Esti Hírlap, 1974. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1974-05-02 / 101. szám
• Fájdalmasan szép emberi történetet beszélt el megrendítsen Jiri Hubac. A cseh író Hosszú őszi nap című tévéjátékát hazai képernyőn honfitársa hitelesítette: Antonin Moskalyk, a prágai televízió rendezője irányította a magyar előadást. Régen várt társadalmi igényt valósított meg magas művészi színvonalon ez a tévéjáték. Munkástörténetet mondott el, a mezei világ egyszerűségével, a forrásvíz tisztaságával, de sűrű drámaisággal. Általános emberi problémát vetett fel: a nyugdíjaztatást követő időszak válságát. Jan Mrákota, a tévéjáték nyugdíjba vonuló munkáshőse minden porcikájában eleven, egyénített jellemű, hús-vér ember, s élő, hiteles jellem családjának többi tagja, meg gyári környezetének emberei is. Annyira közel kerül hozzánk a Mrákota család, hogy minduntalan kedvünk támadna beleszólni életükbe, segíteni gondjaikban. Biztattuk volna lant, hogy legyen engedékenyebb a fiatalokkal, vesének súgtuk volna a történelmet, hogy átmenjen az érettségijén, s leányát vigasztaltuk volna meddősége fölött érzett bánatában. Antonin Moskalyk forró, hiteles atmoszférát teremtő, a valóság sűrű közegét megvalósító rendezésének is köszönhető, hogy szívünkhöz is, agyunkhoz is annyira közel került ez a mai dráma. Külön elismerés a cseh rendezőnek, hogy egyik legkitűnőbb epizódszínészünkre éppen ő mert főszerepet osztani — és Horváth József lenyűgöző alakítással bizonyította be, hogy nemcsak színészi „kisplasztika” alkotására képes, a főszerep súlyát is viselni tudja. Partnerei is a vele való kettősökben voltak kiemelkedők, leginkább Tordy Géza és Györffy György. • Másnap, május elsején, délután négytől csaknem éjfélig tartott az önök kérik — mi teljesítjük ... című kívánságműsor, amelyet csak a tv-híradó két kiadása és egy labdarúgómérkőzés közvetítésének száztíz perce szakított meg. Sokan rendezték (Bánki Iván vezetésével) a zsúfolt (kicsit talán túlzsúfolt) maratoni műsort, amelynek pergetésében rendkívül sokat (a kelleténél talán kicsit többet) vállalt magára a két műsorvezető, Tamási Eszter és Horvát János. Ha jól számoltam, öszszesen ötven műsorszámot sugároztak élőben vagy „konzervben”, és a stáb csaknem tizenhétezer telefonkérelmet jegyzett fel. A legtöbben, majdnem háromezren, Hofi Gézát kérték. A cukor marad utoljára elv alapján vele zárult a műsor. S rá érdemes is volt ennyit várni, érte ilyen sokáig fennmaradni. (barabás) □ KASS JÁNOS gyermekkönyv-illusztrációiból nyílik kiállítás Gyöngyösön, a Fegyveres Erők Klubjában, május 5-én. □ GELLÉRT HUGO, az Egyesült Államokban élő grafikusművész alkotásaiból rendeznek tárlatot a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. A tárlat május 10-én, pénteken délután 3 órakor nyílik. □ BARTA LAJOS Szerelem című színművét mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház május 10- én. tegnaptól a mozikban Periszkóp a fjordok között 1942 telén a német csapatok általános támadásba lendültek a Szovjetunió északi részén. Az ütközet szárazföldön és tengeren is folyt. Borisz Volcsek rendező színes, szélesvásznú filmje a Csuka tengeralattjáró kapitányának, Alekszej Sztrogovnak bravúros hadisikereiről és hősi haláláról szól. Az egyik főszerepet a nálunk is népszerű Donatasz Banionisz alakítja. Jelenet a filmből Veronika és Egy csodálatos óvoda lakója, sok más gyerekkel együtt, a kis Veronika. Születésnapjára a jó Tündér egy bűvös zsákot ajándékoz, amely ezentúl már minden kívánságát teljesíti. A kislány azonban rossz a bűvös zsák gazdája az ajándéknak: elveszti a zsákot, majd keresésére indul. A színes román mesefilm Veronika utazását, csodálatos és tanulságos kalandjait mutatja be. Istenmezején 1972-1973-ban A lefilmezett valóság izgalmasabb lehet a legrafináltabban kitalált mesénél. Izgalmasabb lehet, de nem feltétlenül az. Nagy türelem, szerencse, emberismeret, kapcsolatteremtési készség kell hozzá. Elek Judit más filmjeivel már bebizonyította érzékeny művészi képességeit, ezúttal azonban — noha mintegy két évet áldozott Istenmezején 1972— 1973-ban című dokumentumfilmjének elkészítésére — nem sikerült bizonyítania. Ha próbálnám összegereblyézni a hosszadalmasan araszolgató képsorok mondandóját, valami efféle állna össze: egy észak-magyarországi falucskában, a viszonylagos jólét ellenére, az emberek tudata még kissé elmaradott. Szülők és gyerekek nem értenek mindig egyet párválasztási és pályaválasztási elképzeléseikben. E nem túlságosan új megállapításokat is tétován bizonyítja a film. Nem talált ugyanis olyan embereket, akik valóban elevenül, érdekesen mondták volna el véleményüket; több a vállvonogató, bizonytalan, kelletlen válasz, mint az egyértelmű szó. Elmosódó karaktereket, önmagukat kifejezni alig képes embereket vallat, érzelmileg eléggé sivárnak tűnő világot mutat. A rendező tételét a legelemibb drámaiság sem támasztja alá, hiszen a fiatal szereplők „lázadása” a túlélt elvek ellen, láthatólag éppoly bizonytalan és tétova, mint az idősebbek ragaszkodása. Ragályi Elemér, valamint Pintér György és Jankura Péter érzékeny-könnyed kamerája is keveset segített mindezen. A film a televízió produkciójában készült; tegnaptól a Toldi mozi játssza, május 24-én pedig — valamelyest megrövidített formában — a televízió műsorára kerül. (f. f.) A munka ünnepének estéjén idős munkásasszony portréját ismerhettük meg Bokor Péter Párbeszéd egy boldog asszonnyal című műsorából. A 63 esztendős Ilon nénit, akinek szinte semmi különleges dolog nem történt az életében, napot napra téve dolgozott mások szolgálatában, férjhez ment, gyerekeket szült, özvegyen maradt, irodát takarított és — soha, egyetlen napot sem pihent. Nem úgynevezett sikeres, sőt, éppen hogy nagyon-nagyon küzdelmes életút ez. Ilon néni mégis boldognak vallhatja magát, hiszen — mint szavaiból kitűnt — nem tudja, mit jelent: unalom, unatkozás. Soha nem érezte magát fölöslegesnek a világban. Az idős asszony környezetének megszólaltatása — három nemzedéket vonultatott fel Bokor Péter —, szociografikus mélységet adott a műsornak. A riport a Rádiószínház bemutatósorozatában hangzott el. A munka ünnepének gondolatához kapcsolódott a Május ... című program is. A műsort biztos kézzel öszszefogó műsorvezető, Rapcsányi László és riportertársai két óra alatt az egész országot, s szinte az egész világot otthonunkba varázsolták. Az itthoni és külföldi felvonulásokról közvetített beszámolók jól kapcsolódtak ahhoz a riportfüzérhez, amelyben a békéscsabai hordókészítő kádár, a budapesti gyári munkás, Illyés Gyula, a sebész, a volt műszerész, Dolgos János rádióriporter, s a zongoraművész beszélt közvetlen szavakkal a munka szépségéről, h. m. MAGYARORSZÁG STRASBOURGBAN Pécsi képek a falon Strasbourg, ez a műemlékeiről, — főleg világhírű gótikus katedrálisáról — híres, ősi egyetemi város, Elzász tartomány székhelye, május 3. és 18. között magyar heteknek lesz az ■ otthona. A Magyarország Strasbourgban című gazdasági és kulturális program, hazánk jobb megismertetését tűzte ki célul. Míg a város és a tartomány szakemberei a gazdasági eseményeket várják — például a Magyarország gazdasági partner című kiállítást, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter előadását —, Strasbourg lakói a nagy áruházak magyar árubemutatóira is kíváncsiak, és — egyetemi városról, nagy kulturális központról lévén szó — a magyar hetek kulturális programja iránt is sokan érdeklődnek. Három jelentős magyar kiállítás lesz: a pécsi modern képtár anyagából, a magyar könyvkiadás 500 évéről, valamint hazánk turisztikai nevezetességeiről. Az Állami Népi Együttes két előadást tart a strasbourgi operában. Műsorán az Ecseri lakodalmas szerepel. A jegyek már elfogytak. Nagy érdeklődés előzi meg a Kodály-vonósnégyes két hangversenyét is, amelyen Kodály, Bartók, Ravel és Mozart-műveket szólaltatnak meg. A város legjobb filmszínházaiban egy héten át magyar filmeket vetítenek. Számos előadás hívja fel a figyelmet például Csontváry művészetére, a mai magyar irodalomra. A strasbourgi magyar heteket a két ország közötti gazdasági és kulturális együttműködés keretében rendezik. ITT. MÁJUSI PRÓBAFELVÉTEL Búvárruhában forgattak BESZÉLGETÉS JURIJ OZEROVVAL Jurij Ozerov, a Szovjet Filmművész Szövetség titkára a Felszabadítás című, nálunk is sikerrel játszott filmsorozat alkotója, néhány napra Budapestre látogatott. A Lenin-díjas rendezővel terveiről beszélgettünk. — Eddig tizenöt filmet rendeztem — mondta Ozerov. — A legsikeresebb a Felszabadítás volt. Brazíliától kezdve Ceylonig, Japánig több mint száz országban vetítették. — Mi okozott legtöbb gondot a forgatásnál? — A csatajelenetek rekonstruálása. Hiszen harminc év alatt minden megváltozott. Mégis igyekeztünk eredeti helyszíneken forgatni. Bizony, nehéz volt a háborús Párizst, Berlint vagy Kijevet élethűen filmre vinni. Nehéz feladat volt a támadások, robbantások megszervezése. A csatajelenetekhez színészeink és a statiszták olyan speciális öltözéket kaptak, amely 40 másodpercig eltűri a tüzet. Forgattunk búvárruhában is, például a berlini metró elárasztásának felvételekor. — Hol vették fel ezt a részt? — A Moszkva folyón építettük meg a zsiliprendszert. Ez nagyon veszélyes volt, hiszen csak leheletnyit kell megemelni a zsilipet, és máris zúdul a víz. A háború eseményeinek, apró mozzanatainak felidézése lehetetlen katonai szakértők segítsége nélkül. Munkatársunk volt többek között Zsukov marsall is. — Újabb filmjei? — A müncheni olimpiáról forgattunk, hét külföldi kollégámmal. Legújabb filmemet a Felszabadítás együttesével készítem. A címe: Kommunisták. Célunk: bemutatni, hogyan harcoltak 1943-ban és 1914- ben a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Lengyelország, Bulgária, Magyarország, Németország kommunistái a fasizmus ellen, felidézni a varsói felkelést, a szlovák ellenállást stb. A szocialista országok koprodukciójában készülő filmet dokumentumok alapján, eredeti helyszíneken forgatjuk. Magyarországon májusban kezdjük a próbafelvételeket, a forgatás valószínűleg ez év végén lesz. K. P. GYORSINTERJÚ Ámor, gipszben Csengery Adrienne, aki sikerrel mutatkozott be Berg Lulu című operájának címszerepében, első előadása után elesett, tokszalagszakadást szenvedett, ésa második előadáson ezzel a sérüléssel játszotta végig Lulu nehéz, sokat mozgó szerepét. Ezután begipszelték a lábát, és így játszotta el a Poppea Ámorját, s mindkettőt nagy sikerrel. E bravúros helytállás után beszélgettünk most az ifjú szopránénekesnővel programjáról: — Május 13-án Münchenbe utazom, ahol megkezdődnek a próbák a Bayrische Staatsoperben. A Fidelio Marcellináját játszom, amelynek bemutatója augusztusban lesz a müncheni ünnepi játékok keretében. Az előadás rendezője Mike Gilliot, az edinburghi ünnepi játékok főrendezője, dirigense prof. Sawallisch. 23-án Kölnbe utazom és csatlakozom az Állami Operaház odaérkező társulatához, akikkel a Poppeában és a Pornadé királyban lépek fel. Utána Andor Évával június 5-én Zágrábba megyek, ahol Monteverdi Vesperajában lépünk fel, Lovro von Matacic vezényletével. öt éve énekelünk ebben a műben Andor Évával, fölléptünk már Palermótól Dubrovnikig számos helyen. Június 7-én a párizsi nemzetközi énekversenyen veszek részt és közreműködöm az ugyanakkor itt vendégszereplő Major Tamással együtt a Magyar Rádió párizsi műsorán; megzenésített Ady- és Jószef Attila-verseket énekelek. Ezután ismét visszatérek Münchenbe, folytatni a hat hétig tartó próbamunkát. A meghívást a közreműködésre a tavalyi hollandiai énekversenyen kaptam. Partnereim többek között Dietrich Fischer- Dieskau, Theo Adam, James King. (dk) Kiállítási naptár Színes, változatos a külföldön működő magyar intézetek programja. Május 3-án a berlini Magyar Kultúra Házában három grafikus — Gross Arnold, Kondor Lajos és Szabó Vladimir — alkotásait szerepeltetik. Május 17-től a szófiai Magyar Intézetben a magyar naív művészek Varsóban és Krakkóban már bemutatott tárlatát nyitják meg. Május 27-én a bécsi Collegium Hungaricumban Maulbertsch születésének 250. évfordulója alkalmából „Maulbertsch alkotásai Magyarországon” címmel nyílik dokumentációs kiállítás. Május 30-án 60 művész több mint 300 alkotása vezeti be a művészet kedvelőit a mai magyar éremművészet világába a varsói Magyar Intézetben. (MTI) *