Esti Hírlap, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-02 / 232. szám
A VEVŐ: ALGÉRIA Konzervgyárat küld a Komplex Eltérő igények • Kedvező piacok • Növekvő export Magyarországon a nagy hagyományokkal rendelkező élelmiszeripari gépgyártás nem szerepel a központi fejlesztési feladatok között. Ennek ellenére az ágazat gyártmányfejlesztésében a legutóbbi tizenöt évben számottevő eredményeket értek el. A baráti országokba — Ez arra vezethető viszsza — tájékoztatnak a Külkereskedelmi Minisztériumban —, hogy 1957-től kezdődően a Szovjetunió nagyon sok ilyen gépet és berendezést vásárolt hazánktól, különösen az 1960-as évek első felében, amikor a szovjet piacra irányuló export a teljes magyar élelmiszeripari gépkivitel 90 százalékát tette ki. Később az arány módosult: a vásárlásokba más szocialista országok is bekapcsolódtak. 1971-ben a teljes ágazati export 97,6 százaléka ment a baráti országokba (hatvan százaléka a Szovjetunióba), s csupán 2,4 százalék a tőkésországokba. A számok is mutatják, hogy a fejlett, valamint a fejlődő tőkésországok piacain számottevő értékesítés nem volt. Az ok: az esetek többségében az ottani igények sok szempontból eltérnek a szocialista piacok igényeitől. Vonatkozik ez a berendezések nagyságára, kapacitására — hiszen olyan nagy berendezéseket, amelyeket a szocialista és elsősorban a szovjet piac igényel, csak központosított művelés, illetve feldolgozás esetén lehet gazdaságosan alkalmazni. S elsősorban a fejlődő országok mezőgazdaságának szétaprózottsága nem teszi lehetővé az ilyen nagy méretű berendezések működtetésétnek is megfelelnek. Ilyenek a baromfi-, az új típusú paradicsom- és datolyafeldolgozó vonalak. Még a műszakilag is kifogástalan berendezéseknek hiányosságuk azonban, hogy túlméretezettek, s a minőség, a korszerűség sok esetben nem felel meg a piaci követelményeknek. Az élelmiszeripari gépek külkereskedelmét a Komplex intézi. A vállalat idejében felismerte, hogy az adott lehetőségeket figyelembe véve, működését olyan fő piacokra koncentrálja, amelyek kedvező perspektívát nyújtanak. Ennek megfelelően a fejlődő országok közül ilyen piacként jelölte meg Irakot, Iránt, Indiát, Egyiptomot, Algériát, Líbiát és Marokkót. Tudomásul véve, hogy a műszaki-tudományos forradalom idején egyetlen ország meghatározott iparága sem tud lépést tartani a piacok állandóan növekedő igényeivel, a KGST-országok már aláírták a mezőgazdasági gépekre vonatkozó sokoldalú gyártásszakosítási egyezményüket, s most van aláírás előtt az élelmiszeripari gépekre és berendezésekre szóló megállapodás. A Komplex véleménye szerint a már most jelentkező igények — amelyek a szakosítási szerződések megkötése után a magyar exportban jelentkeznek — a vállalat kivitelét a jelenlegihez mérten 1975- re 20 százalékkal emelik majd. Komplex az észak-afrikai piacon további konzervgyárak, paradicsom- és datolyavonalak, más konzervgyári berendezések értékesítésével számol. Az ágazat gépeinek és berendezéseinek tehát a jövőben is lesz jelentős piaca mind a szocialista, mind a tőkésországokban. Halmai György Húsz százalék Az is tény, hogy a magyar áruk versenyképessége nem mutat egyenletes képet. Vannak olyan berendezések — elsősorban technológiai sorok —, amelyek műszakilag kiforrottak, s a magasabb követelmények Az idén ötszörös A szakosítás és a kooperáció már ebben az ötéves tervben is érezteti jótékony hatását. A magyar élelmiszeripari gépek vásárlói közül ebben a tervciklusban is a Szovjetunió játssza a központi szerepet 64,5 százalékos részaránnyal, de már jelentősen emelkedik a tőkés export is. Ez a növekedés egyedül az idén — 1970-hez képest — ötszörös. Ekkor kezdődik ugyanis a konzervgyárak exportja Algériába. Ez a szállítás — két komplett konzervgyár — 1973-ra is áthúzódik. A REJTVÉNYKEDVELŐK! Megjelent a Füles Évkönyve 1973 az eddigieknél bővebb terjedelemben, gazdagabb tartalommal. Hatvannál több keresztrejtvény, két nagy pályázat, sok érdekes olvasnivaló éskülönféle fejtörő. A FÜLES ÉVKÖNYV KAPHATÓ AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL. GYORSABB A LAKÁSÉPÍTÉS Minden második panelból készül TOVÁBBI EGYÜTTMŰKÖDÉS A HÁZGYÁRAK FEJLESZTÉSÉRE Csaknem egy évtizedes a kétoldalú kapcsolat az ország házgyári hálózatának építésében és fejlesztésében a magyar és a szovjet szakemberek között. Megkülönböztetett figyelemben részesítették a szovjet szakemberek a magyar tervezők kívánságait. A Szovjetunió csak Magyarországinak számított olyan házgyárakat, amelyeknek termékeiből nemcsak öt, hanem tízszintes lakóházak is összeszerelhetők. Budapest új lakótelepeinek felépítésére ugyanis mind kevesebb a szabad terület, s a gazdaságos helykihasználás szükségessé tette az emeletek számának növelését. Jelenleg hat szovjet házgyár működik az országban, s termékeikből évente csaknem 19 ezer új otthon épül. Ezzel az állami lakásépítésben voltaképp minden második új otthon már korszerű paneles lakás. E gyári módon fele annyi idő alatt épülnek fel az új lakások, mint a hagyományos módszerrel, s ennél is nagyobb előny, hogy a munkaerőgondokat jelentősen enyhítette, mert háromszor-négyszer annyi munkáskézre lett volna szükség, ha a paneles lakásokat a régi módszerrel építik. Az ÉVM és a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet irányításával nyolc magyar tervezőintézet tart fenn szoros kapcsolatokat a szovjet szakemberekkel, hogy a kölcsönös tapasztalatok és a közös munka alapján tovább fejlesszék a házgyári építési módszert, s kényelmesebb, korszerűbb lakáshoz juttassák az országot. A szerkezetek közös egységesítésével tették lehetővé, hogy a házgyárak többségében most már 3,2 helyett 3,6 méter széles szobákhoz készítsenek elemeket. Az épülő veszprémi házgyárban már eljutottak a 4,8 méteres szobaszélesség tervezéséhez. Ezek a tágasabb, csaknem négyzet alakú szobák jóval könnyebben bebútorozhatók, azonos alapterületen jobb lehet a lakás kihasználása. A szélesebb szobák építéséhez univerzális panelgyártó berendezést terveztek. Ilyen korszerű felszereléshez jut már Budapest negyedik házgyára, a veszprémi, később a kecskeméti „lakásgyár” is. Az univerzális berendezés fontos eszköz a lakótelepek egyhangú városképének megszüntetésében is, mert változatos, sokféle elemvariáció megvalósítását segítik elő. A közös együttműködésben most az első házgyárak rekonstrukcióján a sor. A házgyári elemek formái, a sablonok ugyanis már több üzemben cserére szorulnak, s ezt a szükséges váltást hangolják össze a korszerűsítéssel, a rekonstrukcióval az első budapesti házgyárban, valamint a győri és a miskolci üzemben. (MTI) KÁBELDOBOK ALUMÍNIUMBÓL A gyár egyik legfőbb terméke a nyolc méretben készülő kábeldob. Az idén 12 ezret gyártanak belőle, a legtöbbet a Magyar Kábelművek és a Posta vásárolja .A kábeldobot külföldön is keresik: Lengyelországba, Csehszlovákiába és az NSZK-ba szállítják. MÁSODIK KÉP: Műszakkezdés előtt. A Molnár brigád mindennap rövid megbeszéléssel kezdi a munkát. (MTI fotó : Koppány felv.) Ezn év elején vette át a Magyar Alumíniumipari Tröszt a balassagyarmati Fémipari Vállalatot az ipartól. Azóta — az új cég neve alatt — jelentős mennyiségű alumíniumipari terméket állítanak elő, szerelnek össze. Az idén IS* millió forint értékű alumínium ára készül itt. ELSŐ KÉP: PAPASZEM Ű nagyanyámnak, míg élt, okuláréja volt. Két kopott-ezüstös fémkörben párásodó üveg, két kajla, hosszú szál; egy elvékonyodott bőrtok őrizte, ágya mellett, az éjjeliszekrényén. Ebbe volt zárva a legenda is, amely bizonyos családi ereklyéket kísér útjukon, s ha nyomon követtük az ük- és szépapák sorát, kik gyermekeikre, unokáikra hagyományozták, kiderült, hogy az okuláré tekintete előtt egy egész század elviharzott már. Nem is hittem, hogy létezik ennél vénebb s tiszteletreméltóbb pápaszem is a világon, s ezekre a mai, modern vonalú szemüvegekre úgy tekintettem mindeddig, mint afféle korcs, megbízhatatlan utódokra. Mindeddig , mert a héten kezembe került a Távirati Iroda egyik színes kiadványa, s ebből megtudtam, hogy a legöregebb magyar szemüveg éppen mostanában közelítheti az 500. születésnapját. Világrajöttének pontos idejét nem ismerik ugyan, de a véletlen játékából — olyasféléből, melyet a történelem véresebb tettei közé be-becsúsztat engesztelésül —, a muzeológusok megállapíthatták, hogy az 1470-es években már használta valaki. Mégpedig valószínűleg az az oltárfaragó-mester, aki a liptószentandrási Mária-oltárt készítette. Amikor ezt századunk elején a Nemzeti Múzeumba szállították, majd restaurálták, két falemez közé lapulva, ott találták a szemüvegkeretet. Megállapították, hogy öszszeragasztott, cserzett marhabőrből készült, amit rózsaolajjal pácoltak. A karikákat összekötő kengyel közepén egy A-betűt találtak. A mesterjegyet. Egy oroszlános címer társaságában. Előbbiről arra következtettek, hogy a feledékeny vagy balszerencsés mester szemüvege egy olyan XV. századbeli műhelyben készült, ahol bőrművesek és lencsecsiszolók együtt dolgoztak, a címer pedig valószínűvé teszi, hogy a műhely gazdái domonkosszerzetesek voltak. Annál is inkább, hiszen az ipartörténelem tudja: a szemüveg feltalálása, elterjedése nem kis százalékban nekik köszönhető. A legöregebb magyar — '*■ de talán európai — okulárénak, pápaszemnek csak a kerete maradt meg. A szeme, vagyis az üvege, a szállítás közben eltörött, szilánkjai kiszitálódtak a réseken. Vajon hány évig nézett, mit látott úgy 1470 táján Magyarországon? (k. cs.)