Esti Hírlap, 1973. szeptember (18. évfolyam, 205-229. szám)

1973-09-01 / 205. szám

A KOMPLEX PROGRAM JEGYÉBEN Cellulózkombinát az Angara mentén kezdődnek az előkészületek • Korszerű gyárór­iá­s épül A magyar papíripar fej­lesztése szorosan összefügg a szocialista országok gaz­dasági integrációját szol­gáló Komplex Program céljaival. Figyelembe véve az importforrásokat, vala­mint a szocialista nemzet­közi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Ma­gyarországon az egy lakos­ra jutó papírfelhasználást a jelenlegi mintegy 45 ki­lóról 1985-ig a duplájára, 90 kilóra kívánják emelni. M­an fa, víz A népgazdaság már ed­dig is jelentős mennyiségű papírt és nyersanyagot im­portált a szocialista közös­ség országaiból, a legtöb­bet a Szovjetunióból. Van termékcsere is, s ennek ke­retében 1971—75. között harmincmillió rubel értékű lesz az árucsere Nemrég a Szovjetunió, az NDK, Románia és Ma­gyarország elhatározta, hogy a Szovjetunió terüle­tén évi ötszázezer tonna kiváló minőségű cellulózt gyártó kombinátot épít kö­zös erővel. A szibériai Uszty-Il­imben — kapaci­tását tekintve — ez lesz a világ egyik legnagyobb fe­hérített szulfátcellulóz kombinátja. Elsők között lesz műszaki tekintetben is: a legkorszerűbb, nagy teljesítményű automata berendezésekkel szerelik fel. Az építésben részt ve­vő partnerek azért válasz­tották ezt a vidéket, mert világviszonylatban is egye­dülállók, itt a fakészletek, s a közeli Angara-folyó vize — a vegye­lemzések sze­rint — kiválóan alkalmas a papírtermeléshez. bratszki vízi erőmű és alu­míniumkombinát. A rend­kívül sürgető határidő sze­rint a kombinát első két­százötvenezer tonna kapa­citású részlegében 1977 nyarán kezdik meg a ter­melést, a második részben egy évvel később. A technológiai folyama­tok tervezését és bevezeté­sét, a bonyolult szerelési munkálatokat a résztvevő szocialista országok közö­sen végzik, ők küldik a legtöbb berendezést is. Rajtuk kívül ugyanis né­hány tőkésország is szállít gépeket és műszereket, mindenekelőtt Finnország, Franciaország és Svédor­szág. A francia cégek pél­dául tíz üzemrész felépíté­sére kaptak megbízást, s ők küldik — kétszázhat­van millió frank értékben — az ehhez szükséges gé­peket és berendezéseket. A megbízást a francia part­nerek 1974—76. között tel­jesítik, s ellenértékként a kombinátban gyártott cel­lulózt kapnak. Ez az első A nagy jelentőségű cel­lulóz-együttműködést a szocialista országok úttörő jellegűnek tartják, amely például szolgálhat a KGST-országok közös nagy ipari beruházásaihoz. Ez az első olyan egyezmény, amely a Komplex Program útmutatásainak megfele­lően az új együttműködési tom­ák gyakorlati megva­lósítását is szolgálja, s ezen a területen több évre meghatározza a jó eredmé­nyekkel kecsegtető együtt­működést. Halmai György Gépért termék Az előkészítő munkákat már az idén megkezdik, " több mint tízmillió rubelt költenek" a beruházásokra. Az építést a szovjet Bratszkgosz­troj végzi. Ez a mammutvállalat már meg­felelő tapasztalatokra tett szert olyan óriás építkezé­seken, mint az uszty-ilimi vízi erőmű, valamint a ÜNNEPI DÍSZBEN A VÁROS Színes házak Esztergom­ban Színes terv készült az ezeréves fennállását ünnep­lő városnak. Az idén is sok látogatót fogadott, a következő hetekben is népes vendégsereget vár Esztergom. A fogadtatásra, az ősi város szépségeinek bemutatására szinte tudományos alapos­sággal készültek fel a házi­gazdák. A város főterén, a Széchenyi téren a sokféle színben pompázó házak színskáláját is tudományos terv alapján állították ösz­­sze. Az európai viszonylat­ban is ritkaságnak számító tervet a Műszaki Egyetem rajz- és formaismereti tan­széke készítette el. Az alko­tók elsőként azt vették fi­gyelembe, melyek a legjel­­­legzetesebb, a legértéke­sebb épületek, amelyeket ki kell emelni, s melyek azok, amelyeket stílusuk­nál, megjelenésüknél fogva háttérbe kell szorítani. Ko­rabeli leírásokból tanulmá­nyozták a házak színezését. A színezési terv 50—55 házat érintett. Minden ház homlokzatát lerajzolták, s ezen számokkal tüntették fel, hogy hol milyen színeket használjanak. A színskálában a sötét­­sziennai vöröstől az arany­okkerig és a nápolyi-sár­gáig sokféle árnyalat talál­ható. Október 1-től április 30-ig 20-40 %-OS ÁRKEDVEZMÉNY A BÜKI KASTÉLY SZÁLLÓBAN 33­/0-os utazási kedvezmény Bükre, az ország egész te­rületéről. Alkáli-hidrogén­­karbonátos gyógyvíz. Há­rom, különböző hőfokú medence. • Kádfürdő • Súlyfürdő • Masszázs Szakorvosi tanácsadás. Fizikotherápiás kezelések. Kérjen részletes felvilágosítást! SAVARIA TOURIST Vas megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala 9701 Szombathely, Mártírok tere 1. Új utca — Újpalotán. A tízemeletes mammutházak között gyorsan halad az út­építő brigád, munkájukat nyílegyenes új utak jelzik. VOLT SZÉLESEBB, MÉLYEBB Keskeny a Balaton vize... N­ÁROM ÉVEZRED TÓTÖRTÉNELEM Milyen volt a múlt szá­zadokban a Balaton? Dr. Bendefy László, a földtu­dományok doktora több száz- és több ezer éves sí­rokat, leleteket vizsgálva, kiderítette, hogy a múlt háromezer év alatt milyen változásokon ment át a tó felszíne. A Balaton szintje a har­madik század végéig leg­alább két-h­árom méter­rel volt magasabb, mint ma. A en­­ek megfelelően a víz 30—50 százalékkal nagyobb területet borított. Az első Sió-csatornát, a hozzá tar­tozó zsilippel, Galeriu­s ró­mai császár építtette, hogy új termőterülethez jusson, s a víz szintjét lesüllyessze. A római légiók távozása után a csatorna eltömődött, a zsilip tönkrement, s a vízszint újra megemelke­dett néhány méterrel. A 150 éves török hódoltság idején még kedvezett is ez az állapot: Nagykanizsától Székesfehérvárig a mo­csár rengeteg természetes határként húzódott a két szembenálló fél között. A Balaton megcsapolásá­nak gondolata a XVIII. század végéről származik. Az elgondolás — amely szerint három-négy méter­rel süllyesztették volna a tó szintjét — a birtokosok ellenállásán megbukott. Hosszas huzavona után vé­gül 1815-ben két méterrel csökkentették a vízszintet, jelentős területet hódítva el ezzel a mezőgazdasági mű­velésnek. De még a múlt század elején is másfél mé­terrel magasabban hullám­zott a tó vize, mint ma. A mai szint elérését a több mint száz éve meg­épített új zsilip tette le­hetővé. Mára tehát már nem a sza­bályozási feladatok vannak hátra, hanem az, hogy a Balatont tisztán, egészsé­gesen, természetes élővilá­gával együtt megőrizzük a következő évszázadoknak. Térdben őszülsz Vines, a tehetséges, ked­­ves filmrendező bána­tosan mondta: — Nem tudom, mi van velem. Már hetek­ óta indo­kolatlanul fáj a térdem. Gyapjú Gyuri, a nagy magyar gondolkodó végig­­simított haján, amely olyan sűrű, hogy ágyúval sem le­het lelőni a fejéről, s imi­gyen szála: — Te térdben őszülsz. Ennyi az egész. A hajad fe­kete még, de a térded rozo­ga. Nem akarok előtted hí­zelegni a természetnek, de be kell vallanom, hogy­ oko­san és tehetségesen van megszerkesztve az egész. — Mire célzol? — érdek­lődött Bines. — A térdedről van szó. Arról beszéltünk eleinte. De figyelj tovább. Az em­ber megszületik, kap egy remek szerkezetet, ami ki­tűnően működik, a csecse­mő hallása éles, szeme, mint a sólyomé, lába, térde kitűnő, rugalmas, fáradha­tatlan. Figyeld meg, hogy egy gyerek, aki csendesen ül egy széken, többet izeg­­mozog, egyszóval, többet dolgozik, mint egy napszá­mos. Tele van energiával, ifjúsággal. Aztán elkezd romlani. Kezd romlani a szeme. Legyint. Oda se ne­ki, szemüveget vesz, s ugyanúgy lát, mint azelőtt. Aztán mind erősebb üveget kell venni, de még mindig semmi baj. Kezd hullani a haja. De még nem kopasz. Csak­ ritkul. Aztán már kezdi észrevenni, hogy mindenütt van haja, csak a fején nincs. Legyint. Annyi baj! Haja mindenki­­nek lehet, nem nagy ügy. — Az már idegesítő, ami­kor hatszor kell megkér­dezni az illetőtől, akivel be­szélget, mit mondott, mert kezd gyengülni a hallása. Nem süket, hol vagyunk még attól, de amikor a kar­óráját a füléhez teszi, s nem hallja a ketyegést, bár az óra jár, kissé elszomoro­dik, de legyint. Kissé gyen­gül a hallásom, de annyi baj legyen. Beszéljenek ve­lem hangosabban! S ha már az sem segít, ma már olyan fejlett a tudomány, a hal­lókészüléket olyan ravaszul lehet elhelyezni, észre sem lehet venni. Ugyanúgy hall, mint azelőtt, ha a ketyegést nem is, de kit érdekel egy kis ketyegés. Monoton do­log, mindig ugyanaz. Be­szélgetni tud, ha nem is ért meg mindent, de nem baj, hiszen még tiszta haszon­nak is tekinthető, hiszen annyi hülyeséget beszélnek az em­berek összevissza. Jobb, ha a felét nem is hallja. Aztán jön a hű, az an­­gyalát, de belejött a fájás a fogamba. Ezt már nem lehet kibírni, itt csak a fogorvos segít. Segít is. Kihúzza. Az ember legyint. Annyi baj legyen. Har­minckét fog úgyis sok egy kicsit. Egyrészt kinek­­ hiányzik az az egy vagy ■ kettő, vagy három, meg az-'­tán ma már olyan fejlett a tudomány, hogy a pótlás jobb, mint az eredeti. Egy , híres, nagyon-nagyon tehet­séges színésznő mondta: — Csak harminchat éves korom óta vagyok boldog. Akkor húzták ki az utolsó fogamat. Addig állandóan gyötört a fogfájás, attól kezdve nem fájt soha sem­mi. A műfog általában szebb is, mint a­­valódi, s jobban lehet vele rágni. Na eddig eljutottunk. Az­tán kezdenek jönni a bel­sőbb dolgok. Az, hogy ej­nye na, hirtelen nem jut eszembe. Később sem, mert az emlékezőtehetség kezd romlani. Meg jönnek a még belsőbb bajok, hogy ejnye, de nehezen kapok levegőt, csak nem a szívemmel van valami■ zűri? De bizony, de nem baj, hiszen ma már olyan fejlett a tudomány, kap az ember egy kis or­vosságot a sze­re, egy kicsi­két a gyomorra, egy piri­­nyót erre, már lassan kint hét-nyolc féle orvosságra kell emlékezni, de semmi baj, így lesz jó a közérzet. Bines rosszkedvűen fi­gyelt: — Csupa kínos dolgot mondtál Gyapjúkám. Mi ebben a természetben olyan nagyszerű? — Nem érted? Mire meg­hal az ember, már alig van mit veszítenie, mert a fon­tosabb részek már haszná­lat közben elfogytak. Királyhegyi Pál Laci a fronton Szenvedélyes naptár­gyűjtő és -olvasó va­gyok. A minap egy 1916-os Hölgyek Napjára került a kezembe. Azonkívül, hogy Kosztolányi Dezső és Molnár Ferenc egy­­egy írását is közli, nincs benne figyelemre méltó érdekesség­ű szokvá­nyos kiadvány, amilyen­ből száz meg ezer látott napvilágot a kalendá­riumokban és évköny­vekben oly gazdag Ma­gyarországon. 1916 ... Megjelenésé­nek sincs tehát kerek évfordulója, a szeptem­ber hónap táblázatánál egy kicsit mégis elidő­zöm, s eltűnődöm. Az ismeretlen, hajda­ni olvasó, illetőleg a naptár tulajdonosnője szeptember elsejét ceru­zával megjelölte, s az oldal margóján még ma is könnyen olvasható, bár halványul a bejegy­zés: „1-én ment Laci másodszor a harctérre”. Igen, igen — eszmélek föl —, akkor már har­madik éve rengett a föld Európában: 1914— 1918. Aztán 1939—1945. Ki tudná megmonda­ni : sokat szenvedett földrészünkön, az Urai­tól az Atlanti-óceánig — tucatnyi nyelven, de ugyanabból a szeretet­­ből fakadó aggodalom­mal — anyák és felesé­gek, vajon hány Laciról jegyeztek be ilyen, vagy hasonló emlékeztetőt? ... S ha a múló idő a naptárakból kifakítja is a bejegyzéseket — Eu­rópa népei nem felejte­nek! Sz. J. Zsiguliba ablaktörlő Várpalota & Dudar után most Tapolcára telepít új üzemet a Veszprémi Bakony Művek. Tervszerű ipartele­pítésével elsősorban a bá­nyásztelepüléseket segíti munkalehetőséggel. A ta­polcai új üzem építését a Bakony Művek és a városi tanács közösen vállalta. Ta­polcán a tervező szerint évente 1,3 millió ablaktör­lő kart gyártanak majd a Zsiguli és a Polski Fiat gépkocsikhoz. A termelést még az idén megkezdik.

Next