Esti Hírlap, 1976. április (21. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Jubiláló Bolsoj A moszkvai Nagy Színház fennállásának 200. évfor­dulója alkalmából egy hol­land cég zenei albumot bocsátott ki. A 12 hangle­mezből álló gyűjtemény­ben opera- és balettzenei felvételek találhatók a nagyszínház művészeinek előadásában. Az album melléklete ismerteti a vi­lághírű színház történetét. □ páskándi Géza a kettéfűrészelt zongora című komédiájának ősbemutató­ját tartják április 1-én az egri Gárdonyi Géza Szín­házban. □ MÁGER ÁGNES fes­tőművész képeiből rendez kiállítást a Hatvani Műve­lődési Központ Galériája. A tárlatot vasárnap délben Csabai Kálmán festőmű­vész nyitja meg. □ A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR fel­újított, 44-es számú kerületi könyvtára a VIII., Kulich Gyula tér 12. szám alatt április 5-től ismét várja ol­vasóit. Gyilkos pár­t Soroksáron A­matőrszínház mun­kásszá­llásokért Egy soroksári lánymun­kásszálló és a városközpont színházai közti távolság sokszor nagyobb, mintsem gondolná az ember. Nem számolhatjuk a kilométere­ket, buszjáratokat, át­szállókat, hiszen másoknak közelebbi Budapesttől egy­­egy pécsi, kaposvári szín­házi este vagy a wroclavi, varsói fesztivál is. Ez a fel­ismerés vezette a Fővárosi Művelődési Házat, amikor a tehetségesebb amatőr színházegyütteseket üze­mekbe, munkásszállásokra ir­ányítja, s a házhoz vitt előadások hatását, lehető­ségeit vizsgálja. Ikon és gyertya A KISZ Központi Mű­vészegyüttesének Amatőr Színházát kísértük egy ilyen látogatásra a Sorok­sári Textilgyárba. Gyilkos pár címen Leszkov Kisvá­rosi Lady Macbethjének dramatizált változatát játszák. Idáig tizenhétszer mutatták be munkásszállá­sokon, köztük nyolcszor if­júsági szállóban. A klubteremből átalakí­tott nézőtéren 30—35 kis­lány várja a színészeket, akiket fa­ választ el tőlük, s most nem kevés izgalom­mal öltözködnek, sminke­lik magukat. A lányok nem idősebbek 14—17 éveseknél, a szomszédos gyár tanulói, dolgozói. Az összetolt szé­kek előtt pár négyzetmé­ternyi dobogó, mögötte egy jóságos ősz ikonfej fel­nagyított másolata jel­zi a színhelyt és a kort. Előtte csupán egy óriási stilizált gyertyatartóban lobog a láng, amelynek még fontos szerepe lesz a darabban. A játékosok be­vonulása és az előadás kezdetekor hamisítatlan szent színházi csend áll be, hogy a végszóig a miszté­riumnak kijáró figyelem­mel — nevetéssel vagy el­­szörnyülködéssel — a né­zők bekapcsolódjanak a dráma áramkörébe. Az együttes rendkívül jól választotta produkció­jának irodalmi alapanya­gát. Leszkov kisregényé­nek sodró cselekménye, hőseinek rendkívüli szen­vedélyű karaktere, a ben­ne felvetett etikai problé­mák, s nem utolsósorban a jó dramatizálás — amely két narrátor szerepelteté­sével az író szép leírásait is átmenti —, biztosítja a résztvevők figyelmét. Dé­vényi Róbert mértéktartó, minden álművészieskedést mellőző együttesének jó já­téka igazi színházi élmény­ben részesítette a munkás­szálló lakóit. Menthető bűnösség A játék után a színészek — jórészt maguk is mun­kások — beszélgetést, vi­tát kezdeményeztek. A „menthető bűnösség” izgal­mas problémájáról, a hő­sök jelleméről, s egyéb színházi élményekről kér­dezgettek. Sajnos itt már szélesebb választóvonalnak bizonyult a parányi szín­pad, ahová a felváltva kér­dezgető színészek csoport­ja kuporodott a hallgatók­kal szemben. A sutává si­keredett beszélgetést — amely annyi amatőr szín­pad jószándékú, de nem mindig szerencsés attitűd­je — végül is a színészek dalolása oldotta fel. Természetesen társadal­mi méretekben nem ilyen úton rövidíthetők meg a városközpont és a perem­­kerületek munkásszállói közti távolságok. Hogyan változtathatják meg a né­zősorban ülő kislányok gondolatait, életvitelét, cse­lekvéseit az ilyen típusú színházi esték? „Nincs műszer, mellyel mindez pontosan megmutatható” Annyi bizonyos, az amatőr színpad játékának energiá­ja lökést adhat — adott is — a távolságokat megszün­tető igények kialakulásá­hoz. K. J. A Magyar Nemzeti Galériában tegnap délután megnyílt a franciaországi városi múzeumok s a Louvre anyagából összeállított Francia arcképek — 1610—1789 című tárlat. Képünkön: a kiállítás egyik szép darabja, Antoine Ras­­pal A művész önarcképe családjával című festménye. CMTI foto — Tóth felv.) A szinkron 25 éve Fennállásának 25. év­fordulóját ünnepli a Pan­nónia Szinkron Filmstú­dió. A műfaj 1948-ban A hősök hajója című szovjet film szinkronizálásával in­dult meg. 1954-ben készült el a Vörös Hadsereg úti épü­let, amely a szinkron mel­lett otthont adott a ma már világszerte elismert rajz­os animációs filmgyártá­sunknak is. A szinkron kü­lönösen 1957-től indult fejlődésnek, 1963-tól már a tv is szinkronizált filme­ket sugároz, megelőzve ez­zel számos európai orszá­got. Jelenleg évente 80 mozifilm, 230—240 tv-film fordítása készül a stúdió­ban. 220 munkatársat, 800 színészt, 2—300 gyereksze­replőt foglalkoztatnak, s a munka szombat, vasárnap is, éjjel-nappal szüntelenül folyik. A magyar szinkron elismertsége rendkívül jó dramaturgjainak, fordítói­nak is köszönhető, akik a szöveg értékeit, célzásait minden apró árnyalatát a színészi játék ritmusához, gesztusaihoz híven vará­zsolják elénk. (MTI) Kolozsvár, München, Glyndebourne CSENGERY ADRIENNE FELLÉPÉSEI Csengery Adrienne Puc­cini Bohéméletének Mimi­jével mutatkozott be Ko­lozsvárott a Magyar Állami Operában. Nagy sikerű ven­dégszereplését a galati Ro­mán Operában folytatta, ahol ugyancsak Mimi szó­lamát énekelte olasz nyel­ven. A kolozsvári magyar na­pilap így írt vendégjátéká­ról: „Csengery Adrienné megjelenésében is eszményi Mimijét mindenekelőtt az igazi énekművészetet je­lentő, már-már eszköztelen, mégis magával ragadó­, mindent magába foglaló egyszerűség jellemezte. El­ragadó varázzsal énekli a Puccini-féle szaggatottabb deklamálásból kinövő kan­­tilénákat." Csengery Adrienne ittho­ni fellépésein kívül már­cius végén a müncheni Staatsoperben a Varázsfu­vola Pamináját énekelte né­met nyelven, április elején Varsóban Mihály András szerzői estjén Mihály-dalo­­kat énekel. Majd ismét a müncheni Staatsoper szín­padán énekel négy estén át, s Regensburgban egy Mo­­zart-mise szoprán szólóját. Május közepétől Angliában a nagy hírű glyndebourne-i opera fesztiválon kezdőd­nek a próbák Mozart Figa­rójából, amelyben Susan­­nét énekli olasz nyelven a június 17-i premier után még 9 alkalommal, s a müncheni Festspielen is fel­lép kétszer. Kildtóf a mozikban Emlékezz a nevedre! A történet alaphelyzete nem ismeretlen a magyar nézők szá­mára sem. An­nak idején egy magyar do­­kumentumfilm számolt be annak az Éva nevű kis­lánynak a sorsáról, akit Auschwitz­ban orvosi kí­sérleteknek vetettek alá, de megérte a felszabadulást, egy lengyel család magá­hoz vette, s majdnem húszéves volt, amikor szü­leit kereste Magyarorszá­gon. Mivel több tucat ilyen gyerek él Lengyelország­ban, az auschwitzi mú­zeum igazgatója — aki eb­ben a szovjet—lengyel já­tékfilmben személyesen szerepel, önmagát játssza — az elmúlt három évti­zedben mindent megtett, hogy megkeresse az azóta már felnőtté cseperedett fiatalok szüleit. Szergej Koloszov rendező is egy ilyen gyerek-szülő egy­másra találásának a histó­riáját vitte filmre, ugyan­csak egy valóságosan meg­történt esemény alapján, de színészekkel rekonst­ruálva a helyzetet. Filmjének érdekessége, hogy jóllehet a múlt né­hány megidézett képben itt­ is helyet kap, a történet alapjaiban ma játszódik, akkor, amikor az anya és a lengyel hajótiszttá lett gye­rek már tudnak egymásról. A film utolsó harmada maga a találkozás, amikor a fiú felkeresi az anyját, ott tölti a szabadságát. Az adja ennek a históriának — mint minden hasonló­nak — a tragédiáját, hogy a legszerencsésebb esetben is a szülőnek lesz egy tá­vol élő, félig idegen gyer­meke, s a gyereknek a kö­zös emlékeket nélkülöző szülője. A rendező érzelemgazda­gon és feszülten tudta megcsinálni ennek a több mint húsz éve megszállot­tan a gyermekét kereső anyának a történetét, de a legizgalmasabb pillanatok mégiscsak azok, amikor fel kell ismernie, hogy ez már nemcsak az ő fia, elsősor­ban nem az ő fia, hanem azé, aki felnevelte. S ez ak­­kor is így van, ha a leg­halványabb önzés sem ta­pasztalható egyik részről sem. A filmet annak idején, a MOSZFILM-stúdió fenn­állásának ötvenedik évfor­dulójára rendezett ma­gyarországi ünnepségsoro­zaton már vetítették né­hány alkalommal a fővá­rosban és vidékén. A kö­zönség szívesen fogadta, és nemcsak a középnemzedék, hanem egy ankét tanúsága szerint a fiatalok is kíván­csisággal vegyes érdeklődé­se kísérte. —bel— A megkerült fiú Holtbiztos tipp Tony Richardson, az egy­kori dühöngő ifjú, akinek több filmtörténeti értékű alkotást — Egy csepp méz, A hosszútávfutó magá­nyossága, Dühöngő ifjúság — köszönhetünk, ezúttal mint lehiggadt, biztos ke­zű „pénzcsináló” jelentke­zik, Holtbiztos tipp című filmjével, John Oakseyvel fordula­tos, izgalmas történetet írt, amely a lóversenyvilágban játszódik. A „zöld gyep és vidéke”, a kívülállók szá­mára könnyen társul a bű­nözés fogalmával. És eb­ben — hiszen különösen a nagy nyugati versenypályá­kon óriási pénzek forog­nak — van is valami. Az újságokban nemegyszer ol­vasunk doppingolásról és kábításról, fenyegetésekről és gyilkosság ízű véletlen balesetekről. Ezeket a mo­tívumokat Richardson filmje ügyesen elegyíti, bár ahhoz azért nem kell túlságosan nagy képzelő­erő, hogy a néző megsejtse, nem az a tövédkes, aki el­sősorban gyanúsnak lát­szik. Richardson nem mint író, hanem mint rendező jeleskedik. A versenypá­lya, az istállók és a má­zsaház világát — mint születetten lóversenytisz­telő angol — hitelesen ele­veníti meg. Még a legava­tottabb turslátogató sem bukkanhat apróbb-nagyobb hibákra, melléfogásokra. A film rendkívül látvá­nyos, Freddie Cooper ope­ratőrnek hálás feladatot jelentett az izgalmas aka­dályversenyek megörökí­tése. A vérbeli lóversenyjáté­kosok azt mondják, hogy holtbiztos tipp nincs, há­rom az egyhez azonban nyugodtan lehet adni: ez a film közönségsikerre számíthat. (morvay) Áprilisi hangversenyek Ferencsik János három­szor vezényel a közeli he­tekben a Zeneakadémián. Az Állami Hangverseny Zenekart dirigálja április 21-én és 23-án, április 29-én pedig a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekarát. Az áprilisi hangverseny­naptárban találjuk meg Ránki Dezső és Konrád György fellépéseit a Brahms-kamaraestjei so­rozatban. Leonid Kogan Sosztakovics műveit szólal­tatja meg az Erkel Szín­házban. A Zeneakadémián áprilisban Szabó Andrea, Zempléni Kornél, Zempléni László, Bisztrich Antal elő­adásában, klasszikus és ro­mantikus kamarazenét hallgathat a közönség A KORSZERŰ KÖZLEKEDÉSHEZ HOZZÁTARTOZIK AZ

Next