Esti Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-304. szám)
1972-12-01 / 283. szám
Druzsba — barátság Sokáig nem felejtjük el ezt a csepeli délutánt, a magyar—szovjet barátságnak ezt a Csepel nevéhez méltó demonstrációját, a „druzsba, druzsba ..ütemes zúgását, a fergeteges rokonszenvtüntetést. Mi már — keserves tanulságok árán ugyan, de nagy szerencsénkre — leszoktunk az örökös ütemes tapsokról, a szüntelen zajos ovációkról. Tapsunk, tetszésnyilvánításunk ismét megbízható értékmérő. Éppen ezért sokatmondó az a szűnni nem akaró, szinte elemi erejű ünneplés, az az átforrósodott hangulat, amellyel Csepel munkássága éltette tegnap délután a magyar—szovjet barátságot. Magunknak és másoknak is meggyőző jelzése ez a magyar nép állásfoglalásának, érzelmeinek, tiszta tükre a Szovjetunióhoz fűződő viszonyunknak. A nagygyűlésen felszólaló csepeli esztergályos, Demján László, meg is fogalmazta egy frappáns, tömör mondatban mindazt, amit ez a tegnap délutáni találkozó sugárzott: a magyar—szovjet barátság a szívünkből fakad, a vérünkké vált. Mit ad nekünk, magyaroknak, ez a barátság és szövetség? Függetlenséget, nemzeti felemelkedést, megbízható jövőt. Azt, hogy hazánk a nemzetközi haladás élvonalába került, hogy a legelmaradottabb európai országok sorából történelmileg igen rövid idő alatt előre léptünk a közepesen fejlettek közé, s hogy élve az együttműködés előnyeivel, az átlagos világfejlődésnél gyorsabb ütemben oldhattuk meg a szocialista építés nagy programját, merész gazdaságátalakító terveinket, az iparosítást, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, s kedvezőbbek a feltételek a gazdaságirányítási reform céljainak megvalósításához is. A magyar—szovjet testvéri kapcsolatoknak, a sokoldalú és állandóan erősödő gazdasági együttműködésnek nagy része van benne, hogy a magyar nép ma létbiztonságban és minden szempontból jobban, emberibb körülmények között él, mint bármikor korábban. Micsoda messzeségnek tűnik már előttünk,a kiszolgáltatottság, a máról holnapra élés sanyarú korszaka, az „egyszer jóllakni” sóvárgása, a „szapora csecsemőhalál” gyötrő világa! Hol van már az az idő, amikor a vérszegénység tömeges jelenség volt a munkáscsaládokban. Ma inkább az foglalkoztat bennünket, hogyan védekezzünk az elhízás, a jóltápláltság veszélyei ellen. Gondjaink, problémáink, természetesen, ma is vannak, de nagyobb részük már nem a nincstelenségből, a szegénységből fakad, hanem az eredményekből. Mert egyszerű igazság, hogy eredmények és gondok mindig együtt járnak. Nem is olyan régen, csak néhány éve, éppen Csepelen, még kerékpármegőrző létesítését kérték a tanácstagi beszámolókon — most azt kérdezik, mikor lesz elegendő autóparkolóhely. Az SZKP főtitkára is elismeréssel szólt tegnap délutáni beszédében arról a nagy történelmi útról, amelyet hazánk megtett. Különösen értékesek számunkra azok a szavai, amelyekkel a legutóbbi években elért eredményeinket méltatta. „Delegációnk tagjai — mondotta egyebek között — a látogatás napjaiban több megyében jártak, találkoztak ipari és mezőgazdasági vállalatok kollektíváival, a népi értelmiség képviselőivel. Reálisan érzékelhettük teremtő munkájukat, a fejlett szocialista társadalom építése során felmerülő problémák legjobb megoldása kitartó keresésének légkörét. S önökkel együtt bizonyosak vagyunk benne, hogy országuk dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével meg tudják oldani az MSZMP X. kongresszusán kitűzött feladatokat.” Ezekből a szavakból érthetnek a burzsoá propaganda ama bajnokai is, akik különféle koholmányaikkal szeretnék beárnyékolni, lazítani Magyarország és a Szovjetunió viszonyát. A legközvetlenebb barátnak, a legerősebb szövetségesnek szóló megkülönböztetett érdeklődéssel, a testvéri szeretet és az őszinte szívélyesség ezernyi jelével halmozták el a szovjet párt- és kormányküldöttséget mindenütt, ahol csak megfordult hazánkban: Győrött és Agárdon, Óbudán és Hernádon éppúgy, mint Csepelen. Az imperializmus tollnokai tehát homokra építenek, amikor a magyar—szovjet barátság gyengítésén buzgólkodnak. A szocializmust építő magyar nép érzéseit fejezte ki Kádár János a tegnapi nagygyűlésen, amikor arról beszélt, hogy pártunk és kormányunk politikájának mindig sarkalatos pontja volt és marad a Szovjetunióhoz fűződő elvi internacionalista viszony, a szolidaritás, a magyar—szovjet barátság, s nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes lenne pártunkat, országunkat, népünket erről az útról letéríteni. Az út pedig — a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szilárd szövetség, testvéri barátság útja, a szocializmus útja — világos előttünk. A jobb, a boldogabb élet, a teljes anyagi és szellemi kibontakozás útja ez. Mert minden erőfeszítésünknek, minden törekvésünknek, amelyet a szocializmusért teszünk, egy a célja: az emberi jólét fokozása, népünk életszínvonalának emelése. Ehhez a programunkhoz megbízható biztosítékot ad az a tény, hogy a szovjet párt- és kormányküldöttségnek ez a látogatása, amely a magyar-—szovjet kapcsolatok történetének kiemelkedő eseménye, tovább erősíti a magyar és a szovjet népet összefűző testvéri barátságot, a hazánk és a Szovjetunió közötti együttműködést és szövetséget. Mert a mi sorsunk eggyéforrott a szocializmus, a haladás sorsával. Ahogy a csepeli esztergályos mondta: a vérünkké vált. Szathmári Gábor Csepel forró szeretettel köszöntötte vendégeinket Képeink a szovjet pártos kormányküldöttség tegnapi programjának eseményeit, epizódjait örökítették meg. Az Operaház esti díszelőadásán, a Himnusz hangjai közben készült felvételünk a vendégek páholysorát mutatja. A középső páholyban: Losonczi Pál, Leonyid Brezsnyev, Kádár János és Fock Jenő. Második kép: Ilku Pál művelődésügyi miniszter köszönti az operaházi díszelőadásra érkező Leonyid Brezsnyevet. Két alsó képünk a Csepel Vas- és Fémművekben készült. Leonyid Brezsnyev hosszan elidőzött egy-egy dolgozó munkapadja, asztala mellett, érdeklődéssel ismerkedett a csepeliek életével, munkájával. Az üzemlátogatás végeztével emléksorokat írt a Csepel Művek vendégkönyvébe. (MTI Fotó : Vigovszki és Bozsán felvételei)