Esti Hírlap, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

NYUGAT-BERLINI TELEFONJELENTÉSÜNK A tizenegyedik négyhatalmi tanácskozás előtt A nyugat-berlini kérdés számos kínálkozó hasonlat mellett ebben a pillanatban leginkább olyan almához hasonlítható , amelyet sa­játos módon nem a fa tart, hanem az egész almafa, egy almán függ, minden többi gyümölcsével. Az NSZK kormánya, amikor engedett bizonyos belső és külső nyomásnak és össze­kapcsolta a szovjet—nyu­gatnémet szerződés ratifi­kálását a nyugat-berlini helyzet „kielégítő rende­zésével”, nem egyetlen kérdéssel, hanem hatás­körén kívül eső, egész bo­nyolult problémakomple­xummal kötötte össze, Moszkvában aláírt megál­lapodását. A három nyugat-berlini nyugati megszálló hatalom, a nyugat-berlini (vagy aho­gyan ők nevezik: „berlini”) kérdésben az egész Német­országért való négyhatalmi felelősség fenntartásának kulcsát, a bonni keleti poli­tika „kordában tartásának” eszközét látja. Különösen az Egyesült Államok szi­matol különösebb veszélyt, az augusztusban megkötött moszkvai és most parafált varsói megállapodásban. Attól tart, hogy a szövet­ségi köztársaság közele­dése a szocialista álla­mok felé — Bonn min­den bizonyítása ellenére —, az NSZK nem kívánt önállósulását és bizonyos távolodását jelenti a nyu­gati szövetségtől. Tovább bonyolítja a nyu­gat-berlini problémát, hogy mindhárom nyugati hata­lom saját külön célkitűzé­seit is összekapcsolja a nyugat-berlini kérdéscso­porttal. A négyhatalmi felelősség fenntartásának igénye je­lentkezik abban a nyugati álláspontban, amely szerint az érintett német felek, csak a négy nagyhatalom felhatalmazása alapján tár­gyalhatnak a Nyugat-Ber­­linbe vezető összekötő utak kérdéséről, illetve a tran­zitforgalomról és más Nyu­­gat-Berlinnel összefüggő problémákról. A német fe­lek közötti tárgyalásra vi­szont — ugyanezen állás­pont szerint — csak akkor kerülhet sor, ha a négy nagyhatalom képviselői már elvi megállapodásra jutottak egymással és azt rögzítették. Az elvi megállapodás egyik lényeges akadálya, az NSZK jogellenes ál­lamigazgatási és államha­talmi jelenléte a város­ban. Ennek a jelenlétnek a le­építése a megbeszélések egyik központi témája. Ugyancsak fontos probléma Nyug­at-Berlin külső kép­viseletének a kérdése. Ezt jelenleg bizonyos vonatko­zásokban a három nyugati nagyhatalom megbízásából az NSZK látja el. A Nyugat-Berlinbe veze­tő utak az NDK szuverén területén haladnak keresz­tül. (Az NDK szuverenitá­sa csak a nyugat-berlini megszálló fegyveres erők közlekedését illetően korlá­tozott.) Az NDK kormánya, amikor a közelmúltban a két német állam megbeszé­léseinek folytatását kezde­ményezte, javaslatot tett, hogy az NDK és az NSZK kössön megállapodást a köl­csönös tranzitforgalomról. Ezzel az NDK Bonn-nak semmiféle államhatalmi vagy államigazgatási jogát sem ismerte el Nyugat-Ber­­linben, azonban az NDK és az NSZK tranzitforgalmi megállapodása — tekintet­tel az NSZK és Nyugat- Berlin szoros gazdasági, pénzügyi és kulturális kap­csolataira — elősegítené a nyugat-berlini helyzet kí­vánt, kielégítő rendezését. Ebből kiindulva az NDK elképzelését a megoldást támogató, ru­galmas kompromisszum­javaslatnak kell tekinte­ni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy hasonló jellegű tran­­zitmegállapodásra volna szükség az NDK és a nyu­gat-berlini szenátus között is. A szenátus azonban egyelőre csak a nyugat-ber­lini lakosok berlini, illetve NDK-beli látogatásának problémáiról volna hajlan­dó megbeszélést folytatni az NDK-val és az összekötő­­utak vonatkozásában — a német felek tárgyalása ese­tén — az NSZK-t tekintené „képviselőjének”. A négy nagyhatalom megbízottja hétfőn ül ösz­­sze tizenegyedszer Nyugat- Berlinben. Előrehaladásról eddig csak a kilencedik ta­lálkozó közleménye számolt be. Bár az ülések titkosak, annyi mégis megállapítha­tó, hogy a felek már nem az alapvetően eltérő jogi alapálláspontokról vitat­koznak, hanem ezeken túl­lépve, keresik a megoldás lehetőségét. Ennek során a Szovjetunió építő erőfe­szítéseket tesz a város eredeti státusán alapuló rendezés érdekében, míg a nyugati hatalmak — ugyancsak észrevehetően — nehezen akarják kiengedni a kezükből a moszkvai szer­ződés ratifikálásának és más európai kérdések meg­oldásának eddig olajozottan működő fékjét. Nyugat- Berlin gyakorlati problé­máinak valóságos rendezé­se csak másodlagos jelen­tőségű számukra. Győrffy Tibor ÁLHÍREK A LETARTÓZTATÁSRÓL Kétségtelen, hogy 1960- ban kezdett Mengele lába alatt forróvá lenni a talaj. Nemcsak Eichmann elfoga­­tása miatt­­, de ekkor hangzott el a Nemzetközi Auschwitz Bizottság fel­hí­vása, majd a testület nyílt levelet intézett az argentin kormányhoz Mengele ki­adatása ügyében. Ekkor letartóztatásáról is felröp­pentek hírek, miként ké­sőbb, 1964. júniusában új­ra ez történt: a perui bel­ügyminiszter maga jelen­tette be az eseményt. Ké­sőbb a köztársasági elnök sajtótitkára személyesen cáfolta a hírt. Egyébként ekkor már­­ a tisztességes antifasiszta, az azóta el­hunyt dr. Fritz Bauer bes­seni főállamügyész kezde­ Debrecen testvére Vilnius, november 21. Debrecenről nevezték el a litvániai Klaipéda kikö­tőváros új lakónegyedének egyik legszebb utcáját, a két testvérváros közötti ba­rátság jelképeként. A MENGELE TÖRTÉNET (2.) „ Nevezett paraguayi állampolgár. 1960 május tizedikén — miután izraeli titkos rend­őrök Argentínában elfog­ták barátját, Adolf Eich­­mannt — Mengele gyor­san megvált argentin ál­lampolgárságától. Utóbb az­­is kiderült: annak idején Gregory dr. név­re szóló, vöröskeresztes útlevéllel érkezett Ar­gentínába, ahol elein­­te orvosi praxist foly­tatott, majd biokémikus­ként dolgozott egy labora­tóriumban, később egy T­immer­mann nevű ham­burgi emigránssal közösen saját laboratóriumot léte­sített. Fényezésére 60 ezer márka jutalmat tűztek ki Menge­le nyomravezetőjének, az NSZK történetében addig legmagasabb „vérdíjat”. Nem volt igaz tehát az 1960. márciusi hír Mengele elfogatásáról. Nem bizo­nyult Men­gelé­vel azonos­nak az a dr. Joseph Kanat nevű német orvos sem, akit 1961. júliusában a brazil hatóságok tartóztattak le. A VISSZAKÖVETELT DIPLOMA Igaz volt azonban, hogy Mengelének 1964 januárjá­ban volt bátorsága — hal­latni magáról. Egy dél­amerikai közjegyző útján panaszt emelt az NSZK egyik bíróságánál a frank­furti és a müncheni egye­temek ellen, amelyek — orvoshoz méltatlan visel­kedés címén — megfosztot­ták diplomáitól. (A többes­szám indokolt: kát diplo­mája volt.) Miként — már tíz esztendővel korábban 1954-ben is hallatott magá­ról, amikor képviselője, az időközben elhunyt náci­védő ügyvéd, a frankfurti d­r. Hans Latemser útján folyt le a Mengele-házas­­pár válópere a freiburgi bíróság előtt. (Mengeléné különben so­káig Zürich-Klotenben élt, a Schwimmbadstrasse 9. alatt, alig 500 méternyire a repülőtértől. Sokak sze­rint azért vállalta, hogy ilyen lármás helyen lak­jék, mert Mengele többször is hazalátogatott Latin­Amerikából. Biztonságo­sabbnak tartották, ha a repülőtér közvetlen közelé­ből, a nagyváros érintése nélkül, azonnal felesége la­kásában köt ki. Sokan arra is megesküsznek, hogy Mengele 1959-ben otthon is járt, Günzburgban, apja temetésén. Az ex-Mengelé­­nél egyébként a svájci ha­tóságok később kiutasítot­ták, az asszony ezután Al­to Adige tartományban, Meranóban telepedett le). A nagy forradalmár születésének 150. évfordulóján, Engelsről nevezték el az NDK flottájának egyik pa­rancsnoki hajóját. EDWARD KENNEDY Az amerikai kormány és a pakisztáni katasztrófa éles szavakkal bírálta a ke­let-pakisztáni szökőár súj­totta vidék lakosságának megsegítésére tett amerikai intézkedéseket. „Hogyan lehetséges az, hogy amikor több ezer helikopterünk van Délkelet-Ázsiában, még­pedig alig pár mérföldre a kelet-pakisztáni katasztrófa sújtotta vidéktől, csak két helikoptert küldünk Nepál­ból, a segélyakciók lebo­nyolítására? Az amerikai kormánynak a legkülönbö­zőbb készenléti tervei van­nak, amelyek felhasználá­sával egész hadseregeket lehet átszállítani egyik kontinensről a másikra, de nincs semmiféle előírás a természeti katasztrófák ál­dozatainak megsegítésére — mondotta Kennedy, majd hozzáfűzte: Már a perui földrengés áldozatainak nyújtott amerikai segítség is kudarc volt. Edward Kennedy demok­rata párti szenátor tegnap, az amerikai szenátusban. Ku­­tya komédia Dél-Vietnamban végrehajtott „Dicséretes tetteikért” az ame­rikai hadvezetőség 10 620 számú parancsa kitüntetésre, a Bronz Csillag érdeméremre terjesztette elő a 25. lövészhadosztály 21 katonáját, közöttük Griffin M. Canine-t és Smokey M. Griffint. Az amerikai hadsereg szóvivője közölte, hogy az előterjesztést visszavonták. Kiderült, hogy „Griffin M. Canine5» és „Smokey M. Griffin'5 — kutyák. A hadsereg szóvivője vészjóslóan je­gyezte meg: lehet, hogy ez mulatságos máskor, most azonban nem lesz az. Megindították a vizsgálatot, hogy kiderítsék, ki fe­lelős a tréfáért. PONTOS CÍM PARAGUAYBAN Mint említettük, a hat­­­­vanas években már annyi­ra bizonyossá vált Mengele holléte, hogy a nyugatné­met hatóságok ezúttal a paraguayi kormányhoz cí­mezték kiadatási kérelmü­ket. Mengele pontos címét is megadták: Asuncion, Fulgenico Morena 507. Az ugyancsak bajor származá­sú s a náci emigrációval éppenséggel nem ellenszen­­vező paraguayi diktátor, Strassner elnök így vála­szolt: „Nevezett paraguayi állampolgár, büntetlen előéletű, ellene semmiféle eljárás nem folyik”. (Az idő: 1962. júliusa). Mindenesetre Mengele jobbnak látta eltűnni a Fulgencio Moréna 507.-ből, és Paranában, a paraguayi —brazil határövezetben, Alban Kruge Krug encar­­nacioni birtokán telepedett le. (Következik: Jóséiból Jósé lett) Majompindé Több ezer majom árasz­totta el Otesega nigériai kisváros utcáit és okozott pánikot a helyi lakosok kö­rében. Rövid időre telje­sen hatalmukba kerítették a várost. Később kiderült, hogy a hívatlan honfogla­lók árvíz elől menekültek ide a közeli dzsungelből. A nigériai polgárok egyesült erőfeszítéssel visszaker­gették a majmokat az er­dőbe. Gyógyító pálinkák Ha nem is mindenfajta szeszes ital gyógyító hatású három jugoszláv pálinka­­típus — a Hajducsk­a, a Zlatica és a Lincura — ál­lítólag mégiscsak jót tesz az egészségnek. Legalábbis ak­kor, ha kellő mérséklettel és orvosi ellenőrzés mellett fo­gyasztják. A három szilvapálinka­­típust — amint dr. Jovan Tucakov akadémikus, belgrádi egyetem professzo­ra bejelentette — Kraguje­­vac környékén termelt szil­vából és a Rudnik-hegyen található különböző gyógy­­tövekből készítették. A pá­linka — 52 fokos — és 30 fajta gyógyfű keverékével kiegészítve, a kísérletek ta­núsága szerint a gyomorbe­tegségek gyógyítására alkal­mas. Közös piaci terv Brüsszel, november 21. Brüsszelben közölték, hogy a Közös Piac tagálla­mai miniszteri tanácsának illetékes munkacsoportja a szocialista országokból származó vas- és acéláruk bizonyos fajtái behozatala 1971. január 1-től történő liberalizálása mellett fog­lalt állást. Levél a börtönből „A Titkosrendőrök egy társamat és engem több óráig vertek, majd eszmé­letlen állapotban egy bör­­töncellába löktek bennün­ket. Nem sokkal később is­mét megjelentek az őrök­, hogy mintegy háromórás kínvallatásnak vessenek alá. Bottal és vasrúddal verteit. A kínvallatáskor hallottam egy másik társam szívet tépő kiáltozását, akit a szomszéd szobában kínoz­tak. Vértől áztatott teste­met ismét a cellába lök­ték. Egész nap étlen-szom­­jan hagytak.” Ezeket a sorokat Eduar­do Uriarte baszk antifa­siszta hazafi, a Baszk Ha­zafias Mozgalom (ETA) spanyol börtönbe vetett tagja írta. MANSON VALLOMÁSA IN­ ÖLT, NEM UTASÍTOTT A Sharon Tate-féle gyil­kosság Los Angeles-i perén Charles Manson, a hippi­banda vezére, a védelem egyetlen tanújaként kije­lentette, hogy „nem ölt meg senkit és nem utasított sen­kit gyilkosságra”. A vallo­más után a többi vádlott — három lány — visszalépett a vallomástól, majd a tár­gyalást november 30-ig el­napolták.

Next