Esti Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-03 / 102. szám

• Az eredeti elbeszélés sze­rint Mikszáth Kálmán két fia­talja a sötétség miatt nem tudja­­egymásról a legfonto­sabbakat, ami az Arany Bo­gárban töltött éjszakát esetleg boldoggá tehetné. Nehéz fel­adatot kellett Bozó Lászlónak megoldania, hogy érzékeltesse a sötétséget, de úgy­hogy azért lássunk is valamit. Nem is tudta megoldani. Mert csu­pán félhomály derengett a ké­peken, ami ugyan a nézőben felkeltette a gyanút, hogy a fiatalok nyugodtan meg is nézhetnék egymást, arra azon­ban nem volt elég a fény, hogy a néző zavartalanul láthassa a két kitűnő színész, Halász Ju­dit és Tahi Tóth László játé­kát. Amit azonban hozzágon­dolt, az kedves volt. • Az Éneklő ország, mint a műsorújságból ér­tesültünk róla, a dublini nemzetközi szemlén fogja képviselni a magyar folk­lórszíneket. Reméljük, a külföldi nézőknek is olyan örömet okoz majd a ripor­tokból és népdalokból álló műsor, mint amilyen örö­met szerzett a magyar né­zőnek a Röpülj­ páva ked­ves szereplőivel való talál­kozás. • Egyetlen verset, vagy in­kább előadást emeljünk ki az Anyámnak ... című anyák­ na­­pi versösszeállításból. Szabó Gyula mondta el József Attila versét, a Mamát. Olyan szépen, olyan bensőségesen, az emlé­kezés, a fájdalom, a vágyódás annyi meleg emberi hangjá­val, hogy ez az egyetlen vers felért egy teljes műsorral. • Kapás Dezső és Ne­mere László filmje minden hibája ellenére megérdemli az egyéni vállalkozásnak kijáró figyelmet. Érdekes produkció a Neveletlenek. Meseszerűség és irónia öt­vöződött benne. A mese valóságát és a földi való­ságot olykor csak egy haj­szál választotta el, másutt játékos könnyedséggel ru­gaszkodott el a történet a fantázia szabad világába. Ez az érdekes belső ritmus a televízióban eddig szo­katlan módon szolgálta az iróniát. Nem direkt mó­don, hanem áttételesen su­gallta a nézőnek a követ­keztetéseket : milyen ne­vetségesen komolyan játsz­­sza a világban mindenki a maga szerepét, mennyire komolyan veszi felvett mo­dorát a mérnök és a hippi egyaránt. S ha eleinte a né­ző akár bosszankodva is kérdezte önmagától: hol vannak ilyen emberek, ha­marosan megérezte a já­tékban, hogy itt nem a szó szerinti valóságalapot kell számonkérnie. Mert éppen a játékos túlzásokban rej­lik a szerzői mondanivaló: életidegenné válik minden, amit az ember nem őszin­tén tesz önmaga kiteljesí­téséért, hanem csupán a végletekig viszi egyfajta magatartásban önmaga ko­­molyan vevését. A tévéjáték hibája az­ volt, hogy az ele­jén túl sűrítetten adagolta az öreg játékosságát, ami­ért is inkább egy kissé ütő­­dött figurának hatott, nem pedig, mint ahogy kellett volna, a kedves, játékos, őszinte magatartás példá­jának. Néhány gondatlan vágás és olyan köz­helysze­­rű megoldás is zavarta a filmet, mint például a Vi­dám Parkban tett látoga­tás. (bársony) A térképen nem található Darvas József drámája a Madách Színházban A műfaj Lehet, hogy a valóság­drámák inflációja élesíte­né látásunkat, szigorítaná ítéletünket. Ha évadonként három Darvaséhoz hasonló mű kerülne Budapesten színpadra, kritikusabban reagálnánk. De mert az élet sűrűbb gondjait vál­laló irodalom hét szűk esz­tendejének közepén állunk, a közvélemény jobbik ré­szében hiányérzetet enyhít, s elfogulttá tesz az ilyen dráma. Ez az elfogultság nem előre tervezett, ha­nem szívből pattanó, él­ményre felelő, bevallható. Mostanában a színpadi já­ték ritkán indítja a néző érzései­t-gondolatait ország­járásra, műhelyek és ta­nyák, munkások és pa­rasztemberek felfedezésé­re. Húsz éve ennek volt divatja, mára viszont — aligha indokolhatóan — hiánycikk lett. Darvas József drámája a rég hallott igazság felrázó szépségével hat. Ülünk a körúti színház nézőterén, s a színpadról áradó szavak a poroszkáló idő fölé emel­nek. Az író ezt történelem­nek mondja, a térképen nem található falu népta­nítója és védőnője sorsnak nevezi. Kérdésük közös: le­het-e, s hogyan lehet a vé­geken ma is lassú, szívfáj­­dítóan szűkmarkú idő moz­gását felgyorsítani? Mi­képp kellene a változás ritmusát frissebbé tenni, a maradiságot csapkodás­kapkodás nélkül, de szívós következetességgel kiszo­rítani? Kár, hogy a szocia­lista nemzeti felemelkedés kulcskérdései nem eléggé szervesen kötődnek a mi korunkba illő forradalmi­­ság kereséséhez. Annyi epi­zódot halmoz a bizonyító eljárás, hogy alig marad tér - idő a két öreg harcos — a funkcionárius és az író-főszerkesztő — vitájá­hoz. Pedig ennek kibontá­sa, érveik szikrázó ütköz­tetése lenne a legizgalma­sabb, a legidőszerűbb. Ne­héz ilyesmit leírni, hiszen az író joggal vár megér­tést az eszméivel és indu­lataival szolidáris kritiká­tól. Jobb, ha az utóbbi határoz­za meg a közlendőt és a formát. Darvas József illúzióikat rombol. Azt folytatja, amit Széchenyi István, Kemény Zsigmond és Ady Endre ne­véhez kapcsolunk. A legna­gyobbakat azért említem, mert szükségünk van a se­gítségükre, a tekintélyük­re. Más körülmények kö­zött zajlik a csata, jobbak a győzelem feltételei, de ma is nehéz a küzdelem. Markos erők mérkőznek a haladás és a maradás kép­viseletében. A nagypoliti­kában eldőlt a harc, csak­hogy ami hátravan, nem könnyebb, hanem talán ne­hezebb. Olyan ország min­dennapjaiban, munkaszer­vezetében, életberendezé­sében, ízlésében, szokásai­ban kell győzelemre vinni az újat, amely ország — évszázadok hibájából — elmaradt periféria volt. Ady sajtó szavával. ..ma­gyar mocsár”, „lelkek te­metője”, „nagy sivatag”, „Halál-tó”, „téli Magyar­­ország”. Ez persze nem mai igazság, de a nyomait nem lehetett huszonöt év alatt eltüntetni. Az akadály sokféle: anyagi és szubjektív ter­mészetű. A nagy dráma le­hetőségét az ígéri, hogy a dolgok — és a lélek — bo­nyolultsága miatt olyan emberek is a rossz múlt meghosszabbítóivá vál­hatnak, akik nem szavuk­kal, hanem egész életük­kel a forradalomhoz sze­gődtek. Tragikus konflik­tus ez. Nem új, de mai magyar változatában sok ismeretlen vonással gazda­godó. Darvas a legfonto­sabbról szól, csak nem ele­get és nem eléggé árnyal­tan. Ami viszont szemléle­tét és állásfoglalását illeti: teljesen egyértelmű. Azok mellett áll, azokért szól, akiknek — ha felismerték már, ha nem — elemi ér­dekük, hogy a fejlődés mindenhol széttörje a hát­só gondolatok és taktikai megfontolások béklyóit. Darvas azt akarja, hogy a realitások tisztelete ne a káros maradványok élet­ben tartásának ürügye, ha­nem megszüntetésük józan ütemének módszere legyen. Az előadás A Madách Színház együt­tese­ szokatlan feladatra gyürkőzött. Nem ide tarto­zik annak vizsgálata, hogy természetes-e, s jó-e, hogy magyar­­ faludráma bemu­tatása lassan-lassan nem kisebb gond, mint volt a harmincas években. Ez azonban nem csökkenti, hanem növeli az előadás értékét, a szerzővel és mű­vével azonosuló Lengyel György fáradozásának be­csületét. Sok mindent szé­pen megoldott. A díszlet­­tervező — Fehér Miklós — segítségével méltó keretet biztosított. Műértelmezé­se kifogástalan. A dráma minden eszmei lehetőségét kiaknázza, s a színészveze­tésben is biztos. Szirtes Ádám, Heltai János, Lőtte Attila, Dózsa László, Balá­­zsovits írt jós, Némethy Fe­renc teljesítménye a ren­dezőnek is érdeme. Lát­tunk néhány lelkes kabi­netalakítást: Békés Itala öreg parasztasszonyát, Horváth Ferenc együgyű pásztorát, Zenthe Ferenc Ficzkóját, Uri István ,,semleges” orvosát és Nagy Anna védőnőjét. Az emlí­tetteken kívül valamennyi színész részese a megérde­melt sikernek. A nagy gonddal kivitelezett elő­adás szereplőinek meg kell köszönni, hogy ilyen darabot szolgálnak jó esz­közökkel. Dersi Tamás A szemlélet Mégis jelezni szeretném, hogy — érzésem szerint — elszántabban kellett volna vállalnia saját gondolatait. Tényanyaga annyira meg­győző, hogy kevesebb is elég lett volna a polémia frontvonalának jelzésére és az álláspontok életes motiválására, önmagában valamennyi részlet hatásos. Az eszmék magasba len­dítéséhez szükséges tram­­bulin feszültsége nagy, de nincs eléggé kihasználva. Jóval több érvet emelhet­ne. Dokumentumdráma és publicisztikai dráma nem azonos. A kettő — bizonyos mértékig — vegyíthető, de Forró éjszakák Június magyar filmbe­mutatója lesz a­ Reményke­dők, amelyben Tolnai Klá­rinak, Kállai Ferencnek és Bárdy Györgynek jutott na­gyobb feladat. Nagy nép­szerűségre számíthat az Os­­car-díjjal kitüntetett Forró éjszakák is Rod Steigner­­rel és az ismert néger szí­nésszel, Sidney Poitier-vel a főszerepekben. A történet egy gyilkosság kiderítése kapcsán a mai Amerika fa­ji problémáiról vall. Az olasz Antonioni Zabriskie Point-ja is folytatja a Filmmúzeumban megkez­dett sikersorozatát. A nyári hónapok ót új szovjet fiatalok világáról Búcsú a pályától a mai szovjet fi­atalok világáról szól, míg az Egy közülünk kalandos, iggalmas história. Két japán produkcióval is találkozhatnak majd az eg­zotikus alkotások kedve­lői. Az Emberi torpedó, azt kutatja, mit jelentett a Tá­vol-Kelet emberének a második világháború. Az emberi helytállás gondola­tát boncolgatja a másik ja­pán alkotás, a Halál erdő­je is. Vivaldi lanton Először szólal meg lanton Vivaldi Magyarországon, ma délután a Poscher Já­nos művelődési házban. A művész 446 concertója kö­zül mindössze hármat írt lantra. Ezeket eddig még nem adták elő hazánkban. Mo­st Benkő Dániel lantmű­vész előadásában hallhatja a közönség. Demeter Sándor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese nyitotta meg a Műcsarnokban a Viet­nami Demokratikus Köztársaság képzőművészeti kiállí­tását. A tárlat megnyitóján Hoang­ Luong, a VDK bu­dapesti nagykövete és Quang Tao festőművész, a meg­nyitásra érkezett küldöttség vezetője üdvözölte a ven­dégeket. Újjászületésének évfor­dulóját ünnepelte május 1- én a Magyar Rádió. A Mű­sormozaik azokra emléke­zett, akik huszonhat eszten­dővel ezelőtt egyetlen ütött-kopott mikrofon, egy félki­lowattos adó és né­hány köztéri hangszóró se­gítségével kiáltották szét boldog örömmel Budapes­ten: a Magyar Rádió sza­bad! Az egykori programot, a híreket, a köszöntőket és Beethoven Harmadik Leo­nóra nyitányát már több­ször hallottuk az évek so­rán. Hangszalag sajnos nem őrzi ezeket az esemé­nyeket, de az emlékezés ma is pontosan idézi fel az el­ső helyszíni közvetítés, színházi beszámoló és a kü­lönböző összeállítások él­ményét. Illyés Gyula, Or­­tutay Gyula, Kodolányi Gyula mérnök, s a bemon­dók: Körmendy László és Bán György olyan ponto­san, olyan láttató erővel fogalmazták meg, mintha csak az eredeti felvételt hallottuk volna. Szívszorí­tó élmény volt hallani az első helyszíni közvetítés rekonstrukcióját Bajcsy- Zsilinszky Endre temetésé­ről, a beszámolót, hogy ki­gyulladt a fővárosban a vil­lanyfény, s ma már az is történelem, ami 1945-ben elhangzott, például a rádió jótanácsai, hogy hogyan kell gyertyacsonkból há­zilag ügyesen mécsest fab­rikálni, s miként lehet tök­ből illúzióttkeltő húslevest készíteni. A színes, válto­zatos összeállítás Tertinsz­­ky Edit munkája volt. Gugyerákné személyében új szereplőt avatott a Rá­dió Kabarészínháza. S mint kiderült, semmivel sem okosabb Lajosánál, de legalább olyan fontoskodó, és ez elsősorban Fenyvesi Gabi érdeme, aki e műsor­ban már korábban is bizo­nyította kitűnő parodizáló képességeit. Angyal Já­nossal kellemes, ötletes párt alkottak, kettejükön kívül, szokott stílusában Bárdy György szórakoztat­ta még itt-ott szellemesen a 6-os stúdió közönségét. Hosszasabb távollét után ismét megjelent a színen Jenő és Lujza, a hazai saj­tó két leghűségesebb olva­sója. Hosszasan Elbeszél­gettek, elsősorban a saját, s itt-ott a hallgatók épülé­sére. Kicsit ízetlennek érez­tük, hogy Major Tamás né­hány poén kedvéért — bár a szöveget nem ő írta — olcsón „eladta” a Kabaré­színháznak Major Tamást, a Rómeó és Júlia rendező­jét, összes színházi és saj­tóvitáival együtt. A Kicso­­da-micsoda ezúttal elég üresen pufogott, s a meg­szokott panel­számok sem voltak különösebben szel­lemesek. A felcsattanó tap­sokból ítélve a 6-os stúdió közönsége azért jól szóra­kozott, s néha a rádióhall­gató is, de ez — vélemé­nyünk szerint — ne tévesz­­szen meg se szerkesztőt, se rendezőt, mert a Kabaré­színháznak nagy szüksége volna már némi újításra. Olyan újításra,­­amitől egy kicsit jobban kabaré és színház lenne. S még vala­mit, saját mentségünkre. Jót mulatott a rádióhallga­tók tábora az Esti Hírlap­ból kiollózott sajtóhibán: Orvosi tanácsok a­ röhögés­ről. A Kabarészínház szer­zői nem tudhatták, hogy önmaguk hibáját emlege­tik, ugyanis a programot ezzel az elírással a rádió műsorszerkesztőségétől kaptuk. (harangozó) ­r­i­n­t­­ I a következő jegyirodákban: V., Kossuth Lajos u. 20. T.: 189—724 Margitsziget * Buda, Park VI. Népköztársaság útja 18. T.: 120—000 V . , . VIL, Lenin krt. 31—33. T.: 224—250 VET., Lenin krt. 6. T.: 127—407 i írni111/7 vir It, Moszkva tér 3. T.: 359—136 J XXI., (Csepel), n. Rákóczi F. út 117. T. 479—366 EXPRESS IFJÚSÁGI ÉS DIÁK UTAZÁSI IRODA, S­z.­ , J I SZABADTÉRI SZÍNPADOK SZERVEZÉSI IRODÁJA v- Szabadság tér 10. T.: 311—717 szabadtéri színpadok (SPORT JEGYIRODA) volantourist, • VI- Népköztársaság útja 4. T.: 123-974 vfc, Lenin krt. 98. T.: 123-171 1071 itrtu­m­ in_/nmticrtiie 7H BUDAPESTI IDEGENFORGALMI IGAZGATÓSÁG. jnttlUi ,/iJ­­IUgltJAIUJ­ZJ­/. v, Roosevelt tér 5 T • 181—109 Üzemi közönségszervezők részére Jegyek a szakmai jegy­ VH., Rákóczi út 42. Jegyparton: T.: 223—827 Irodákban, vidéken az utazási irodákban JEGYEK VÁLTHATÓK május 7-től ORSZÁGOS FILHARMÓNIA JEGYIRODÁJA.

Next