Esti Hírlap, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Somlay, a regényhős A Szépirodalmi Kiadó Arcok és vallomások című sorozata századunk magyar irodalma sok nagy alakjáról jelentetett már meg izgalmas, olvasmányos monográfiát. Ezúttal először nem író, hanem színész arca jelent meg az új kötet címlapján, sokunknak emlékezetes, szép, bölcs, érett férfiarc — Somlay Artúré. (Azóta megjelent a második, színészről szóló monográfia is: Galsai Pongrác Csortos-könyve.) Demeter Imre Somlay Artúrról szóló munkája kitűnő, meglepetésekkel teli olvasmány. Vita az örökös tagságról — Nagyon örültem, amikor Illés Endrétől azt a feladatot kaptam — mondja Demeter Imre —, hogy Somlayról írjak könyvet. Személyes emlékek nélkül képtelen volnék színészről írni, de az ő utolsó évtizedéhez diákköri színházi élmények, majd ifjú újságíró koromból máig fülembe csengő személyes emlékek kötnek. Kezdő hírlapíró korom egyik legmegtisztelőbb szerkesztői megbízatása az volt, hogy keressem fel a magyar kulturális élet kiválóságait és „szavaztassam meg” őket Somlay-ügyben. 1946-ban ugyanis a Nemzeti Színház örökös tagjainak testülete elsőre elutasította Somlay felvételét az örökös tagok sorába. Huszonegy neves színházi embert, írót, színészt kerestem fel, s huszonegy lelkesen mellette szóló szavazatot vittem a szerkesztőségbe. A könyv egyik ritka erénye, hogy szinte teljesen elkerüli a magánélet, a pletyka csábos útvesztőit. — A színész életének legjellemzőbb mozzanatai a színpadon játszódnak. Az intimitások nem tartoznak senkire. Annál inkább a művész közéleti ember volta, ami egész életét, sőt halálát is meghatározta. Somlay, akárcsak előző könyvem hőse, Tímár József, embernek jellemnek is legalább akkora volt, mint művésznek. A magyar színészet legjobb hagyományai mindig is összeforrottak a haladással, a forradalmisággal. Úgy érzem, magánpletykáknál sokkal jellemzőbb Somlayra: hogyan viselkedett a fasizmus idején, hány emberen segített. S ahogy a felszabadulás után, végre megszabadulva az életét végigkísérő anyagi gondoktól, gázsija felét rendszeresen a Nemzeti főpénztárosának adta, hogy sűrű titokban és névtelenül juttassa el nyugdíjas, nélkülöző pályatársainak. Nagy művész, nagy jellem A magánélet útvesztői nélkül publikált szenzációt is közöl. — Nem történetírói, írói ambíciók vezettek: riporter, hírlapíró voltam, s maradok. Sokakkal ellentétben ezt a hivatást semmivel sem tartom alábbvalónak az íróinál. Ide tartozik a színészi alakítások elemzésének problémája is. A színész titkát ellesni: lehetetlen. A megoldás szerintem, anélkül, hogy az impreszszionista kritika mellett törnék lándzsát, az, hogy nemcsak érteni, hanem érezni is kell, amit a színész csinál. Úgy ülni a nézőtérre, hogy közben nem arra gondolni, mit fogok írni, sőt még arra sem, hogy egyáltalán írni fogok róla. Csak alávetni magam a hatásának, s utólag megfogalmazni ennek a hatásnak a lényegét. Az újságíró ott is ki-kitör a könyv írójából, amikor — a múltról beszélve — időnként kitér a mai színház problémáira, Somlay modernsége kapcsán például a mai modern színpadi törekvésekre. — Akármikor „játszódik” egy írás, lehetetlen nem szólni benne a máról, Somlay kapcsán például néhány máig is vajúdó színházi problémánkról. Ezek a képzettársítások kényszerítően kívánkoztak belőlem munka közben. Szólni kellett olyan hagyományokról is, mint a felszabadulás után oly sokat emlegetett, s néha eltorzított Sztanyiszlavszkijrendszer jelenléte a múltbeli haladó színjátszásban, s általában a realista magyar színház méltatlanul elhallgatott szerepéről az európai színjátszás élvonalában, aktív művészeink közül is van néhány, aki emberként-művészként egyaránt érdemes lenne a megírásra. (f. f.) Kitör az újságíró A Somlay-könyv a művész életéről és haláláról sok újat, sőt sohasem Nem merte megszólítani A könyvben sok mindent Somlay maga mond el önmagáról. Akárcsak néhány más kitűnő pályatársa, ő is sokat és jól írt, kapcsolatot tartott korának irodalmával. A közölt Somlay-írások közül is kiemelkedik érdekességével az az ifjúkori naplójegyzet, amikor Capriban látta Gorkijt, de a tisztelettől minden vágya ellenére sem merte meglátogatni vagy megszólítani. Ez a fejezet a könyvben közvetlen összefüggésbe kerül Somlay későbbi nevezetes Gorkij-szerepeivel és öregkori pályája egyik csúcsával, a Jegor Bulicsovval. A könyv nem követi szigorúan a kronológiát, szabadon játszik az idővel a témakínálta összefüggések szerint. — Nem készül hasonló színészkönyv írására? — Tűnődöm egy Kiss Manyiról szóló könyvön. Nagyon érdekes lenne a két Makláry-fivér pályája is, akik itt élnek mellettünk, de teljesen viszszavonulva a színháztól. " A II. kerületi Tanács Petőfi Sándor Művelődési Otthona idén először szervezett az általános iskolások számára nyári képzőművésztelepet. A rajzolni, festeni szerető diákok képzett pedagógusok irányításával fejleszthették rajztudásukat. A szakfoglalkozások mellett maradt idő játékra, kirándulásra, strandolásra is. Képünkön az egyik szorgalmas részvevő: Somi Judit. Latinovits szaval. Nem is pontos kifejezés, hogy szaval. Inkább mondanivalót, élményt, logikát és szenvedélyességet sugároz — a pódiumon újjákölti a verset. Megrázó élmény volt hallgatni a kitűnő művész Minden szót újra kimondani című estjét. Latinovits a vers tüzében maga is lobog. Ugyanakkor pontosan, világosan átgondolt szándék szerint formál, alakít. Váratlanok és szokatlanok érzelmi ellágyulásai, lassításai és felgyorsításai, gondolati kiugratásai, egész versmondási módszere. Nem fél és nem szégyell őszinte lenni, bevallani, hogy a vers gondolatai, érzései őt is megrázzák, felismerésekre késztetik. Tegnap hallott műsora sokszínűen és következetesen épült: bármelyik, számára kedves költőtől mondjon is verset, mindig olyat választ, amelynek fontos társadalmi és emberi mondanivalója van. Tud játékos lenni, mégsem a játék érdekli elsősorban, hanem a gondolat. Ezt nem csupán versmondásával igazolta, hanem az időnként költői erejű összekötőszöveggel is, amelyet maga írt, s amelyben a költészetről és a versmondásról vallott eredeti nézeteit hallottuk. (harangozó) * Négy szombat estén, négy kilencvenperces műsorban szolgált kitűnő szórakozással a rádió Emlékek útján ... című műsora, amelyet négy hétfői napon ismételtek meg. A műsort Róna Tibor neve fémjelezte, az élő kabaré kiváló, de sajnos oly ritkán látotthallott művelőjéé. A műsor műfaja semmilyen ismert műsorkategóriába nem szorítható be. Törzsét Róna Tibor régi lemezekből álló gyűjteménye adta és ez alapozta meg hangulatát is. Még azok számára is, akikben a Köszönöm, hogy imádott ... vagy a Teve van egypúpú ... melódiája nem idéz fel semmilyen emlékeket vagy nosztalgiákat, még azokban is segített felébreszteni egy korszakot, a szórakoztató műfaj egy emlékezetes időszakát. Az „átkötéseket” sikerült kabarészámok és főleg Szilágyi János jó riportjai szolgáltatták. (fencsik) Céhzászló Becses műtárgyakat restaurál a Központi Múzeumi Igazgatóság múzeológiai és technológiai osztálya. Jelenleg a restaurátorok a ráckevei múzeumnak dolgoznak: egy 1843-ban a ráckevei molnár céh által készített céhzászlót hoznak rendbe, amelynek brokát anyagára bibliai tárgyú jelenetet festettek a múlt században. Most restaurálják a Magyar Nemzeti Múzeum egyik új, érdekes szerzeményét is: egy török bőrkaftánt. Pimasz dogmatizmus Szeretném, ha minél többen ismernék Mihail Romm szavait. Halála előtt nyilatkozott a Literaturnaja Gazetának. A szovjet hetilapban megjelent interjú — a Filmkultúra közvetítésével — most jutott hozzánk. Romm 1971-ben A világ ma című új filmjének anyagát gyűjtötte és forgatta. Franciaországban is hosszabb időt töltött munkatársaival. Járt a nanterre-i egyetem filológiai fakultásán. Filmezett 1968 májusának lemoshatatlan jelszavai között és fölött. (A jelszavak egy részét a padlóra festették.) Pedig figyelmeztették: Nanterre bizalmatlan, ingerlékeny. Tanácsolták: az operatőrök a forgatás szüneteiben ne tartsák vállukon kameráikat, nehogy a diákok összetörjék. (Sok diákot évek múltán is köröz a rendőrség; érthető, ha nem kívánkoznak sem a tévé, sem a képes magazinok nyilvánossága elé.) A szovjet filmesekkel szívesen beszélgettek a nanterre-i bölcsészhallgatók. Különböző irányzatok hívei válaszoltak kérdéseikre. A diákok körében sok a félbenhagyott gondolat, a tények logikájával feleselő indulat. Van azonban közös elv: a fogyasztói társadalom csődjének leküzdése, gonosz korlátainak eltakarítása. Romm a találkozást biztatónak érezte, mondván: ,,a beszélgetés gyakran végződött ilyenformán; legfontosabb a társadalom szocialista átalakulása, minden más csak ezután jöhet!" Másképp alakult Mihail Romm párbeszéde Jean-Luc Godardral. Romm megtudta, hogy Godard bemutatja híveinek új filmjét. Elhatározta: engedélyt kér francia kollégájától a vita filmezésére. A két rendező Godard irodájában találkozott. Romm elmondta, hogy észrevétlen szeretne maradni. A bemutató atmoszférája, a részvevők arckifejezése érdekli. Godard közölte, hogy ez a kérés jellegzetesen revizionista. Hiszen az arcok és a lényeg két különböző dolog — dorgálta vendégét. Valamikor ő is figyelte az emberek arcát, de ez már a múlté —, mondta, s közben gúnyosan mosolygott. Godard folytatta. Helyeselte a kínai játékfilmstúdiók bezárását, mivel a kép is, a hang is a burzsoáziát ábrázolja, a proletariátus tehát nem kér belőlük. Romm rákérdezett: és a távé? Hiszen az is hang és kép, mégis létezik Kínában. — Mert szüksége van rá a proletár propagandának — felelt Godard, szemrebbenés nélkül. Szórakozott pillanatában Romm filmjeit említette. Látta az Egy év kilenc napját és a Hétköznapi fasizmust. A többiről csak olvasott a szovjet filmtörténetben, amely — úgymond — „el van itatva a burzsoázia szellemével." Annyira az, hogy Godard a Patyomkin páncélos című Eizenstein-film jó megértéséhez is más forrásokat kénytelen igénybe venni. Megismerkedett tehát Leninnek a film forgatása idején írt cikkeivel. Romm válaszát és a többit — nehogy pontatlan legyek — idéznem kell: „Lenin már két évvel a film bemutatása előtt meghalt! — Az mellékes, meg kellett ismerkednem a cikkekkel, hogy Eizenstejn többi filmjét megítélhessem... — De Lenin meghalt, mielőtt Eizenstejn egyáltalán forgatni kezdte volna első filmjét — mondtam. — A szovjet filmművészetből — folytatta zavartalanul Godard — én csak Vertovot értékelem. A többi revizionista!’’ Godard meg akarta hökkenteni Rommot ötleteinek merészségével, nézeteinek forradalmiságával. Rossz helyen kereskedett. Mert az például, hogy új filmjében férj és feleség párbeszéd helyett didaktikus közhelyekbe bonyolódik,az elméletet össze kell kötni a gyakorlattal — mondja az asszony, az elmélet mindenekelőtt — válaszol a férj, s ezt többször megismétlik) egyáltalán nem új. Párizsban és Moszkvában és Budapesten és sok más városban írtak, mondtak ilyeneket a szerzők és a színészek, amikor a szocialista művészet gyermekkorát élte, s gyermekbetegségeken is átesett. Ez régen volt. A gyermekből egészséges felnőtt lett, szívesen megosztja tapasztalatait mindenkivel, aki kéri. Ám Godard nem kéri, sőt ingerülten visszautasítja. Miért teszi? . . Azért — felelhetjük Mihail Rommal —, mert idegen az emberek világában, nem járatos a politikai kérdésekben, lépten-nyomon összeütközésbe kerül az élet bonyolultságával. Zavarában nem talál más kiutat, mint az értelmetlen lázongást, a fölényeskedő frázist. A primitív felé fordul, s hinni kezd a demagógiában. Ezért uralkodik el rajta „pimasz dogmatizmusa’’. Néhány mondatban a bonyolult jelenségről nem lehet többet, találóbbat mondani. A folyamat leírása pontos. A megnevezés két szava: telitalálat! Dezsi Tamás A KÖRÖS MENTÉN -Tsnymp, bábfesztivál Békésben augusztus 19- én kezdődnek az immár hagyományos Körös menti kulturális hetek rendezvényei. A megnyitón megemlékeznek a majd fél évezrede Békésen is járt Dózsa Györgyről. Augusztus végén a Ki mit tud?-győztes Generál-beategyüttes lesz Békés nagyközség vendége s meghívták Bari Károly költőt is. Sztárok, új énekesek, „Ki mit tud” győztesek az idei Táncdalfesztiválon. A három elődöntő után, de még a döntő előtt MINDEN FESZTIVÁLSZÁM MEGJELENIK HANGLEMEZEN Két sláger egy kislemezen - ára 22 Ft.