Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
• Sok mindenre vállalkozott tegnap a televízió. Jól indult például a Rólad van szó című sorozat: érdekes volt, izgalmas, s feltehetően sok fiatal nagy érdeklődéssel figyelte. Még a képernyő fekete-fehéren is nagyszerűen hatott A Nap és a Hold elrablása című, talán már ma is klasszikusnak számító rajzfilmköltemény, és a maga nemében ugyancsak szellemesre ingereljétek az egeret. Nagy fába vágta fejszéjét a Változó világ szerkesztője, amikor olyan óriási kérdéskomplexumot igyekezett megközelíteni, mint a nemzeti sajátosságok; a műsor becsületére váljék, nem sikertelenül. Sok részletében érdekesen, öszszetetten. Legfeljebb csak a művészetek nemzeti karakteréről szóló eszmefuttatás volt soványabb, mint amit aligegy héttel korábban ugyanerről a témáról László Gyula a televízióban mondott. Közepesen indult a művészeti vetélkedő, pedig a téma jó volt, az illusztrációk sem rosszak, a csapatok is becsülettel birkóztak a feladatokkal. Mégis érdektelenebb volt jó néhány vetélkedőnél. A tegnap este főműsora vitathatatlanul Urbán Ernő riportfilmje, A Kántor család volt. S elsősorban nem azért, mert a főműsoridőben, a Híradó után sugározták. Főműsorrá tette a tény, hogy megtalálták ezt a családot, hogy Urbán Ernő a legjobb riporteri — újságriportbeli — hagyományokat követve a szemünk előtt „lenyomozta” életüket. Minden új lépés, minden új interjú, minden új helyszín fontos adalék volt, amelyik kikerekítette egy magát hétköznapinak tartó, a valóságban alighanem mégiscsak példamutatóan rokonszenves család küzdelmes, tíz esztendejét. Alig volt olyan részlet, amely ne maradna emlékezetes a nézők számára, akár a családfő levelének históriája, akár az asszony vallomása, miért akarta otthagyni a férjét, akár a gyerekek, s köztük elsősorban a hajnali háromkor kelő tehenészkislány, akire egyszerűen nem lehetett meghatódottság nélkül nézni. Valószínűleg kevés olyan szülő akadt a képernyő előtt, aki — ha a körülményekre nem is —, de a gyerekekre, mint szülő, ne irigykedett volna. Nem tudni, kinek gratuláljunk először: Urbán Ernőnek, az író-riporternek tapintatos, mégis lényegretörő, pontos kérdéseiért, s az egész anyag feltárásáért, Szűcs Lászlónak, a rendezőnek, Janovics Sándor operatőrnek, akinek nem e képek jólfésültsége, hanem az őszinteség volt a célja. Tudta, érezte, az a fontos, hogy a legfontosabb pillanatokat spontánul megörökítse. Végül is azonban a legőszintébb tisztelet hangján Kántoréknak kell gratulálnunk, nem annyira a filmért, mint az életükért. —bel— Küldött az iskolából Ifjúság, nevelés, pedagógusok Kovács Éva, a Kossuth Zsuzsa Gimnázium igazgatónője éppen huszonöt esztendeje párttag. Történelemszakos tanár, s hatodik éve vezetője az iskolának. Arról kérdezzük, hogyan ítéli meg az ifjúság nevelésének helyzetét. Normák — Úgy vélem, nevelési feladataink egyik legsürgősebbje most, egyértelműen és határozottan, megszabni a kötelező normákat, amelyek megtartását elvárjuk a fiataloktól. Nem arról van szó, hogy nem értjük meg vagy hogy erőszakos eszközökkel kellene befolyásolni a más véleményen levőket —, de talán túl szemérmesek vagyunk saját normáink megfogalmazásában, közzétételében. Úgy gondolom, nevelni — nemcsak az iskolában, mert ez egyáltalán nem iskolai probléma — ilyen normák nélkül nem lehet. — Ha nem mindig határozottak ezek a normák, akkor ennek oka abban is keresendő, hogy még min alakultak ki véglegesen? — Bizonyára ez is igaz, de az alapkérdésekben kialakultak és határozottak ezek a normák. Akár az ízlésre gondolok, igen nagy az egyéni szóródás, de végül is létezik egy közízlés, amely bizonyos határokat szab. Léteznek normáink az egymás közötti viselkedésben, s abban is, hogy milyen hangnem az, amely még megengedhető, és amely már nem. Kétségtelenül ezeket a normákat gyakran külsőségekkel azonosítják, de ez sem lehet akadálya, hogy legfontosabb igényeinket közöljük a fiatalokkal. Ha ezt megtettük, akkor sok másban építhetünk a fiatalokra, mi is segíthetünk nekik megmondani: mi az, amit a társadalom mai helyzetében ne fogadjanak el, mit utasítsanak el, mi ellen harcoljanak. Kevés az idő . Ami a világnézetet illeti: nem frázis, hanem mindennapi tapasztalataink igazsága, hogy a mi világnézetünk alapelveit — az emberek egyenjogúsága, a kizsákmányolás lehetetlensége, a humanista célok — a fiatalok magukénak érzik, természetesnek tartják aszocializmus közegét. Mégis bizonyos: egyénenként sokkal többet kellene foglalkozni a fiatalok világnézetének formálásával. Erre azonban manapság a hely, az idő, a tantervek és a tantermek túlzsúfoltsága, a pedagógusok túlterheltsége miatt a kelleténél jóval kevesebb idő jut. — Általában, azt hiszem, az iskola, és a pedagógus, még nem kapta meg azt a megbecsülést, azt a rangot — nemcsak az anyagiakról van szó, bár nem kis részben azokról is —, amely a jövőt építő szocialista társadalomban megilletné őket. Most, a kongresszus előtt, elsősorban ezek a gondolatok foglalkoztatnak. ESTI PREMIER Moravia A világ olyan, amilyen... című kétrészes színművét Léner Péter rendezésében ma este mutatja be a Thália Színház. Képünkön: Esztergályos Cecília és Szabó Gyula. UNESCO- TERV Ifjúsági világkonferencia Hazaérkezett Párizsból az UNESCO-közgyűlés nevelési szekciójának tanácskozásán részt vett magyar küldöttség. Dr. Benczédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, az UNESCO magyar nemzeti bizottsága nevelési albizottságának elnöke a párizsi tanácskozásnál elmondta: a tanácskozásról elmondta: a tatettek abban, hogy a jövőben az ifjúság képviselőit jobban be kell vonni a nemzetközi szervezet terveinek, javaslatainak kidolgozásába, s a végrehajtás megszervezésébe. Ennek a gondolatnak jegyében kapott helyet a távlati elgondolások között ifjúsági világkonferencia összehívása is. A közgyűlés elfogadta egy európai egyetemi-főiskolai dokumentációs- és tájékoztatási központ létrehozásának tervét. Az új intézménynek az lesz a feladata, hogy elősegítse a felsőoktatásban a korszerűsítést, valamint az egyetemek, a főiskolák közötti tapasztalatcserét. 1972-ben Indiában és Latin- Amerikában kísérletek kezdődnek távközlési mesterséges holdaknak az oktatásban való felhasználására. (MTI) 500-600 MILLIÓ FORINTOS palotaprogram KÖVETKEZIK A DUNAI SZÁRNY A budai Vár rekonstrukciója során teljesen elkészült a második világháborúban súlyos károkat szenvedett műemlékkomplexum déli része. Az ezzel egyidőben folyó régészeti feltárások tovább gazdagították a Vár történelmi értékeit, amelynek idegenforgalmi és városképi jelentősége máris számottevő. Új otthont talált itt a Budapesti Történeti Múzeum. A negyedik ötéves tervben újabb 500—600 milliót fordítanak az újjáépítésre. Ennek során rekonstruálják a dunai szárnyat. Ide költözik idővel a Nemzeti Galéria. A továbbiakban sor kerül a Szent György tér felőli szárny, valamint a Palota téri rész újjáépítésére is. Az előbbiben a Legújabbkori Történeti Ivmúzeum, az utóbbiban pedig a Nemzeti Könyvtár kap helyet. A budai Vár teljes felépítése az ötödik ötéves tervben valósul meg — további 300—400 milliós költséggel. (MTI) Kerekasztal a romantikáról A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Felvilágosodás- és reformkori tanszéke 1971 első felében kerekasztalmegbeszélést rendez a romantika kérdéseiről. Bérarányok — A kongresszus anyagából milyen kérdések ragadtak meg leginkább? — Talán elsősorban a bérarányok kérdése. Helyeslem, hogy a keresetek differenciálódnak, ha a bérek mögött valódi munka áll. Egyszer azonban azt is tisztázni kellene: a társadalomnak melyik munka mennyit ér? Ennek kidolgozása lenne az alapfeltétele a helyes bérarányok megteremtésének. Bernáth László Oidipusz király a Madách Színházban Száz percen át pereg megállás nélkül a játék a Madách Színház színpadán. S ez illik ehhez az egy kőtömbből vésett, zárt és kristályos műhöz, amelyről bátran írhatjuk le ezt a ritka szót: tökéletes. Szophoklésznak, az istenek kedvencének sikerült úgy kifaragnia ezt a szobrot, hogy a lényegre figyelt és mégis minden részlet hibátlan, olyan kemény sziklából véste ki művét, amely két és fél ezer éve állja az idők viharát — nem múzeumban, hanem Európa közös „közterein” —, s mindig tudott mondani az embereknek örök és időszerű érvényűt. Persze,az is a szobrok sorsa, hogy sokféle szögből lehet nézni őket, lényeges mondandójuk helyett a másodlagosra figyelni. De még így is érdemes. Nemcsak azért használtuk a kínálkozó szoborhasonlatot, mert a darab zsenális magyarra ültetője — kinek eleven színpadi nyelve oly könnyed gyalogléptekkel lépeget a görög metrumok rácsán —, Babits Mihály is ezt a szobrászi tökélyt emlegeti Szophoklész tanulmányában. Hanem azért is, mert Ádám Ottó színpadán többször is eszünkbe jut ez a szoborszerűség. Mintha a mozdulatok, maszkok is egy-egy görög szobrot másolnának. Dekoratív, „szép” minden részlet. A mű egésze azonban e sok részletszépség ellenére is „rossz szögből” látszik. Vajon mi őrizte meg oly modernnek az Oidipusz királyt? A családi rémdráma véres-misztikus története önmagában aligha. A Végzetről és a szabad akaratról szóló bölcselmek is közhelylyé hígultak a századok során. A mélylélektan nagy kurzusa idején a főhősről elnevezett komplexus tévértelmezése vitte el a pszichologizálás felé a darabot (pedig, ha valakinek nem volt ödipusz — bocsánat, Oidipusz-komplexusa —, úgy igazán Oidipusz volt az). Korunk új műfajt dobott fel, a művészeten többnyire kívüleső krimi kurzusát. De azt hiszem, azok is nagyot tévednek, akik „istenek detektívregényének” tekintik a darabot, ahol Oidipusz, mint afféle mondás szuper- Maigret nyomoz, míg ki nem derül, hogy ő a tettes. Gábor Miklós Oidipusza zseniális melléfogás. Akárcsak az előadás. Az alakítás és az előadás cizellált, gyönyörű megoldásai során egybemosódik részlet és lényeg. Mozdulatok artisztikuma bűvöl el, fényhatások gyönyörködtetik a szemet, Szinte Gábor és Mialkovszky Erzsébet komor szépségű színpadképe ad biztos keretet, Sáry László elektronikus zenéje fokozza a hatást — de mindebből nem kiabál ránk az, amiről létünk szerint szól a darab minden korok emberének. Hogy Oidipusz „bűnösen” is egy fejjel nagyobb környezeténél és éppen akkor nő föléjük, amikor megszűnik másokban keresni-üldözni a bűnöst, s elkezdi önmagát vizsgálni. Amikor karrierje csúcsáról önmaga taszítja le magát, felismerve, hogy „mocsárban” élt, szembeszáll a lelkiismeretnyugtatókkal, kik szerint „legjobb vaktában élni, éljen, ki ahogy tud”. Bűnt lehet ártatlanul is elkövetni. De büntetlenül nem. S ha a világ megbocsát is érte, nekünk magunknak nem szabad. Nem sajnálnunk kell tehát Oidipuszt a darab végén, hanem tisztelni, mert itt lesz igazán hős. Emberi léptékű hősök Szophoklész hősei, emberi indulatokkal — ezt leginkább Pécsi Sándor valósítja meg. Teiresiasként Huszti Péter túlságosan lírai alkat Kreon kemény, érett, összetett szerepére. Psota Irén a rendezői koncepción belül hibátlan Iokaszté. Horváth Ferenc, Szénási Ernő és Dégi István szépen, visszafogottan deklamálják el epizódszerepüket. Paudits Béla messze súlycsoportján felüli feladatot kapott a Hírmondó fontos szerepében. A Kórust — a görög drámák modern előadásainak örök gondját — a lehetőségig jól oldotta meg az előadás: terepszínűen a háttérbe olvadnak, ha kell, és önálló lírai egyéniségekként lépnek elénk, amikor erre van szükség. Minden olajozottan gördül tehát, miközben egyik legbiztosabb stílusérzékű, kitűnő rendezőnk és egyik legokosabb, legmodernebb, legjobb színészünk óriási ügyszeretettel és tehetséggel megostromolja a csúcsokat, de vissza-visszacsúszik róla. Helyszűke miatt álljon itt csupán egy példa az előadás kis melléfogásaiból. Oidipusz először hallva bűnéről, döbbenten visszakérdezi a jóst, mondja el még egyszer. Ehhez Gábornak a következő gesztusa van: kezét tölcsérként füléhez tartva, odahajlik partneréhez. Holott nálunknál nyilván százszor jobban, tudja, hogy Oidipusz nem nagyot hall, hanem — ahogy mondani szokás —, nem hisz a fülének. Mi meg — ahogy mondani szokás —, nem hiszünk a szemünknek e „gyengébbek kedvéért” produkált pantomim láttán. És mindezek ellenére azt javasoljuk a színházszerető olvasónak: nézze meg a Madách Oidipuszát. Élményben lesz része. S ami a fölrótt hibákat illeti: nem a kritikus tette túl magasra a mércét. Hanem Szophoklész. Fencsik Flóra GYÜMÖLCSÖSÉBE, KERTJÉBE, TELKÉRE, gyümölcsoltványok bogyósgyümölcs-bokrok szőlőoltványok díszfák rózsatövek díszcserjék fenyők örökzöld lomblevelű cserjék ezüstfenyők NAGY FAJTA VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK PONTOS KISZOLGÁLÁS, KEDVEZŐ ÁRAK, SZAKTANÁCSADÁS GÖDÖLLŐI ÁFÉSZ GYÜMÖLCSFALERAKATA Gödöllő, Szabadság út (a palotakerti HÉV-megálló mellett)