Esti Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
Hogy Szabolcsban is hallják Szabolcs-Szatmár megye bizonyos részein, mint ismeretes, a környező hegyek viszszaverik a budapesti rádióadók hullámait, és egyes foltokban ezek alig hallhatók. Szaknyelven rezonanciának hívják ezt a rádióbetegséget és a magyar posta műszaki bemérőkocsijai már meg is állapították, hol vannak a megyében a „fehér foltok”. Az adók erősítésével ezt a hibát nem lehet megszüntetni, ezért a posta műszaki igazgatósága a tokaji hegyen három, egyenként 10 kilowattos rövidhullámú berendezést állít fel, ezzel oldja meg a helyzetet. Az Elektroakusztikai Gyár az új reléállomásokat már elkészítette és a jövő hónapban előreláthatólag a tokaji hegyi adótorony antennájára felszerelik a három új közvetítő állomást. Az év második felében az új URH-adók kísérleti adásokat tartanak és a jövő év elején megkezdik az állandó üzemet. Szülői értekezlet a gyárban Jeles az angyaloknak Maradjon-e otthon a nő? ♦ Szülői értekezlet a gyárban? Kissé különösen hangzik, pedig valami ehhez hasonló volt. A Hazafias Népfront budapesti bizottsága szombaton rendezi az Országházban a szülők parlamentjét. Ezt megelőzve a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa egész sor üzemben beszélgetésre hívta a szülőket. A legutóbbi Rákospalotán, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalatnál volt. Munkások, műszakiak, irodai dolgozók — férfiak és nők, fiatalabb és idősebb házasok, kisebb és nagyobb gyermekek szülei — jöttek el a meghívásra. Túlterhel az iskola Turgonyi Júliának, a Társadalomtudományi Intézet tudományos munkatársának bevezetője után, a szülők felszólalásaiban különösen sok szó esett a gyerekek iskolai túlterheléséről. Ma már egy első osztályos kisgyerek több mint nyolc órát „dolgozik” naponta. — A feleségem pedagógus, — mondta az egyik felszólaló —, és tőle is tudom, hogy a legújabb minisztériumi utasítás értelmében a jeles magatartásnak olyan magasak a követelményei, hogy azt egyszerűen angyalok számára találták ki. Az ilyesmi elveszi a gyerek kedvét. Olyan, mintha azt mondják, itt van egy 130 centis ugróléc, ugorjam át. Megpróbálom és egyszer csak sikerül. De ha a mércét eleve 250 centire állítják, akkor meg sem próbálom, mert úgy sem fog menni. Elhangzott néhány őszinte, de kissé különös gondolat is. Néhány fiatal, kisgyermekes apa azt kérdezte, miért nem keresnek annyit a férfiak, hogy a nők otthon maradhatnának a fakanálnál, a gyermeknevelésnél? Az előadónak kellett figyelmeztetnie: ma az ország dolgozóinak több mint 40 százaléka nő, s vajon ki termelné meg azt az értéket, amiből a magasabb jövedelmeket biztosíthatnák, ha ők otthon maradnának a munkából? Arról nem is szólva, hogy a női egyenjogúság egyik alapkérdése: dolgozik-e, rendelkezik-e önálló keresettel a nőknak, ha óvodás vagy kisiskolás gyerekek betegsége esetén is otthon maradhatna az anyag akár csökkentett táppénzzel is, ahogyan ezt az állam pénzügyi lehetőségei megengednék. Az egyik asszony, aki erről a témáról felszólalt, elmondta: évek óta így megy el az évi szabadsága apróbb részletekben, de gyakran fizetésnélküli szabadságot is kénytelen kivenni beteg kisgyermeke ápolására. Családi munkamegosztás Változik, alakul a családi élet. Több fiatal édesapa elmondta: együtt nevelik otthon a gyermeket, közösen végzik a háztartási munkát, megosztva a terheket. — Nálunk a főzés a feleségem dolga, ahhoz ő ért, — mondta egy fiatal technikus. — Én takarítok, porszívózok, lemosom a lépcsőt, kezelem az olajkályhát, a mosásnál én centrifugázok, többnyire én játszom a gyerekekkel. Néha azonban még én is főzök. Szombaton mind a ketten szabadok voltunk. A takarítással hamar végeztünk, utána a feleségem fodrászhoz ment, ötéves kislányunkat nem vittük oviba, otthon maradt velem és ketten főztünk ebédet. Rántott nyúl volt, és a lányom panírozott... Sárdi Mária Apuka főz MÁSOK PÉNZÉN SZÓRAKOZOTT Betétkönyv a párna alatt MEGLOPTA SZÉLEIT, A BARÁTAIT Tíz forinttal kezdte a lopássorozatot. A szobatársától vette el, másnap tizenötöt, harmadnap háromszázat. Később a háziaszszony fejpárnája alól vett ki egy hétszázforintos betétkönyvet. Aztán a munkatársai szekrényében nézett körül, egyikben talált egy kazettát, háromezerkilencszáz forint volt benne, gondolkodás nélkül zsebre tette. Balla Lajos húszéves fiatalember szakközépiskolába járt, aztán különböző munkahelyeken, meglehetősen hanyagul, kedv nélkül dolgozott. Kedvenc passziója az volt, hogy beatzenekarok hangszereit hurcolta egyik fellépésről a másikra. Amikor a zenekarral „működött együtt”, azonnal kimaradt a munkából, s ha elfogyott a pénze, lekiismeretfurdalás nélkül fayúlt valakinek a zsebébe. DOLGOZOTT, MEGUNTA — Egyszer Mihály bácsitól, a munkatársamtól kértem kölcsön tíz forintot. Szívesen adott, de másnap már nem kértem, egyszerűen belenyúltam az orkánkabátjába, abban mindig volt apró. A zenekar tagjaitól is vettem el pénzt, amikor rájöttek, kirúgtak. Akkor elmentem apámhoz, vele dolgoztam egy gazdaságban. Meguntam, elvettem valakitől négyezer forintot, mentem Debrecenbe szórakozni. Vettem egy karórát, moziba jártam, találkoztam ismerős srácokkal, fizettem nekik italt. Aztán feljöttem Pestre, fényképet csináltattam, meglátogattam egy osztálytársamat, vittem egy üveg vermutot. Kedvesen fogadtak, invitáltak, hogy aludjak ott, másnap reggel pénzt hozott a postás, a nagymama vette át, ezerháromszáz forint volt. Megfigyeltem, hová teszi, búcsúzáskor elvettem. A Nyugatiban megismerkedtem egy lánnyal, valamilyen Terinek hívták, vele szórakoztam, aztán felmentem a szüleimhez, elhoztam kétezerötszáz forintot a szekrényből, öltönyt akartam venni belőle ... így vall a vádlott aki mindenkit meglopott, aki jó volt hozzá, aki segíteni akart neki. SE MEGBÁNÁS, SE MAGYARÁZAT — Nem tudom, miért csináltam, jó állásom volt, jól is fizettek — vonogatta a vállát közönyösen, minden különösebb megbánás nélkül. A büntetlen előéletű, jelenleg foglalkozás nélküli fiatalembert a Központi Kerületi Bíróságon dr. Gyurkovits Erzsébet tanácsa vonja majd felelősségre. (b. i.) Elaprózott szabadság Többen szólaltak fel a kisgyermekes anyák érdekének védelmében. Olyan javaslat is elhangzott: lehetőséget kellene adni, hogy a bölcsődés vagy óvodás gyermek édesanyja reggel 8 előtt ne kezdjen munkát, ne kelljen már reggel hatkor a bölcsődénél vagy az óvodánál toporognia a kicsivel. Szó volt a gyermekápolási táppénzről is. Ma a gyermek egyéves koráig jár táppénz az anyának a gyermeke betegsége esetén. Később csak akkor, ha fertőző betegségről van szó. Miután ma az anyák 74 százaléka ebben az időszakban amúgy is igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt, ennek nincs komoly gyakorlati jelentősége. Sokkal inkább lenne an- Tavasszal is öltözködjek divatosan! Tekintse meg Budapest centrumában a Centrum Kálvin téri Áruházban március 1-től 10-ig rendezett férfi- és fiúkonfekció kiállításunkat Sok újdonsággal, márkás öltönyökkel és felöltőkkel szolgálunk kedves vásárlóinknak. Most vásároljon, elegáns lesz Budapest IX., Kálvin tér 7. Telefon: 188—820. Sokoldalú tisztító. Az M 7-es balatoni autóút karbantartásához és tisztításához új, látványos gépet vásárolt a KPM Autópálya Felügyelőség. Az okos gép a legkülönbözőbb munkákat elvégzi, így az úttest tisztításán kívül a pályához tartozó jelzőoszlopok és KRESZ-táblák gépi mosását is. Felvételünkön hatalmas, forgókefével tisztítják a széljelző oszlopokat. EGYSZERŰBB A HITELESÍTÉS Etalonszerelvény a hídmérlegen BEMUTATÓ SZEGEDEN ♦ GYORSUL A VIZSGÁLAT Szegeden a szakembereknek bemutatták a MÁV hídmérlegvizsgáló Etalonszerelvényét. A vasúti kocsik mérlegelésére használt berendezések időszakos vizsgálata eddig hosszadalmas, nehéz fizikai munkával járt. Több mint másfél ezer, egyenként 20 kilós súlyokat kellett a hídmérlegre rakni kézi erővel. A most bemutatott Etalon-szerelvény — amely 20—30 és 50 tonnás kocsikból áll, megrakva a kívánt menynyiségű öntött betonnal — egyszerűsíti a mérlegek hitelesítését. A kívánt súlyú kocsi ráállítható a mérlegre, s az új módszerrel felére csökkentették a vizsgálati és a javítási időt. A szerelvényhez tartozó lakó- és pihenőkocsik kényelmes, kulturált „otthont”, jobb munkakörülményeket teremtenek a személyzetnek, a mérlegszerelő szakmunkásoknak. MI LESZ 2000-BEN? A kék algák titka Mottó: az ezredévforduló körüli időszak távolinak tűnése megtévesztő. A jövő már kopogtat ablakunkon.” (Kovács Géza: A nagy távlatok és a tervezés.) A Hold nem a szerelmesek bolygója többé, szertefoszlott a csillagokról alkotott mítosz: az ember megkezdte szereplését a világűrben. A Holdon már ott van a lábnyoma, s űrhajói más bolygók tanulmányozását végzik. A képzelet már előbbre tart. A sci-fi regények hősei a Göncölszekéren háborúznak, más naprendszerek világában végzik kísérleteiket, különös és csodálatosan intelligens élőlényekkel találkoznak, felgyorsított bolygókon, eddig még ismeretlen energiacsatornákon közlekednek. A világűr gyakori és nélkülözhetetlen beszédtémánk: naponta kísért a kozmikus jövő. A válaszra váró kérdések egyre szaporodnak, s az emberek nagy többsége ismeretek hiányában nem tud rá választ adni. Ezért hívtuk segítségül dr. Kulin Györgyöt. — Milyennek látja a Földet ön, a csillagász? — Az ellentmondások bolygójának. Képzelje el, ha egy szuperintelligens kozmoszbeli élőlény vizsgálná bolygónkat, mit látna. Az indokínai térség szörnyű emberirtását, Cordobában bikaviadalt, éhségtől csonttá soványodott gyerekeket, fényűző koktélpartit egy luxusjachton, égbe nyúló házóriásokat New Yorkban és nyomorúságos barakkokat Dél-Amerika külvárosaiban. Ez a szuperintelligens lény, persze, tudna űrhajóink útjáról, s arról a törekvésünkről is, hogy szeretnénk meghódítani a kozmoszt. A látottak alapján jogosan kérdezhetné: ezek akarnak polgárjogot nyerni a lakott világűrben? Hangjában nem nehéz felfedezni az elégedetlenséget. Ez a költői fantáziával megáldott tudós nyugtalan. — Szavaiból ítélve önt nagyon is a földi dolgok foglalkoztatják. — Csillagász vagyok és a „gyökerekig” szociális gondolkodású. Az én vágyam elsősorban egy intelligens földi társadalom, amelyben emberhez méltó körülmények között él mindenki, nem az előbb említett ellentmondások szédülete határoz meg minket. Legfőbb mondandómat sem én találtam ki, József Attila fogalmaz így: „Rendezni végre közös dolgainkat...” — Bebizonyosodott, hogy ez a rendezés nagyon nehéz dolog, sok idő kell hozzá. Nagy a valószínűsége annak, hogy kétezerben is megosztott világban élünk. Az ön intelligens társadalmának ez a legnagyobb ellensége. — Igen, ez a gondolat gyakran foglalkoztat és nem hagy nyugodni. A Föld két társadalmi rendszer gigantikus harca, s mindkettő óriási pusztító erővel rendelkezik. — Életben marad-e az emberiség? — Feltétlenül írtam már néhány tudományos-fantasztikus regényt. S a nyugati sci-fi jósokkal szemben optimista vagyok. Akik olvasták a könyveimet, ezt nagyon jól tudják és azt is, hogy sohasem írtam le olyat, aminek nincs meg a tudományos valószínűsége. — Mi az alapja az ön optimizmusának? — A Nap, mint új energiaforrás. Tévedés, amikor azt mondják, hogy az atomkorban élünk. Mit oldott meg eddig az atom az emberiség életében? Az utóbbi években a világ visszatért a hagyományos energiaforrásokhoz, az olajhoz, a szénhez, a földgázhoz. Az emberek nagy része éhezik, ugyanakkor hatalmas területek hevernek kihasználatlanul. A Szahara termővé tételéhez óriási energiaforrások kellenek, s ezt csak a Napból nyerhetjük. Talán a napvillámok adják a megoldást. Megfigyeltük már a hidrogén-hélium akciót, amely félelmetes energiákat szabadít fel. Ez viszonylag lassú folyamat, s mi még nem fejtettük meg a lassúság titkát. Csak a robbanásszerű változásig jutottunk el, s ebből született a hidrogénbomba. Bízom benne, hogy a jelen kezdeti állapot: az új energ