Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-03 / 102. szám
• Az eredeti elbeszélés szerint Mikszáth Kálmán két fiatalja a sötétség miatt nem tudjaegymásról a legfontosabbakat, ami az Arany Bogárban töltött éjszakát esetleg boldoggá tehetné. Nehéz feladatot kellett Bozó Lászlónak megoldania, hogy érzékeltesse a sötétséget, de úgyhogy azért lássunk is valamit. Nem is tudta megoldani. Mert csupán félhomály derengett a képeken, ami ugyan a nézőben felkeltette a gyanút, hogy a fiatalok nyugodtan meg is nézhetnék egymást, arra azonban nem volt elég a fény, hogy a néző zavartalanul láthassa a két kitűnő színész, Halász Judit és Tahi Tóth László játékát. Amit azonban hozzágondolt, az kedves volt. • Az Éneklő ország, mint a műsorújságból értesültünk róla, a dublini nemzetközi szemlén fogja képviselni a magyar folklórszíneket. Reméljük, a külföldi nézőknek is olyan örömet okoz majd a riportokból és népdalokból álló műsor, mint amilyen örömet szerzett a magyar nézőnek a Röpülj páva kedves szereplőivel való találkozás. • Egyetlen verset, vagy inkább előadást emeljünk ki az Anyámnak ... című anyák napi versösszeállításból. Szabó Gyula mondta el József Attila versét, a Mamát. Olyan szépen, olyan bensőségesen, az emlékezés, a fájdalom, a vágyódás annyi meleg emberi hangjával, hogy ez az egyetlen vers felért egy teljes műsorral. • Kapás Dezső és Nemere László filmje minden hibája ellenére megérdemli az egyéni vállalkozásnak kijáró figyelmet. Érdekes produkció a Neveletlenek. Meseszerűség és irónia ötvöződött benne. A mese valóságát és a földi valóságot olykor csak egy hajszál választotta el, másutt játékos könnyedséggel rugaszkodott el a történet a fantázia szabad világába. Ez az érdekes belső ritmus a televízióban eddig szokatlan módon szolgálta az iróniát. Nem direkt módon, hanem áttételesen sugallta a nézőnek a következtetéseket : milyen nevetségesen komolyan játszsza a világban mindenki a maga szerepét, mennyire komolyan veszi felvett modorát a mérnök és a hippi egyaránt. S ha eleinte a néző akár bosszankodva is kérdezte önmagától: hol vannak ilyen emberek, hamarosan megérezte a játékban, hogy itt nem a szó szerinti valóságalapot kell számonkérnie. Mert éppen a játékos túlzásokban rejlik a szerzői mondanivaló: életidegenné válik minden, amit az ember nem őszintén tesz önmaga kiteljesítéséért, hanem csupán a végletekig viszi egyfajta magatartásban önmaga komolyan vevését. A tévéjáték hibája az volt, hogy az elején túl sűrítetten adagolta az öreg játékosságát, amiért is inkább egy kissé ütődött figurának hatott, nem pedig, mint ahogy kellett volna, a kedves, játékos, őszinte magatartás példájának. Néhány gondatlan vágás és olyan közhelyszerű megoldás is zavarta a filmet, mint például a Vidám Parkban tett látogatás. (bársony) A térképen nem található Darvas József drámája a Madách Színházban A műfaj Lehet, hogy a valóságdrámák inflációja élesítené látásunkat, szigorítaná ítéletünket. Ha évadonként három Darvaséhoz hasonló mű kerülne Budapesten színpadra, kritikusabban reagálnánk. De mert az élet sűrűbb gondjait vállaló irodalom hét szűk esztendejének közepén állunk, a közvélemény jobbik részében hiányérzetet enyhít, s elfogulttá tesz az ilyen dráma. Ez az elfogultság nem előre tervezett, hanem szívből pattanó, élményre felelő, bevallható. Mostanában a színpadi játék ritkán indítja a néző érzéseit-gondolatait országjárásra, műhelyek és tanyák, munkások és parasztemberek felfedezésére. Húsz éve ennek volt divatja, mára viszont — aligha indokolhatóan — hiánycikk lett. Darvas József drámája a rég hallott igazság felrázó szépségével hat. Ülünk a körúti színház nézőterén, s a színpadról áradó szavak a poroszkáló idő fölé emelnek. Az író ezt történelemnek mondja, a térképen nem található falu néptanítója és védőnője sorsnak nevezi. Kérdésük közös: lehet-e, s hogyan lehet a végeken ma is lassú, szívfájdítóan szűkmarkú idő mozgását felgyorsítani? Miképp kellene a változás ritmusát frissebbé tenni, a maradiságot csapkodáskapkodás nélkül, de szívós következetességgel kiszorítani? Kár, hogy a szocialista nemzeti felemelkedés kulcskérdései nem eléggé szervesen kötődnek a mi korunkba illő forradalmiság kereséséhez. Annyi epizódot halmoz a bizonyító eljárás, hogy alig marad tér - idő a két öreg harcos — a funkcionárius és az író-főszerkesztő — vitájához. Pedig ennek kibontása, érveik szikrázó ütköztetése lenne a legizgalmasabb, a legidőszerűbb. Nehéz ilyesmit leírni, hiszen az író joggal vár megértést az eszméivel és indulataival szolidáris kritikától. Jobb, ha az utóbbi határozza meg a közlendőt és a formát. Darvas József illúzióikat rombol. Azt folytatja, amit Széchenyi István, Kemény Zsigmond és Ady Endre nevéhez kapcsolunk. A legnagyobbakat azért említem, mert szükségünk van a segítségükre, a tekintélyükre. Más körülmények között zajlik a csata, jobbak a győzelem feltételei, de ma is nehéz a küzdelem. Markos erők mérkőznek a haladás és a maradás képviseletében. A nagypolitikában eldőlt a harc, csakhogy ami hátravan, nem könnyebb, hanem talán nehezebb. Olyan ország mindennapjaiban, munkaszervezetében, életberendezésében, ízlésében, szokásaiban kell győzelemre vinni az újat, amely ország — évszázadok hibájából — elmaradt periféria volt. Ady sajtó szavával. ..magyar mocsár”, „lelkek temetője”, „nagy sivatag”, „Halál-tó”, „téli Magyarország”. Ez persze nem mai igazság, de a nyomait nem lehetett huszonöt év alatt eltüntetni. Az akadály sokféle: anyagi és szubjektív természetű. A nagy dráma lehetőségét az ígéri, hogy a dolgok — és a lélek — bonyolultsága miatt olyan emberek is a rossz múlt meghosszabbítóivá válhatnak, akik nem szavukkal, hanem egész életükkel a forradalomhoz szegődtek. Tragikus konfliktus ez. Nem új, de mai magyar változatában sok ismeretlen vonással gazdagodó. Darvas a legfontosabbról szól, csak nem eleget és nem eléggé árnyaltan. Ami viszont szemléletét és állásfoglalását illeti: teljesen egyértelmű. Azok mellett áll, azokért szól, akiknek — ha felismerték már, ha nem — elemi érdekük, hogy a fejlődés mindenhol széttörje a hátsó gondolatok és taktikai megfontolások béklyóit. Darvas azt akarja, hogy a realitások tisztelete ne a káros maradványok életben tartásának ürügye, hanem megszüntetésük józan ütemének módszere legyen. Az előadás A Madách Színház együttese szokatlan feladatra gyürkőzött. Nem ide tartozik annak vizsgálata, hogy természetes-e, s jó-e, hogy magyar faludráma bemutatása lassan-lassan nem kisebb gond, mint volt a harmincas években. Ez azonban nem csökkenti, hanem növeli az előadás értékét, a szerzővel és művével azonosuló Lengyel György fáradozásának becsületét. Sok mindent szépen megoldott. A díszlettervező — Fehér Miklós — segítségével méltó keretet biztosított. Műértelmezése kifogástalan. A dráma minden eszmei lehetőségét kiaknázza, s a színészvezetésben is biztos. Szirtes Ádám, Heltai János, Lőtte Attila, Dózsa László, Balázsovits írt jós, Némethy Ferenc teljesítménye a rendezőnek is érdeme. Láttunk néhány lelkes kabinetalakítást: Békés Itala öreg parasztasszonyát, Horváth Ferenc együgyű pásztorát, Zenthe Ferenc Ficzkóját, Uri István ,,semleges” orvosát és Nagy Anna védőnőjét. Az említetteken kívül valamennyi színész részese a megérdemelt sikernek. A nagy gonddal kivitelezett előadás szereplőinek meg kell köszönni, hogy ilyen darabot szolgálnak jó eszközökkel. Dersi Tamás A szemlélet Mégis jelezni szeretném, hogy — érzésem szerint — elszántabban kellett volna vállalnia saját gondolatait. Tényanyaga annyira meggyőző, hogy kevesebb is elég lett volna a polémia frontvonalának jelzésére és az álláspontok életes motiválására, önmagában valamennyi részlet hatásos. Az eszmék magasba lendítéséhez szükséges trambulin feszültsége nagy, de nincs eléggé kihasználva. Jóval több érvet emelhetne. Dokumentumdráma és publicisztikai dráma nem azonos. A kettő — bizonyos mértékig — vegyíthető, de Forró éjszakák Június magyar filmbemutatója lesz a Reménykedők, amelyben Tolnai Klárinak, Kállai Ferencnek és Bárdy Györgynek jutott nagyobb feladat. Nagy népszerűségre számíthat az Oscar-díjjal kitüntetett Forró éjszakák is Rod Steignerrel és az ismert néger színésszel, Sidney Poitier-vel a főszerepekben. A történet egy gyilkosság kiderítése kapcsán a mai Amerika faji problémáiról vall. Az olasz Antonioni Zabriskie Point-ja is folytatja a Filmmúzeumban megkezdett sikersorozatát. A nyári hónapok ót új szovjet fiatalok világáról Búcsú a pályától a mai szovjet fiatalok világáról szól, míg az Egy közülünk kalandos, iggalmas história. Két japán produkcióval is találkozhatnak majd az egzotikus alkotások kedvelői. Az Emberi torpedó, azt kutatja, mit jelentett a Távol-Kelet emberének a második világháború. Az emberi helytállás gondolatát boncolgatja a másik japán alkotás, a Halál erdője is. Vivaldi lanton Először szólal meg lanton Vivaldi Magyarországon, ma délután a Poscher János művelődési házban. A művész 446 concertója közül mindössze hármat írt lantra. Ezeket eddig még nem adták elő hazánkban. Most Benkő Dániel lantművész előadásában hallhatja a közönség. Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese nyitotta meg a Műcsarnokban a Vietnami Demokratikus Köztársaság képzőművészeti kiállítását. A tárlat megnyitóján Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete és Quang Tao festőművész, a megnyitásra érkezett küldöttség vezetője üdvözölte a vendégeket. Újjászületésének évfordulóját ünnepelte május 1- én a Magyar Rádió. A Műsormozaik azokra emlékezett, akik huszonhat esztendővel ezelőtt egyetlen ütött-kopott mikrofon, egy félkilowattos adó és néhány köztéri hangszóró segítségével kiáltották szét boldog örömmel Budapesten: a Magyar Rádió szabad! Az egykori programot, a híreket, a köszöntőket és Beethoven Harmadik Leonóra nyitányát már többször hallottuk az évek során. Hangszalag sajnos nem őrzi ezeket az eseményeket, de az emlékezés ma is pontosan idézi fel az első helyszíni közvetítés, színházi beszámoló és a különböző összeállítások élményét. Illyés Gyula, Ortutay Gyula, Kodolányi Gyula mérnök, s a bemondók: Körmendy László és Bán György olyan pontosan, olyan láttató erővel fogalmazták meg, mintha csak az eredeti felvételt hallottuk volna. Szívszorító élmény volt hallani az első helyszíni közvetítés rekonstrukcióját Bajcsy- Zsilinszky Endre temetéséről, a beszámolót, hogy kigyulladt a fővárosban a villanyfény, s ma már az is történelem, ami 1945-ben elhangzott, például a rádió jótanácsai, hogy hogyan kell gyertyacsonkból házilag ügyesen mécsest fabrikálni, s miként lehet tökből illúzióttkeltő húslevest készíteni. A színes, változatos összeállítás Tertinszky Edit munkája volt. Gugyerákné személyében új szereplőt avatott a Rádió Kabarészínháza. S mint kiderült, semmivel sem okosabb Lajosánál, de legalább olyan fontoskodó, és ez elsősorban Fenyvesi Gabi érdeme, aki e műsorban már korábban is bizonyította kitűnő parodizáló képességeit. Angyal Jánossal kellemes, ötletes párt alkottak, kettejükön kívül, szokott stílusában Bárdy György szórakoztatta még itt-ott szellemesen a 6-os stúdió közönségét. Hosszasabb távollét után ismét megjelent a színen Jenő és Lujza, a hazai sajtó két leghűségesebb olvasója. Hosszasan Elbeszélgettek, elsősorban a saját, s itt-ott a hallgatók épülésére. Kicsit ízetlennek éreztük, hogy Major Tamás néhány poén kedvéért — bár a szöveget nem ő írta — olcsón „eladta” a Kabarészínháznak Major Tamást, a Rómeó és Júlia rendezőjét, összes színházi és sajtóvitáival együtt. A Kicsoda-micsoda ezúttal elég üresen pufogott, s a megszokott panelszámok sem voltak különösebben szellemesek. A felcsattanó tapsokból ítélve a 6-os stúdió közönsége azért jól szórakozott, s néha a rádióhallgató is, de ez — véleményünk szerint — ne téveszszen meg se szerkesztőt, se rendezőt, mert a Kabarészínháznak nagy szüksége volna már némi újításra. Olyan újításra,amitől egy kicsit jobban kabaré és színház lenne. S még valamit, saját mentségünkre. Jót mulatott a rádióhallgatók tábora az Esti Hírlapból kiollózott sajtóhibán: Orvosi tanácsok a röhögésről. A Kabarészínház szerzői nem tudhatták, hogy önmaguk hibáját emlegetik, ugyanis a programot ezzel az elírással a rádió műsorszerkesztőségétől kaptuk. (harangozó) rint I a következő jegyirodákban: V., Kossuth Lajos u. 20. T.: 189—724 Margitsziget * Buda, Park VI. Népköztársaság útja 18. T.: 120—000 V . , . VIL, Lenin krt. 31—33. T.: 224—250 VET., Lenin krt. 6. T.: 127—407 i írni111/7 vir It, Moszkva tér 3. T.: 359—136 J XXI., (Csepel), n. Rákóczi F. út 117. T. 479—366 EXPRESS IFJÚSÁGI ÉS DIÁK UTAZÁSI IRODA, Sz. , J I SZABADTÉRI SZÍNPADOK SZERVEZÉSI IRODÁJA v- Szabadság tér 10. T.: 311—717 szabadtéri színpadok (SPORT JEGYIRODA) volantourist, • VI- Népköztársaság útja 4. T.: 123-974 vfc, Lenin krt. 98. T.: 123-171 1071 itrtum in_/nmticrtiie 7H BUDAPESTI IDEGENFORGALMI IGAZGATÓSÁG. jnttlUi ,/iJIUgltJAIUJZJ/. v, Roosevelt tér 5 T • 181—109 Üzemi közönségszervezők részére Jegyek a szakmai jegy VH., Rákóczi út 42. Jegyparton: T.: 223—827 Irodákban, vidéken az utazási irodákban JEGYEK VÁLTHATÓK május 7-től ORSZÁGOS FILHARMÓNIA JEGYIRODÁJA.