Esti Hírlap, 1973. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1973-11-08 / 262. szám

• Ünnepi műsoridőben sugározta a televízió a Fele-fele című produkciót, amely a zene nyelvét használta fel a baráti ismerkedéshez. Lev Lescsenko és Lehoczky Zsuzsa minimális konferanszai inkább csak az együtteseket és a helyszíneket mutatták be, s a főszerep valóban a zenéé, az éneké, a táncé volt. Az ilyen típusú filmekben mindig nagy jelentősége van annak, hogy milyen hátteret választanak a muzsikához. Budapest és Moszkva középületei, házai, terei voltak azok a kulisszák, amelyek között a zene leggyakrabban felcsendült. Ha tánczene, modern, ritmusú beatmuzsika hátterében látunk szinte a zene ritmusát is idéző, sokemeletes modern házakat, ez természetes közegnek tűnik. Valószínűleg ezért gondoltak arra a műsor szerkesztői, hogy az operettnek is megkeresik a természetes világát a valóságban. Ez már nem mindenütt vezetett sikerhez, hiszen az operetthez a kulissza szervesen hozzátartozik, s naturális környezetben még inkább felhívja a figyelmet az operett színpadi jellegére. Nagyon kellemes volt a találkozás néhány, általunk még nem ismert kitűnő szovjet énekessel, s a zenei szerkesztő ízlését dicséri, hogy a magyar táncdal-összeállításban sem a legelkoptatottabb számokat használták fel. Ilyenformán a Fele-fele rövid műsoridejében sokoldalú volt és kellemesen zárta az ünnepi est programját. —bel— □ TIZENKÉT szegedi festő alkotásaiból nyílik ma tárlat Szegeden, a Képcsarnok Kárász utcai kiállítótermében. ÍRÓK, költők válaszoltak Mi a kedvenc olvasmánya Eddig négyszer ♦ A legújabb könyvek könyve Kik a mai magyar írók és költők legkedvesebb szerzői? Batári Gyula, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa vállalkozott választ adni a kérdésre. A könyvekkel foglalkozó tudós emberek már a múlt század végén és századunk elején megjelentettek négy — napjainkban szinte hozzáférhetetten — művet, amelyek az írók vallomásait tartalmazzák olvasmányaikról. Előzmények Az első vállalkozás A Hét című folyóirat, hasábjain Látott napvilágot 1893-ban. A szerkesztő, Kiss József kérésére írók, művészek nyilatkoztak a szerintük legjobb hét könyvről. A közzétett válaszokban a leggyakrabban szereplő név a magyarok közül Petőfi, Jókai és Arany, a külföldiek közül pedig Shakespeare, Goethe és Dickens. 1902-ben Gyalui Farkas író és könyvtáros Legkedvesebb könyveim címmel gyűjtötte össze a hazai írók vallomásait. Itt a legtöbbször előforduló név Dickens, majd őt követi — sorrendben — Jókai, Petőfi, Shakespeare, Arany, Vörösmarty, V. Hugo, Jósika, Heine, Goethe, Schiller és Dosztojevszkij. » Kevés olyan könyv jelent meg századunkban, amely jobban tükrözné a kor irodalmi ízlését, többet mondana írókról, költőkről, mint Kőhalmi Béla, Kossuthdíjas bibliográfus kiadványai, a Könyvek könyve és Az új Könyvek könyve. Az első 1918-ban látott napvilágot, melyben magyar írók, tudósok és művészek nyilatkoztak kedves olvasmányaikról. A népszerűségi lista élén ekkor Goethe állt, majd Jókai, Arany, Shakespeare, Dickens, Tolsztoj, Petőfi, Dosztojevszkij következett. Az új könyvek könyve 1937- ben jelent meg. Ebben a kötettiben Adyt nyilvánítják legtöbben visszatérő, döntő hatású költőnek, majd őt követi: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Arany, Goethe, Shakespeare. E haladó hagyomány folytatására vállalkozott Batári Gyula, amikor magyar íróknak körlevelet küldött. Az írók könyvek közt című kiadvány, Az új könyvek könyve folytatása — amely a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában valószínűleg még az idén megjelenik — a körlevél kérdéseire küldött 70 magyar író és költő vallomásait foglalja magában legkedvesebb olvasmányaikról. E kötet is tartalmaz a korábbiakhoz hasonlóan olvasmánystatisztikát. Németh László és Weöres Sándor, valamint Dürrenmatt, Graham Greene és Samuel Beckett áll az élen. Az írók közül néhányan már Kőhalmi Béla kiadványaiban is nyilatkoztak. Az időközben elhunyt Benedek Marcell nyilatkozatai Kőhalmi mindkét művében olvashatóak. A ma már 90 éven felüli Lengyel Menyhért Rómából külde el írását (ő is 1918-ban nyilatkozott). Az új kiadványban néhányan az 1937-ban válaszolók közül is megtalálhatók, így Bernáth Aurél, Illyés Gyula és az időközben meghalt Szabó Pál. — ő—a GYORSINTERJÚ Koncz Zsuzsával Néhány hét múlva megjelenik az üzletekben Koncz Zsuzsa legújabb nagylemeze, a Jelbeszéd. Milyen lesz? — kérdezzük a „lemezmilliomos” (azaz a millió eladott példányon túljutott) énekesnőt. — Igazi koncertlemez. A nyáron több számot kipróbáltunk a kéthónapos KITT-turnén. Jellege inkább popzenei, mint az előzőé, de azért ezen is van egy megzenésített József Attilavers, a Kertész leszek, egy Petőfi-vers, a Nem ver meg engem az Isten. És szerepel a lemezen egy nagyon szép népdalfeldolgozás, a Kötöttem lovamat dallamára, Bródy János szövegével, Ha én rózsa volnék... címmel. — Koncz Zsuzsa és az Illés-együttes neve hosszú évek során egybeforrott. Mi lesz most a helyzet, hogy az Illés-együttes nem lép már fel a régi felállásban? — Nem változott semmi Céljaink továbbra is közösek a zenekar szerzőivel. Ezt nemcsak a Jelbeszéd bizonyítja, hanem a már készülő következő nagylemezem is, amelynek számait ugyancsak Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János írta. Ha Illés Lajos jelentkezik szerzőként, szívesen énekelem az ő dalait is, mert sok sikeres számot énekeltem már. A barátok barátok maradnak akkor is, ha nem Illés-együttesnek, hanem másként hívják őket. Az alkotói gárda egyébként, amellyel évek óta készítjük a lemezeimet, az együttes tagjain kívül eddig is több más muzsikussal egészült ki. Koncz Zsuzsa a napokban indul Tokióba. a Tokióban november 16—18. között rendezik meg évente a világ legjelentősebb nemzetközi popfesztiválját. A rendezőbizottság a benevezett előadók szalagon előre megküldött dalaiból választ. A 850 beérkezett táncdalból 37 számot fogadtak el. Ebbe a 37-be bekerült Szörényi Szabolcs és Bródy János dala, amelynek címe Hé, mama! A szöveget angolul, az utolsó szakaszt japánul énekelem ... (f. f ) Rómából jött Kik állnak most az élen? A legtöbbször előforduló név: Ady, Petőfi és Dosztojevszkij. Őket követi József Attila, Tolsztoj, Kosztolányi, Móricz, Arany és Babits. Előkelő helyre került Jókai, Shakespeare, Goethe, Thomas Mann, Csehov és a Biblia. S mi a helyzet az élő magyar és külföldi írók sorrendjében? Illyés Gyula. □ VÁCI MIHÁLY-ESTET rendez az Irodalmi Színpad szombaton a Láng Művelődési Központban, Élj tiszta tüzeidben címmel, Keres Emil, Kovács P. József, Váradi Hédi, Verdes Tamás, Darida Miklós és a Kaláka-együttes közreműködésével, Kővári Katalin rendezésében. ( SZÍNHÁZ ) Operaház: Manon Lescaut (C- bérlet, 2. el., 7) — Operaház Erkel Színháza: Otello (Venczell bérlet, 2. el., 7) — Nemzeti Színház: A revizor (7) — Katona József Színház: Celestina (7) — Madách Színház: Othello (D- bérlet, 7) — Madách Kamaraszínház: Beatrix (L/2. bérlet, 7) — Vígszínház: Három nővér (7) — Pesti Színház: Macskajáték (7) — Thália Színház: Isten füle (Stúdióelőadás, fél 8) — József Attila Színház: Szókimondó Kata (7) — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (7) — Bartók Színház: Láthatatlan ember (3); Marczibányi téren: Mátyás király juhásza (3) — Huszonötödik Színház: Fényes szelek (fél 8) — Egyetemi Színpad: Dal a manézsban (Fiatal költők és írók estje, 7) — Vidám Színpad: Lassan a Pesttel (fél 8) — Állami Déryné Színház a XV. ker. Csokonai Műv. Házban: Mire megvénülünk (fél 3) — Állami Bábszínház: Gulliver (3) — Zeneakadémia: Magyar Állami Hangversenyzenekar (vez.: Victor Alessander. Közr.: Gabos Gábor. Téli bérlet ( 1. fél 8) — Kamara Varieté: Hosszú forró ősz (6 és fél 9) — Fővárosi Nagycirkusz: Nők a nornit Hmfél THÁLIA SZÍNHÁZ: * rendnyitó vlandus noevmbor lenn KARAGÖZ XVII. századi török játék. Rendezte: KAZIMIR KÁROLY Kossuth-díjas, érdemes művész A színház jegypénztára november 8-án déli 1 órától a közönség rendelkezésére áll. Kende Sándor Szerelmetes barátaim című drámáját mutatja be a Katona József Színház november 10-én, Félix László rendezésében. Képünkön: Kohut Magda és Sinkó László .(MTI-fotó: Keleti Éva) Csókok és Elektrák a Kő és kő. A hatalmas bordeaux-i gabonaraktár — most épp színház — bőríves száz év huzatát őrzik. A hideg kőpadlón szaladnak föl — mezítláb mind — a táncosok, a hodály közepén álló dobogóra. Mezítláb játszik a Huszonötödik Színház minden színésze. Mezítláb van Elektra is, a betegen játszó Berek Kati, egy szál bő lebernyegben. Ám, amikor dobogóra lép, láz, orvosság és föl-leugráló vérnyomás, mind-mind egyetlen dologgá gombolyodik benne: erővé, szenvedéllyé. Mint annyiszor ezen a furcsa pályán, az idegfeszültség, a fáradtság, nem rontja, hanem éppen fokozza az előadás sodrását. Közben duruzsolnak a fülhallgatók, mondják franciául Gyurkó szövegét. A duruzsolás fölhallatszik a színészekhez, de most valamiképp ez sem zavar, inkább doppingol. Mindenki az ereje, a tehetsége dupláját adja: itt vagyunk!, ezek vagyunk!, értetek bennünket, vagy nem?, eljut-e hozzátok, nemcsak a fületekbe, az eszetekbe-szívetekbe is, amit mondunk?, éreztek minket?, szerettek? Szerettek, vagy sem "— ezek vagyunk! Furcsa állapot ez — dühös dacból és megadó tetszeniakarásból gerjedt feszültség. Azután föloldódik. A halott Elektrát fölemeli a Kard a játék véget ér. És... igen. Ez taps. Semmi baj, gyerekek! Semmi baj. Ez siker. A vöröspendelyes Elektrával az élen újra meg újra körülfutnak a dobogón a szereplők, megköszönni a tapsot. A tragédia komorsága boldog nevetéssé bomlik. Aztán az egyik körbefutás során Elektra hirtelen leugrik a dobogóról és kétoldalról arcon csókol egy göndör, ősz fejű, idős férfit, akinek sugárzó, figyelő, biztató, szurkoló tekintete végig fűtötte a didergő, mezítlábas társulatot. A férfi a vendéglátó Jean-Louis Barrault. A sokat tapasztalt öreg színész tudta, mit jelent a vendégkollégáknak ez a bátorító nézés — nem kellett hát kommentár Berek Kati rögtönzött gesztusához. Ami itt, ebben a szenvedélyes latin közegben nagyon is beleillett a képbe. Hangok. Deklamáló és kínlódó, gyűlöletet lövöldöző és apatikus kiáltások, emberien síró és állattan vonyító fájdalom. Hangok. Hangokra és szinte csak hangokra építette Elektra-rendezését a New York-i La Mama utazó társulatának rendezője, a román Serban. A szöveg Szophoklészé, az eredeti ógörög szöveg. A rendező szőke, szemüveges fiatalember, 30 alatt, mérnöknek nézném inkább, mint művésznek. Amit látunk, még nem előadás. Csupán próbaféle, amit nekünk, magyaroknak mutatnak. Világítás nélkül, jelmez nélkül, sőt, színpad nélkül, a csupasz kőpadlón játszanak — mert az előadás csak a mi eljövetelünk után lesz, s arra átépítik majd a dobogót, a kőpadlón térdeplő négytagú női kórus alá egy darab hullámpapírt tesz a rendező. Aztán két zenész belecsap az üstdobba, gongok és fuvolák szólalnak meg, majd az emberi hangok elkezdik hordozni a cselekményt. A mozgás teljesen lefokozott. Könny nélkül sírnak, mozdulatok nélkül ölnek a szereplők. És mégis: ha valaki soha nem ismerte volna az Elektra-történetet, annak is értenie kellett. Épp ez Serban két éve folytatott kísérletének lényege. Ezért, és nem kegyeletből játszszák ógörögül: a kommunikáció milyen fokára képes a hang önmagában? — ezt kutatják. S hogy mi rejlik döbbenetes eredményük mögött? Az energiák hihetetlen fölhalmozása. A társulat — benne három amerikai, közülük ketten feketebőrűek, több angol és francia színész (csupán a négy francia szereplő kiválasztásához négyszáz színészt hallgatott meg Serban) —, hónapok óta szinte a világtól elzártan élt Bordeaux mellett és napi 15—16 órát tanult, dolgozott, tornázott, képezte a hangját, próbált. Meghalt-e a mítosz vagy él? Felidézhető-e az ógörög nyelvvel az ősi, természet- és tengerillatú akusztika? Lehet-e szövegértés nélkül is közölni? Most ez izgatja őket. Bordeaux után Párizsban, a Saint Chapelle-ben játszszák az Elektrát, majd ahová meghívják őket. Azután? Azután szétszéled a több nemzetiségű társulat. Hogy nem kár-e az együttesért ekkora energiabefektetés után? Nem — mondja a rendező könnyedén. Majd csak szétsugárzik, amit itt tanultak. Serban meg addigra valami mással kísérletezik, hiszen ezt az utat már végigjárta. Fanatikusan utál minden fanatizmust. © Párizs, Le Bourget-i repülőtér. Sorállás Egyenruhás Fiatalember előtt, várjuk, hogy stemplijével „kiléptessen” Franciaországból. Gyors pillantás a fényképre és az előtte álló emberre, bélyegző az útlevélbe — jöhet a következő. Jobba Gabi kerül sorra. Egyenruhás közönyösen int: vegye le a napszemüvegét, hogy összehasonlíthassa arcát a fényképpel. A napszemüveg alól előbukkan két hatalmas, gyönyörű szem. Nem szemhéjfestéktől-tustól, műszempillától hatalmas. A szép francia nőkhöz szokott Egyenruhásnak leesik az álla, bélyegzős keze megáll a levegőben. Hátraszól a kollégájának: — Jean- Luc, gyere csak ide, nézd meg! Gabriella... — teszi hozzá. Azután föláll, bókol egyet és kétfelől arcon csókolja az elsüllyedni készülő magyar kislányt. Majd beleüti a bélyegzőt az útlevélbe és visszaölti hivatalos ábrázatát. Hát igen. Ég veled, Franciaország. Fencsik Flóra .