Esti Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-02 / 1. szám
Ünnep a televízióban és a rádióban TRUFA AVAGY A RÁDIÓS SZILVESZTER 17 PILLANATA Komlós János javasolta nyitókonferanszában: a rádió BUÉK-műsorát valójában nem is szilveszteri kabarénak kellene nevezni, sokkal inkább rászolgálna a vízkereszti vagy a görögkeleti kabaré titulusra, hiszen, mint mondta, az év utolsó napján, sűrű poharazgatás közepette úgyis mindenki a tv-t nézi — s micsoda pech! — a rádió szilveszteri műsorát az ismétlésnél, már józanul hallgatja a közönség. (S lám, mit tesz a műsorszerkesztés. Az ismétlés valóban vízkeresztkor, január 6-án este lesz a Kossuth rádióban.) Engedtessék meg, hogy ezúttal egy műhelytitkot is eláruljunk: mi, rádiókritikusok is színjózan fejjel, az adás előtt néhány nappal hallgattuk meg a műsort. Így a magam nevében legalábbis elmondhatom: teljesen elfogulatlan vagyok. Mielőtt a két fő attrakcióról, a Trufáról és a BUÉK ’75-ről szólnék, két hangulatelőkészítő programról néhány mondatban. Szilveszter a gangon címmel délután 2-től indult Szilágyi János vezetésével a tulajdonképpeni óévbúcsúztatás a rádióban. A tavalyi, itt-ott kicsit vaskosra sikerült, de kétségtelenül ötletes, szellemes műsor után erről a gangon készültről (a Mártírok útja 5/A-ból, és a Váci út 34-ből jelentkeztek a riporterek) már az első félóra után nyilvánvaló volt, hogy ötletszegény és főként hiányzott belőle az a spontán játékosság, amely Szilveszter napján kicsalogatja a hallgatót a lakásból az utcára, a „gang”-ra, s szívesen mókázik, nevettetve másokat és nevetve önmagán. Ezúttal a műsorvezető is fáradtnak, humortalannak hatott, s ebben elsősorban segítőtársai voltak ludasok, akik jókedv nélkül, száraz korrektséggel oldották meg feladatukat. És ha nem volt is különösebb riportra ingerlő esemény, mégis többet elbírt volna az a gang, mint a csekély számú résztvevők szüntelen pezsgőivásra való biztatását. Az óév utolsó napján búcsúzott hallgatóitól a sokfordulós Humorfesztiválvetélkedő. Az utolsó adásra öten maradtak lábon, s ha hozták is korábbi formájukat, az igen tehetséges Farkasházy Tivadart kivéve nemigen szárnyalták azt túl, s ebből gondolom annyi tanulságot leszűrhettek, hogy a humorista élete sem fenékig poén. Az este igazán nagy ötlete az eredeti népi humort kínáló Trufa volt. (Trufa a tréfa régi népi elnevezése) A műsor alaphangulatát a Sebő-együttes adta meg. A nagyon jól összeválogatott (szerkesztő és rendező Marton Frigyes), kedvesen pikáns dalok között meséket, történeteket, adomákat hallhattunk eredeti népi előadók tolmácsolásában. Bár szinte név szerint is elismeréssel szólhatnánk a műsor valamennyi részvevőjéről, hadd emeljünk ki közülük egyet, Kasza Tónit, aki tízéves létére olyan ízes magyarsággal és remek előadókészséggel mondott el egy történetet, hogy az öreg mesemondóknak is dicséretére vált volna. A fő műsorban ez alkalommal könnyű dolguk volt a szerkesztőknek, hiszen olyan munkatársat kaptak, mint a már nemzetközileg is ismert Stirlitz oberstramm-dramaturgot. A szinte kézenfekvő, s talán ezért ragyogó indítást (a jelenet szerzője Miklósi Ottó) Komlós János publicisztikus hangvételű konferansza követte, amelyben a szerző kitűnően párosította a közéleti témákat a periférikusabbakkal és poénjai talán éppen azért ugrottak be, mert a megszokottnál is könnyedebben csevegő közvetlenséggel adta elő mondandóját. Hosszabb szünet után (Baktai Ferenc ötletéből és Peterdi Páljóvoltából) ismét jelentkezett a két krahácsi atyafi, Berci és Tóni, s mint a legtöbbször, most is szórakoztatóan hozták lovári kedélyességüket. Radványi Ervin Baj van a kréta körül című jelenetét Bárdy György adta elő. Az írás és előadója kitűnően egymásra találtak, s így e blokkot az est egyik élményszámba menő műsoraként könyvelhettük el. Épp úgy, mint Peterdi Pál Igyunk szeszt című tévéparódiáját, Agárdy Gábor és Kern András fergeteges előadásában. A slusszpoént leszámítva jó volt Szilágyi György Tanácstalan aszszony című jelenete, s bár nem volt igazi felfutása, derűs perceket szerzett a Mikes—Somogyi páros Kettesben című csevegése. Az éjfél előtti húsz-huszonöt percet Komlós János közreműködésével ezúttal Hofi Géza kapta meg, vagy ahogyan a műsorban nevezték: Géza bácsi Hogy milyen volt? Hofis, ám — a már ismert poénok miatt — sokkal hosszabb, mint amennyi okvetlen szükséges lett volna belőle. S ha már a műsorban annyit idézték-emlegették Stirlitzet, s a Stirlitz-doszsziét, fejezzük be mi is stílusosan ezt a kis szilveszteri beszámolót; a kritikabiztonsági főhivatal — ha léteznék ilyen — ezt a jellemzést írhatná a személyügyi gyűjtőre: a három oberstramm főszerkesztő (Marton, Szilágyi, Kaposi) mulatságos szilveszteri műsort derített fel, s ha voltak is „elítélhető kapcsolatai’ (az est két mélypontja Sándor György humoralitása és a Sas József— Tardos Péter duó Vasöreg száma volt), egészében véve úgy véljük, a műsorban azok sem csalódnak majd, akik vízkeresztkor hallgatják meg — tiszta fejjel. Harangozó Márta Advent öröme Két felnőtt egymáshoz kapcsolódásáról, keserves életéről, az elvágyódásról szól a karácsony első napján játszódó történet amely Advent öröme címmel, Radó Gyula rendezésében készül a televízióban. A József Attila-díjas Ördög Szilveszter portrészerű bemutatásánál erre a novellára esett a választás. A novella televíziós változata, mely elsőként készült el a fiatal írókat bemutató sorozatból, nemcsak a játékfilmet, hanem Ördög Szilveszterrel készített riportot is tartalmaz . Az interjú szinte önvallomásként épül bele a játékba — mondja Radó Gyula. — Illés János operatőr kamerája bevezeti a nézőket a valóságos, negyven év előtti parasztkonyhába és udvarba, s még az istállóba is. A díszlettervező, Balló Gábor, olyan légkört teremtett az ópalotai környezetben, mintha az valóban Szegeden, az alsóvárosi házban lenne, ahol az író nagyszülei éltek, s ahol életüket felidézte, megteremtette. A mintegy hatvanperces műsorban a tévéjáték főbb szerepeit Nagy Anna, Molnár Tibor, Kútvölgyi Erzsébet és Balogh Kati játszszák. (Sz. N.) SZILVESZTER ÉS ÚJÉV A TELEVÍZIÓBAN A Szilveszter — csak tévénézőknek! című két és negyed órás kabaréműsor címére jól oda kellett figyelni, csalódások elkerülése végett. Ezzel a címmel ugyanis a tv finoman bár, de elég határozottan tudtunkra akarta adni: egyáltalán nem kötelező mindenkinek tévét néznie szilveszterkor, valahára ne csináljunk ebből országos ügyet. Magam ugyan kötelességből figyelmesen végignéztem, de a társaságban jelenlevő negyveneseket mintha a műsornál jobban lekötötte volna a csülök és a konyak. Húszévesektől meg arról értesültem, hogy az ő köreikben, szilveszteri bulijaikon, ha háttér-kulisszaként szólt is a televízió, ők maguk alig figyeltek oda, mert ennél — de a csülöknél s a konyaknál is — sokkal fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva. És mivel volt elfoglalva a műsor, amelyet Bednai Nándor rendezett, Kállai István, Ágoston György s Buzáné Fábri Éva szerkesztett, a műsorújságban az összes többi szerző nevét — ravaszul — ömlesztve közreadva, nehogy egyegy különösebben tetsző vagy nem tetsző számnál nézőnek-kritikusnak módja nyíljék név szerint is megdicsérni vagy szidni valamelyik szerzőt? Maga a műsor főként azzal volt elfoglalva, hogy önmaga helyett minél több keret játékot adjon. Egy pesti bérház lakásaiban tévelyegtünk-botladoztunk, magam gyakran azzal a kényelmetlen érzéssel, bűntudattól furdalva, mintha innen is, onnan is lekéstem volna. Pedig végig figyeltem, egyetlen hangot és képkockát sem mulasztottam —, de olykor zavarba jöttem, mert némely cselekménymozaik számomra funkciótlanul libegett — lehet, hogy mégsem figyeltem az előzményekre? A keretjáték-tömeget néha gyenge, máskor mulatságos műsorszámok szakították meg. Több remek színészi pillanat is megmaradt az emlékezetben: Ruttkai Éva, Almási Éva, Psota Irén, Inke László, Bárdi György, Agárdy Gábor, Garas Dezső, Horváth Tivadar, Márkus László, Schütz Ila, Somogyvári Rudolf, Némethy Ferenc, Tahi Tóth László, Körmendi János, Kabos László és mások percei. Jó volt Szuhay Balázs paródiasorozata is Az utolsó tíz percben szerencsére befutott minden vidám műsorok megmentője és slusszpoénje, Hofi Géza, s jóvoltából igen vidám arccal keltünk fel a képernyő elöl, BUÉK-ot köszöntem. ★ • Jól indult a televízió új esztendeje. Kérem a következőt! címmel új magyar rajzfilmsorozat kezdődött, amelynek már az első folytatása őszinte örömöt szerzett. Romhányi József rímjáték és szóvicckészlete kifogyhatatlan, leleménye utolérhetetlen. Nepp József és Ternovszky Béla rendezésében groteszk állatvilággal ismerkedhettünk meg, s hogy minden egyes szereplőt azonnal kész karakternek és meghitt barátnak éreztünk, az a szinkronizáló kitűnő színészgárdának is köszönhető. • Ezután a Kosztolányi Dezső elbeszéléséből adaptált Kínai kancsó című tévéfilm következett. Nyilván a korábbi nívós Kosztolányi-filmek, a Pacsirta és az Aranysárkány míves szépsége adta az ötletet a tévének, hogy a Kínai kancsó rendezését is Ranódy Lászlóra bízza. A Kínai kancsó tévéváltozatában is hű maradt a szép, naturalistából szimbolistába forduló, a szelíd idillt pörös lázadásra váltó, érzékeny és gondolatgazdag — bár kevéssé drámai — Kosztolányi-írás betűjéhez és szelleméhez. (A forgatókönyvet Nádasy Lászlóval közösen írta, a mű zenei gondozója Jeney Zoltán, operatőre Koltai Lajos volt.) Eszményibb szereposztást elképzelni sem lehet: Törőcsik Mari, Haumann Péter és Darvas Iván kiváló volt a főszerepekben. S milyen jólesett újra (egy héten belül másodszor) találkozni a képernyőn, ha csak villanásokra is, Bihari Józseffel. • S a két jó műsor után, még egy harmadik is következett. Hámos Veronika szerkesztésében, Koltay Beáta rendezésében és Antal Imre ezúttal is vonzó vezetésével emlékeztető — és emlékezetes — műsort kaptunk 1974. évi zenei vendégeinkről. Renata Scottetól, Jevgenyij Nyeszterenkón át Kobajasi Ken- Icsiróig — zsupa világnagyság, megannyi emlékezetes zenei élmény! Barabás Tamás diától a mozikban A LOPAKODÓ HOLD Változnak az idők, változnak a westernek. Ennek a változásnak gondosabb tanulmányozás nélkül is fölismerhető két fő iránya. Az egyik a paródia felé halad, a másik pedig megpróbálja a vadnyugati történetet a megszokottnál mélyebb morális tartalommal dúsítani, s egyben árnyaltabb lélektani ábrázolásra törekszik. Robert Mulligan 1968- ban készített westernje, A lopakodó hold, ehhez az utóbbi irányzathoz tartozik. Ismerve Mulligan filmrendezői pályáját, természetesnek tűnik, hogy ezt az utat választotta. Filmlexikonunk szerint: „Az új, reális ábrázolásra, a társadalom igazi problémáinak megvilágítására törekvő irányzat, az úgynevezett New York-i iskola képviselője. Erőssége a kifejező lélekelemzés, a megvalósítás rutinos biztonsága”. Mindezeket megerősíteni látszott a Szerelem a megfelelő idegennel, amelyet filmszínházainkban játszottak és a Megölni egy csúfolódó rigót, amelyet televíziónk vetített. Érdeklődéssel vártuk tehát, hogy ez a kissé megkésve hozzánk került Mulligan-western vajon miképp csatlakozik a rendező eddigi életművéhez. A film csalódást kelt. És elsősorban éppen azért, mert az alapgondolat is erősen vitatható. Arról van szó ugyanis, hogy a főhős mindenáron fehér embernek akar nevelni, „megmenteni” egy indián apától és egy fehér anyától származó fiút. A kételyt a film egyik szereplője, Nick is kimondja, hátha a gyerek is indián akar lenni. A részleteket nem áruljuk el az olvasónak-nézőnek, legalább valami csekély lehetősége maradjon az eléggé szokványos izgalomra, amely abból adódik, hogy a gyermek atyja mindenkit ki akar irtani. A főszerepben Gregory Peckét Láthatjuk, akinek arcáról állandóan sugárzik a jó szándék, és természetesen derekasan lovagol, lő, fut, verekszik, vérzik. A fiú anyjának szerepében Eva Marie Saint passzivitásra van kárhoztatva. Nem hiányzik viszont a westernfilm hagyományos élménye, a szép amerikai táj, ezúttal némi porviharral. Az operatőri munka Charles Langot dicséri. Eva Marie Saint VITYA ISKOLÁBA MEGY A gyermekek szünidejének utolsó napjaira szerezhet szórakozást a Vitya iskolába megy című színes szinkronizált szovjet film, amelyet Jakov Szegelj rendezett. A történet egy kisfiú első iskolai napjának derűs eseményeit beszéli el. A kisiskolások a Meséről mesére című rövidfilmösszeállításban magyar, lengyel és szovjet rajz-, illetve bábfilmeket láthatnak. (morvay) Jelenet a Vitya iskolába megy című filmből Itáliai művek Újabbkori olasz festményekből, grafikákból nyílik kiállítás január 31-én a Szépművészeti Múzeumban. Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a múzeum bemutatja legújabb szerzeményeit. Ez a jubileumi kiállítás az intézmény tudományos és restaurátori munkásságát is szemlélteti. A Szépművészeti Múzeum 37 remekművet küld a magyar múzeumok moszkvai kiállítására, az év második felében pedig két külföldi kiállítás anyagát láthatjuk itthon. Az esseni múzeum kortárs német művészek alkotásait mutatja be Magyarországon, a múzeumi hónap keretében pedig a berlini múzeum egyiptomi kincseivel ismerkedhetünk. A múzeumban az idén továbbfejlesztik a műkincsek bemutatásának módjait Január—április hónapokban folytatják az ősszel megkezdett vetítettképes előadásokat, vasárnap délelőttönként, illetve hétfőn délutánonként pedig a világhírű képeket elemzik közösen a látogatókkal. Februártól szabad egyetemi előadássorozat indul, amely Michelangelo életművét mutatja be a nagy művész születésének 500. évfordulója alkalmából. A külföldi látogatók tájékoztatásának megkönnyítésére rövidesen bevezetik az angol, francia, német és orosz nyelvű magnetofonos tárlatvezetést éspedig először a görög-római kiállításon, illetve a spanyol és olasz képtárban. (MTI) Lovaggá ütik Chaplint London, január 2. XI. Erzsébet királynő ma lovaggá üti Charlie Chaplin világhírű filmszínészt. Mivel a 85 esztendős művész betegen fekszik svájci otthonában, a szertartást távollétében, jelképesen rendezik meg.