Esti Hírlap, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

Tegnap délután a rádió­ban háromszor ismételték meg, s ma reggel újra le­forgatták Szepesi György öttusaközvetítését. Nem véletlenül. Úgy véljük, ri­porter és hallgató egyaránt emlékezetes élményként őrzi majd ezt az egyórás izgalmat. Szepesi, aki any­­nyi nagy világverseny fe­szült pillanatáról tudósított már bennünket, ezúttal úgy közvetített, mintha nem is Balczónak, hanem neki kel­lett volna végigfutnia a tá­vot, el-elcsuklott a hangja, erejét vesztette, majd új erőre kapott, azután a cél­­baérés, azaz az eredmény tudatában leroskadt. A hall­gató önkéntelenül együtt iz­gult a versenyzőért és a ri­porterért. Gondolom, ez a szalag felkerül a kívánság­­műsorok repertoárjára. S meg kell említenünk Balczó András verseny utáni nyi­latkozatát. Sokszor és so­kan elmondták már e spor­tolóról, hogy rokonszenves, rendkívül szerény ember, talán elkop­­átottnak is tűnnek már ezek a jelzők, de az újdonsült olimpiai bajnok szavait hallgatva kiderült, hogy nem csupán mondogatják róla, ő való­ban rendkívül rokonszen­vesen szerény ember. ..Re­mek nap volt a tegnapi, pokoli izgalmakkal” — mondta Peterdi Pál egyik közvetítésében. S ez való­ban így igaz, izgalmas pil­lanatokat éltünk át Gulyás Gyula visszafogott, elegáns vívóközvetítései és Peterdi Pál tárgyilagos, derűsen szellemes uszodai beszá­molója során. A Magyar Rádió bravúros teljesítmé­nyére — úgy tudjuk, a vi­lág rádióadói közül a hazai stúdió tudósít a legtöbbet, a leggyorsabban és a leg­pontosabban a mostani olimpiáról­­ még vissza­térünk. (harangozó) A RÁDIÓBAN A BOLGÁR KULTÚRA lilű­ Irodalmi műsorok, zenei összeállítások, hangjáté­kok köszöntik a Magyar Rádióban a Bolgár Nép­­köztársaság nemzeti ünne­pét. A felszabadulási év­forduló alkalmából rende­zendő bolgár kulturális hét első adásaként mai bol­gár költők versei hangza­nak el a rádióban. Ezután népszerű énekesek műsorát sugározzák, majd beszá­moló hangzik el az idei Arany Orfeusz fesztiválról, bolgár szerzők kamaraest­jét sugározzák az egyik al­kalommal, hangjáték, szim­fonikus hangverseny, kó­rusfelvétel és a népi együttes műsora egészíti ki a szeptember 4-től 10-ig tartó gazdag programsoro­zatot. A SALGÓTARJÁNRÓL, az ötven éve városi rangra jutott, fejlődő megyeszék­helyről adott ki fénykép­könyvet a Corvina Kiadó. A salgótarjáni városi ta­nács megbízásából készült kötet fotóit Gink Károly készítette. BIBLIOTERÁPIA Lemez, könyv a betegágyon Könyvtárosok Budakeszin Könyvet mindenki kezé­be! A nemzetközi könyv­év mottója összefoglalja az analfabetizmus elleni har­cot, s azt is, hogy le kell győzni az elszigeteltség minden fajtáját, ideértve a betegségből, a rokkant­ságból eredőt is. Az IFLA keretében közel negy­ven éve működik a kórhá­zi könyvtárak albizottsága. Most az IFLA kongresz­­szus szekcióülésein a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián több felszólaló fog­lalkozott a hátrányos hely­zetű olvasók , a kórház­ban fekvő betegek, a szo­ciális otthon lakók, a csök­kent látásúak — könyvtá­ri ellátásának­ problémái­val. Kölcsönkazetta — Más-más országokból jöttünk — mondta Lisbet Höök, a stockholmi városi könyvtár kórházi és inté­zeti részlegének vezetője —, de közös feladatunk van: azoknak az embereknek a felkeresése és könyvtári ellátásának megoldása, akik a társadalom kellős közepén élnek elszigetel­ten, hiszen emberek milliói töltenek hosszú hónapo­kat kórházban. Orvosok, könyvtáros szakemberek foglalkoznak az olvasás gyógyító hatásával, illetve az olvasás felhasználásá­val a gyógyításban, a bib­­lioterápiával. Gyakran nem a hagyományos könyvszolgáltatással, ha­nem speciálisan kórházi betegeknek megfelelő könyvekkel és más eszkö­zökkel, zenével, képekkel kell a hátrányos helyzetű olvasókat ellátnunk. Egy stockholmi kórház könyv­tárában a betegek a könyvtár egész nyitvatar­tási ideje alatt hallgathat­tak lemezeket. A zenehall­gatás lehetőségével néhány hónap alatt 150-ről két­ezerre nőtt a könyvtárlá­togatók száma. Minthogy az egyéni zenehallgatást sze­retik a betegek, most azt tervezzük, hogy a könyv­­szállító targoncán zenei kazettákat is elhelyezünk, amelyet kölcsönkaphatnak a betegek, kórházkönyvtárakat létesít­sünk. Elképzeléseink sze­rint a kórházkönyvtá­rak fenntartásához szük­séges összegről a kórházat fenntartók, például taná­csok költségvetésében kel­lene gondoskodni, a kór­házkönyvtárat pedig egy­­egy közművelődési könyv­tár működtetné. A költ­ségek megoszlanának, s ed­digi tájékozódásunk sze­rint a tanácsok vállalnák is ezt az áldozatot. Korányi rádió — Mintegy tízezer kötetes könyvtárunk kizárólag a betegeknek kölcsönöz — mondta Matavovszky Ti­­borné, az Országos Korá­nyi TBC és Pulmonoló­­giai Intézet könyvtárának vezetője, a kongresszuson részt vevő külföldi szakem­bereknek, akik közül töb­ben meglátogatták az inté­zet könyvtárát. — Hány könyvet kölcsö­nöznek ki évente? — kér­dezte egy küldött. — Átlagosan 90 ezret,­­ amióta önálló stúdiónk van, a könyvtárunk is mind népszerűbb. Nő a rendsze­resen kölcsönző betegek száma. — önálló műsort is sugá­roznak? — Hetente kétszer saját műsort adunk, általában ismeretterjesztő és kíván­ságműsorokat. Orvosaink és a betegek közösen szer­kesztik, önálló szignálja is van már a „Korányi rá­diónak”. Kócsag Piroska Közös költségek A kongresszus finn rész­vevője egy Helsinkiben végzett érdekes kísérlet­ről számolt be, amely iga­zolta, hogy a fertőzésve­szély megszűnik, ha a könyveket három órán át 90 fokos levegőn sterilizál­ják. Ezzel a kórházkönyv­tárak egyik legsúlyosabb gondja is a megoldáshoz közeledik. — Magyarországon a sza­natóriumokban és az ezek­hez hasonló fekvőbeteg gyógyintézetekben van könyvtáruk a betegeknek — mondta Bereczky Lász­­lóné, a Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Köz­pont tudományos munka­társa. — A kórházkönyvtá­rak fenntartása valóban költséges, mégis legfonto­sabb feladatunk, hogy a meglévő tízegynéhányat továbbfejlesszük, s új Gáli József népi hangvételű mesejátékából készült színes film a televízióban. A mesefilmet Pauló Lajos rendezte. Képünkön Venczel Vera, Bessenyei Ferenc és Gyenge Árpád a mese egyik jelenetében. Sodrásban, vikingek, olasz komédiák A GONDOLAT ÚJ KIADVÁNYAI A Gondolat Kiadó meg­jelentette Nemes Ká­roly filmesztéta Sodrás­ban... című kis kötetét, amely a magyar film hu­szonöt éves fejlődésének történetét foglalja össze. Mint bevezetőjében írja: e negyedszázad alatt a film so­kat változott, s átalakulása nem egyszer zavarba hozta a közönséget. A kötet feje­zetei ezután először a fel­­szabadulás első periódusát, majd az államosítás idősza­kát, aztán a sematizmus térhódítását, az átalakulás csíráit, a filmművészeti for­manyelv gondolatait, majd a magyar „cinema direct” megjelenését, s a legújabb jelenségeket vizsgálják. Ugyancsak a Gondolat adta ki Helge Ingstad tol­lából Vikingek az Újvilág­ban című, tudományos igé­nyű útleírását, amelyben arról számol be a szerző, hogyan járta végig a Nor­végiából Izlandb­a, majd Grönlandra vándorolt vi­kingek útját, akik azután Észak-Amerika partjainál újabb települést hoztak lét­re 500 évvel Kolumbus előtt. A kötet legérdekesebb része, amikor az előzetes elméleti feltételezések nyo­mában a szerző valóban megtalálja egy viking tele­pülés nyomait Észak-Ame­­rikában. Olasz reneszánsz komé­diák címmel négy, nálunk eddig kiadatlan komédiást adott közre a Gondolat Marx József szerkesztésé­ben és bevezetőjével. A kö­tet szerzői és drámái: Lo­­dovico Ariosto: Az elcserél­tek, Niccolo Machiavelli: Clizia, Ruzante: A csapodás’ madárka, Giordano Bruno: A gyertyás. Végül: Tarle Napóleonjának hetedik ki­adása jelent meg a minap. ÜZEM ÉS ISKOLA Félős kis elsősök, határozott kisdobosok, kama­szodó, lassan felnőtté növő gimnazisták népesítik be ma, a tanév első napján, az ország iskoláit. Bu­dapesten szinte valamennyi tanintézetben frissen festett, frissen mázolt,­­ természetesen, frissen ta­karított iskolák várják az új tanévet kezdő diáko­kat. A Budapesti Pártbizottság kezdeményezésére a fővárosi üzemek vállalkoztak rá, hogy „tisztába tegyék” az iskolákat, s ne kelljen málladozó vagy foltos falak között, pattogzó lakkozású ajtók mö­gött kezdeni a tanulást. Nem jelentéktelen a vállalkozás anyagi haszna, hiszen egy összegben számolva rendkívül tetemes­nek mondható az a pénz, amennyit ezzel az isko­lák költségvetésében megtakarítottak az üzemek. Az anyagiakon túl talán még jelentősebb a segít­ség azért, mert közismert, hogy éppen építőipari kapacitást, tehát elegendő szobafestőt és mázolót találni az építkezések főszezonjában a legnehe­zebb. Ügyeskedni kell az iskolák igazgatóinak, a tanácsoknak, hogy ezt a kapacitást időre megsze­rezzék, mert szeptember elsején akár esik, akár fúj — még akkor is, ha olimpia van —, el kell kez­deni a tanítást. Szólni kell azonban arról a várható sokkal na­gyobb erkölcsi haszonról, amely e kezdeményezés­sel együtt járhat. Nagyon sok üzem hivatalosan, te­hát intézményében most fordított először megkü­lönböztetett figyelmet az iskolákra, a közoktatásra, ez alkalommal a budapesti közoktatásra. Techni­kailag ugyan ez az odafordulás néha nem több, mint néhány villamosmegálló, amelyet az üzemtől az iskoláig meg kell tenni, de a legfontosabb, hogy most belülről, munka közben, a tevékenység gondjaival együtt ismerkedtek meg az iskolákkal. Mondani sem kell talán, hogy ez az ismerkedés el­sősorban az iskoláknak lehet hasznos. Nemcsak azért, mert az üzemek — a gazdasági szabályozók szigorú törvényszerűségei között — jobban megta­nulták már a vezetés csínját-bínját, a szervezést, magyarán: több, szélesebb körű a tapasztalatuk. Mindenekelőtt azért, mert valószínűleg ez a nagy nyári festés-mázolás csak induló­pont volt. Akadt ugyanis Budapesten már néhány üzem és néhány iskola között olyan kapcsolat, amely eddig is sok­színűbb, tartalmában gazdagabb. Bár igaz, néha ezeket a kapcsolatokat az üzemek munkaerő­gondjainak megoldásáért ápolták. Bizonyos üzemi rendezvényekre rendszeresen meghívták az iskola vezetőit, az ifjúsági szervezetek képviselőit. Az üzem szakemberei részt vettek az iskolai értekezle­teken, legalábbis azokon, amelyeken részvételük, véleményük, tanácsuk, esetleg segítségük hasznot hajtó lehetett. Természetesen, ezek az iskolák is igyekeztek viszonozni az üzemek segítségét: kis­diákok szavaltak, énekeltek üzemi ünnepségeken, családi szertartásokon, pedagógust, oktatót adtak bizonyos tanfolyamokhoz és így tovább. A hatvanas években meghirdetett iskolareform egyik alapgondolata az volt, hogy az iskolákat kö­zelebb kell vinni az élethez. Ennek jegyében indult útjára az 5 plusz 1-es oktatási rendszer gondolata, és sok más kezdeményezés. Ma már tudjuk, hogy sokféle útja és módja van, miként lehet az iskolai oktatás-nevelést az élethez, az életszerű helyzetek­hez, a tudományoknak az élettel leginkább kapcso­latot tartó részeihez jobban közelíteni. Úgy véljük azonban, a most megindult folyamat, amely a nyá­ron kezdődött, az egyik leginkább sikerrel kecseg­tető próbálkozás, hiszen az üzemek és az iskolák ilyenfajta összekapcsolása szolgálhatja leginkább, hogy nemcsak korszerű tananyaggal, hanem kor­szerű életismerettel is gazdagodva hagyják el gye­rekeink az iskolapadokat. Köszönet a kezdeményezésért. A lehetőségek még igen nagyok. Nagy várakozással tekintünk a foly­tatás elé. , Bernáth László Lenau-ülésszak Sárospatakon vel ezelőtt alakult meg Ausztriában ez a társaság, hogy felkutassa a Lenau­­emlékeket mindazokban az országokban, ahol a költő élt és alkotott. Az idei ülés azért lesz Magyarorszá­gon, mert Nickolaus Lenau gyermekéveit nevelőapjá­nál, Tokajban töltötte, kö­zépiskolai tanulmányai so­rán az ötödik-hatodik osz­tály anyagából a sátor­aljaújhelyi piarista főgim­náziumban vizsgázott. A költő a Tisza partján is­merkedett meg a pásztorok és halászok életével, a ma­gyar népdalkinccsel és nép­művészettel. Hétfőn nyílik meg Sá­rospatakon a Nemzetközi Lenau Társaság tudomá­nyos ülésszaka. Nyolc év­ Hétezer éves település Az ogyesszai fekete-ten­geri kikötőbe befutott — jelenti az APN — a Koope­ráció motoros hajó. Szov­jet tudósok leleteit hozta Bejrútból további tanul­mányozásra. Az ásatások negyedik szakasza az Ira­ki Köztársaságban Mezo­potámia egy kevésbé ta­nulmányozott északi vi­dékén folyt. A Szindzsar völgyében egy Tell-Lotto elnevezésű településre bukkantak, amely hét év­ezreddel ezelőtt keletkez­hetett. A Nemzeti Színház Szervezési osztálya értesíti az üzemi, a hivatali és a vállalati közönségszervezőket, hogy az osztály új címe: IX., Ráday u. 9. Telefon: 187-715 A szeptemberi és az októberi jegyek fél 10 és 18 óra között átvehetők.

Next