Esti Hírlap, 1974. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-02 / 1. szám
Semmelweispark épül Az új évben nagyarányú parképítések kezdődnek Bács-Kiskun megye városaiban. Az új parkok és ligetek részben a negyedik ötéves tervben épülő városrészekhez és más új létesítményekhez kapcsolódnak. Kecskeméten többek között a megyeközpont legnagyobb új lakóterületén, a gyorsan terebélyesedő Széchenyi-városrészben folytatják a környezetszépítést. Új lakónegyedet parkosítanak majd Kalocsán is, míg a várossá nyilvánításának 200. évfordulójára készülődő Kiskunfélegyházán a belvárost díszítik szép új zöldterületekkel. Kiskunhalason az új évben adják majd át az új kórházat, s környékén alakítják ki a Semmelweis-parkot. (MTI) Jelentős munkát fejeztek be az év utolsó napjaiban a Csepel Vas- és Fémművek Egyedi Gépgyárában. Romániának spirálcsóhegesztő berendezést készítettek, amelyet azóta útnak is indítottak. (MTI fotó : Balaton felv.) AFIT-mérleg munkáról, tervekről Gyorsabb, jobb autójavítás Kevesebb panasz • Olcsóbb kocsi mosás Az Autófenntartó Ipari Tröszt 1973-ban 400 millió forint értékű magángépkocsi-javítást végzett. Ez az országos igény 50 százalékát jelenti. A tröszt évről évre nagy figyelmet fordít a lakossági szolgátatásokra — mondja Kovács Béla, az AFIT vezérigazgatója. — S mert a budapesti karbantartó állomások többsége tipizált, magasabb színvonalú műszaki ellátást adhatunk a gépkocsiknak, s számottevően lerövidült a javítás ideje. Ma már karbantartó állomásaink a korábban sok panaszt okozó két-három hetes előjegyzéssel szemben egy két napos várakozási idővel vállalhatják a gépkocsik javítását, garanciális ellátását. Az AFIT Tröszt és vállalatainak meó szervezetei egységes ellenőrzési rendszer alapján dolgoznak. A karbantartó állomások ellátása a kellő műszerekkel, a speciális célszerszámok alkalmazása, az állandó szakmai továbbképzés, továbbá a „hibamentes munkarendszer” hatására a minőség állandóan javul. A múlt évben 1972-höz viszonyítva több mint 25 százalékkal kevesebb panasz érkezett a karbantartásokra, s 0,03 százalékkal csökkent a selejtkár. A panaszok száma egyébként — ha figyelembe vesszük, hogy az AFIT-nál évente egymillió 600 ezer autót javítanak — szinte jelentéktelen. 1972- ben összesen 1460 volt, mindössze egy ezrelék. Ennek ellenére továbbra is igyekeznek a panaszokat megelőzni, s a jogos észrevételeket gyorsan orvosolni. 1973-ban megalakították az AFIT Központi Ügyfélszolgálatát. Lényegében ez az ügyfelek panaszfóruma, amikor a javításokra vonatkozó panaszokat az állomások vagy a vállalatok vezetői sem tudják orvosolni. A tröszthöz tavaly 397 ilyen panasz érkezett, többségüket megnyugtató módon rendezték. A hibamentes munkarendszert 1970-ben vezették be a vállalatoknál. Célja, hogy javítsa a munka minőségét, s hogy folyamatosan meghatározott színvonalon tartsa. Kezdetben a munkáslétszám 30,2 százaléka, 1973-ban már 59,5 százaléka vett részt a hibamentes munkarendszerben. Újabban bevezették a garancia-időszakban a kocsik díjmentes, műszeres vizsgálatát. Kedvezményes kocsimosó csekkfüzeteket adtak ki: a tíz mosásra jogosító csekk — a szokásos 200 forint díj helyett — 250 forint. A garancia lejárta után az autók rendszeres, tervszerű átvizsgálására ajánlási füzeteket adtak ki. Az állomásokon több fogyasztásmérést, gumijavítást kívánnak végezni, intenzívebben foglalkoznak az alvázvédelemmel, a téli kapaszkodószögek belövésével, s a kerék-kiegyensúlyozással. Az Állami Biztosítóval megállapodtak: mind több kárbecslőirodát nyitnak. Ilyen lesz például Budapesten a III. számú Autójavító Vállalat telepén. Békés Attila EGYMILLIÁRDOS EXPORT Ilyenofiispás letten A Békéscsabai Baromfiipari Vállalat ötven országba exportál. Kétszáz cikke közül a füstölt és pácolt libamell, a gyöngyispástétom, a konyhakész csirke és a pecsenyekacsa a legkelendőbb. Termékeik eljutottak Venezuelába, Japánba, Líbiába is. 1973. évi exportjuk értéke megközelíti az egymilliárd forintot. TÁNCISKOLA MA És jött egy magányos férfi Durcás főkönyvelőnő ♦ Alapozás délelőtt — Táncolni egy nap alatt megtanul... — olvasom a hirdetést és kétkedem. Eszembe jut a valamikori tánctanfolyam. Hetenként háromszor két óra, szombatonként össztánc, ünnepélyes vizsga. — Most nincs ennyi idő... sietnek az emberek — mondja az idős tánctanárnő a Lenin körút 76. első emeletén, ahová a táblák s eligazítások után becsengetek. Fiatal lány nyit ajtót, ő a „tanársegéd”. Itt tanult táncolni s megmaradt hűségesen tanítani, segíteni. Felkéri a tanítvány vagy ő kéri fel a tanítványt, attól függően, fiú vagy leány az illető. IDŐS TANÍTVÁNYOK — Vagy nagymama, nagypapa — igazít ki a tánctanárnő, aki nemzedékeket tanított meg tangóra, keringőre, swingre (nem felejtenek el, külföldről is érkeznek üdvözlő lapok a hálás tanítványoktól) és most természetesen a shake-ra. Idős hölgyek, férfiak jönnek tanulni, és mondhatom, nagyon ügyesek. Egy hatvanhárom éves nagymamanítványom volt a minap, elmesélte, hogy eddig soha nem volt ideje táncolni. Most férjhez ment az unoka s amíg a dédunoka meg nem születik , szabad. És jött egy magányos, idősebb férfi. Panaszkodott, hogy még nem akar nyugdíjba menni s az igazgató felesége, múltkor a vállalati összejövetelen megsértődött amiért nem kérte fel. Durcás volt a főkönyvelőnő is, azt hitte szimulál. Ezt ő nem engedheti meg magának, inkább belevág ... KERINGŐVEL KEZDI — Semmi az egész — mondja a tánctanárnő s két fiatalemberre mulat, kissé még sután ácsorgó tanítványaira, akik azonnal elindulnak a tánctanulás rögös parkettjén. Az egyik fiú Dunaújvárosból, a másik Csepelről jött. Mindegyikük most kezdi és estére — remélik — mármint jó táncosok utaznak haza. Keringővel kezdi az újdonsült tanítvány. Magnetofonról szól a halk melódia, a fiatalemberek a lábukat nézik, botladoznak. Még lehet, most még szabad. — Persze az első lépéseknél eldől, kiből lesz jó táncos, mondja — vagy inkább súgja — a tanárnő, mert a tanítványoknak nem szabad hallaniuk. Most még nem kapnak sem szidást sem dicséretet. És különben is. Nem lokáltáncosok lesznek, a bálok tömegében ki látja, ki figyeli majd a botlást. — A barna fiú az ügyesebb — hallom a tá.i-.toztatást —, a barna fiú már szvinget jár egyedül. Persze még óvatosan, fülelve a ritmusra, melódiára. Huszonegy esztendős a barna fiú, eddig úgy érezte, megél tánc nélkül is, de most megismerkedett egy lánynyal, aki „menő”. Most még tekintettel van a lány, mindig azt mondja: „Olyan helyre menjünk, ahol nincs zene.” De meddig terjedhet a türelem? Hátha megunja majd és más fiút, táncosfiút választ. Ezt nem akarja, inkább eljött. Szabadságon van, két óra délelőtt, két óra délután. Már kifordulni is tud, kilépni, kiperegni — bizakodóan mosolyog. JÓ NYERSANYAG Csengetnek, új tanítvány érkezik, ő is kezdő. A tanárnő szerint ez a jó, a „nyersanyag”. Akit már tanítottak, elrontottak, azzal nehéz újból kezdeni. És van aki türelmetlen. Azt mondja: „én csak rokit akarok tanulni”, akkor annak meg kell magyarázni, hogy „kérem, azt nem lehet csak így, a házat sem az első emeletnél kezdik építeni”. Alapozni kell. A délelőtt az alapozásé, a lépéseké, a keringőé, * * 'óé, szwinggé. Délutánvetkezik a shake, a rumba s aztán már bátran nézhet a tanítvány a farsang elé. Bende Ibolya Losonczi Pál újévi köszöntője Elhangzott 1974. január 1-én a rádióban és a televízózióban. Tisztelt honfitársaim! A hagyományokhoz illően elbúcsúztatttuk az óévet, és köszöntöttük az újat. Az óesztendőnek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt háromszázhatvanöt napra, és elgondolhatunk, hogy mit is hoz számunkra ez az újabb tizenkét hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben láthassunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elkészítette és az új feladatokat kimunkálta pártunk Központi Bizottságának novemberi tanácskozása, valamint országgyűlésünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatával nézhetünk vissza 1973-ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka minden területén becsülettel helytállt. Jó eredménnyel zártuk ötéves tervünknek harmadik évét. A nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje, a munka termelékenységének alakulása meghaladja a tervezettet, és felülmúlja várakozásainkat. Gazdasági eredményeink lehetővé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi munkásság életszínvonala — gyorsabb ütemű emelését, a lakásviszonyok javulását, az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás bővülését. Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlítást a fejlettebb országokéval is. A szocialista országokból érkező barátaink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanúsítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az életünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének problémáival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzdenünk. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonságérzet jellemzi. Nincsenek politikai kitérők és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi és energiaválság, az utol nem érhető áremelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunkra nem volt „kiemelkedő”, „különleges” esztendő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa határozatának végrehajtásán, a szocializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz, nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erőfeszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényeit. Továbbra is csak szorgalmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthasson lakáshoz, hogy könnyebb legyen a nagycsaládosok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hogy jobban boldoguljunk, gyümölcsöztetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erősödő szocialista jellegében rejlő lehetőségeket. Az óesztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a teremtő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabású, világméretű békeprogram, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki: előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyomán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezdenek kibontakozni az európai biztonsági rendszer körvonalai. Az elmúlt esztendőt, úgy fogja számon tartani az emberiség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnamri nép győzelmével, az amerikai csapatok kivonulásával véget ért Délkelet-Ázsiában a jelen történelem hosszú és véres háborúja. És úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után a Közel-Keleten is lehetőség nyílt a békés rendezés előkészítésére. Szánjanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatniuk küzdelmüket szabadságukért, függetlenségükért. Köszöntjük az elnyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, köszörjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nemcsak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvényszerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, megállítani pedig sohasem. Hazánk mindenkor cselekvően kivette részét a szocialista közösség külpolitikai tevékenységéből, a békéért folyó harcból. Lehetőségeinkhez mérten, a jövőben is mindent megteszünk a béke zálogának, a szocializmus erőinek tömörítéséért, egységének megszilárdításáért. Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jó szándékú törekvését. Kívánom, hogy boldoguljon és szeretettel gondoljon a szülőhazára minden becsületes, a haladást támogató magyar, bárhova vetette is a sors. Külön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm testvéreinket, a szocializmust építő népeket. Boldog és békés új esztendőt kívánokt önöknek, egész népünknek, minden barátunknak!