Esti Hírlap, 1970. december (15. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

VEVŐJÜK HARMINCÖT ORSZÁG Iparművész tervezi a kardigánt A fiatalok gyára ♦ Több termék belföldre is A fiatalok gyárának is nevezhető a Hódmezővásár­helyi Divat Kötöttárugyár, népszerű nevén a HÓDI- KÖT. Dolgozóinak átlagos életkora mindössze 30 év, s a vezetőké sem haladja meg a 35-öt. Tésik József iparművész szerint (a gyár egyetlen férfi iparművésze, a többi nő), a főiskolát vég­zettek első kívánsága, hogy a vásárhelyi gyárba kerül­hessenek. — Itt a fiatal mérnök — hangzik az indoklás — a tervezéstől a készáruig vé­gigvezetheti elképzeléseit. A jó gondolatok megvaló­sítását a gyár vezetősége segíti, szorgalmazza. SKANDINÁVIÁTÓL KUVAITIG A gyárnak immár 6-8 éve önálló tervezőgárdája van. Korábban rendelték és vásárolták a modelleket. A házi tervezők azonban job­ban ismerik a lehetősége­ket, a műszaki adottságo­kat, ehhez alakítják a kol­lekciót. Szerintük­ a jó ter­vező műszakilag is tud gon­dolkodni, ismeri a gépek teljesítményét, a gyártási technológiát, ért a gazdasá­gossági számításokhoz. A HÓDIKÖT évi terme­lési értéke eléri a félmil­­liárd forintot. Évente öt­száz féle cikket készít, csaknem kétezer fazonban, 35 színben. Újabban mind népszerűbbek a vasalást egyáltalán nem igénylő, könnyen mosható, gyorsan száradó, formatartó Trevira pulóverek, kardigánok, ru­hák és nadrágkosztümök. A HÓDIKÖT 35 országba exportál. Termékei ismer­tek és keresettek — a többi közt — a skandináv álla­mokban, a Közel-Kele­ten, Franciaországban, az NSZK-ban, Kuwaitban, Angliában. millió forintos beruházással 34 százalékkal több árut adunk majd a negyedik öt­éves tervben, mint a harma­dikban. Új üzemet építünk Tiszalökön: a konfekció­­gyár átadását 1971 augusz­tusára tervezzük. Továbbfejlesztik vidéki telepeiket is. Bővítik a két vásárhelyi, a csongrádi, a makói, a békéssámsoni és a csorvási részleget. Ezáltal, több termék jut majd bel­földre is, külföldre is. Már 1971-től a jelenleginél lé­nyegesen több olcsó árut adnak a hazai vásárlóknak, főként gyermek kötött pu­lóvereket és ruhákat. Nö­velik az eddig viszonylag kis mennyiségben készült bábiruhák, kocsikabátok, hálózsákok mennyiségét, mények további javítását tervezik, fokozzák az auto­matizálást, bővítik a szociá­lis létesítményeket, korsze­rűsítik az anyagmozgatást, felújítják az üzemi bölcső­de és napközi berendezé­seit, a városi tanáccsal kö­zösen új napközi otthont építenek. Cs. Benkő Judit FEJLŐDŐ TELEPEK A következő években — mondja Árvai Jenő igazga­tó — nagyarányú fejlesztést tervezünk. Ha hitelkérel­münket jóváhagyják, 275 VÉDJEGY, AMELY MÁRKÁS MINŐSÉGET JELEZ Puha fogású, szellős, mérettartó, könnyen mosható, vasalást nem igényel a FÉKONFIX SZINTETIKUS PUPLINING MEGKÉRDEZTÉK AZ ASSZONYOKAT Az év elején a HÓDI­­KÖT-ben széles körű vizs­gálatot végeztek az üzem­ben a nők — ők vannak többségben —, gazdasági és szociális helyzetéről. Több mint 800 lányt és asszonyt — többségük fizikai mun­kás — hallgattak meg, a női dolgozók 30 százalékát. A tapasztalatok alapján a negyedik ötéves tervben — az anyagi lehetőségektől függően — a munka körül- RENDSZERESEN ELLENŐRZIK, MIT ESZNEK AZ ÓVODÁSOK ÚJ KONYHÁK * TÍZÓRAIRA TEJ, KAKAÓ A Gyermekélelmezési Vállalat jelentése szerint a III. kerületi óvodások va­lamennyien közétkezte­tésben részesülnek, az álta­lános iskolások közül pedig a tanulók 32 százaléka kap napközis ellátást, s ez az arány magasabb a fővárosi átlagnál. A jelentés közli, hogy a negyedik ötéves tervben a csillaghegyi Dózsa György úton 500 adagos konyha kezdi meg munkáját, át­adása körülbelül egy év múlva várható. Építenek továbbá egy 3000 adagos konyhát, s az egyéb fej­lesztésekkel a kerületben a Gyermekélelmezési Válla­lat teljesítőképessége a na­pi 4740-ről 9340 adagra emelkedik. A vállalat törekvése, hogy mind tökéletesebb élelmezést adjon. Minden hónapban megállapítják az ételek élettani értékét, s elemzik az üzem szolgálta­tását. A vizsgálat eredmé­nyének megfelelően figyel­meztetik az üzemeket az ételek minőségének, tápér­tékének javítására. Gondot fordítanak a gyermekek tízóraival va­ló ellátására is. Lehetővé tették, hogy az is­kolás gyermekek előfizet­hessenek a tízórai csoma­gokra, bár erre az idei tan­évben mind kevésbé lesz szükség, mert megszervez­ték a flakonos tej és kakaó eladását. T í zper cenként ♦.. Szeged határában új olajtöltőállomás épült. Gyorsul a szénhidrogénmedence termékeinek elszállítása. Az új állomáson tízpercenként töltenek meg egy-egy tartály­vagont. (MTI-fotó : Tóth felv.) PEST-BUDA SZERELMESEI Az egyszemélyes stáb Éppen pécsi forgatásról érkezik vissza, amikor el­érem a telefonon. Késő este van. Meglepi a hívás: ő, aki annyi ember arcát, beszé­dét rögzítette gépével, s vitte vászonra a közönség ítélőszéke elé, most egy no­tesz és egy toll segítségével portré alanya lesz maga is. Az Emke legcsendesebb zugában találom másnap délután: asztalán fekete határidőnapló — jegyzetel­­­get valamit —, az egyszerű hajviselet, a barnakeretes szemüveg, a feltűnés nél­küli öltözködés sokkal ke­vésbé emlékeztet filmesre, mint inkább kimutatásokba merülő pénzügyi előadóra. — Tessék, kérdezz — mondja, s kissé talán meg is lepi a helyzet, hogy ezen­nel a párbeszédben ő fog­lalhatja el a kényelmesebb állást: annyit kérdezett éle­tében különféle emberek­től, hogy szokatlan a vá­laszadói szerepkör. Elmondom, hogy láttam a moziban kisfilmjét, a Pest-Buda szerelmeseit, s elhatároztam, hogy megke­resem a kilenc szereplőt, próbálom megrajzolni őket. Tizedikként azonban őt, Knoll Istvánt is ennek a városnak elszánt és hű szerelmeseihez sorolom. — Igaz — bólint —, Bu­dapest naponta lenyűgöz. Bár dunántúli vagyok, mintha szülővárosomnak érezném. Bejártam a fél világot, egyetlen helyütt ta­láltam hozzá hasonló gyöngysizemet. Ez Rio de Janeiro. Afrikai, amerikai, ázsiai útjairól hazatérve elsőként a Lánchidat nézi meg. Az­után a Halászbástyát. Nem azért, mert szépek, vagy mert n­em lehet rájuk unni — minél többször látja őket, annál varázslatosabb erő húzza vissza hozzájuk. Eszembe jut: hány hír­adót is láttam a Halászbás­tya fehér tornyairól,­­a Lánchíd őrködő oroszlán­jairól, s mindig újabbnak, érdekesebbnek találtam őket. Knoll István gépe jár­hatott arra. Vajon milyen apró, de csak sokára meg­tudható titkok segítették ezeken az utakon a filmest, hogy mindig fészkelődni kezdtünk a székünkön, mintha egy ismeretlen, cso­dákkal teli tájra vezettek volna bennünket? — Később már moso­lyogtak rajtam, forgatásra menet a gépkocsivezető szó nélkül a Lánchídnak vette az irányt. Ha tehetem, Bu­dáról Pestre, vagy fordítva, csak a Lánchídon megyek át. Hosszú évekig a Híradó­nál dolgozott. Három éve át­tért a kisfilmekre: rendező­­operatőrként alkot. Maga írja filmjei szövegét. Egy kis stáb: egymaga. Voltak, akik munkatempó­ját látva, egy hajnaltól es­tig járó felhúzott órához hasonlították. — Szeretem az iramot — mondja. Kérdem: hogyan kezd egy-e­gy új filmhez? — Először is hallgatni, észrevenni, felfigyelni, kell. Mindenre, ami az életünk­höz tartozik. Aztán kuta­tok, vállalatokhoz, taná­csokhoz járok érdekes címekért, majd szelektálom az anyagot. Így született — a kerüle­tek televíziós vetélkedőjé­re járva — a Pest-Buda szerelmesei. „Azok az em­berek izgattak, akiknek hi­vatalból semmi közük a vá­roshoz, akiket a szenvedély hajt.” És a budapesti kis­­filmek sora. Az Aquincum, a várbeli Zsigmond bástya rendbehozataláról, meg­újhodásáról, a Krúdy-év­­fordulóról, a Vendéglátó­ipari Múzeumról. „Egyéb­ként is: törzstag vagyok a fővárosi múzeumokban.” Film a Lánchídról. Szalag­ra került a 75 éves HÉV, az 50 éves taxi, a pesti busz. Feldolgozta a gáz­lámpák történetét. Kijárt az Állatkertbe, s jött a Titkok a rács mögött. Máskor meg fogja a fel­vevőgépet, kimegy valame­lyik sportversenyre. Órá­kig lesben áll egy moso­lyért, egy fintorért, egy mozdulatért. „Engem nem a végső eredmény érdekel. Az ember küzdelme, a sportoló erőfeszítése a győzelemért, s mindaz, ami a siker és a vereség mögött meghúzódik. Néha egyetlen szemvillanás, ölelés, észre­vétlen elvonulás mindent elárul. Ezekre a pillanatok­ra vadászom.” A Pest-Buda szerelme­sed kilenc szereplőjét száz névből választotta ki. Száz Budapestet szerető közül a neki legérdekesebb kilen­cet. — Megesik, hogy valaki első látásra nem örül a fel­vevőgépnek Ilyenkor egy valamit kérek: üljön le és beszélgessünk. Ha a beszél­getés után is megmarad az idegenkedés,­­ esetleg fájó szívvel, de lemondok róla. Most én bólintok: tu­dom, az ilyesmi is a szak­mához tartozik. — Néha viszont egy-egy telefon érkezik. Sokan tud­ják, milyen témák érdekel­nek, felhívják valamilyen érdekességre a figyelme­met, így jutottam el Budá­ra, a Ganz­­régi-régi műhe­lyébe. Mesevilág volt: kék lángok, vén gépek; a mun­kások olyan technikával dolgoztak, mint a múlt szá­zad végén. Az utolsó héten mentem ki: már meghoz­ták a bontási határozatot. Két hétig futkosott a ta­nácsoknál, a minisztérium­ban, amíg megváltoztatták a döntést. Ebből a műhely­ből lett az öntödei Mú­zeum. A Körút sarkán — mi-­­előtt tovább indulna egy újabb délutáni megbeszé­lésre — még érdeklődöm: a következő hetekben mer­re vezet az útja? Pécsre és Tanzániába. Kósa Csaba KIVÉTELES ESET Ott lesznek Londonban A londoni fizikai társaság 60 esztendeje évről-évre megrendezi az angol kutató- és fejlesztő laboratóriumok új mérőműszereinek kiállí­tását, ahová kivételes ese­tekben külföldi jelentkezé­seket is elfogadnak. A Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium most értesítést kapott, hogy a ki­állítás zsűrije, több magyar mérőműszert is elfogadott, s ily módon a következő londoni bemutatón felsora­koztatják többek között az USA-ban is, szabadalom­mal védett tenzicel elneve­zésű erőmérő-cellát, vala­mint a magyar iparban már több helyen alkalmazott ol­dott oxigénmérőt, az újon­nan kifejlesztett kalibráló berendezéssel együtt. (MTI) TÁJÉKOZTAT A MÉREGKÖZPONT Vegyszerekre vigyázzatok Megalakult az országos toxikológiai tájékoztató szolgálat — tájékoztatott ma délelőtt dr. Kátay Ala­dár, az Egészségügyi Mi­nisztérium közegészség­ügyi-járványügyi főosztá­lyának vezetője és dr. Tí­már Miklós egyetemi tanár, az Országos Munkaegész­ségügyi Intézet igazgatója. A világon mindenütt — hazánkban is — erőteljes ütemben növekszik a ké­miai anyagok száma. S mert mind jobban terjed a ke­­mizálódás, s az emberek napról napra különféle ve­gyi anyagokkal dolgoznak, ismerni kell ezek állandó hatásait, az esetleges mér­gezési tüneteket, s azok hatékony ellensúlyozásá­nak módját. Ezért világszerte megala­kultak az úgynevezett „mé­regközpontok­’, a toxikoló­giai centrumok. Most ha­zánkban is megszervezik a toxikológiai tájékoztató szolgálatot. A mérgező hatású anya­gok és készítmények beje­lentése kötelező, s ezzel mód van a különféle anya­gok toxikológiai adatainak gyűjtésére és feldolgozásá­ra. Ez az első lépés, amely­re az Országos Munka­egészségügyi Intézetben lét­rejött új szerv vállalkozott, s ezt országos hatósugarú információs rendszer meg­teremtése követi majd. Igen fontos ez a munka a mérgezések megelőzésé­ben. Egy-egy vegyianyagról mintegy negyven adatot rögzítenek, s ez a dokumentáció segíti majd a közegészségügyi­­járványügyi szervek mun­káját; a SZOT munkavédel­mi felügyeletének és a nö­vényvédelmi szakigazga­tási szerveknek segít a fog­lalkozási mérgezések meg­előzésében, a bíróságoknak, az ügyészségeknek, a nyo­mozó hatóságoknak és az igazságügyi szakértői iro­dáknak, ugyanakkor felvi­lágosítást ad a mérgezettek elsősegélynyúj­tását és egész­ségügyi ellátását végzők­nek.

Next