Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-13 / 10. szám

9 E kicsinyke notesznek nem lehet feladata egész­, estés színházi produkció ér­demi elemzése, csupán a benyomások némileg szub­jektív rögzítése. Hadd mondjuk tehát el, hogy no­ha Werfel a Musza Dag negyven napja című híres regénye ellenállt a színpad­nak, még így is nagy és elgondolkoztató élményt nyújtott. Ha nem is vérbeli tévéélményt. Nyilván so­kaknak kedvet csinált a re­gény elolvasásához vagy az újraolvasáshoz. De vajon kapható-e? • Takács Marika ked­vesen felszólította a Ked­ves Nézőket: szóljanak hozzá az Egy utca című kis vitaindító tantévéfilmhez. E sorok írója, úgy is, mint Kedves Néző, a buzdításon felbátorodva a következő­ket szólja hozzá: A szerel­mespár mindkét tagját, a pimasz és kellemetlen kis „úrilányt’­ és a nyámnyila munkásifjút szinte egyfor­mán utálta. Csak az vi­gasztalta, hogy kiterjedt ti­­zen-huszonéves ismerősi és baráti körében szerencsére még megközelítőleg hason­lókat sem igen talált eddig, ami nem is csoda, hiszen a tegnap látott fiatalok, saj­nos, nem húsból-vérből, hanem papírból, vagy mondjuk így, képcsőből készültek. Vigasztalták to­vábbá a bevágott doku­mentuminterjúk is, me­lyekkel kissé öngólt lőttek a tanfilm készítői, ismét megmutatván, hogy a való­ság mennyivel bonyolul­tabb, izgalmasabb és szebb, mint gyenge utánzatai. Mi­­­vel a film 55 percben ko­runk szinte valamennyi társadalmi, gazdasági és morális problémáját fel­ölelte,­­ javasolnánk idő­spórolás céljából, hogy esetleg azokat a problémá­kat kellene megvitatni, amelyeket nem vetett fel a film, sokkal gyorsabban végezhetnénk. (f. f ) □ AZ I. kerületi Tanács művelődési házának világ­­irodalmi sorozatában tö­rök—perzsa est következik. Január 25-én kerül sorra Szenvedélyek tengere cím­mel. Közreműködik: Moha­med Rashidi, Toufek Hány, Jobba Gabi, Bálint András és Hajdú Zoltán. Szerkesz­tő-rendező: Erdős Ágnes. □ A LENGYEL KUL­TÚRA január 15-én 5 órai kezdettel magyar—lengyel baráti estet rendez a Rad­nóti Miklós Művelődési Házban. Másnap Varsó a mai lengyel festészetben címmel kiállítás nyílik a Műcsarnokban. □ KÖZÉRZETEST lesz január 18-án az Egyetemi Színpadon. A havonta je­lentkező aktuális közéleti­irodalmi műsor sok érde­kességet, kínál. □ KOSÁRY DOMOKOS Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába című művének első kötete bővített új ki­adásban jelent meg a Tan­­könyvkiadónál. □ ÖRKÉNY ISTVÁN „Macskajáték” című darab­ját mutatja be január 15-én a szolnoki Szigligeti Szín­ház. Az előadás rendezője: Székely Gábor. Miskolcon is magyar ősbemutató lesz: Gyárfás Miklós Dinasztia című drámájának premier­je lesz január 24-én. □ SZABÓ IVÁN fadom­­borműveinek kiállítása nyílt meg a Tornyai János Múzeumban. Ugyanitt nyi­tották meg Jámborné Ba­logh Tünde batik kiállítá­sát. Provincia, regényben Közös gondolkodás ♦ A színház létje Interjú Salamon Pállal Salamon Pál most meg­jelent, Provincia című re­génye egy tanár útját kö­vetve, a fenyegető kétség­­beesés elleni küzdelmét ábrázolja. Az ember szá­mára szorongató helyzetek kialakulásának előzmé­nyeit kutatja. Törvények szerint — A Provincia megírása idején — mondja Salamon Pál — az a gondolat fog­lalkoztatott, milyen követ­kezményekkel jár, ha az ember vagy az emberi kö­zösségek nem fejlődhetnek sajátos törvényeik szerint. Részint biológiai, részint történelmileg kialakult társadalmi törvényekre gondolok. Ha ezek nem érvényesülhetnek, akkor, tapasztalatom szerint, az élet­­ alacsonyabb értékre­­ száll, az emberek nem sa­ját pályájukat futják be. Életük során mintha nem saját életüket élnék. Egy­szerű hasonlatként azokat a régi nőket említem, akik­nek lábát csecsemőkoruk­ban elkötötték, így ez a testrészük nem fejlődhe­tett saját rendje szerint, ezért ezek a szerencsétlen nők járás helyett egész éle­tüket végigtipegték.­­ De azt hiszem, talán mégsem az a legnagyobb baj, ha az öntörvényű fej­lődés akadályokba ütközik, hanem az, ha nem ismerik fel a veszélyt, és ha az em­berek lemondanak az aka­dályok elhárításáról. Ezzel összefüggésben az a megfi­gyelés foglalkoztatott, hogy­­ éppen a közösség legeredeti­­ibb tagjai kerülnek gyak­ran kétséges helyzetekbe, mert szüntelen nyomás alatt élve, időnként elve­szítik a fejüket, kétségbe­esett gondolatok és cseleke­detek kísértik meg őket. Ilyen állapotban még a cselekvés meglevő lehető­ségeit is képtelenek felis­merni. Holott bizonyos tör­ténelmi időszakokban a tü­relem és az elszánt kitar­tás minden irányú tehet­ség lényeges eleme. — Drámaíróként ismer­kedtünk. — A színházhoz vonzó­dom, és nem csupán azért, mert az­ író számára a köz­lés egyik lehetőségét biz­tosíthatja. Azért is szere­tem a színházat, mert a színpadon élő művészek személyes sorsukban jelké­pesen mutatják fel az em­ber helyzetét, szorongatott­­ságát és külső tényezők so­kaságának való kiszolgál­tatottságát. Ez a színház tétje. Soha nem múlik el a vágy, hogy a színpad hősei megmutassák és minden helyzetben újrateremtsék magukat. Azt hiszem, ezt teszik két újabb drámám­­— a Lázár és a Porond — főszereplői is. Párharc és szövetség — A művészi hatás tit­ka nem örök. Jórészt ak­tuális. — Az utóbbi években sok mindent beszéltünk és beszélünk majd a jövőben is az irodalom, a színház és más művészeti ágak helyzetéről. Van, aki a vészharangot húzza, mások illő fölénnyel mosolyognak, eközben pedig a televízió kihívja a rádiót, a színhá­zat, az irodalmat és a fil­met. Küzd ellenük, és küzd értük. A háttérben a film és a színház, a film és az irodalom párharca és szövetsége. És még mi minden! A részleteket te­kintve csaknem mindenen lehet vitatkozni. Egy dol­gon azonban aligha: az emberiségnek merőben új problémákkal kell szembe­néznie. Ha képes rá. És éppen a szembenézés ké­pességének kialakításában lehet szerepe az irodalom­nak. De képesek szót érteni kor­szakukkal és egymással. — Min dolgozik? — Tanulmányom készült a provincializmusról, két főiskolás­­barátom vizsga­filmjéhez forgatókönyvet írtam, és egy tévéműsorra készülök, amely­ kereszt­metszetet ad legutóbbi munkáimból. ■ is. Egyetem a képernyőn London, január 13. Stanley Le­vinson telefon­jelentése: Megkezdte munkáját Ang­liában a televí­zióegyetem. Hu­szonötezer hall­gatót „vettek fel” az egyetem­re, amelynek anyagát televí­zió sugározza a hallgattó laká­sába. A tan­anyagot a hall­gatók megvá­sárolhatják, s ezenkívül a Londontól északnyugatra levő egyetemi központ 125 ok­tatója külön rendelkezésre áll, hogy levizs­gáztassa a diá­kokat. A vizs­gákat azért tartják, mert aki a televíziós egyetemet el­végzi, végbizo­nyítványt is kap. A televízióban bevezetett egyetemi szin­tű oktatást egyelőre kísér­leti jelleggel szervezték meg, a jövő mutatja meg, mennyit ér a gyakorlat­ban ... Rutinnal nem megy •­ Azt hiszem, hogy ebben a korszakban figyelemre méltót csak azok írhatnak, akik nem félnek a gondo­lat új pályáira térni, vagy éppen részt venni az új pályák kimunkálásában. A feladat kikerülhetetlen, hi­szen nyilvánvaló, hogy a század hátralevő három évtizedének várható ese­ményeit csupán a régi gon­dolati rutinnal megérteni lehetetlen. Meggyőződésem szerint soha nem volt olyan szükség az írói mű­helyek, a közös gondolko­dás és a kontroll színhe­lyének létrehozására, mint most. Ha az irodalomnak a szembenézés képességé­nek kialakításában lehet szerepe, akkor nyilvánvaló, hogy ilyen szerepre csak azok az írók vállalkozhat­nak, akik maguk is képe­sek szembenézésre, akik­től nem idegen az önisme­ret­ .Ezek az írók a mindig jelenlevő személyes érde­kek és az idegrendszerben élő beidegzettségek ellen.­ Közjáték A héten bemutatásra ke­rülő három film közül a lengyel Közjáték a legje­lentősebb. Fiatal rendező, Zanussi első játékfilmje. Sok életrajzi vonást mutat. Zanussi a varsói egyetem fizikai szakára járt, s a film hősei is­ olyan fiata­lok, akik a műszaki tudo­mányok területén dolgoz­nak. A film története: egyet­len szituáció elemzése. Volt egyetemista társához — el hagyott kis falu mellett működő meteorológiai állo­másra — néhány hetes va­kációra érkezik az állomás vezetőjének egykori barát­ja, a tudományos karriert befutott kollégája. A két ember viszonya a táj­hoz, az emberekhez, a múlt­jukhoz, egymáshoz és jö­vőjükhöz: minden kiderül, jóllehet a szó hagyományos értelmében a filmben alig történik valami. Teáznak, kirándulnak, beszélgetnek, a vendég egy alkalommal ismeretterjesztő előadást tart, s mégis teljes és pon­tos a kép, amit kapunk. Mindkét életútnak van tar­talma, szépsége, mindket­tőnek vannak árnyoldalai, s tulajdonképpen emberi karakterük, adott jellemvo­násaik teljesednek ki egy látszólag sorsszerű vélet­lenben. Nem véletlen, hogy kettőjük közül melyik, mi­lyen pályát fut be. A lehe­tőségek tulajdon­képpen egyformák voltak, valószí­négy fiatalember ül­­ a vádlottak padján, gyilkos­sággal vádolva. Nem volt szándékos az emberölés, ré­szegen nekitámadtak egy fiatal lánynak és partne­rének, s a verekedés he­vében oly szerencsétlenül ütötték meg a fiút egy­ üveggel, hogy az sérülései­be belehalt. E­­szovjet film jelenetei jórészt a bírósági tárgyaláson zajlanak, s a tanúvallomások során ele­venedik meg a történet, amelynek feszültségét az a­nylóg a tehetségük mérté­kében sem volt különbö­zőség, s mégis annyira kü­lönböző emberi sors­­ vár mindkettőre. Aki hajlamos arra, hogy élvezettel fedezze fel a na­gyon apró részletekben ki­­bomló teljességet, az egy­re fokozódó érdeklődéssel nézheti ennek a fiatal ren­dezőnek a filmjét, amely­ben érett művésznek mu­tatkozik be. Kitűnő a szí­nészvezetése is, ami ebben az esetben azért is oly fon­tos, hiszen majdnem végig csak három szereplő látha­tó a vásznon. Az egyik egyébként nem hivatásos színész, hanem egy Len­gyelországban ismert szob­rász, ám játékában egyál­talában nem lehet észre­venni, hogy civilt látunk a színészek között. (Képün­kön: jelenet a filmből.) körülmény adja, h hogy a nézők sem tudják: a négy vádlott közül ki mérte az áldozatra a halálos csapást. Ez bizonyos feszültséget te­remt, de a történet a hu­ligánhistóriák olyan sab­lonjait kerekíti elénk, a fi­gurák, s légióként a bírónő olyan sémák szerint cselek­szenek, amelyek megaka­dályozzák, hogy valami mélyebb, általánosabb igaz­ságot fedezzünk fel a tör­ténetben. (Képünkön: jele­net a filmből.) Emberöléssel vádolva Egri csillagok NÖVEKVŐ FILMEXPORT Nő az érdeklődés a ma­gyar filmek iránt. Évek­ óta emelkedő tendenciát mutat a magyar filmek exportja. Magyar játékfilmek kül­földi előadásaiból szárma­zó évi bevételek ma már fedezik a hazánkban éven­te bemutatásra kerülő, mintegy 130—140 külföldi játékfilm vételárát. 1970. folyamán 55 különböző nemzetközi filmfesztiválon vettünk részt, ezeken 30 díjat nyertek a magyar al­kotások. Az elmúlt eszten­dőben 29 magyar filmhetet rendeztek külföldön. Filmjeink megismerteté­sére új módszerekkel kí­sérleteznek Legutóbb pél­dául angolra szinkronizál­ták — amerikai színészek­kel, Párizsban — az Egri Csillagokat. Így tették is­mertté a filmet, s ennek nyomán vásárolta meg, töb­bek között Görögország, hét ázsiai ország. Betörtünk vele­­Afrikába, Ghánába és Nigériába is. Idegen a cowboyok között Úgy látszik, Wyler-fesz­­tivál lesz Budapesten. A kö­zelmúltban mutatták be a Funny girlt, amit az ame­­riai kommerszfilmek eme közismert iparoár rende­zett, most pedig egy újabb filmjét, az Idegen a cow­boyok között című wes­­ternt mutatják be, amit a rendező a főszereplő Gregory Peckkel közösen finanszírozott is. A histó­ria a vadnyugati filmek hőskorában, a századfordu­ló idején játszódik, s min­den megtalálható benne, ami előírás szerint, benne kell hogy legyen: nagy ve­rekedések, vágták, ökölcsa­ták, nemes indulatú lova­gok — ez alkalommal azon­ban nem cowboy, hanem egykori tengerész a nagy­szerű lovag, akit, termé­szetesen, Gregory Peck ját­szik —, s nem maradhat el a szőke, kék szemű, lovon vágtázó, akaratos leányzó sem. Talán egyetlen erénye van a filmnek: a hagyomá­nyosnál több reali­tással ér­zékelteti: a cowboyok hét­köznapi munkásvoltát a farmokon. E csekélységért azonban nem nagyon kár­pótol a film mérhetetlen hosszúsága. Már az első harmada után körülbelül biztosra lehet venni a be­fejezést, de ehhez jó másfél órát kell a moziban tölte­ni. Kicsit sok. (Képünkön: Gregory Peck a filmben.) Bernáth László

Next