Esti Hírlap, 1976. március (21. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-01 / 51. szám

• Wodehouse-nak humora van, Málnay Leventének pedig merészsége; a kettő­ből kellemes szombat es­te lett. No és ne feledjük: az író ellenállhatatlan szel­lemessége és a rendező el­lenállást nem ismerő vál­lalkozó kedve között az összekötő szerepét Ungvári Tamás látta el forgató­könyvíróként, amivel csak jól járt író is, rendező is. A néző is. A Forduljon Psmith-hez! persze ol­vasmánynak az igazi, Wo­­dehouse mestere annak, hogy sziporkázóan szóra­koztató stílusban meséljen akkor is, ha éppen nem történik semmi. Az ehhez hasonló esetek szokták az­után a rendezőket a legkü­lönbözőbb módszerekre csábítani, ami a képer­nyőn felettébb kínos követ­kezményekkel jár, felsza­badult vidámság helyett. Málnay Levente angolos hidegvérrel állt ellent az ilyenféle gyakorlat meg­szokásának, és nem tett sem félszeg, sem agresszív kísérleteket a szünet nél­küli jópof­áskodásra. Tu­lajdonképpen ez olyan kel­lemesen hatott, hogy csak­úgy mellékmondatként áll­jon itt a megjegyzés: a lát­vány azért több humort, képi ötletet is elviselt vol­na. Nem mondható a szí­­nészválasztás sem egytől egyig telitalálatnak, ellen­ben messze állt attól is, hogy a már unalomig is­mert, tipikusan vígjátéki szereposztáshoz folyamod­jon. A nézőnek legalább olyan üdítő a változatos­ság, mint a színésznek,­­ mindenesetre friss han­gulatot keltett, hogy a szokottól eltérően más szerepben lépett színre pél­dául: Huszti Péter, Bencze Ilona, Szilágyi Tibor. És ezúttal jó szívvel elmond­hatjuk: végre egy vígjáték a képernyőn, amelyben nem bohóckodtak, ripacs­­kodtak a szereplők, nem éreztük úgy, mintha egy nagyító tükör előtt a mimi­kájukat próbálgató színé­szeket lestük volna meg vé­letlenül. Elegáns volt a játék. A szokásos névsor olvasás helyett az összjáték kellemes alakításai közül emeljük ki Feleky Kamill elragadóan szórakozott lordját és Csákányi László legangolabb angol ko­mornyikját. Abéc Meghalt Margitta Gábor Szombaton este váratla­nul elhunyt Margitta Gá­bor, a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat 47 éves igazgatója. Két mérnöki diploma után, felnőtt em­berként végezte el a Szín­ház- és Filmművészeti Fő­iskola rendezői szakát, az­tán a győri Kisfaludy Színházban rendezett, majd a Magyar Cirkusz és Va­rieté Vállalat igazgatója­ként dolgozott korai halá­láig, amely ígéretes pályát szakított félbe. VASAREL­Y-ALAPÍTVÁNY A modern város is szép lehet Nemcsak lakás, hanem otthon is A párizsi nizzai autóút kereszteződésénél az Aix­­en-Provance felé vivő el­ágazásnál óriási „V” jelzés az előőrse a mögötte húzó­dó alapítvány épületnek. Aix egyik magaslatán, szemben Cézanne Sainte Victoiie-jával áll a Va­sarely Alapítvány, mint az új idők hírnöke. A 87 mé­ter hosszú, 10 méter magas Alapítvány-épület hom­lokzatát fekete-fehér négy­szögekbe szerkesztett, el­lentétesen váltakozó élek alkotják.­­ Ennek az alapítvány­nak az a hivatása, hogy bebizonyítsa: a modern vá­ros szép és harmonikus le­het, amelyben kellemes az élet és a szépséget bele le­het olvasztani a mindenna­pi életbe ízléssel és szere­tettel — mondta Victor Vasarely, a világhírű ma­gyar származású művész. — Az alapítvány célja, hogy legyőzze a vizuális ár­talmakat, megszépítse a mesterséges környezetet, és megvalósítsa a boldog „színes várost” — folytatta a művész. Hatszögű terek Az alapítvány épületét Victor Vasarely ötlete és művészi terve alapján Jean Sonnier és Dominique Rousseray, a műemlékvé­delmi felügyelőség főmér­nökei tervezték és építet­ték. Vasarely tervei sze­rint az épület sejtszerűen illeszkedő, hatszögű terek­ből képződött. Csak tető­világítása van, a homlok­zat vak. Az üvegtető 1344 darab­­ m 45 cm-es egyen­lő szárú háromszög vázú üveglapból áll. A padlózat a Francia Alpokból szár­mazó szürke márvány­ kiállításának anyagából igen sokat ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak — mint Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója elmondta. ■— Bondor József építésügyi és városfejlesztési minisz­­terrel ekkor tárgyalt a „színes város” ideájának alkalmazásáról, a pécsi Zsolnay-kerámia felhasz­nálásával a lakótelepek egyhangúságának feloldá­sára. A pécsi Zsolnay-gyár vezérigazgatója, Habuda Ádám felvetette, hogy a gyár szeretne Pécs városá­nak egy köztéri kerámia alkotást adományozni. Va­sarely, kinek szülővárosa Pécs, rögtön vállalkozott a terv ajándékozására. A kész makett csakhamar meg is érkezett. talmas kamionokban érke­zett meg Franciaországból az értékes ajándék, melyet dr. Hars Ena, a pécsi mú­zeumok főigazgatója irá­nyításával gondosan őriz­nek a múzeum elkészül­téig. B. Révész Zsuzsa: Vasarely a még készülő épületben Pécs ajándéka . Legfontosabb célunk a városok fejlődésének hu­mánus szármozása, hogy a tö­megesen, olcsóbb eszközök­kel épülő házak és város­részek is szem­ előtt tart­sák: nemcsak lakás, ha­nem otthon- és környezet­szerepük is van. Igye­kezni fogunk az új életnek megfelelően kialakítani korunk stílusát. Ezenfelül harmonikussá igyekszünk tenni terveinkkel a környe­zetet. Ki akarjuk elégíte­ni az emberiségnek azt a fontos lelki szükségletét, hogy megtalálja a látás gyönyörűségét, amelytől a visszaszorított természet kö­vetkeztében meg van foszt­va — mondta Vasarely. A Műcsarnokban 1969- ben rendezett budapesti Épül a múzeum Az Eiffel-torony szom­szédságában magasodik a Nemzetközi Vasúttársaság 14 emeletes székháza. Az előcsarnok dekorációja — mint az egész épületben — a nemzetek értékes művé­szi ajándékaiból állt ösz­­sze. itt vetődött fel, hogy kitűnő lenne ide egy Vasa­rely által tervezett , Zsol­­nay-kerámia Magyarország ajándékaképpen. Vasarely szívesen fogadta a tervet, le­velet írt Eödönyi Károly közlekedés- és postaü­gyi miniszterünknek, amely­ben kéri, hogy felajánlását fogadja el Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére és ajándékozza a Nemzetközi Vasúttársaságaik párizsi székházának. Ez a legújabb felajánlás most tart a ki­vitelezés stádiumában. Pécsett Vasarely szülő­házát az Országos Műem­léki Felügyelőség restau­­ráltatja és benne helyezik el múzeumát. A gazdag anyagot már elküldte Pécs városának ajándékul. Ha­ AMATŐRÖK A PORONDON Színes csillámokkal álmodnak A bohóc botladozott, de a közönség nem kacagott. Vaskos, durva tréfákkal próbálkozott, majd értel­metlen haraggal egy kala­pot tiport — a közönség akkor sem kacagott. Be­jött egy manézslegény söp­rűvel, megcsúszott, lehup­pant. Az volt ám a hahota. Meg taps, amellyel a civil produkciót jutalmazták. Pedig a bohóc is civil volt, amatőr, aki vizsgát tett a bizottság előtt, remélve, teljesítménye megfelelő, engedélyt kaphat a fellé­pésre. A Fővárosi Nagycirkusz­ban kétévenként amatőrök lepik el a porondot, lel­kes, szenvedélyes cirkusz­­mániákusok. Artistáknak, bohócoknak, légtornászok­­nak, vagy éppen bűvészek­nek készülnek. Úgy vélik, azok is. Tiszteletre méltó, hogy az ORI lehetőséget nyújt, bárki bemutathatja készségét. Régi, régi vagy csak hallomásból ismert komé­diás trükkök. Némelyik­ben talán föllelhető pará­nyi baj, de javarészük go­romba, ízetlen. Egy korbá­­csos fiú, s egy szomorú lány állt a porondon. A korbács arra való, hogy ki­üssék a lány szájából, ke­zéből az égő cigarettát, el­szakítsák az újságpapírt. Ehelyett a korbács a lány kezén csattant, a cigaretta pedig tovább égett. Láthat­tuk a tűzelőt, sárkányként lángot okádót, s láttuk ké­sőbb sérüléseit is. Miért vállalkoznak eny­­nyi kényelmetlenségre? Az egyik, technikus, régóta cirkuszról álmodik, fűrész­porról, meg körbefutó lo­vakról, prológról, színes csillámokról. Bár a bizott­ság nem méltányolta pro­dukcióját, ő eltökélt. Két esztendő múlva talán egy artistaszámmal, meglehet zsonglőrmutatvánnyal is­mét jelentkezik. Addig meg tovább dolgozik tech­nikusként. A tányérforgató, régi rekvizitet vásárolt öreg artistától és megtanulta a számot. Ügyes mutatvány. Civil, egészen civil, semmi­féle rokoni szál nem köti a menazsériához. Volt orosz­lángondozó és volt porond­munkás. Próbálkozott a bohócstúdióban, táncolt a Thália színpadán. Olybá tűnik, valamit megtanult. Meglehet, látjuk is majd idő elteltével. Fiatal lányka parádés zsonglőrszámmal, teljes műsorral jelentkezett: ért­hető, a család cirkuszos, ré­gi família, a leány piciny gyermekként már az orszá­got járta, megtanulta a zsonglőrművészetet. Jöttek sorban, hetvennél többen. Otromba nőimitá­­tor, trapézmutatvány, állat­­revü galambokkal, papagá­jokkal. Azután a szamurá­jok, bod­orgatók, meg egy jógás is. Bohóc nem igen akadt. Akit említettünk, Chaplin jelmezében érke­zett hosszadalmas, humor­­talan, vaskos tréfákkal. Amatőrök. Némelyik majd jogot nyer a fellépés­re. Kérdés: lehetőséget is? Az országban egyetlen cir­kusz működik, a fővárosi, s az rangos műsorokkal jelentkezik. A kérdés na­gyon is lényeges: vajon a hetvennél több aspiráns közül kap-e egy is lehető­séget, hogy föllépjen. A Fő­városi Nagycirkusz igazga­tónője Eötvös Gáborné azt mondta: nem. Így, ezekkel a produkciókkal ma még egyik sem. Lehetséges, hogy egy-k­ét esztendő múl­tán akad a próbálkozók kö­zül három-négy, aki meg­felelőnek találtatik... Szép a szándék: nem zárják ki a cirkusz világá­ból azokat, akik nem vé­geztek artista iskolát. Le­hetőséget kapnak, tehetsé­gesek és artista-akarnokok is. (Ez utóbbiakból van több.) Tiszteletre méltó, hogy sokan a sikertelen kí­sérletek után két esztendő elmúltával is jönnek. Miért? A tányérforgatónak rengeteg tányérjába került, amíg megtanulta a mutat­ványt, naponta 4—6 órát gyakorolt. A tűzerő, amíg a technikát elleste — meg utána is — sok­szor égette meg magát. A légtornász leesett, s más­nap bement a munkahelyé­re. De a cirkusz a szenvedé­lyük. Ez a válasz a miértre. Schiffer Ferenc Díjnyertes Portugál királylány A héten érkezett haza Monacóból Esztergályos Károly filmrendező, aki a XVI. nemzetközi monte­­carlói televíziós fesztivá­lon a „Portugál­ királylány” című tv-filmjével Cino del Duca-díjat nyert — Milyenek a benyomá­sai a televíziós fesztivál­ról? — A kint töltött öt nap alatt csak arra volt időm, hogy a drámai kategóriá­ban vetített 24 film legja­vát megnézzem. A fesztivá­lon több szekció működött, a televízió valamennyi mű­faja képviseltette magát a dokumentumfilmektől a híradón és a gyerekműso­ron át egészen az ismeret­­terjesztő filmekig. Az évenként megtartott nagy­szabású nemzetközi talál­kozóra idén több mint 20 ország televíziós vállalata nevezett be, többek között az Egyesült Államok, Ka­nada, India, Irán, Pakisz­tán. A fesztivál nagydíjas filmje az amerikai Para­­mount-produkcióban ké­szült színes „The night what pan­iced USA”. Ma­gyar fordítása ez lehetne: Az éjszaka, amely pánikba ejtette Amerikát. Az ötta­gú zsűri tagjai között — akik a rendezői díjakat ér­tékelték — többek között helyet kapott Emmanuel Robles francia író, a Gon­­court Akadémia tagja és Jean Rousselot, aki a ma­gyar ir­odalom, többek kö­zött József Attila, Illyés Gyula és Déry Tibor mű­veinek legjobb francia for­dítója. — A „Portugál király­lány” című film Déry Tibor novelláiból készült, Szántó Erika televíziós adaptálá­sában. Min dolgozik jelen­leg? — Még egy Déry-műhöz kapcsolódó tv-filmem vár bemutatásra. „A vidám te­metés” című novellához ké­szült zene Vujicsics Tihamér posztumusz munkája. Most tart utolsó munkafázisánál, a keverésnél az ,,Oszlopos Simeon”, Leokadi darabjá­ból készült filmem. Aztán Franciaországba készülök rendezőkollégáimmal, Mi­­hályfival, Szőnyivel és Dö­­mölkyvel a Magyar Televí­zió első bemutatkozó soro­zatára. Ha visszajöttem, kezdem forgatni Székely János ,, Kísértés” című filmjét Szántó Erika forga­tókönyve alapján. A mon­­te-carlói fesztiváldíjas „Portugál királylány” cí­mű tv-filmet (operatőre: Biró Miklós) 1976. már­cius 11-én vet­íti ismét a Magyar Televízió. rézsiás) ÚJ FELNŐTTMŰSOR A BÁBSZÍNHÁZBAN: ARCOK ÉS ÁLARCOK NÉGY ZENEI GROTESZK. VI., JÓKAI TÉR 10. BEMUTATÓ ELŐADÁS: MÁRCIUS 5-ÉN, 8-ÁN, 12-ÉN, 15-ÉN ÉS 22-ÉN este 123 Órakor.

Next