Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

ZALAEGERSZEGEN Milliók a betűre Huszonöt millió forintos költséggel megkezdődött a zalaegerszegi nyomda kor­szerűsítése és bővítése. A fejlesztéssel megkétszere­ződik a nyomda kapacitá­sa. 10 000 000 forintért új gépeket vásárolnak, többek között 2 automata gépet. (MTI) Még több gépet a mező­gazdaságnak A Budapesti Mezőgazda­­sági Gépgyár még n­em végleges terv szerint öt év alatt 41 százalékkal növeli termelését, az öt év folya­mán összesen 6,2 milliárd forint értékű mezőgazdasá­gi gépet bocsát ki. Mivel gyártmányaiknak mintegy 60 százaléka már a leg­újabb generációhoz tarto­zik, vagyis korszerű, új termék, jelentős külföldi rendelésekkel is számol­hatnak. Mindenekelőtt a hazai mezőgazdaságot akarják ellátni, e célra szánják gépeiknek mint­egy 90 százalékát, terveik szerint azonban exportjuk a termelésnél is gyorsabb ütemben, öt év alatt leg­alább 44 százalékkal nő. (MTI) HASZNOS RÁADÁS Kerékpárhoz KRESZ-könyv EGYELŐRE GYEREKEKNEK * A FONTOSABB SZABÁLYOK A SZÖVÁRU Vállalat a jövőben kerékpáros KRESZ-könyvet mellékel minden eladott biciklihez. — A kerékpáros gyere­kek sok gondot okoznak a gépkocsivezetőknek — mondja Tóth Ferenc főosz­tályvezet­ő —, s a gyere­kekre is nagy veszély a közúti közlekedés. Sokszor látni fiatalokat az ország­úton, amikor játékból, vir­tusból eleresztett­ kormánnyal száguldanak, versenyez­nek, vagy ketten-hárman egymás mellett karikáz­­nak az út közepén. Veszélyes játék ez! Erre gondoltunk, amikor elhatá­roztuk, hogy a kerékpárok­hoz KRESZ-könyvet adunk — ingyen. A szülőket arra kérjük, ha kerékpárt vesz­nek a gyermeküknek, az legyen az első, hogy a gye­rekkel együtt nézzék át alaposan ezt a könyvecs­két, magyarázzák meg a legfontosabb szabályokat. — Talán a felnőtteknek sem ártana­ egy ilyen KRESZ-könyv? — Kétségtelen. Az autó­sok réme az ittas kerékpá­ros, aki mámorában hirte­len az autó elé kanyaro­dik, vagy aki lámpa nélkül karikázik a sötét ország­úton, s még szerencse, ha idejében észreveszik. Azt tervezzük, hogy — a mó­dosított szabályokat is fi­gyelembe véve — új KRESZ-könyveket nyoma­tunk, s később a férfi és a női kerékpárokat is ellátjuk ezzel a használati utasí­tással. Ha csak valamivel is ke­vesebb lesz a kerékpáros­baleset , megéri... (alföldi) Bevált, marad a rendelkezés Kevesebben vándorolnak Intézkedés Csepelen ♦ Többszörös kilépőt felvenni tilos A Csepel Vas- és Fém­művekben felmérték, mi­lyen eredménnyel járt az a rendelkezés, amelyet egy éve léptettek életbe a cse­peli gyárak közötti mun­kaerő-vándorlás, illetve a munkáscsábítás megaka­dályozására. Elmarad a béremelés A gyáróriásnak mind a 17 vállalatát egyformán sújtotta éveken át a lét­számhiány, s emiatt egy­más között is nagy versen­gés folyt a friss munka­erőért. Előfordult, hogy az újonnan belépő magasabb bért kapott, mint az évti­zedek óta ugyanott dolgo­zó, gyakorlott munkás. Volt olyan üzem is, ahol a bér­fejlesztésre szánt összeg egy részét a vándormada­rakra költötték. A helyzet megjavítására egy éve gyorsabb ütemben állítják munkába a nehéz munkát könnyítő kisgépeket, a ter­melő berendezéseket folya­matosan korszerűsítik, s hatékonyabban szervezik a munkát. Ezenkívül kü­lön­féle szankciókat is élet­be léptettek a káros helyi munkaerő-vándorlás meg­fékezésére. Egyebek­­ közt kimondták: az­ önkényesen kilépetteket másik CSM- vállalat fél éven belül nem veheti fel, a régi helyükre is csak a régi bérért me­hetnek vissza. Aki kivárja a fél évet, s újonnan belép, az további fél évig nem kaphat magasabb bért, mint amennyi a régi válla­latánál volt. Szigorították az áthelyezéseket is, csak nagyon indokolt esetben, az érintett dolgozó és a két vállalat igazgatójának vagy azok személyes meg- trízot­tainak beleegyezésé­vel lehet valakit áthelyez­ni. A SZOVJET ŰRKUTATÁS NAPJAI keretében bemutatásra kerülő filmek: RÖVIDFILMEK AZ ŰRKUTATÁSRÓL: N­IRADÓ MOZI A NEVÜK AZONOS (szovjet játékfilm): MÁTRA (du.). MINDENKI A HOLDRA NÉZ: KOSSUTH XIII. Kísérőműsor. A KOZMOSZ CSILLAGAI: MŰVÉSZ (du.) Kísérőműsor. Javult a minka­­fegyel­m A kívülről érkező notó­rius vándormadarak ellen úgy védekeznek, hogy — a tavalyi rendelkezés értel­mében — tilos azoknak a felvétele, akik egy éven be­lül háromszor változtatták munkahelyüket, az új be­lépő pedig nem kaphat magasabb bért, mint az azonos munkakörben dol­gozó régi munkás. A felmérés bizonyította, hogy hasznosak voltak a rendelkezések­; tetemesen csökkent az indokolatlanul munkahelyet változtatók száma. 1969-ben 859 ember cserélte fel az egyik CSI­I- vállalatot a másik ked­véért. 1970-ben már csak 550. Javult a munkafegye­lem is: tavaly már jórészt csupán a megrögzött ván­dormadarak mondtak bú­csút Csepelnek. A gyár vezetői úgy dön­töttek, hogy a hasznosnak bizonyult rendelkezés az idén is érvényben marad Cz. Gy. Gellérthegyi alagút Már­ csak néhány száz méter választja el a Gellérthegy alatti alagút építőit a Rácz-fü­rdői „végállomástól". A legérdekesebb munka jelenleg a forrásfoglalás: aknákat mélyítenek, ezekben szivattyúkat helyeznek el, amelyek­kel majd felszínre hozzák a gyógyvizet. (MTI fotó : Kácsor felv.) CSAK HISZI, HOGY BETEG... Vigyázat! Hipochonder! Túlértékelt közérzetváltozás • Gyógyítható — Doktor úr! Súlyos be­teg vagyok, mindezem fáj! Sztetoszkóp, vérnyomás­­mérő, röntgen, laborató­rium — teljes kivizsgálás. Az eredmény: negatív... Több ezer férfiról és nő­ről derül ki naponta, csak képzelődik, valójában nincs semmi szervi baja. Az ilyen betegeket nevezik az orvosok hipochonder­ek­nek. Legtöbbjük túlértékeli a közérzet változást, s ettől betegnek érzi és mondja magát, vagy valóságos be­tegségét hiszi sokkal súlyo­sabbnak, mint amilyen va­lójában. — A hipochondert nem lehet kézlegyintéssel elin­tézni — mondja dr. Gart­ner Pál, a Korányi Kórház osztályvezető főorvosa. — A hipoccondria sok eset­ben súlyos betegség, ame­lyet gyógyítani kell. Az egészséges emberek általá­ban nem sokat törődnek egy-egy nyilalással vagy rövid, átmeneti fájdalom­mal, a hipochonderek azon­ban szervezetük minden apróbb rezdülésére nyom­ban felfigyelnek, s például, ha nyomást éreznek a szív­tájon, akkor infarktusra, ha a fejü­k fáj, daganatra, ha a derekuk fáj, vesegyulla­­dásra­­ vagy más, súlyos betegségekre gyanakodnak. Senkire sincs ráírva, hogy hipochonder, ezért minden panaszt komolyan kell venni, ki kell vizsgál­ni. Ám, ha gondos, részle­tes vizsgálatok sora után kiderül a hipoccondria, nem szabad azt mondani a betegnek, hogy csupán kép­zelődik, ugyanis a képzelt beteg hamar megsértődik, és addig nem nyugszik, amíg nem talál olyan or­vost, aki „valódi” betegnek tartja. Ha pedig nem talál, attól sem riad vissza, hogy kuruzslókhoz, javasasszo­nyokhoz forduljon segítsé­gért. A hipochondriás be­teg panaszait a családta­goknak is a legnagyobb megértéssel kell fogad­niuk, mert tudomásul kell venni: a betegségtől való félelem, a szorongás — mint a laikusok mondani szokták: „idegalapon” iga­zinak látszó tüneteket, ko­moly fájdalmakat is okoz­hat. — Hogyan gyógyítható a hippcdondria? — Hosszú-hosszú hóna­pok, orvos és beteg között hetenként több alkalommal való beszélgetések kelle­nek hozzá. Ha a páciens valóban őszinte orvosához, ez már fél út a gyógyulás­hoz. — Vannak-e súlyosabb esetei is a hipochondriá­nak? — Igen. Egyik-másik em­beren annyira elhatalma­sodhat a betegségtől való félelem, hogy minden egye­bet — családját, munkáját is — elhanyagol, ■ s gondo­latai már csak a tünetei körül forognak. Nekrológ a térről Már régen fájt a dolog, de csak akkor határoz­tam el, hogy bánatomnak nyilvánosan is­ hangot adok, amikor egy külföldi lapban megláttam a kari­katúrát. Sajdik-stílusban, három rész­bejt mondott el a gúnyrajz egy történetet, szomorú beszélyt. Első rajz: lakóházak előtt boldog gyermekek játszanak a té­ren. Táblán felirat: Ez gyer­mek-játszótér. Második­­ rajz: a tábla még áll, de a gyermekek helyét már földkotrógépek foglalják el, építkezés folyik. Harmadik rajz: új tábla a régi helyén, felirata: autóparkolóhely, s már se gyerekek, se döm­perek, hanem autók, autók, autók. Valami ehhez hasonló történt, illetve történik mi­felénk is, a Fehérhajó utcá­ban, amelyet —, kicsit fél­oldalas lévén, utcának —, egyúttal Martinéni térnek is hívnak. Illetékesek szebbnél­­szebbeket nyilatkoztak ar­ról, milyen kevés a zöld­terület Pesten, kivált a Bel­városban, s hogy ezért most már egy tapodtat sem adunk fel a meglevőből, sőt azon fáradozunk, hogy úja­kat telepítsünk. És mégis: kérdezés és előzetes figyel­meztetés nélkül (még csak egy Népfront-ankét se volt), egycsapásra meg­szüntették ezt a Bárczy Ist­ván utca—Martinéni tér— Fehérhajó utca által hatá­rolt zöldterületet, ezt a gyermekjátszóteret, hogy a helyén nyolc emeletes autó­parkolót és kilenc emele­tes irodaházat emeljenek. » Miként tehették ezt, ho­gyan engedélyezhették ezt a város gazdái, éppen itt, a városháza tövében? Hát nem fájt a szívük a fákért, a bokrokért, a padokért, a homokozóért, a libikókáért, amikor kinéztek az abla­kon? Aligha mentség, hogy ez a tér mint tér jöttment plebejus volt. Se patinája, sem ősi kutyabőre. Ház állt itt egykor, de egy bomba a háborúban elpusztította. A felszabadulás után vált csak játszótérré, kicsit ta­lán kényszer­megoldásként, mert nyilván nem akadt pénz e foghíj eltüntetésére. De huszonöt évig mégis­csak tér volt, s éppen a mi negyedszázadunkban lett az! Az én fiam kicsi korában már ide járt le játszani naponta (mint én egykor a Károlyi kertbe), itt szerezte glazurjait a tér­dére (mint én egykor a Ká­rolyi kertben), itt tárulta meg a valamivel nagyob­baktól a káromkodásokat (mint én egykor a Károlyi kertben), ez volt neki az édes grund (mint nekem, poszt-Pál utcainak, egykor a Károlyi kert). Ezt jelentette ez a tér a környék sok száz gyerme­kének. Ezek a padok adtak itt oly sokáig pihenést a nyugdíjasoknak, szolgáltak asztalként a sakkozóknak, voltak esténként randevú­hely a szerelmespároknak. Eltüntették a teret. Rö­videsen benzingőz árad majd éjjel-nappal a hu­szonnégy órás műszakra berendezkedő sok emeletes garázsból, írógépkattogás szüremlik ki az irodaház ablakaiból. Mi, Fehérhajó utcaiak még a Gellért­hegyre néző kilátásunkat is siratjuk, a Szabadság szob­rot, a Citadellát, a tűzijáté­kot. Ezentúl ezt sem látjuk már többé erkélyünkön ül­ve, vagy ablakunkon kiha­jolva. A tér elmúlt. Élt és élte­tt tett 25 évet. Barabás Tamás Megjöttek a gólyák A melegebb légtömegek­kel együtt megérkeztek Fe­jér megyébe a kócsagok és a gólyák. Először a székes­fehérvári Vörösmarty Tsz halastaván tűntek fel. Ott azonban éppen csak ebéd­jüket költötték el, s már­is továbbutaztak a velen­cei-tavi madárrezervátum­ba. Az első 8—10 tagú kó­csagcsapat egyelőre terep­szemlét tart a zsombékos­­ba rejtett tavalyi tanyák felett. A gólyák közül egyelőre még csak a „fér­jek" érkeztek meg, rendbe­­teszik a tavalyi fészkeket, s költésre kész otthonokkal fogadják majd a hamaro­san megérkező „hölgye­ket". A professzor elmondta: komoly gondot okoz, hogy a képzelt betegnek nem hisz a környezete, néha há­ziorvosa sem, így azt se hiszik el, ha valóban be­teg, arra se figyelnek fel, ha a hipoch­ondriája for­dul súlyosra. S még vala­mi, ami a képzelgésnek kedvez: manapság mind gyakoribb, hogy egyesek orvosi szakkönyveket vásá­rolnak, s néhány oldal el­olvasása után már azt hi­szik: jártasak is az orvos­­tudományban. Maguk pró­bálják megállapítani tüne­teik valódi okát. S mert igen sokféle súlyos és nem súlyos betegségnek lehet­nek azonos vagy hasonló, csak a szakember által megkülönböztethető tüne­tei, a „búvárkodók” rend­szerint tévednek. Termé­szetesen, meg is ijednek attól, mi mindent jelent­het az általuk érzett tünet és­­ kezdődik a képzelt betegség. Az orvos tanácsa: állan­dó ,,önvizsgálat” helyett, ha bármily­en rendellenessé­get észlelünk, nyomban forduljunk orvoshoz. Ha az alapos vizsgálat megálla­pítja, hogy a tünetek sora csak „vaklárma” volt, higgyük el, hogy egészsé­gesek vagyunk... Pethes Sándor

Next