Esti Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-02 / 153. szám

BALATONI KÖLCSÖNZŐPAVILONOK Elfogyott a vitorlás Ötezer gumimatrac • Kevés a kis televízió Nyár, strandolás, kempin­gezés. Időszerű kérdés, ho­gyan készült fel a szezonra az Iparcikk Kölcsönző­­és Szolgáltató Vállalat. Biciklit vennének . A Balaton környékén 29 helyen, a Velencei-tónál Agárdon van üzletünk. Gu­mimatractól a vitorlásig, kormányozható, háromsze­mélyes vízi napozótól a ke­rékpárig sokféle strandcik­kel állunk az üdülök ren­delkezésére. Az intenzív fejlesztés eredményeként 10 millió forintos állami támo­gatással, 15 milliós vállala­ti ráfordítással Bordacsehi­ben, Balatonboglár mellett, javító és raktárbázis épül, ezzel megszűnik a strand­cikkek szabadban való tá­rolása. nő a kölcsönzés, a kölcsönzött eszközök szín­vonala — tájékoztat Kari József, a vállalat igazgató­ja . Az Országos Idegen­forgalmi Tanács másfél millió forintot adott a köl­csönző üzletek korszerűsíté­sére. Augusztus végére tíz új pavilon készül el, ame­lyeket a Fémmunkás Válla­lat gyárt, s ezek esztétikai­lag is megfelelnek a Bala­­ton-part idegenforgalmi kö­vetelményeinek. Az idén nyáron három új luxusvitorlás készül a Ba­latonfüredi Hajógyárban a vállalatnak. Szívesen vásá­rolnának megfelelő árú mű­anyag vitorlásokat, de saj­nos, nincs kinek feladni megrendeléseiket. Hasonló a helyzet a közkedvelt vízi­napozókkal, amelyeknek igen nagy sikerük van a nyaralók körében, de erre sem találnak gyártó céget. Gondot okoz a vállalatnak a kerékpárok beszerzése is. Most már lenne pénzük ki­cserélni az elavult bicikli­­parkot, de nem kapnak mo­dern kemping bicikliket, résre az előjegyzéseket, s egy hónap alatt­­ elfogyott a vitorlás... Minden percre kibérelték a meglevőket. A vállalat vezetői is keveslik a Balaton-környéki szóra­kozási lehetőségeket. A sió­foki játéktermek mellett szívesen nyitnának újakat, de erre nincs mód. Ezt igye­keznek pótolni a toll ten­isz­­k­észletek, a labdák és más játékok. A kölcsönző szol­gáltatásait a múlt nyáron negyedmillióan vették igénybe a vízparton. A nyár sztárja a kölcsön­zőben a hordozható kis te­levízió lenne. Jelenleg 325 Minivizor van, de ez nagyon kevés. Érdeklődtek az Orionban és a Videotonnál, hogy a BNV-n bemutatott új kis készülékeikből lehet-e vásárolni. A válasz nem megnyugtató: az idén sem­mi esetre sem. Importkocsik Kormányhatározat intéz­kedik a szolgáltatások fej­lesztéséről. A vállalat en­nek szellemében felülvizs­gálta a kölcsönzés összeté­telét, s rájöttek, hogy ma már nem a mosógép, a por­szívó, a centrifuga a leg­keresettebb háztartási cikk, hiszen ilyen gép már csak­nem minden háztartásban van. Az érdeklődés a kis­lakásépítő gépek felé toló­dott el. Ezért a vállalat köl­csönöz betonkeverőt, építő­ipari állványokat, festék­szóró pisztolyt, falfestő hen­gereket, meszelőket, szállí­tószalagot, elektromos fúró­gépet és parkettcsiszolót. Népszerű szolgáltatás a gyermekmérleg-, gyermek­­kocsi-, mózeskosár-, járó­ka-, kád-, bölcsőkölcsönzés. A régi típusú mély kocsikat, amelyeket 30 forintért ad­nak bérbe havonta, jófor­mán senki nem keresi. In­kább a havi 90 forintos kölcsönzési díjú, drága, ma­gasépítésű importkocsik népszerűek. Az idén először megfelelő a készlet hűtőszekrényből és televízióból. (dolecskó) Játékok Az árak általában válto­zatlanok a Balaton környé­kén. A gumimatracokat, amelyből ötezer darab van, három órára nyolc forin­tért kölcsönzik, egy napra, 12 órára 15 forintért. A há­romszemélyes vízinapozó kölcsönzési díja óránként 20 forint, a csónakoké 12. A budapesti bérlőszolgálat­nál már februárban meg­kezdték a vitorláskölcsön­ GABONA* TORONY Toronyban — gabona. Kecs­keméten készülnek ezek a könnyűszerkezetes ter­ménytárolók, amelyeket az ország különböző városai­ban szerelnek fel. A Bajai Állami Gazdaság új tárolói­ba összesen 1400 vagon sze­mestakarmány fér. A szege­di Felszabadulás Tsz 420 va­­gonos tornyai is hamarosan készen várják az idei ter­mést. (MTI fotó : Sarkadi felv.) JOG SZERINT MINDEN RENDBEN Húsz nap hiányzik Az aktát lezárták ♦ Nyugdíj után felperes Mindössze 50 forintról van szó. Húsz napon mú­lott, hogy Brestyánszky Jó­­zsefné varrónő, a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzemének dolgozója ezt az 50 forintot nem kapta meg. Huszonkét évet és 345 na­pot töltött a vállalatnál — a 23 évből 20 nap hiány­zott. Ötvenötödik születésnap­ján kapta meg az értesí­tést: nyugdíjazzák. Ez a születésnapi „ajándék” egy kicsit meglepte, mégis örült neki, ugyanis az év elején bejelentette, hogy ha elér­kezik az ideje, nyugdíjba megy, öt unokája van, sze­retett volna mindennap velük lenni. Egy hónappal ötvenötö­dik születésnapja után bú­csút vett a vállalattól. A formaságokat hamar elin­tézték, közölték vele: 22 évig és 345 napig dolgozott, 1330 forint lesz a nyugdíja. Számolgatni kezdett: 20 nap híján 23 év. Ha 20 nappal később nyugdíjazzák, 50 forinttal több nyugdíjat kapna. Nem akart szólni az 50 forint miatt. Később mégis megkérdezte: nem mehetne-e vissza 20 napra, pótlólag dolgozna még, szüksége van a pénzre, a férje is nyugdíjas. 1650 fo­rintot kap havonta. Nem mehetett. Azt tanácsolták neki: szerezzen egy alá­írást, ha tud, igazoltasson valamelyik vállalatnál 20 —30 napot. Azt a nyugdíj­nál esetleg elintézik, de itt már nem dolgozhat. Itt az aktáját lezárták, s lezárt ügyet nem lehet megboly­gatni. Brestyánszkyné mégis megpróbálta. Először a vál­lalati döntőbizottságra, majd a munkaügyi bíró­ságra ment. Amikor a vég­érvényes, jogerős ítéletet elolvasta — tízszer is elol­vasta —, nem akart hinni a szemének­ kérését, hogy 20 napig még dolgozhassák, elutasítják. A nyugdíjazás szabályos volt, írásban közölték, az ötvenötödik év betöltése után. A kollégái akkor azt ta­nácsolták, menjen maga­sabb fórumokhoz. De neki ez a két fórum is elég volt. Restellkedve hallgatta mind a két tárgyaláson, hogy a vállalat jogtaná­csosa, munkaügyise milyen magabiztosan, tárgyilago­san, érvel, nyilatkozik, in­dítványoz. Indítványozza, hogy a „felperes” kérését, „mint alaptalant”, utasít­sák el. Hogy a „felperes” kérése teljességgel jogtalan. Hogy a vállalat pontosan megtartotta a Munka Tör­vénykönyvének előírásait. S arról, hogy a felperes a kelleténél 20 nappal ko­rábban töltötte be ötven­ötödik évét, arról a válla­lat nem tehet. A vállalat mindent megtett, mit kí­vánhat még a ,,felperes”? A felperes, azaz Bres­tyánszky Józsefné nyugdí­jas nem kívánt semmit. Tudomásul vette, hogy így törvényes, így szabályos, beletörődött, hogy 20 napja hiányzik. Nem megy pa­naszra sehová, mert ki­nek mondja el, hogy három gyereket nevelt, s csak ak­kor vállalhatott munkát, amikor a gyerekek nagyob­bak lettek. Kinek mondja el, hogy így is több mint 20 évig dolgozott, s hogy ez a vállalat volt egyetlen mun­kahelye, hogy a férje is in­nen ment nyugdíjba. Kinek mondja el, hogy két évtized után másfajta búcsúra szá­mított? Kinek mondja el és miért? Hisz jog szerint minden rendben. És mindössze havi 50 fo­rintról van szó ... Kulcsár Anna Ösztöndíjas borsodi diákok A középiskolás diákok­nak odaítélte a jövő évre szóló ösztöndíjakat a bor­sodi diákszociális bizott­ság. A támogatásból az ar­ra rászoruló helybeli be­járó és extemista diákok részesülnek. Borsodban középiskolánként általá­ban tizenöt-húsz tanuló kap az új tanévben ösztön­díjat, a sárospataki Rákó­czi Gimnáziumban például tizenhét diák kap havi két­száz-négyszáz forintot. MÉLYBE SZÁLLNAK A BÚVÁROK Mit rejt a folyó KIEMELIK A RONCSOKAT ♦ JELENLEG DUNAÚJVÁROSBAN „Nehéz emberek”, de pontosabb lenne a megha­tározás így: súlyosak. Mun­kahelyük a mélység, a fo­lyók medre. Búvárok, te­hát súlyosak: sisakjuk húszkilós, mel­lükön, hátukon 20—20 ki­ló nehezék, cipőjük tal­pa 40 kilós. A Hídépítő Vállalatnál dol­goznak, tizenketten van­nak. Manapság már igen ritkán hallunk róluk. Pe­dig ismert szakma volt, a háború után a munka hő­sei közt gyakran szerepel­tek. Az volt a hőskorszak: roncskiemelés, s a hidak építése! Most éppúgy dol­goznak — a folyók medre a munkahelyük — mint akkor, csak munkájuk nem oly látványos. A nagyipari létesítmények műtárgyait süllyesztik, a folyómedret tisztítják, a hídépítkezé­­seknél segédkeznek.­­Ta­valy Kalocsa fölött evezve, lefelé a Dunán találkoztam a hajdan oly híres Ady Endre úszódaruval. Az öreg még dolgozik. Elsüllyedt uszályt emelt ki a folyó­ból.­ De még mindig akad a mederben megbúvó, régi hídroncs. A búvárok le­száll­nak a mélybe, hely­­szín megállapításra, s szi­vattyúkkal eltávolítják a roncsokra tapadt iszapré­teget. A roncsokat a búvá­rok feldarabolják, csak az­után látnak a kiemeléshez. Sokszor több évig tart egy-egy híd környékének a megtisztítása. Jelenleg a vállalat 60—öt­ fős létszámmal Dunaújvá­rosban dolgozik. A hajóál­lomás fölött 30 tonnányi háborús lelet, ponton, ha­jóhorgony és más roncs vár kiemelésre. Egyik éles roncs tavaly meglékelt egy rakománnyal teli uszályha­jót. A Dráván nemrég há­rom évig dolgoztak, s ez­alatt három felrobbantott híd 1200 tonnás tetemét si­került napvilágra hozni. Sokan nem is gondolják, hogy a Margit-híd és a Lánchíd alatt is húzódnak még roncsok. De ezek „csak” 10—15 tonnásak. A Déli összekötő vasúti híd alatt viszont négyszáz ton­nás hídroncsot és egy 800 tonnás uszályt rejt a mély: még az­ idén hozzálátnak a folyó felszabadításához. BOREXPORT Bikavér a vagonokban Hat vagonból álló vasúti szerelvény indult el Eger­ből a minap a Szovjetunió­ba, a vagonokban bikavér­rel töltött palackok voltak. A Szovjetunió évek óta vá­sárlója a bikavérnek, de a jellegzetes egri palackozás­ban csak most jutott el először a híres bor a test­véri ország boltjaiba. Eb­ben a hónapban összesen félmillió palack bikavért szállítanak Egerből. Ezen­kívül az NDK megrende­lésére útnak indul a Mé­doc noir is.

Next