Esti Hírlap, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-02 / 101. szám

Eljött a tavasz Dobozy Imre drámakötete az író három színművét — az 1958-as Szélvihart, az 1962-es Holnap folytatjukat és az 1968-as Eljött a tavaszt — helyezi az olvasó asztalára. Az Ősztól tavaszig című gyűjtemény irodalmunk tegnap is eredményes, holnapra is érvényes gondolatokat ígérő változatát, a publicisztikai fogantatású drámát képviseli. Az első Dobozy-színmű a falusi osztályharc igazságait fogalmazta újra, a Holnap folytatjuk értelmiségi terepen kereste az utat. Hőse: köztiszteletben álló atomfizikus. Úrnak nevelt professzor, régi vágású szakember, a Horthy-hadsereg egykori tisztje, akit gondolatainak egy része még a múlthoz köt. Illetve csak kötött, hiszen a szocialista konszolidáció tiszta körülményei lehetővé és indokolttá is teszik, hogy Ágass professzor azonosuljon a társadalom új rendjével. Másfél évtizeden át csak a munkáját adta, szívét megtartotta, tagadások és fenntartások közé zárta. Az új helyzetben ez már nem elégíti ki. A rábízott munka teljes csatlakozásra biztatja, de előbb még számadással tartozik. Sorsa nem volt válogatós. Háborús bűntett, gyilkosság vádja érheti, s elég nehéz bizonyítania, hogy valójában nem ő felelős a katonái által elfogott partizán haláláért. A háborús történet másik főszereplője, a kivégzett partizán életben maradt társa, Barla alezredes, megtorlást követel. E két pólus közé állította Dobozy a kutatóintézet igazgatóját és osztályvezetőjét, Ágass főnökeit. Közöttük bomlik ki a bizalom drámája, amely — Ágass egyéni sorsában és választásában — a kommunisták és a régi értelmiségiek közös munkájának konfliktusait ábrázolja. A konfliktus kibontásában Dobozy nem mindig volt elég következetes. Műve azonban a dramaturgiai hiányok és kérdőjelek között is — mai olvasásban is — izgalmas, őszinte, meggondolkoztató. A Holnap folytatjuk olyan író műve, akiben csillapíthatatlan vágy él az emberek és történelmük befolyásolására, a színpadnak — és általában az irodalomnak — közéleti fórumként való alkalmazására. Még inkább jellemző ez az alkati vonás és művészi törekvés a harmadik Dobozy-színműre. Az Eljött a tavasz: önismereti dráma. A magyarság huszadik századi történetének legfájdalmasabb miértjeit visszhangozza. 1944 45 tragédiájának társadalmi, tudati és lélektani okait keresi. A felelősség arányait vizsgálja egy honvéd százados példáján, amely a dráma törvényei szerint túlmutat önmagán: a részben az egészet, az ország erkölcsi és fizikai pusztulását is felidézi. Az író nem követi az ibseni receptet. Ítélkezés helyett a tények feltárását, a történelmi oknyomozást kísérli meg. Ebben a tapasztalati anyagban csak óvatosan lehet eligazodni. A tapintat itt nem alkudozás, hanem az igazságkeresés módszere. Hiszen az ábrázolt század katonái nem is tudják pontosan, mi történt 1945 április harmadikén. Miért haltak meg bajtársaik, a hitleristák ellen fordulók, és az értelmetlen — a hazát nem védő, hanem pusztító — háborúban feláldozottak. Erre próbálnak választ keresni évtizedek múltán, emlékezetük darabkáit összerakva. S miközben a ,,hogyan is volt” kérdéseire felelnek, a helyenként lélegzetállító, máshol ellankadó „játékban” történelmünk kudarcait és rejtőző esélyeit nevezik néven. Azt hiszem, ez Dobozy Imre drámájának legerősebb oldala. Al- Eljött a tavasz szerzője vérbeli publicista. A színpadi publicisztika mélységlehetőségei vitathatók. Az viszont kétségtelen, hogy az írói önkifejezésnek ez a — hangsúlyozottan — történelem felé forduló válfaja színházban és könyvben egyaránt vonzza a közönséget. Tény továbbá, hogy a publicisztikai dráma alkalmas a közgondolkodás formálására, érzelmi és eszmei befolyásolására. Dobozynál a színpadi ábrázolás egyetlen lépéssel sem marad el attól, amit a publicisztikus vitadráma lehetővé és szükségessé tesz. A Holnap folytatjuk még csak részben szabadult meg a tételdráma nehezékeitől. Az Eljött a tavasz már az emberekből is feltár annyit, amennyi a történelem életre keltéséhez, kell. Pedig sok minden jut szóhoz — és szóba — az egykori század katonái között. A két világháború közti magyar társadalom jellegzetes típusai, a közvélemény nacionalista fertőzöttségének következményei, a becsapottak tudatlanságának mélységei, a munkásmozgalom gyengeségei, a vezető rétegek belső ellentétei, a magyarság világérzékelésének, orientációs készségének súlyos zavarai említhetők, hozzátéve, hogy ezzel korántsem teljes a sor. Az Eljött a tavasz módszere az eltérő nézetek, érvek nyílt szavú szembesítése. Sikere: a politikai színház egyéni változatának eredménye. Dobozy higgadtan szól, pedig olyan gondolatokat és érzéseket mondat ki szereplőivel, amelyek nem hangzanak el sűrűn a nyilvánosság előtt. Kellemetlen igazságokat vág a fejünkhöz? Többre vállalkozik: lépésről lépésre haladva, konok türelemmel deríti fel az indulatok és elfogultságok szövevényét, az önáltató illúziókat és a megtévesztő szólamokat. A tények erejével késztet gondolkodásra, a belénk rögződött történelmi tudat felülvizsgálására. Nem könnyű feladat ez olyan országban, ahola milliókat megrázó fordulatok igazi tartalmát sokan nem értették, ahol a történelem és a fogalmak értelmezésében nem árnyalatnyi eltérések, hanem feloldhatatlan ellentétek okoztak gondot? — tragédiákat! Ahol jóval több mint száz esztendeje megkülönböztető érdem a tisztánlátás, a nemzet reális lehetőségeinek és valódi érdekeinek megfontolt mérlegelése. Dobozy Imrét talán éppen ez teszi drámaíróvá. Olyan drámaíróvá, akinek meggyőződése, hogy a görcsöket oldó társadalmi párbeszéd egyik, változatlanul nagy hatású, erős visszhangos fóruma lehet a színpad. Erről a lehetőségről — figyelmeztet a gyűjteményes Dobozy-kötet — aligha mondhat le az olyan irodalom, amely történelmi-politikai elkötelezettségű, amely tehát a szocializmus adta lehetőségekkel élve, az értelem torlaszaival akarja lezárni a félreértések és félremagyarázások zsákutcáit. Béni Tamás Walesbe készül az Egyesült Izzó férfikórusa Távoli hangversenykörútra indul a Tungsram Kodály Zoltán férfikórus. Az Egyesült Izzó neves munkáskórusát a walesi Brythoniaidchoir nevű bányászénekkar hívta meg, és látja vendégül május 5-től 16-ig. Műsorukat elsősorban a hazai klasszikusok, Liszt, Bartók, Kodály, és a kortárs szerzők művei alkotják, de a külföldi klaszszikus, romantikus és modern szerzők művei is megtalálhatók repertoárjukban. Hat walesi városban lépnek fel. Részt vesznek többek között a barmouth-i művészeti fesztiválon és az aberystwyth-i bemutatóról a BBC televízió felvételt készít. A hangversenykörút csere jellegű. A 95 tagú walesi énekkar viszontlátogatását ez év augusztus 30-tól szeptember 1-ig tartják Budapesten. A 70 tagú Kodálykórus művészeti vezetője Bánhegyi Sándor karnagy, zongorakísérő Failoni Donatella. A magyar népi bútorok és az Európán kívüli népek művészete címmel megnyitotta első időszakos kiállításait a Néprajzi Múzeum a Magyar Nemzeti Galériában. Képünkön: széktámla Békés megyéből. (MTI fotó : Benkő Imre felvétele) KIVÁLÓ KOLLÉGIUM RENDKÍVÜLI FEJLESZTÉSI ALAP Kiváló kollégiummá avatták a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának dr. Münnich Ferenc Kollégiumát. Dr. Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhelyettes ünnepi beszédében hangsúlyozta: „A Münnich Kollégium a műszaki felsőoktatási intézmények között elsőnek teremtette meg a kollégiumi szakmai munka átgondolt rendszerét, a kollégiumi oktatómunka feltételeit. A kezdeményezés életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ma már több műszaki kollégiumban alkalmazzák az itt bevált szakosztályi, szakkollégiumi gyakorlatot”. Dr. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára annak jelentőségét emelte ki, hogy a Münnich Kollégium a műszaki felsőoktatás kollégiumai közül elsőnek és az összes felsőoktatási kollégiumok közül harmadiknak nyerte el a „kiváló kollégium” megtisztelő címet. Az ünnepségen a miniszterhelyettes az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést nyújtotta át dr. Bödök Károly adjunktusnak, a kollégium igazgatójának, majd jutalmakat és elismerő okleveleket osztottak ki a kollégium pedagógusainak, dolgozóinak és a diákoknak. Az Oktatási Minisztérium a kiváló kollégium számára 200 ezer forint rendkívüli fejlesztési alapot biztosított. Gy SORSVÁZLATOK Antológia három évtizedről Élmények, emlékek • Móra-kiadvány „..Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni. Meg is írom haza, hogy volt alkalmam látni Kiss Manyit és hallottam »a habos süteményt.*„ Ez után tizenöt kilométert gyalogoltam, mire visszatértem a bunkerba. Itt ünnepi vacsora várt: cukor, csokoládé és gerzemilze. Most már csak egy rendes éjszakai pihenő kellene és igazán jó karácsonyesténk volna." A részlet az egykori 2. magyar hadsereg egyik honvédjének, T. P.-nek naplójából származik. A bejegyzések 1943 márciusában szakadnak meg: T. P.meghalt tífuszban. Irodalmi riportok Ezzel a naplórészlettel kezdődik a sora egy szép kiadású antológia írásainak. A kötet címe Sorsvázlatok, s a Móra Kiadó jelentette meg a felszabadulás 30. évfordulójára Thiery Árpád válogatásában és szerkesztésében. A kötetben szereplő irodalmi riportok (amelyeket a szerkesztő és Tamás Menyhért készített), vallomások és portrék a múlt harminc év eseményeiről, emberi sorsairól, társadalmi mozgalmairól szólnak. Mint az előszó közli: „őszinte, dokumentumértékű arcok villannak fel harminc év idejéből, legyen szó a cselédlányból lett körzeti orvosnőről, a kamasz partizánból lett gyárigazgatóról, neves íróról, színésznőről, bokszbajnokról, legyen szó a ma is óriási energiával dolgozó hajdani városépítő vasöntőről, a csepeli kovácsról, a bukovinai székelyekről vagy egykori R- gárdistából lett munkásőrről.” A sorozat a háború mélységeiből indul el és végül eljut a mai fiatalok megszólaltatásáig. Elsősorban a fiatal olvasóknak készült a kötet, akiknek e harminc év nagy része már történelem. Díszes kötet Az antológia több hőse maga meséli el élményeit. Földes László az újpesti partizánokról írt, Dobozy Imre Január című felszabadulási írását közli a kötet, Alpári Pál a művészeti élet megindulásáról ír, Vasvári Ferenc írásának címe A pusztai kis tanító, Vitányi Iván Kamaszfejjel a mozgalomban címmel írta meg emlékezéseit. A kötet egyik érdekes írásának szerzője Horváth Teri, aki a színészkollégium hőskoráról ír. „Egyszer én lettem a napos... Lenézek a kapuba, látom, egy kis suhanó, egy kis jövevény éppúgy tájékozódik, nézi a kaput, a házat, mint én amikor jöttem ... Vállán van a csizmája, mezítláb csattog az aszfalton, mert sarkát véresre dörzsölte az ünnepi csizma. Szaladok elébe! Ahogy először megláttam, úgy tűnt, mintha a testvérem lenne. Átöleltem. — Szervusz! Te is paraszt vagy?! — S boldogan találtunk egymásra mint a mesében. Ez a kicsi gyerekember Soós Imre volt...” S elmondja, hogy egy hónap múlva már négykezest játszott a zongorán a kis kondásgyerek. A riportokban megszólal még Darabos Imre búvár, Jocha István bányász, Borovszky Ambrus, a legendás igazgató és Papp László ökölvívóbajnok. A díszes kiadású kötet illusztrációi a múlt harminc év legszebb grafikái közül kerültek ki. • Az ünnep előestéjén Viktor Rozov Négy csepp című játékát tűzte műsorára a televízió. A Négy csepp tulajdonképpen négy jelenet, négy drámai töltetű, cseppet sem leplezett erkölcsi-didaktikai szándékkal megírt élethelyzet. Ha úgy tetszik, publicisztikus indíttatású drámavázlat, gondolkodásra serkentő gyógyító ír, s ezt a sejtést csak elmélyíthette bennünk a szerző szép összekötőszövege, amelyet részint személyes, részint magyar hangjának — Egri Istvánnak — tolmácsolásában hallhattunk. Bár a négy, egymástól tartalmában és témájában különböző élethelyzet egyikét-másikát túlságosan lekerekítettnek találhattuk (például a negyedik csepp főhőse éppen a humanizmusról írt tudományos értekezést, s szívbeteg, az ünneplésből kirekesztett apja éppen ezen az estén hal meg), a jól eltalált, plasztikus figurák érzékeny képet adtak arról a szűkebb vagy tágabb közösségről, környezetről, amelyben élnek, cselekednek. A négy cseppből a legsűrítettebbnek, a legjobbnak a Kvittek vagyunk című jelenetet éreztük, s ez elsősorban a két szereplő, Avar István és Sinkovits Imre érdeme. Tegnap este a lehető legkényelmesebb álláspontra helyezkedett a televízió, és Önök kérik, mi teljesítjük címmel sugárzott műsort, amely olyan volt, hogy a címhez óhatatlanul odaképzeltük még a csak szócskát, vagyis, „mi csak teljesítjük”, a felelősség tehát önöké — vagyis a nézőé. Ami rendjén is vak, mert egye mindenki azt, amit főzött. A műsor egy kicsit minden szempontból a néző kritikájának halott, azt a benyomást keltvén, hogy lám-lám, nem bennünk van a hiba. De hát a néző csak szórakozni akar, s nem mindenáron szórakoztatni. Úgy véljük, ilyen műsorban nemcsak teljesíthetetlen egy sor kívánság, de nem is feltétlenül teljesítendő. S éppen a műsor érdekében nem. A többszörösen lerágott kabarétréfa-csontok, s műdalok után például Avar Istvánnak és Váradi Hédinek egy nagyon szép, de nagyon rövid József Attila-vers erejéig adni csupán időt — nos, ez már nem a néző, hanem a szerkesztők hibája—, akik, úgy tűnik, még mindig nem döntötték el, milyen meggondolással és céllal, kívánnak szórakoztatni. (harangozó) Ház a város mellett Rudi Stahl darabját mutatja be ma este 7 órakor a győri Kisfaludy Színház. Az Éva és Ádám ügyében „műfaja” házassági tanácsadás. Ugyancsak ma este tart bemutatót a Békés megyei Jókai Színház, darabjuk Sarkadi Imre Ház a város mellett című színműve.