Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-03 / 1. szám

HETVENÖT ÉVES A GYÁR Rába-parti jubileum Belépés: fehér overall­ban Európa sztrádáin robognak a kamionok Győrből jött az üzenet, amely voltaképpen szerény kérdés: érdekelne-e minket tizenhatezer ember csöndes háziünnepsége? Mert arról van szó — úgymond —, hogy megünneplik a gyár, a vagongyár alapításának 75. évfordulóját. Alapíttatott: 1896-ban E sorok íróját szubjektív érzések fűzik a városhoz és a gyárhoz is. Élete nagyob­bik részét azon a tájon töl­tötte, huzamosabb ideig élt Győrben is, mégpedig Künn, a város peremén, az ipartelep egyik kormos­­homlokú épületében. Hogy­ne érdekelne hát a tizen­hatezer ember szerény, csöndes ünnepe?! Halomnyi — igen vastag könyv kéziratának is beillő — papírköteget adnak a kezembe: a város, a megye, sőt szinte a Dunántúl arcu­latát megváltoztató gyár­óriás tiszteletet keltő tör­ténetét. Alapíttatott 1896- ban, vagonok, gépek és gőzkazánok, villanytelepek és berendezések előállításá­ra. Akkor falai között, mindössze háromszáz em­ber dolgozott, de jellemző a fejlődés gyorsaságára, hogy három évvel később már 1700-ra emelkedett a dolgozók száma. Az alapí­tás utáni második eszten­dőben pedig elkészítették az ezredik vasúti kocsit. A századfordulón a gyár meg­alapozta európai hírnevét: részt vett a párizsi világ­­kiállításon, s bizonyosan ennek köszönhető, hogy — amire már Győrött is csak kevesen emlékeznek — tő­lük rendelték meg 1905-ben a londoni földalatti első villamosmeghajtású mo­torkocsijait és pótkocsijait. vait, nem hittek a terv reális voltában. A kormány azonban fenntartás nélkül fogadta. A gazdasági bi­zottság úgy döntött, hogy a városban korszerű motor­gyárat kell létrehozni, s a régi autógyár kibővített épületébe került a magyar közúti járműgyártás jelen­leg legmodernebb üzeme. Milliárdok az országnak A 29 ezer négyzetméter alapterületű gyárban két műszakban 13 ezer Rába- Mann-motor készül, ugyan­is a győri szakemberek hosszas és alapos piacku­tatás után úgy döntöttek, hogy a gyár történetében immár másodszor is üzleti kapcsolatot teremtenek a nagy hagyományokkal bíró nyugatnémet céggel. A mo­torgyár külleméről csak ennyit: ha százszor jár benne az ember, századszor is úgy érzi, hogy lenyűgöző a látvány. A munkadara­bokat közvetlenül nem érinti emberi kéz. Az em­bernek itt csakugyan az a dolga, hogy szakértő mó­don, éber szemmel figyelje a szorgalmas automatákat. Az egész gyár tiszta, mint egy laboratórium. A mun­kásokon hófehér overall fe­szül, más öltözetben ide ti­los belépni. (Hallom, feher köpenyt ölt az idelátogató vezérigazgató is, mintegy ezzel szentesítvén tulajdon rendelkezését.) Nem csoda hát, hogy az itt gyártott motor minden ki­itikát ki­bír. Mondják, hogy az egyik motort a Budapesti Közlekedési Vállalathoz adták, úgynevezett nyúzó­próbára, s azzal már túl­haladták a 250 ezredik ki­lométert is, de a motor minősége, hatása, most is megegyezik az eredetiével. Természetesen, a motor­gyár, a motorgyártás csak egyik pompás láncszeme a közúti járműprogramnak. Az utolsó nyolc esztendő­ben valósult meg a futó­művek világszínvonalú gyártása, s már nemcsak a hazai országutakon, hanem Európa sztrádáin robognak a Győrben készített ka­mionkocsik. S ezen a csen­des, szerény ünnepen, „ti­zenhatezer ember háziün­nepségén” sem prózai do­log megemlíteni, hogy ez a hatalmas gyár, a tizenhat­­ezer ember gyára, 4,8 mil­liárd forintot tesz le min­den esztendőben az ország asztalára. Simon Lajos Új kor kezdete A krónika óriási. Ezért csak a nevezetes dátumo­kat jegyzem fel: a vasúti kocsik gyártásával párhuza­mosan a motoros közúti járrgű fejlesztésén is dol­goztak. 1901-ben elkészült az első önálló konstrukció­jú, négy­kerékmeghajtású benzinmotoros vontató. 1938: szerződéskötés a Mann-céggel. 1942-ig e szerződés értelmében gyár­tották Győrött sorozatban a Rába—Mann Diesel-moto­rokat. Sajnos, fekete lapok is sorakoznak a krónikában. A háború végefelé nyolc­szor is bombatámadás érte a gyárat, s elpusztult a gé­pek, a berendezések, az épületek 70 százaléka. Ki hitte volna akkor, hogy Itt teremtődik m­eg majd a magyar gépjármű­­ipar legnagyobb fellegvá­ra? 1964: emlékezetes év. Egyesült a Vagongyár és a Szerszámgépgyár. A csön­des jubileumot ünneplő emberek, azt hiszem, innen számítják az új kor kezde­tét. Erre az időre már bi­zonyosan emlékezik a jó­­ memóriájú, az ipar dolgai­ra csak egy kicsit is oda-­­figyelő olvasó. A gyár ak­kori és jelenlegi vezérigaz-­ gatója, Horváth Ede, par-­­lamenti felszólalásban sür­gette a magyar közúti jár-­ műgyártás világszínvonal-­ ra emelését. Sokan még­­ Győrön is kételkedve fo­­­gadták a vezérigazgató sza-" ÖTVEN HOLDON ültetik a meggyet Nagyarányú gyümölcste­lepítési munka folyik Ká­polna határában. A helyi Alkotmány Termelőszö­vetkezet ötven holdon te­lepít meggyfát. Eddig 7500 csemetét ültettek el a szö­vetkezet tagjai. Az új tele­pítéshez ötféle nagy hoza­mú, nemes gyümölcsű, önbeporzós fajtát vásárol­tak, megtalálható itt a pándi és az érdi nagy gyü­mölcsű meggy is. Az új gyümölcsös három év múl­va fordul termőre. A téglapiros kakas egy somogyi pusztáról ke­rült a négyemeletes budai bérház pincéjébe. Azaz, hogy udvarára, mert én is ott láttam meg. Naponta háromszor etette tulajdo­nosa a cipész, aki az első emeleten lakott. Áztatott kenyeret adott neki, s ka­bátja zsebéből kukoricát pergetett a betonra. — Még felhizlalja azt a kakast — mondta a házfel­ügyelő. A házfelügyelő elgondol­kodott azon, ami tavaly is szöget ütött a fejébe. En­nek a suszternek — ő már így hívja —, minden év­ben ad valaki egy kakast. Mindig valami pusztát emleget, valami gyermek­kori szerelmet. Már eddig is sokat gondolkodott a ci­pészen, mert igaz, hogy nem mindennapi ember ... De nem jutott gondolat­menete végére, mert kijöt­tek az udvarra a földszin­ten lak­ók. Nézték a ka­kast. Majd közelebb-kö­­zelebb léptek. Dicsérték, hogy milyen délceg. Hogy olyan a taraja, mint a fű­rész foga. A kukorékolása Kakas sem mindennapi, felhullik még a negyedik emeletre is. Túl korán nem kukoré­kol, tudja, mi az illem. Ha­mar megszokta a városi életformát. De ezen túlme­nően, nincs szebb a vissz­hangos kakas kukorékolás­nál. .. Egyszóval mindenki be­szélt, egymás szavába vág­va mondták-fújták véle­ményüket. Még azok is be­szélgettek, akik alig ismer­ték egymást. S bár a lakók ezt aligha vallották volna be, a kakas csak ürügy volt a beszélgetésre. Beleszól­tak a harmadik emeletről is a vitába, többen pedig lejöttek a lépcsőn. — A kendermagos szebb, mint ez — mondta az egyik lakó. — Minden kakas tégla­színű — így a másik lakó. S ezen azután vitatkoz­tak. A kakas megemelte a fe­jét, a nyakát kinyújtotta és kukorékolni kezdett. — Tavaly kendermagos kakasa volt — mondta a cipésznek a házmester —, az idén piros. Jövőre mi­lyen színű lesz? A cipész mosolygott. Ne­ki mindegy. A kakas emlé­kezteti valamire, de ez csak rá tartozik. Az ünnep előtti napon megkörnyékezték. — Adja el — kérte szom­szédja, aki azelőtt elfordí­totta fejét, ha találkoztak. A cipészt mulattatta a dolog. Azután meg hoztak a kakasnak száraz kenye­ret, mondván: egy ilyen kakasnak mégiscsak enni kell. Mert hol van itt mező, kert, ahol kapargál­­hatna... Eltelt az ünnep. A kuko­rékolás megszűnt. A la­kók megkérték a cipészt, hogy arról a bizonyos pusz­táról ne csak magának, nekik is hozzon egy-egy kendermagos vagy tégla­piros kakast. Csak feketét ne hozzon, mert annak nem színjátszó a tolla. A cipész — akkurátus ■, ember lévén — a rendelé-­­ seket felírta noteszába, a­­ kakas színét is megjelölte.­­ Balázs József . PLUSZ NEGYVENMILLIÓ Jó évet zár a Nitrokémia A fűzfői Nitrokémia a tavalyi 150 millió forintos nyereséggel szemben az idén 190 millió nyereséggel zárja az évet. A 25 száza­lékos növekedést a terve­zettnél jóval kisebb lét­számmal érték el. Az ered­ményt annak tulajdonítják, hogy a Nitrokémia első­sorban a gazdaságosabb, a jövedelmezőbb termékek — növényvédőszerek és olajadalékok — gyártására tért át. A VI. KERÜ­LET Új városközpont A negyedik ötéves terv­időszakban épül fel a XVI. kerület városközpontja. Az új centrum a József Attila utca, a Szabadság utca, a Borotvás utca és az Üzbég utca által határolt részen lesz. Ezen a területen ösz­­szesen 1300 gázfűtéses la­kást hoznak tető alá. A tervidőszak során ezer új otthont adnak át. A város­­központban — a többi kö­zött — 16 tantermes álta­lános iskola, 150 szemé­lyes óvoda, 60 személyes áruház, zöldség- és gyü­mölcsbolt, továbbá több vendéglátóhely épül. (MTI) ABSZOLÚT HIDEGVÉR — Sajnos, lapzártánk van ... Losonczi Pál / • / • | •• •• | //• újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) A világhelyzetet és ala­kulását a Szovjetunió és a többi szocialista ország ki­tartó béketörekvései és kezdeményezései nyomán a tárgyalások gyakorlatának térhódítása jellemzi. Közös erőfeszítéseink az európai kontinens béké­jéért és biztonságáért, előrehaladást hoztak. A nemzetközi imperia­lizmus ugyanakkor még mindig folytatja véres és szennyes háborúját Indo­kínában. A vietnami, a lao­szi és a kambodzsai nép hősies küzdelmet vív az agresszorokkal szemben, hazája függetlenségéért és szabadságáért. Mi tovább­ra is az agresszió megszün­tetése és a népek önren­delkezési joga alapján való politikai rendezés mellett foglalunk állást, s meg­adunk minden támogatást Indokína népeinek igazsá­gos és hősies harcához. Pártunk, kormányunk és népünk változatlanul a po­litikai megoldást támogat­ja a Közel-Keleten, s a po­litikai rendezéstől remél­jük Kelet-Pakisztán népe törvényes jogainak és ér­dekeinek érvényesülését is. E mostani békés, ünnepi hangulatban is a szolidaritás érzésével gondolunk azokra, akik szerte a világon szabad­ságukért és függetlensé­gükért küzdenek. Népünk a jövőben is támo­gatni fogja harcukat, mert az a mi harcunk is. Hogy mi békében élhetünk, azt elsősorban a Szovjetunió és a Varsói Szerződés fegy­veres erői létének és te­kintélyének köszönhetjük. Békénk, s az egész emberi­ség békéjének védelme ér­dekében a jövőben is min­dent megteszünk közös erő­ink fejlesztéséért. Népköztársaságunk kül­politikája a magunk és minden nép békés építő­munkájának biztosítására irányul. Hazánk dolgos né­pe jól tudja: munkájával — erőnkhöz és lehetősé­geinkhez mérten — a szo­cialista és az egész haladó világ békéjét védi, az em­beri haladás nagy történel­mi energiáit gyarapítja. Ennek a célnak rendeljük alá a szocializmust építő népek megbonthatatlan egységéért, testvéri szövet­ségéért, az egész világ ha­ladó erőinek összefogásáért folytatott harcunkat. A köl­csönös előnyök elve alap­ján készek vagyunk sokol­dalú kapcsolatok kialakítá­sára és fejlesztésére más társadalmi rendszerű or­szágokkal is, melyeket ha­sonló törekvések vezetnek. Hazánk képviselőinek lá­togatásai külföldön, vala­mint a hozzánk látogatók számának jelentős növeke­dése, élénkké tette külpo­litikai életünket. A köl­csönös látogatások tapasz­talataiból jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársasá­got mindenütt ismerik, népünk törekvéseit, mun­kánkat és szándékainkat érdeklődő figyelem kí­séri. Úgy érzem, ez a figyelem és megbecsülés még jobb munkára, az emberi hala­dás további szolgálatára kötelez bennünket. Kedves elvtársak! Bará­taim! Most is reménységgel és bizakodással léphetjük át az új esztendő küszöbét. Céljaink világosak, terve­ink megalapozottak, is­merjük tennivalóinkat, s tőlünk, a munkánktól függ, hogyan alakulnak életkö­rülményeink a jövőben. Munkánk hatékonyságá­val és eredményeivel összhangban tovább akarjuk növelni a lakos­ság jövedelmét. Társadalmunk könnyíteni kíván a több gyermekes családok helyzetén, s más intézkedésekkel hozzuk kö­zelebb elosztási gyakorla­tunkat szocialista elveink­hez. Kívánom, hogy a most reánk köszöntő új évben is kísérje siker népünk mun­káját, s fáradozásainak gyümölcsét békében és boldogan élvezhesse. Kí­vánom, hogy minden be­csületesen érző és gondol­kodó magyar — éljen bár­hol a föld kerekén — ered­ményeink alapján szeretet­tel és megbecsüléssel gon­doljon hazánkra. Kívánok önöknek bol­dog, békés és sikerekben gazdag új esztendőt! Erdei múzeum Erdőmúzeum épül a Bükkben, a Szalajka-völgy­­ből kiágazó Horotna-völgy egyik tisztásán. A szabad­téri múzeum az erdő mun­kásainak kíván emléket ál­lítani. Már felépítették, be is rendezték az erdőmun­kások egykori nyomorúsá­gos szálláshelyeit, s össze­gyűjtötték mindazokat a munkaeszközöket, szerszá­mokat, amelyekkel régen az erdei munkákat végez­ték. A tisztáson állnak a mészégető kunyhók, látható a répáshutai háromszemé­lyes, szabad füstbejáratos kunyhó, a fagurítós tábori mészégető kemence. ÖT LIFT VISZI A BÚZÁT A selypi Zsófia Malom mellett épülő új gabonasi­lóban már a technológiai szerelők dolgoznak: sze­relik az ötmillió 900 ezer forint értékű beren­dezéseket, de van még ten­nivalójuk az építőknek is: be kell fejezniük az 52 méter hosszú szalaghíd, a vasúti garat és az emelő­torony 14 méter magas épületének munkálatait. Az új silóban öt felvonó szállít majd 42 méter ma­gasba óránként hat va­gon búzát. Az ezervagonos tárolóban a legkorsze­rűbb körülmények között tarthatják a kennyérnek­­valót.

Next