Esti Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
Olyan szép, élményeket és gondolatokat ébresztő szórakoztató műsorral búcsúzott a rádiótól és a hallgatóktól a nyugalomba vonuló rendező, Rácz György, hogy legszívesebben arra kérnénk, másítsa meg eredeti elhatározását. Búcsúz éveimtől összeállításában negyedszázados rendezői pályafutásának emlékeit idézte, kedves műsorainak nagy pillanataival. Kevés lenne itt a hely, hogy akárcsak néhány „tévének” munkáját is felsoroljuk, amelynek sora Puskin Szulfán cárától a Kiss Manyival készített utolsó felvételig, Molnár Ferenc Kölykök, srácok, kamaszok című írásának feldolgozásáig terjed. A modern rádiózás, az új törekvések küzdelmes megvalósításának és sikereinek tömör összefoglalása is volt a program. Izgalmas titkokat, műhelytitkokat tudhattunk meg a rendezőtől éppúgy, mint azoktól a színészektől, akik segítettek a múlt felidézésében, Rácz György munkájának értékelésében. Milyen jó lenne, ha a rádió többi rendezője is, függetlenül az alkalomtól, ilyen szép összeállításban vallhatna munkájáról. * Hasznos, jó műsora a rádiónak a Költők albuma sorozat. A program külön értéke, hogy főszereplője, a költő vezeti be, mintegy bemutatkozásként is, s így a hallgató már az alkotó ismerője, s ismerőseként hallgathatja meg a verseket. A legutóbbi adás vendége Görgey Gábor volt. Gondolatgazdag, szép és őszinte vallomása valóban figyelmet ébresztő bevezetője volt költeményeinek. * Euripidész és Anouilh Médeiáját mutatta be két egymást követő estén a rádió. Az ötlet jó volt, hiszen, ha sikerül a vállalkozás, érdekesen, s izgalmasan mutatja meg, hogy a téma csupán téma marad, ha nem lelkesíti át a költői gondolat, s ha átfűti is, ugyanazon téma merőben más és más gondolat kifejezésének vázául szolgálhat. Különösen így van ez, ha a két mű megírása között több mint kétezer esztendő telik el. Ám a jó ötlet csak ötlet maradt, a siker nem követte. S ez, úgy érezzük, a rendező nagyon is vitatható elképzeléséből, színészválasztásából adódott. Az ókori Médeiát megszólaltató Almási Éva tisztesen dörgött, zokogott, fogvicsorgatva gyűlölködött, úgy, ahogy azt a régi Nemzeti Színház művészei tehették az antivilágban, a babérkoszorús korszakban. A mai Médeia Ilosvay Katalin tolmácsolásában hidegen deklamáló, csupán a száraz gondolat megszólaltatására volt képes. A többi alakítást a rendező a címszereplők stílusához, felfogásához igazította, s így a két bemutató, ha másmás okok miatt is, fárasztó unalomba fulladt. Mindkettőért kár. (harangozó) Sikerült Shakespeare-opera Szentivánéji álom Britten-bemutató az Erkel Színházban Wagner volt az első, aki egész életében következetesen harcolt a silány, költőietlen, nemegyszer bárgyú szövegek megzenésítése ellen. A XX. század komponistái ebben a szellemben fordulnak, egyenesen a világirodalom remekműveihez. Wagner a szöveget kívánta egyenrangúsítani a zenével; folytatói a remek szövegeket tekintik olyan ugrórudaknak, amelyek a maguk nívójára segíthetik a zenei nekirugaszkodásokat. Az eredmény? Nos, az irodalmi-drámai-költői ugrórudaknak egyelőre — az esetek többségében — túlságosan nehéz kölönc a rájuk csimpaszkodó muzsika. Vagy talán fordítva, a komponisták többségének túlságosan nehéz ez az ugrórúd, nem tudják hasznosan kezelni ... Az opera klaszszikus hagyatékában is akadnak efféle kísérletek, de a Verdi-méretű kivételek (Macbeth, Otello, Falstaff) csak erősítik a Hevesi által megfogalmazott tanulságot: „A dráma szigorú ökonómiája és végleges megfogalmazása nem fest jól az operaszínpadon ... Shakespeare legtöbb sorá- hoz a zeneszerző mitsem adhat..Kivéve az érett zsenit, amilyen — egy csodálatos alkotó pálya végén — az öreg Verdi volt. Britten Szentivánéji álomjátékát a Shakespeare-t jó dramaturgiai érzékkel redukáló felépítése, a zenei eszközök ötletessége és színgazdagsága teszi élvezetessé. Operánk, amely monstruózus programjainak munkatömegében nehezen vállalkozhat kilátástalan kísérletekre, de nem akarja kirekeszteni műsorából a kortársak alkotásait — jól választott. A premier szereplői — Lukács Ervin karmester és Vámos László rendező irányításával — jó együttes produkcióval ajándékozzák meg a közönséget. Sikerült megtalálniuk a shakespeare-i játék és költőiség, valamint a Brittenmuzsika kötőszálait. A zenei témák, motívumok és effektusok sorát, a zenekari és kórushangzás színeit — ha kissé tompább fényben is — jól fogta fel képalkotó munkájában a tervezőművész Forray Gábor, s jól kelti életre a rendezői mozgáskompozíció. Az utóbbin belül már kevésbé lehetünk elégedettek Fodor Antal táncosainak mozgásstílusával, a koreográfiával; annál szembeötlőbb Gaál Éva eredményes munkája az énekesek egyéni és csoportos gesztusainak, a zenéhez igazodó járás-kelésének kidolgozásában, sok „hagyományos” merevség feloldásában. A szólisták az első szereposztásban homogén csoportokat alkotnak, jelentős művészegyéniségek, összehangolt csoportjait. A második szereposztásról, bár ebben is akadnak jó egyéni alakítások, ugyanez nem mondható el. Még nehéz elképzelni, milyen lesz ennek a darabnak az átlagos előadási színvonala olyankor, amikor a napi szereposztást nem a művészi összhang, hanem az egyéb feladatokkal való egyeztetés dönti el. (Csak emlékeztetőül: Tóth Aladár bizonyos darabokat csak akkor engedett kitűzni, ha az optimális szereposztás megoldható volt!) Ami az egyéni teljesítményeket illeti, ezek színvonalát a szólamok, Britten dallamvonalai rafinált szerkezetének és modulációs fordulatainak jó megértésén és megértetésén mérhetjük elsősorban. Talán egyetlen kivétel a tündérkirály szerepe, amelyet a szerző contratenorra írt, holott ilyen hanggal a legtöbb operaház, a miénk sem rendelkezik. A szerepet egy oktávval mélyebben, basszisták — Ütő Endre és Antalffy Albert — éneklik, de nem vált megoldásként. Hiába követeltő mindent a költőidrámai kifejezésért, hiába Antalffy kifogástalanul tiszta dallamrajza, a szólam nem érvényesülhet. Különösen olyan bravúrosan megszólaltatott partnerszólam mellett, mint Ágay Karola tündérkirálynő alakítása. Az athéni figurák: Barlay Zsuzsa, Szabó Rózsa, Berkes János és Bende Zsolt nemcsak szép hangjukkal, de finoman kidolgozott összhangjukkal és, egyéniségük már említett kisugárzásával is nagyszerűen hatottak. Ugyanezt mondhatjuk Szirmay Márta és Begányi Ferenc királyi párjáról. És kevés olyan pazar együttest hallottunk ezen a színpadon, mint a premier mesterembereit: S. Nagy Sándor, Várhelyi Endre, Varga András, Külkey László, Katona Lajos és az utánozhatatlan bájjal komédiázó Réti József sextettjét. Igazi virtuóz társaság, az egyes jelenetek alatt harsogó nevetés tölti be a nézőteret. A második szereposztásból Sudlik Mária, Szabó Anita, Miller Lajos és Nádas Tibor beilleszkedése ígérkezik azonos színvonalúnak a premier nagyegyüttesébe. Puck prózai alakítói közül Várhegyi Teréz élénk, felszabadult játéka kiváló. Külön kell szólni a gyermekkórus tagjairól, akik — hála zenei nevelésüknek — a legmagától értetődőbb természetességgel fogják fel és intonálják a Brittenmuzsikát, olyan könnyen oldják meg feladatukat, mintha valóban könnyű lenne. Fodor Lajos Zalatnay Sarolta játssza Keleti Márton Fuss, hogy utolérjél című filmjének főszerepét. A színes, szélesvásznú musicalt január végén kezdték forgatni. Képünkön: a népszerű Cini a film egyik jelenetében. (MTI fotó : Bara felv.) □ FJORDOK, sárkányfejek, gleccserek címmel Végh László és Végh Lászlóné tart audiovizuális előadást február 3-án, csütörtök este 6 órakor az I. kerületi Tanács művelődési házának nagytermében. □ A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGE és a TIT irodalmi nyelvi szakosztálya közli, hogy a Kossuth Klubban mára tervezett Berda József emlékestet az azonos időben megrendezésre kerülő IV. kerületi Berda-ünnepség miatt, március 3-ra halasztja. A tőke nyersfogalmazványa Marx és Engels műveinek 46. köteteként a Kossuth Könyvkiadónál a közeljövőben megjelenik Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai című műve. A tőke nyersforgalmazványaként számontartott kézirat 1857 és 1859 között született, csaknem mindazokat a kérdéseket felveti, amelyekkel később A tőke foglalkozik. Csakhogy a nyersfogalmazványban néhány kérdés részletesebb kifejtést kapott. Marx itt behatóbban foglalkozik a filozófiai és a történelmi vonatkozásokkal, bővebben tárgyalja a technika szerepét a gazdasági-társadalmi viszonyok alakulásában. Gondolatainak időszerűsége magyarázza, hogy ez iránt a mű iránt világszerte megnőtt az érdeklődés. Budapesti Népművelő Megjelent a Budapesti Népművelő idei első száma. Beszámol a Budapesti Pártbizottság üléséről, a fővárosi közművelődés időszerű problémáit összegező határozatáról. Eszerint a következő évek legfontosabb feladata: a munkások körében végzett ismeretterjesztés és szórakoztatás magasabb színvonalra emelése. Kiemelt jelentőségűnek tekinti a határozat a szocialista brigádok, a munkásszállások, a bejáró munkások, a munkáskörzetekben levő lakóterületek és az üzemi klubok kulturális ellátottságának javítását. A Budapesti Népművelő — a Fővárosi Művelődési Ház módszertani tájékoztatója — a közművelődés csaknem minden területéről közöl beszámolókat. Témái között szerepel a tömegsport, a Csepeli Munkásotthon audiovizuális laboratóriuma, a vasasok könyvtárainak helyzete, a TIT Természettudományi Stúdiója, a zenei és filmművészeti ismeretterjesztés, továbbá a fiatalok szerepe a művelődési otthonokban . Színház az ifjúságnak lónyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője: — A mai színházművészetet értő közönségréteg növelése egyik legmegtisztelőbb feladatunk, mivel a legutóbbi összegezés szerint az ország felnőtt lakosságának 65 százaléka sem lát élő színházat. 33 százalék a televízió és a műkedvelő együttesek révén sem találkozik a színház élményével. Magyarországon tíz művelődési lehetőség között — a felhasznált idő arányában — a színház csak a nyolcadik helyen áll. ARÁNYTALANSÁG — Bebizonyosodott, hogy a nagy hagyományú műkedvelő színjátszás értékes segítőtársunk abban, hogy a színház sokak művészetévé váljék. A hivatásos színház közönsége mellé új közönséget toboroznak. — A vidéki színházakról már most, az évad derekán megállapíthatjuk: jelentősek az eredményeik az új magyar művek bemutatásában, az orosz, szovjet és népi demokratikus szerzők műveinek színpadra vitelében, a fiatal rendező- és színésztehetségek elindításában, színházi találkozók szervezésében. Ugyanakkor változatlanul számottevőek a gondok: ezek közé sorolhatók a nehéz munkakörülmények, a kedvezőtlenebb jövedelmi lehetőségek, az egyes színházak társulatainak aránytalansága stb. — Közművelődési feladataink közé tartozik az ifjúság legkülönbözőbb rétegeinek megnyerése a színházművészet számára. Ennek jegyében az utóbbi időben jelentősen kiterjesztettük az Állami Bábszínház vidéki működését. Új gyermekszínházak alakultak, például Pécsett és Békéscsabán. Az ifjúsági és gyermekelőadások látogatóinak száma több mint kétszeresére növekedett. Az elmúlt esztendőben az ország színházai együttvéve 1831 ifjúsági előadást tartottak, 570 ezer diáknéző számára. A színházi évad első félévének néhány tapasztalatáról tájékoztatott dr. Ma- Berda József emléke Berda József születésének 70. évfordulóján a Gellért utcát róla nevezik el, s ebből az alkalomból a 31- es számú házon, a költő volt lakóházán, az Újpesti Tanács vb és a Hazafias Népfront kerületi bizottsága emléktáblát helyez el ma délután 4 órakor. Berda József Újpestről nemcsak költőként vallotta, hanem egész életével is bizonyította: „szívem szerint is hazám”... Elmélkedés című költeményében pedig ezt írta: „Életed javát itt élted át, / itt szenvedtél — örültél azért amiért / megmutathattad azt az emberi arcát / életednek, melyért talán nem kell szégyellned magad.” □ PREMIERT TART február 4-én, pénteken, a kaposvári Csiky Gergely Színház. A társulat Bertolt Brecht Koldusopera című darabját viszi színre, Babarczy László rendezésében. Minden este fél 8 órakor. Péntek, szombat és vasárnap du. fél 4 órakor is. A FŐVÁROSI NAGYCIRKUSZ nagy sikerű „CSILLAGSmti" című műsora PROLONGÁLVA Kedden szünnap. Minden vasárnap de. 10 órakor is előadás.