Esti Hírlap, 1973. december (18. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-01 / 282. szám
# Giovanni Battista Pergolesi meteorként jelent meg a zeneművészet egén. Mindössze huszonhat évet élt, de rövid alkotói ideje alatt — egyéb művein kívül — 13 operát komponált! Közülük a La serva padrone — Az úrhatnám szolgáló — „intermezzo” műfaji megjelöléssel, az első átütő sikerű buffo opera. Szabolcsi Bence szerint magában álló csoda nemcsak az olasz, de minden nemzet színpadán. A librettót, amely Pergolesit erre a remekműre inspirálta, egy akkortájt sikeres szövegíró, Gennaro Antonio Federico írta. (Mint már többször megtörtént, a tévében sem tüntették fel a librettista nevét. Csak az átdolgozóé, Blum Tamásé szerepelt.) Az úrhatnám szolgáló bemutatása, fél évszázaddal az operaházi Fleischer Antal-féle előadás után, több szempontból telitalálat. A mű ugyanis olyan adottságokkal rendelkezik, amelyek alkalmasak a kamarajátékra. Vonóskíséret, két szólóénekes és egy néma szerep. Nemcsak a műfaj kedvelőinek nyújt örömet, hanem az operaelőadásoktól idegenkedőknek is. Világos és érthető. Zenéje élvezetes, cselekménye mulatságos. Ezúttal is más játszott, mint aki énekelt, de kiderült, hogy van mód a tökéletes szinkronra, csak megfelelő művészeket kell találni. Sinkó László és Vörös Eszter bravúrosan „fedték” Házy Erzsébetet és Dene Józsefet, akik pompásan énekeltek. A harmadik szereplő, aki eredetileg ütődött és néma, ezúttal Förgeteg kapitányként még üvöltött is. Levente Péter ügyetlen alakította, bár a sok ásítás operaelőadásban igen veszedelmes. Kitűnő rendezői ötlet volt Sinkót az áriák alatt olykor „gondolkoztatni". Borbély Gyula, a finomságok teljes érzékeltetésével vezényelte a Rádiózenekar vonósait, akik simulékonyan támasztották alá az énekszólamokat. A zenei rendezés Ruitner Sándor érdeme. Az egész előadást Szitányi András rendezése gazdagította apró kis ötletek egész seregével, amelyek közül talán az ételdobálást véltük feleslegesnek. A házdíszletet ezúttal Duba László természetes környezetbe, szabad térbe építette; ez a módszer jobban bevált a korábbi operaszínhelyeknél. (Kristóf) □ LUKÁCS ERVIN karmester, Melis György, Déry Gabriella, Tordai Éva, Pálos Imre és Szalma Ferenc december második felében két alkalommal vendégszerepel a Belgrádi Operaházban. Műsoron: Verdi Nabucco című operája. GANDHI BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Kazimir Károly népművelő színházról ír és beszél. Pontosabb talán aktuális színházról beszélni. Az aktualitás érdekében — szokásától eltérően — mostegy színpadi drámához nyúlt, méghozzá egy több mint tíz esztendeje megírt darabhoz. A világtörténelem — minden tudományosan felmérhető tendenciája ellenére — kiszámíthatatlan részjelenségei okozhatták, hogy Németh László drámáját aktuálisabbnak érezzük, mint megírása idején. Az a harc, amely napjainkban indiai katonák fegyvereivel hozta el a függetlenséget Bengáliának, azaz Bangladesnek, szinte csak újabb meghökkentő folytatása annak a szubkontinensnyi konfliktusnak, amivel a drámabeli Gandhi viaskodik. Németh Lászlót azonban — mint arról A történelem eszközei című kötet bevezetőjében is ír — nyilvánvalóan nem India hindujainak és mozlimjainak "konfliktusa érdekelte elsősorban, hanem mindenek előtt Gandhi személye. Még pontosabban egy XX. századi próféta cselekvési lehetőségeinek és hatásának próbája. S még ebben az értelemben sem vesztett a mű aktualitásából, akár ha Martin Luther King, akár ha Che Guevara, módszereiben egymást kizáró, de szemléletükben annyi közös vonására — és oly hasonlóan tragikus halálára — mint példájukra gondolunk. Németh László történelemszemléletének objektivitását bizonyítja, hogy minden rokonszenve, Gandhi iránti tisztelete ellenére szükségszerűnek ábrázolja meggyilkolását, elkerülhetetlennek a profétikus példa elbukását. Németh László társadalomszemléletének korlátait mutatja viszont, hogy ebben a bukásban jobbára az emberi természet gyengeségeinek győzelmét és nem valóságos emberi érdekek törvényszerű összeütközését látja. A gyilkos golyót valósággal kiprovokáló Gandhiban az elvont etika mártírját gyászolja, s nem a politikai vezető tragédiáját mutatja be, aki a történelem haladásában negy osztályok és érdekek csatáját látja, hanem erkölcsi elvek viadalát, s ettől a torz látástól szükségszerű a bukása. A morál azonban, akár a szülőanyjától, az érdektől elszakítva is mindig nagyon otthonosan mozog a színpadi tereken. Különösen akkor, ha a történelem egy olyan valóságos figurája képviseli, mint Gandhi, aki nemcsak megélte, de szünet nélkül meg is fogalmazta morális konfliktusait. S ezt teszi az aktualitás mellett vonzóvá, érdekessé a darabot és az előadást, amely fel is használ minden színpadtechnikai eszközt, hogy a valóság dokumentum elemeivel is igazolja problémáit. Kazimir Károly népművelő színházának ujjgyakorlatai különösen sok eszközt nyújtottak az előadás számára. A legfontosabb jelenetek mögött ott látjuk kinagyítva a megfelelő jeleneteket megélt Gandhi fotóit, valószínű, hogy a dialógusok, méginkább Gandhi monológjainak egy része is hiteles eredetű szöveg, mint ahogy úgy tetszik egy esetben a színpadi Nehru mikrofon hangja is a valódi Nehru egyik hangfelvételét halljuk. A szereplők mozgatásában és a színpadtér kialakításában a Thália Ramajana előadása adhatott a rendezőnek és Rajkai György díszlettervezőnek segítséget. Ez a stilizálás tette lehetővé, hogy a 78 éves Gandhit Kozák András és az akkor 1947—48- ban — már ugyancsak nem fiatal Nehrut Harsányi Gábor játssza. (Bár a nyitó- és zárójelenetben, nyilván ugyancsak a dokumentalitás jegyében Gandhi gumiálarcában látjuk Kozák Andrást.) Ez az álarc dolog azonban egy kicsit az előadás problémájáról is árulkodik. Németh László drámája korábbi munkáihoz képest szokatlanul epikus ugyan, laza szerkezetű, sok képre tagolódó, s mindez jól elviseli, sőt igényli azt a színpadi formát, amit a Thália kialakított és most is használ. A dráma szövete azonban, ha azt úgy játsszák el, ahogy Németh László megírta, közvetlenebbül, naturálisabban fejezi ki az író koncepcióját. Kétségtelen ez a stilizáltabb színházi előadásforma nagyobb távolságot ad a nézők számára Gandhi megítéléséhez, mint az írott anyag. Mintha a rendező kicsit idézőjelbe akarná tenni mindazt, amit az író gondol. Az idézőjelnek, mint erről Németh László társadalmi szemléletével kapcsolatban szó esett, indoka van. Csak néha zavaró. Felesleges vagy feltűnést keltő színpadi fogássá válik. Mint maga a gumimaszk. Ez a kettősség teszi nehézzé a szereplők, mindenekelőtt Kozák András Gandhi alakításának megítélését. Halványan jelzi egy öregember testi gyengeségeit és jelleméből fakadó mozgásait, de mint maszk nélküli fiatalember elsősorban az írói gondolat precíz megszólaltatására törekszik. S ebben egészen kiválót nyújt. Ezzel azonban eltávolít bennünket Gandhi személyes drámájától, s így egy kissé Németh László Gandhijától is. Majdnem ugyanez a helyzet Harsányi Gáborral, aki — jobb lehetőségek híján — majdnem egy mai szemtelen fiatalember hangján szólal meg időnként. Rátonyi Róbert és Drahota Andrea könynyebb színpadi helyzetükkel igen fegyelmezetten, hatásosan elevenítik meg az angol kormányzópárost. Nagy Attila ábrázol leginkább egy valódi Németh László figurát, de ez meg a játék stilizáltságától idegen egyes pillanatokban. Ám e sokféle kifogás ellenére a Gandhi, érdekes darab, és ellentmondásosságával együtt érdekes előadás is. S érdekességét nemcsak világpolitikai aktualitása adja. Bernáth László Gandhi és Nehru, Kozák András és Harsányi Gábor. rejzfilm-ö//zeillító/ gyermekeknek Bemutató: december 6. fi fiflGVKEPU isin*/ knjyal rajzfilm RICHTER, OJSZTRAH ELKELT A SZOVJET HANGLEMEZHETEK SIKERE Véget értek az idei szovjet hanglemezhetek. Huszonkét kiadvány jelent meg a hanglemezhetek tartamára, húszszázalékos árengedménnyel. A legnagyobb érdeklődés Szvjatoszlav Richter háromlemezes albuma iránt nyilvánult meg, amelyen Bach Das Wohltemperiertes Klavier első részének felvétele hallható, valamint David Ojsztrah négylemezes albuma Mozart összes hegedűre és zenekarra írt műveiből. Továbbá Gidon Krémer lemeze. Ezek még a szovjet hanglemezhetek vége előtt elfogytak, de a többi felvételből is csak elvétve lehet egy-egy példányt találni. Összesen 12 ezer művészlemez talált gazdára. (MTI) FORGATÁSI TERVEK Irodalmi alkotások tv-filmeken A televízió filmre viszi a magyar irodalom kiemelkedő alkotásait, s arra törekszik, hogy munkájába bevonja napjaink legismertebb, legnépszerűbb hazai tollforgatóit. Illyés Gyula Az ozorai példa című drárdáját Siklós Olga alkalmazza képernyőre, a rendező: Kardos Ferenc. Ugyancsak film készül Fejes Endre Cserepes Margit házassága című színművéből. Kéziratban, töredékként maradt fenn Sarkadi Imre Hannibál című drámája, amely eddig sehol sem jelent meg, s most a televízió jóvoltából válik közkinccsé. Ranódy László két Kosztolányi novellát, a Fürdést és a Kínai kancsót rendezi a tévének. Gál Albert Baráth Lajos négy novelláját adaptálja és rendezi a televízió megrendelésére Átmenő forgalom címmel. Szinetár Miklós Bender Oszkár kalandjai címmel háromrészes tévéjátékot készít. A forgatókönyvet itt és Petrov Aranyborjú című könyve alapján Gyurkó László írta. Egy fiatal munkáslány és a filmgyár kapcsolatáról, egy pálya ígéretéről szól Palotai Boris Próbafelvétel című írása. Szabó István, Karinthy Ferenc Ősbemutató című kisregényéből készít filmet a televízió számára. Nem hiányoznak a tervekből a világirodalom jeles alkotásai sem. Iglódi István Turgenyev Rugyin című regényéből készít filmet. A mai szovjet dramaturgia fiatalon elhunyt tehetségének Alekszandr Vámpilonnak Az elsőszülött című egyfelvonásosából Horvai István rendez filmet. Rolf Schneider NDK-beli író, Richard Wawerley pere címmel az atombombát kioldó amerikai pilóta tragédiájáról írt drámát, amelyet most a televízió filmen is megörökít. A prágai televízió rendezője Antoni Moskalyk vendégként rendezi meg nálunk a prágai nemzetközi tévéfesztiválon 1971-ben nagydíjat nyert Jiri Hubac-mű, A hosszú őszi nap magyar változatát. Az amerikai televíziós irodalom egyik klasszikus művét, Paddy Chayefsky, A nagy üzlet című darabját Horváth Tibor rendezi. Emlékülés A Magyar Tudományos Akadémia a könyvnyomtatás 500. évfordulója alkalmából emlékülést rendez december 3-án délután 4 órakor. Az emlékülést Szabolcsi Miklós akadémikus nyitja meg. Az olvasás krízise címmel Mátrai László akadémikus tart előadást Tolnai Gábor Tótfalusi Kis Miklós munkásságát ismerteti, Kner Imréről Ortutay Gyula számol be. A magyar könyvnyomtatás felszabadulás utáni útját Köpeczi Béla akadémikus ismerteti. Az ülés helye: a Megyar Tudományos Akadémia felolvasóterme. Jazzfesztivál Moszkva, december 1. Carlo Benedetti telefonjelentése: A nemrég Monacóban tartott nemzetközi jazzversenyen képviseltette magát a Szovjetunió is. Most fordult elő először, hogy szovjet kritikusok és szerzők részt vettek a jazz világának e rangos fesztiválján. Ennek megfelelően nagy érdeklődés kísérte a rigai Vldis Stabulniecis zeneszerző fellépését, aki saját műveiből adott elő. A kritika egyöntetű elismeréssel adózott a fiatal szovjet művésznek. Szovjet szakmai berkekben a monacói sikerrel öszszefüggésben rámutatnak: a moszkvai Junoszty Hotelben estéről estére fellépő trió — K. Nasszov, A. Pihikov és G. Garajan — ugyancsak nemzetközi színvonalonszólaltatja meg a jazz klaszszikus és új szerzőit. Hely a tetőn Tizenöt évvel ezelőtt készült John Braine regénye nyomán a Hely a tetőn című film és világsikert aratott. Kiváló volt a filmben Simone Signoret, de nem volt meglepetés, róla régen tudta mindenki, milyen nagy színésznő. A férfi főszereplő, Laurence Harvey alakítása azonban megleepetést okozott. Akkor már legalább harminc film állt mögötte, de ez volt az első igazán nagy szerepe és azonnal kiugrott benne. Az akkor harmincesztendős angol fiatalembert azonnal Hollywoodba vitték és sorra játszotta a főszerepeket olyan nagy sztárok oldalán, mint Elizabeth Taylor vagy Julie Christie. A nemzetközi filmvilág végleg elhódította a színpadtól, pedig húszas éveinek elején a stratfordi Shakespeare-társulat tagjaként indult a pályán. Egy hely a tetőn, fent, ahol a nagy nemzetközi filmsztárok tartózkodnak, most megüresedett. Laurence Harvey sikerei teljében, fiatalon, 45 éves korában, rákban meghalt. □ ADAM MICZKIEWICZ: Konrad Wallenrod című eposzából forgat filmet, Jerzy Kawalerowicz lengyel rendező.