Esti Hírlap, 1974. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1974-12-02 / 282. szám

BOJÁR SÁNDOR KIÁLLÍTÁSA Negyven év krónikása Kétszáz kép a falakon Két kép az első falról. Az egyiken csodamasinákkal, szupergépekkel felszerelt, a nagy eseményre leső par­lamenti tudósítók sora, a másikon a harminc egyné­hány évvel ezelőtti felvéte­len falusi kisbíró, amint mezítlábasán, de a hivatali rang jelzéseként fején ka­lappal, végigcaplat a főut­cán, hogy közhírré tegye a tudnivalókat. — Ezt a képet — mond­ja Bojár Sándor fotómű­vész, akinek a minap nyílt tárlata az Ernst Múzeum­ban — akkor készítettem, amikor a walesi herceg ti­tokban Magyarországon járt vadászni. A falusi „kolléga” éppen azt hirdet­te ki, Borsodivánkán, hogy mindenki söpörje tisztára a háza elejét, aztán ekkor és ekkor gondosan zárja be a kaput, s egy lélek se lépjen az utcára. Vagy harmincan lehettünk ott fotósok, de erre a figurára egyedül én figyeltem fel. A walesi her­ceg miatt egyébként — mert tilos volt őt fotózni — meg is bilincseltek, egyszer meg — folytatja nevetve — a munkám miatt rács mö­gé is kerültem: oroszláno­kat fotóztam az állatkert­ben. Történelem A tárlat címe: Negyven év krónikása. A falakon sorakozó 200 képről való­ban a történelem néz visz­­sza ránk. Az egyiken a díszmagyarba öltözött vitéz nagybányai Horthy Miklós az urak társaságában s a felvétel alatt egy kilakolta­tott, a deszkapalánk előtt reménytelenül a semmibe néző férfi összes motyójá­­val, egy rozzant ággyal, egy kályhacsővel és egy ütött­­kopott lavórral. Aztán Cia­­no gróf, Mussolini-pózban, felvétel a vitézavatásról, a hősnek kikiáltott mankós áldozatokról, képek a frontról, a romokban he­verő Lánchídról, a szét­szaggatott vasútról, s egy háztető alatt fennakadt re­pülőgépről. Majd a „nem­zetvezető”, amint bilincs kerül a kezére, s egy új kor krónikája: a földosz­tás, Dobi István az aratók között, Gagarin, amint ne­vetve, jókedvűen táncol, Kádár János a május else­jei felvonulók között, s pil­lanatkép az esti iskolából: a fiatalok között ráncos ar­cú, agyondolgozott kezű öregasszony tanulja a be­tűvetést. Kölcsöngéppel — Amióta az eszemet tudom, mindig fotósnak ké­szültem — folytatja Bojár Sándor —, de mert szegé­nyek voltunk, nem tellett fényképezőgépre, s apám műszerésztanulónak adott. Itthon nem találtam volna megélhetést, ezért — egy ingyenes hajójegy birtoká­ban — külföldön, Bécsben kerestem munkát, s ott mindjárt egy munkástünte­tés kellős közepébe csöp­pentem. „Ha most fényké­pezőgép lenne a kezemben” — hajtogattam —, micsoda remek felvételeket készít­hetnék. Ez már elegendő is volt ahhoz, hogy pár nap múltán visszajöjjek Pestre. A Margitszigeten, a Diskay-féle gyorsfényké­­pezdében helyezkedtem el. Sokáig ki se tettem a lá­bamat a Szigetről, abban a fotós fabódéban laktam. A szakmát Inkey Tibor mű­termében tanultam meg. Újsághoz pedig a véletlen sodort. Az Est-lapok egyik munkatársa megkért, he­lyettesíteném-e, amíg ő külföldön tartózkodik. Per­sze, hogy helyettesítettem. De előbb kölcsönkértem a fényképezőgépét. Nekem ugyanis nem volt masinám. Ma, amikor a fiatal kollé­gák azon fanyalognak, hogy egy-két év múltán még nincs japán csodagépük, mindig azt magyarázom nekik, hogy nem a gép szá­mít, hanem a gondolat, s a vágy, hogy másokkal is lát­tassam az eseményt, hogy továbbadjam az élményt agyagba feledkezve, sugár­zó arccal dolgozik, vagy a szobrász Szabó Istvánt, ahogy a fával birkózik, vagy Czóbel Bélát, amint ifjúságára gondol, vagy Szent-Györgyi professzort, amint szájában pipával kí­sérletezik? Nekem minden felvéte­lem egyformán kedves. A látogatónak bizonyára könnyebb a választás. (h. m.) Lesben a rókalyuknál Amikor arra kérem, hogy válassza ki kedvenc képét, hosszan gondolkodik, az­tán nem tud dönteni. — Melyiket szeressem? — kérdi. — A mezítlábas focistákat vagy a négy kis buta rókakölyköt, az apró­­kákat? Amikor ezt a képet készítettem, reggel nyolc­kor ültem le a rókalyuk elé és délután fél ötkor nyom­tam le a gombot, akkor jöttek elő ugyanis mind a négyen. Vagy a művész­portrékat válasszam? Ko­vács Margitot, amint az Új otthonába, a Budavári Palota B, C és D szárnyába költözik a Magyar Nemzeti Galéria. A restaurátorok már birtokukba vették a korszerű műhelyeket. Képünkön: Kákai Szabó Ildikó, a kisszebeni Angyali üdvözlet egyik oromszobrát restauálja. (Wormser ferv.) • A mozibemutató után mindössze két évvel már a televízió képernyőjén is megjelent a Fiatalok című szovjet film, s ez előnyére vált, hiszen mozifilmeket többnyire nagy késéssel láthatunk csak, s emiatt nem ritkán elvesztik ak­tualitásukat, vonzerejüket. Rendszerint éppen azok, amelyek korunkról szólnak, aktualitásokhoz kötődnek. Nyikolaj Mosztalenko film­je friss és időszerű. Külö­nösen érdekesek azok a vo­nások, amelyekkel a külön­böző társadalmi rétegekhez tartozó, ifjú főszereplők éle­tét jellemzi. A konfliktus alighanem Magyarországon is ismerős, s természetesen helyzete, embere válogatja, hogyan oldódik meg. Voltak a filmnek vitatható párbe­szédei, de a két fiatal sze­replő színészi játéka végig hitelesíteni tudta azokat a pillanatokat is, amelyek irodalmi megformáltságuk­­ban talán kevésbé meggyő­zőek. — bel — □ SZEKÉR FERENC ág- és gyökérszobraiból nyílik kiállítás a Ferencvárosi Pincetárlat helyiségében december 6-án, pénteken este 6 órakor. A Művészeti Szakszervezet vezetőségi ülése Ma délelőtt a Fészek Művészk­ubban a Művésze­ti Szakszervezetek Szövet­sége Központi Vezetősége ülést tart. Napirendjén az az előadás és vita szerepel, amelyet Kárpáti Sándor bevezetője után tartanak a közművelődési határozat feladatainak végrehajtásá­ról. Megtárgyalják az 1975. I. félévi munkaprogramot is. VENDÉGSÉGBEN Zenenaptár Az év utolsó heteiben több ismert vendégmu­zsikus és énekes lép fel Budapesten. Arnold Katz szovjet kar­mester vezényli a Postás szimfonikusokat a Zene­­akadémia december 4-i koncertjén. Carole O. Rein­hard működik közre trom­bitán az Állami Hangver­senyzenekar Ferencsik Já­nos vezette Haydn-estjén, 5-én a Zeneakadémián. Szombaton a kisterem a Marguerite Long zongora­­verseny első díjasa, Nata­lia Gavrilova zongoraestjé­nek ad otthont. Theo Adam december 9-i dalestjén, Bach- Brahms-, Schubert-, Csaj­kovszkij- és R. Strauss­­műveket tolmácsol. Carlo Zecchi dirigálja az Állami Hangversenyzenekart de­cember 21-én; a műsorban Brahms D-dúr szerenádja és Schubert VII. (C-dúr) szimfóniája hangzik el. A magyar zene képviselői közül is többen kelnek útra. December 3—17. között az NSZK-ban és Hollandiában hangversenyezik a Rádió­zenekar, Lehel György ve­zényletével. Bonnban, Mün­chenben, Nürnbergben, Amszterdamban és Rotter­damban adnak hangverse­nyeket. Az együttessel tart szólistaként Kocsis Zoltán és Lantos István zongora­­művész, Szenthelyi Miklós hegedűművész és Tarjáni Ferenc kürtművész. Dániában lép közönség elé fiatal zongoraművé­szünk, Schiff András. Ko­vács Eszter szopránénekes­nő Washingtonban két al­kalommal — december 9-én és 13-án — alakítja a Wal­­kür Brünhilde szerepét. Két koncertet ad Linzben de­cember 10-én és 12-én a Bartók-vonósnégyes. EMLÉKEZÉS A KÖLTŐRE Radnóti-kantáta Budapesten, a Radnóti Miklós Gimnázium feb­ruárban díszhangversenyen emlékezik névadójára, a tragikus sorsú költőre. Eb­ből az alkalomból bemutat­ják Szőnyi Erzsébet Radnó­­ti-kantátáját. — Pallós Béla vezényli majd kantátámat — mond­ta Szőnyi Erzsébet. — Köz­reműködői a Radnóti gim­názium énekkara, az I. István Gimnázium zeneka­ra, valamint a MÉMOSZ vegyeskar. — Új meseoperája? — Már elkészült, sőt hangszalagra is rögzítették a Rádióban. December 25-én sugározzák. Címe: Az aranyszárnyú méhecske. Szövegét Orbán Eva, ko­rábbi gyermekoperám lib­rettistája írta. Csányi László tanította be a Rá­dió gyermekkarának, s hat szólista kapott benne szere­pet. A felvételen közremű­ködött a Rádiózenekar. — Következő munkája? — Felszabadulásunk har­mincadik évfordulójára komponálok vegyeskari mű­vet Ratkó József szövegé­re. (K.) □ A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI FŐIS­KOLA megismétli Burta Lajos Szerelem című elő­adását az Ódry Színpadon, december 3-án, 8-án este 7- kor, 14-én délután 3-kor és 15-én délelőtt 11 órakor. DRÁMATERVEK A RÁDIÓBAN Poéma a hangokról A rádiózás fél évszázados évfordulója alkalmából a Rádió felkérésére Juhász Ferenc a hangokról írt poémát, s ebben azt kí­vánja érzékeltetni, mi min­dent jelent ma a hang az ember számára. A különle­ges oratórikus mű ideigle­nes címe: A hangok biro­dalma. Illyés Gyula A két férfi című könyvéből Siklós Olga készített hangjáték­­változatot, amely orató­riumszerű emlékeztető a szabadságharc korszakára, korabeli dalok és megzené­sített Petőfi-versek közbe­iktatásával. Weöres Sándor A kétfejű fenevad című drámája a XVII. században játszódik, s most ugyancsak a mikrofon elé kerül. Egy mai munkásember hétköz­napjait mutatja be Vészi Endre Kacsasült délelőtt tízkor című játékában. Pás­­kándi Géza A kettéfűré­szelt zongora című gro­­teszkje egy mai házaspár válási problémáiról szól. Szakonyi Károly Portások című hangjátéka két ki­öregedett nyugdíjas mun­kást mutat be. Galgóczy Erzsébet Használt kopor­sók című drámájában egy fukar öregasszony meg­mentéséért vívott küzde­lemben az új életszemlélet csatázik a falusi maradi­­sággal. Csák Gyula Béka­vadászat címmel írt riport­­játékot, Csurka István Fa­luvég, Bor Ambrus Válto­zik a világ, Gyurkovics Ti­bor Óriáskifli, Lázár Ervin Nők parasztudvaron, Ko­lozsvári Grandpierre Emil Négy-öt magyar összekerül címmel írt hangjátékot. □ A DIÓSGYŐRI VÁR történetét bemutató kiállí­tás nyílik december 3-án, déli 12 órakor a vár ron­dellájában. Megnyitót mond dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. A kiállítást — hétfő kivételével — de­cember 23-ig naponta 9 és 15 óra között lehet megte­kinteni. □ MISKOLC 1945—1975 címmel Balla Demeter­ fo­tóművész képeiből nyílik kiállítás december 3-án, délután 1 órakor a Kos­suth Művelődési Házban. Megnyitót mond Csótai Já­nos, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának osz­tályvezetője. □ ALBERT GÁBOR Kagylóhéjban című regé­nyéről rendez vitát a Ha­zafias Népfront Budapesti Bizottsága, VI., Népköztár­saság útja 125. szám alatti helyiségében december 9- én, este fél 6 órakor. Vita­indítót mond Hankiss Ele­mér.

Next