Esti Hírlap, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-01 / 27. szám
FŐVÁROSI KÖRKÉP Rendkívül fontos határidők megtartása Szebbek és nagyobbak lesznek az új lakások Az 1975. évi költségvetés a főváros történetében az eddigi legnagyobb fejlesztést teszi lehetővé — állapította meg Kelemen Lajos, a tanács elnökhelyettese, amikor kedden a városatyák megvitatták az idei, tervet. Az olvasó sok hasonlóságot találhat az 1973-as, az 1974-es vagy az idei tervek között. Most is a legnagyobb erőket a lakásépítkezésre fordítják, most is az egyik legfontosabb tennivaló a közlekedés további fejlesztése. Mégis termérdek újdonságról számolhatunk be, sok-sok mennyiségi és minőségi változásról s másokat. S ez nemcsak gazdasági érdek. Megtörtént, hogy az új lakásokba nem költözhettek be a lakók, mert nem szállították időre a felvonókat. Másutt a hibák kijavítása miatt késett az átadás. S mennyi bosszúság, kényelmetlenség oka, hogy tavaly az új negyedekben nem nyithatták meg a tervezett összes boltot, ABC áruházat. Társadalmi erővel A tervezésben ezrek vettek részt, a megvalósítás száz- és százezrek feladata. A tanács számít arra, hogy a minden eddiginél nagyobb fejlesztéshez a főváros lakossága is minden eddiginél nagyobb segítséget ad. Máris sok helyen felajánlották, hogy társadalmi munkával óvodákat építenek, bölcsődéket, iskolákat szerelnek fel. S a jubileumi fásításban, virágültetésben is szinte az egész főváros részt vesz. S helyi forrásokat aknáznak ki a kőbányai Barátság kert, az óbudai sportsziget, az iskolai sportpályák vagy a kis uszodák építői. Különösen nagy hatással lesznek a fejlesztésre a XI. kongresszusra és a felszabadulás 3. évfordulójára tett vállalások. Ezek megkönnyítik, hogy gyorsuljon az építkezés Újpalotán, Dél-Zuglóban, Óbudán, Újpesten, Kőbányán és másutt, hogy előbb megkezdhessék a gyógyítást az épülő vagy bővülő kórházakban, és hogy előbb megnyithassák az észak—déli földalatti vasút mentén a megújuló tereket, főutakat. Aczél Kovács Tamás Savóból — tápszer. A répcelaki sajtgyár és a Vas megyei Tejipari Vállalat közösen tápszeralapanyag-gyártó üzemet épít. Az új gyárban, az eddig kellően fel nem használt savót dúsítással hasznosítják. Szójaliszt adagolásával jó minőségű táp, állítható elő belőle. (MTI Fotó : Biuzsonyi ferv.) A családok segítése A tanács már 16 milliárddal gazdálkodhat. Ez a szám is kifejezi a mennyiségi fejlődést. Budapesten több lakás épül és több busz kerül forgalomba, mint eddig bármikor. De az új lakások és az új buszok szebbek és nagyobbak is lesznek a régieknél. S reméljük, jobbak is. Sokat mondó az adat: a fejlesztésben minden száz forintból 63-at lakásépítésre szánnak. Ez módot ad, hogy tanácsi szervezésben 10 649 helyett az idén már több mint 12 ezer lakást adjanak át. Tavaly az egyszobás lakások aránya 23 százalék volt, az idén már csak 8 százalék lesz. Az új számok megfelelnek az elvi határozatnak: a főváros egyik legsürgetőbb feladata ma is a lakáshelyzet javítása, s elsősorban a gyermekes, nagyobb családok gondját kell enyhíteni. S a költségvetés azt is elárulja, hogy nem puszta jelszó: első a tömegközlekedés. Tavaly 267 buszt vettek, az idén már 375 érkezik. S az új kocsikban több a hely s jobb a felszerelés is, mint a selejtezésre ítéltekben. Az idő pénz A tanácskozáson azt is megvitatták, mi a feltétele, hogy teljesíthessék az új tervet. A nemzetközi gazdasági helyzet kedvezőtlen hatásai érintették a magyar népgazdaságot is. A kormány az eddiginél is nagyobb támogatást ad Budapestnek, de nagyobb takarékosságra is szükség van. Mindenütt gazdaságosabban, ésszerűbben kell felhasználni az erőket, hogy meggyorsíthassák a fejlődést. Rendkívül fontos a határidők megtartása. Milliókat takaríthatnak meg, ha előbb készítik el a beruhá ELISMERT VÉDJEGY A KIS FENYŐ Tacskók tepsiben Az első porcelángyámnok ♦ Forrás a népművészet Hegyek karéjában takaros falu: Hollóháza. Köröskörül fenyvesek, a völgyekben patak csobog, s odébb kíváncsian az ég felé kandikál egy-egy tar hegyszoros. Legendák őrzik a hajdani várak históriáját: a tenyérnyi Hegyköz nemcsak tájékainak szépségével, hanem ősi múltjával is méltán kérkedhet. ÜVEGHUTÁBÓL MODERN ÜZEM Hollóháza: Árpád-kori település. Egy adománylevél 1270-ben említést tesz róla. Mint ahogy arról is maradt írásos emlék, hogy Rolly József tekintetes úr 1777-ben üveghutát emelt itt. Értékét akkor 230 rajnai forintra becsülték. S mennyit ér a huta utódja, a Hollóházi Porcelángyár? Klein László, a termelési és gyártmányfejlesztési osztály vezetője válaszol: — Az igazat megvallva, erre nehéz lenne pontos feleletet adni. Tény, hogy csaknem kétszáz évvel az üveghuta alapítása után, 1972-ben befejeztük a gyár rekonstrukcióját. Ennek köszönhetjük, hogy ma már körülbelül háromszázféle cikket készítünk egyidőben. Az is történelem, míg az üveghutából korszerű gyár lett. Feltehetően a falu határában talált kaolin a meghatározó ebben. Hogy pontosan mikor tértek át a kőedények gyártására, arról nem maradt fenn írás. Füzéren azonban Blaskó Imre neve után az anyakönyvben ez áll: porcelángyárnok. Vagyis: gyári munkás. Sikota Győzőnek a hollóházi porcelánról írt monográfiájából megtudjuk, hogy a plébánia bejegyzését 1831-ben keltezték. Napjainkban ezerszázan keresik kenyerüket a gyárban. Felerészben helybeliek, a többiek a környék falvaiból járnak be. Iparunk végvára —iramodásnyira a falutól tábla figyelmeztet, hogy határzónában járunk, amott az a falu már Csehszlovákia — nehezen talált rá a boldogulás útjára. Persze, rajta kívül álló körülmények is közrejátszottak ebben: magyaros motívumokkal díszített művészi kerámiái és kőedényei már az ország határain túl is nevet szereztek, amikor 1949-től fokozatosan átállt a porcelán szigetelők gyártására.. Csak hat évvel később tértek vissza eredeti gyártmányaikhoz. S mi tagadás, néhány évig jogosan ostorozták Hollóházát a művészietlen giccsek miatt. A giccsadó valamennyi magyar porcelángyár közül őket érintette a legjobban. EGYÉNI STÍLUS — Akkoriban egy iparművésszel dolgoztunk, ma kilencnek a munkájára számíthatunk — tájékoztat Klein László. Nem utolsósorban az ő érdemük is, hogy a díszművekben felvesszük a versenyt bármelyik hazai gyárunkkal. Formaparkunk kétségtelenül gazdagodott, de korban — vagyis mintákban — pedig, ami igen lényeges kiegészítőelem, sikerül mindinkább megtalálni az egyéni, új stílust. Rövid séta a gyárban arra is választ ad, milyen újdonságokkal rukkolt ki Hollóháza az utóbbi években. Feltűnő, mennyi a díszműveken a magyaros motívum. Népi ihletés — porcelánba átültetve. Hála gazdag népművészetünknek, motívumai kifogyhatatlan forrása a tervezőművészeknek. Kisebb szériák, egyedi cikkek — ez a hollóháziak programja. Újabban több termékükön alkalmazzák a kobaltdíszítést: a művészi útkeresésben ez is fontos állomás. Mint ahogy az is újdonságnak számít, hogy a hagyományos készleteken kívül olyanok tervezésére ösztönözték az iparművészeket, amelyek eddig még nem kerültek piacra. így született a fagylaltoskészlet, s ennek köszönhetik sikerüket a különböző térplasztikák. NYERESÉGGEL Vannak persze szép számban hagyományos cikkek is. A nemrég üzembe helyezett, NSZK-ban vásárolt, alagútrendszerű propán-butángáz-kemencéből éppen most gurul ki egy rakomány húsvéti bonbonier: az NSZK rendelte. Odébb kis elefántfigurákon végzik az utolsó simításokat. Angliába készülnek a porcelán ormányosok. S egy jókora tepsire való tacskófigura arról árulkodik, hogy honi ízlésnevelésünkben van még teendő. Búcsúzóul Tóth Ferenc igazgatóval beszélgetünk. — Munkában, megrendelésben ma már nincs hiány — mondja. — Ellenkezőleg, az a gondunk, hogy a mi szakmánkban lassan érnek be a szakemberek. Három-négy év, amíg valakiből gyakorlott festő lesz. S nyolc-tíz éves gyakorlattal mondhatja el magáról valaki, hogy ért a porcelángyártáshoz. Legalább négyszáz-ötszáz embert — többségükben fiatalokat — kellett betanítanunk az utóbbi években. A múlt évet már nyereséggel zárta Hollóháza. S arra a legbüszkébbek, hogy egyik-másik külföldi megrendelő hajlandó a semmitmondó, kommersz árut is átvenni, ha kap valami hollóházi specialitást. Védjegyük, a kis fenyő, ma már ismert, elismert márka a világpiacon. Gyapay Dénes 12 MILLIÓ NAPOSCSIBE Az ország legmodernebb keltetőüzem A Bólyi Állami Gazdaság munkáskollektívája vállalta, hogy a mostani ötéves tervben két és fél millió naposcsibével többet keltet, mint az előző tervidőszakban. A további fejlesztés legfőbb feltétele az új keltetőüzem mielőbbi felépítése volt, ami ezért fontos részét képezte a gazdaság kongresszusi vállalásának. A keltető próbaüzemelése megkezdődött és márciustól kezdve — várhatóan — már teljes kapacitással működik. Ez az ország legmodernebb csibekeltetője és a legnagyobbak egyike is. Évente 12 millió naposcsibét lehet kikeltetni benne. TAKARÉKOS BÁNYÁSZOK A szénhulladék sem vész kárba A Tatabányai Szénbányák Vállalat dolgozói nemcsak a termelésben, de a takarékosságban is eredményesek. Munkahelyükön új módszerekkel és jobb gazdálkodással már eddig is sok százezer forintot takarítottak meg. A vállalat 472 brigádja közül különösen figyelemre méltó munkát végzett a „Május 1” gépkocsizó és a „Március 21” lakatos szocialista brigád. Az előbbi a kibányászott szenet szállítja a helyi erőműbe. A kanyargós úton, a megrakott kocsikról számottevő mennyiség hullik le naponta. Egy nap társadalmi munkában 45 tonna szenet szedtek fel és szállítottak az erőműbe. A lakatos szocialista brigád csaknem egymillió forintot takarított meg. A kiselejtezett gépeket szétszedték, kiszerelték belőlük a még használható alkatrészeket. A bányák mélyén dolgozó nagy értékű gépekhez nyertek így fontos tartalékalkatrészeket. Bécsi szelet, kanállal Először, hogy mik nincsenek! Pohl Ferencnek — az IKARUS dolgozójának — leveléből idézünk: „Üzemi éttermünkben naponta ezerháromszázan kés nélkül fogyasztjuk ebédünket. A modern technika korában kanállal cibáljuk szét a rántott szeletet. A konyhafőnöknő elpanaszolta: hiába rendelt, nem kapott. Evőkés nincs. Hát lehet ez?” Másodszor: állítsuk késhegyre a kérdést. Virágné, a konyhafőnöknő: — Az evőeszköz fogyóeszköz. A kések elfogytak. Pontosabban: elhasználódtak, eltűntek. A gyár segített: 220 kést kaptunk tőlük. Harmadszor: lehetnek a kések kétélűek? IKARUS, munkásellátási osztály: — Hallottuk a panaszt, igyekeztünk gyorsan segíteni. Magunk vásároltunk. De több késhez mi sem jutottunk. — Az üzemi éttermet kezelő vállalat sem kap? Kurucz Lajosné viszszakérdez: — Lehet, hogy nekünk jobb az összeköttetésünk? Negyedszer: nemcsak vág a kés, hanem köt is? Pestvidéki Vendéglátóipari Vállalat, Szelényi László, a gondnokság vezetője: — Az Elzett Művek berettyóújfalui gyáregysége készíti az evőeszközöket. Tavaly negyvenezer evőkést rendeltünk, kaptunk tizenkétezret. Az IKARUS-nak jobb a kapcsolata ... Mindkettő nagyüzem. Nekünk nemrég sikerült újabb hatezer kést kapnunk, az Elzettől. Magánnyomozásunk sem volt sikertelen: Dunaharasztiban nyolcvannyolc kést tudtunk vásárolni, s a hét elején még 90-et vettünk. Ez az igazság. Hozzátenném, hogy az Elzett Művek fővárosi üzemi étterme is hozzánk tartozik. — Ott elegendő az evőeszköz? — Nem helyi gond ez, kérem, országos ... A kiskésit neki! (polgár)