban Változatos reklámadási időpontok Havonta egy alkalommal szórakoztató éjszakai reklámrevü! Felvilágosítás és rendelésfelvétel: MRT KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ IRODA Budapest VIII., Bródy Sándor u. 5—7. Telefon: 143—057

Next