Esti Hírlap, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-03 / 103. szám

MÁJUS 1. ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN • • ünnepségek országszerte (Folytatás az első oldalról) Május elsején országszer­te felvonulásokat, nagy­gyűléseket, népünnepélye­ket rendeztek. A Bács-Kiskun megyei események közül kiemelke­dett a kecskeméti Katona József Parkban rendezett nagygyűlés, amelyen Pallai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára mondott beszédet. Szegeden Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Szolnokon Keserű Jánosné könnyűipari miniszter mon­dott ünnepi beszédet. Pécsett négy óra h­osz­­szat tartott a felvonulás. A Széchenyi teret megtöl­tő tömeg melegen üdvözöl­te a hőerőmű dolgozóit, akik a minap vették át a Minisztertanács és a SZOT vörös zászlaját. Tatabányán az idén először nem az óvárosban, hanem az újvá­rosban rendezték meg a felvonulást, a város 70 ezer lakosából ugyanis már 50 ezer él ebben a városrész­ben. A miskolci Csanyik­­völgyben levő munkásmoz­galmi emlékműnél koszo­rúzási ünnepséget rendez­tek. Salgótarjánban a ha­gyományos háromszoros bányász d­í­szí­tves jelezte az ünnepi felvonulás kezdetét. Szombathelyen csaknem harmincezer dolgozó vonult a felsza­badulási emlékműhöz, az egykori illegális május el­sejei találkozók színhe­lyére. Székesfehérvárott több mint két óra hosszat tar­tott a Népköztársaság útján megrendezett látványos fel­vonulás. A dunaújvárosiak május elsejei ünnepségein részt vett Villejuif francia testvérváros küldöttsége is. Nagyszabású felvonulás volt Győr-Sopron megye öt városában: Győrött, Sop­ronban, Mosonmagyaróvá­ron, Csornán és Kapuvá­ron. Debrecenben több mint 40 ezren vonultak fel. Elő­ször meneteltek a debrece­ni munkásokkal együtt a nádudvari Vörös Csillag Tsz tagjai is: feliratos táb­lák hirdették, hogy a kö­zös gazdaság elnyerte a Mi­nisztertanács vörös zász­laját. Kaposvárott, a Kos­suth téren felállított dísz­tribünről a megyei párt-, állami és társadalmi szer­vek vezetői, veteránok, ki­tüntetett dolgozók köszön­tötték a több mint 25 ezer felvonulót. Veszprémben a város nemrégen épült két lakótelepe között jelölték ki a felvonulók útját.­­ Tegnap délelőtt a Parla­ment előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás közepette levonták az álla­mi zászlót, amely május el­seje, a nemzetközi munkás­­mozgalom nagy ünnepe tiszteletére két napon át lengett árbocán. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobogót és a munkásosztály vörös zászlaját a gellérthe­gyi Felszabadulási Emlék­műnél Május elseje az idén is világszerte nagyszerű ün­nepe volt a nemzetközi proletárszolidaritásnak, a békéért, a haladásért vívott internacionalista küzde­lemnek. A moszkvaiak kellemes tavaszi napsütésben árasz­tották el a zászlódíszbe öl­tözött Vörös teret, ahol a Lenin-mauzóleum mellvédjéről, Leonyid Brezsnyevvel az élen, üd­vözölték az SZKP, a szovjet állam vezetői a dolgozók diadalmas me­netét. A fiatalokat, majd a Bajkál —Amur vasútvonal építőit a szovjet főváros lakossá­gának kilenc oszlopban vo­nuló, önfeledten ünneplő menete követte. A virágok, transzparensek, képek özö­nében messze világított az idei május legfőbb jelsza­va: „Emeljük még maga­sabbra a proletárinterna­­cionalizmus zászlaját". A monumentális felvonulás után a Szovjetunió váro­sainak lakói a késő esti órá­kig ünnepelték a proletár­nemzetköziség nagy ünne­pét. Varsóban, a transzparen­sek és a jelszavak azokat a feladatokat is tükrözték, amelyek a lengyel nép előtt állnak a mostani ötéves terv végrehajtásában. Ber­linben az ünnepség köz­pontja a Marx—Engels tér volt, ahol a nemrég felava­tott Köztársasági Palota előtt vonult a május menet. A prágaiak a „budai olda­lon”, a Letná fennsíkon, a Sparta-stadionnal szemben rendeztek ünnepi nagygyű­lést, majd megkezdődött a több órás felvonulás. Szó­fia népe a hagyományok­nak megfelelően a Dimit­­rov-mauzóleum előtt ünne­pelte május 1-ét. Bukarest­ben a dolgozók nemzetközi ünnepén nagygyűlést tar­tottak a Művelődési Palo­tában, amelyen mintegy hatezer ember vett részt. A belgrádiak a szkupstina, a parlament épülete előtt, ünnepi koncerttel és dísz­­sortűzzel kezdték meg az ünneplést, majd felvonu­lással, majálissal köszön­tötték a munkásosztály ün­nepét. Havannában mintegy 130 ezren voltak ott a For­radalom terén, ahol ha­talmas jelmondat hirdet­te: „Éljen az afrikai né­pekkel való szolidari­tás !” Ulánbátorban az ünnepség a Mongol Népi Forradalmi Párt küszöbön álló 17. kongresszusának jegyében zajlott. A hanoiak a politi­kai élet­ pezsgése, az alkotó lelkesedés, a békés építés jegyében ünnepeltek. Phen­­janban, az RNDK főváro­sában, ezrek vonultak fel az utcákon, a rakpartokon, a tereken, hitet téve az épí­tőmunka feladatai mellett. A Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaságban, Vientiané­ban, először ünnepelték meg nagy felvonulással a nemzet­közi munkásünnepet a nemzeti demokratikus forradalom teljes győzel­me óta. Olaszországban és Rómá­ban az idei május 1-re rá­nyomta bélyegét a kiélező­dött belső feszültség, a mi­lánói politikai gyilkosság, az erősödő provokatív ter­rorizmus. Az Örök Város­ban és valamennyi nagyobb városban a dolgozók min­denütt felvonultak, tüntet­tek. A szakszervezetek fel­szólították a dolgozókat, hogy akadályozzák meg a provokációkat, a demokra­tikus együttélést, az intéz­ményeket fenyegető terro­rizmust . Rómában, Milánóban százezrek meneteltek a vörös zászlók alatt. A franciák százezrével vet­tek részt Párizsban és a vi­déki városokban a felvo­nuláson. Az NSZK-ban a május 1-i tüntetéseken a részvevők szembeszálltak a diktált bérpolitikával és tá­mogatásukról biztosították a sztrájkoló nyomdászokat. Portugália májusát halálos pokolgépes merénylet ár­nyékolta be: Lisszabon bel­városában, a kommunista párt közelében robantot­­tak a fasiszták bombát, ahol fiatalok plakátot ragasztot­tak a falra. A lisszaboniak délután nagy tömegde­monstrációval vonultak a Május 1. stadionba, s tettek hitet az antifasiszta egység mellett. A spanyol dolgozók má­jus 1-én a rendőrség és a katonaság brutalitásával találták magukat szem­ben. Barcelonában riasztólövé­sekkel és könnygázbombák­kal fogadták a felvonuló ötezres tömeget. Madrid­ban a több ezer főnyi rendőralakulat tagjai gumi­bottal verték szét a legki­sebb csoportosulásokat is. Ennek ellenére mintegy 4000 tüntető fiatal kifeje­zésre tudta juttatni elszánt­ságát, demokratikus refor­mokat, s a politikai fog­lyok szabadon bocsátását követelve. A rendőrség több száz tüntetőt letartóztatott. A spanyolországi május 1- nek, a jelentések szerint, legalább két halottja és sok sebesültje van. A bécsi Ringen több tízezren vonul­tak fel az Osztrák KP a bécsi parlament épülete előtt rendezett ünnepi gyű­lést. A londoni­­munkások színes szakszervezeti zász­lók alatt, ezres tömegekben vonultak fel a Hyde-park­­ba; menetükben a Munkás­párt, a Kommunista Párt tagjai és a szervezett dolgo­zók vettek részt. Belgium­ban — mint brüsszeli tudó­sítónk jelenti — a haladó pártok vezették a májusi felvonulást, rendezték a gyűléseket. A szónokok mindenütt elsősorban a munkalehetőségek megtar­tását, újabb munkaalkal­mak teremtését követelték a kormánytól. A japán dolgozók, a sza­kadó eső ellenére, százez­res tömegekben tüntettek Tokióban és a városok­ban. Követelték a Lockheed-bot­­rányban érintett összes po­litikus felelősségre vonását. Az izraeli megszállás alatt levő Ciszjordániában, ható­sági akció révén, véres in­cidenssé fajult a bekebele­zés ellen felvonuló arabok békés menete. Egy fiatal­ember életét vesztette. Mozambik történetében első ízben ünnepelhették hivatalos nemzeti ünnep­ként május elsejét. Latin-Amerikában, Vene­zuelában, Ecuadorban, Pe­ruban százezrek tüntettek az imperializmus ellen, a nemzeti és a gazdasági füg­getlenség védelmében. Libanonban és előváro­saiban május 1-e változat­lanul a heves lövöldözés je­gyében zajlott: 24 óra alatt a főváros térségében 115 személy vesztette életét. ÖT KONTINENSEN Ünnep a béke jegyében Apa és fia Fiatalok a menetben (MTI Fotó) Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkára a fővárosi dolgo­zók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott. — Azok közé tartozom, akik már sok május 1-i fel­vonuláson vettek részt. Erre azért is gondolok, mert ha mindig ugyanaz is, mégis mindig más, új, nagyszerű, hatalmas élményt ad az embernek. Ezt így érzem ma, a budapesti dolgozók 1976. évi május 1-i felvo­nulásán is. — Ma az időjárás, a nap­sütéses, ragyogó idő is ked­vez, de nyilván nem erről van csak szó, mert ezen a hatalmas felvonuláson, ahol idősebbek, középkorúak, a fiatalabb korosztály és még a szülők által magukkal hozott gyermekek is részt vesznek, elemi erővel nyi­latkozik meg az, aminek szerintem május 1-én meg is kell nyilatkoznia. Ez a nap hagyományosan a nemzetközi munkásosz­tály nagy ünnepe, amikor a munkásosztály — a szocialista országban már az egész nép — hangoz­tatni szokta céljait, tö­rekvéseit és nemzetközi szolidaritását. — Ez a felvonulás olyan, mint egy végeláthatatlan, hatalmas áramlat, de mindjárt hozzátehetem, hogy feltartóztathatatlan áramlat, ami egyben része is a világ minden táján a május 1-i felvonulásoknak. Itt a budapesti dolgozók el­tökéltsége, következetes, határozott állásfoglalása jut kifejezésre a szocialista tár­sadalom felépítésére. Ugyanígy jelszavakkal, táb­lákkal, élőszóval, feliratok­kal kifejezésre juttatja a szocializmust építő ma­gyar nép törhetetlen szo­lidaritását a világ fő for­radalmi áramlataival, a szocializmust építő né­pekkel, a nemzetközi kom­­­munista és munkásmozga­lom harcosaiv­al és a nem­zeti szabadságukért küz­dőkkel. Ez nagyszerű érzés, fontos és jó dolog. — A felvonuláson jogos büszkeséggel viszik maguk­kal a legkiválóbb dolgozó­kollektívák azokat a zász­lókat, amelyeket a párt XI. kongresszusára, hazánk fel­­szabadulásának 30. évfor­dulójára indult nagy, orszá­gos szocialista munkaver­seny győztesei elnyertek. — Anélkül, hogy részle­tezni akarnám, nagyszerű érzés részt venni a buda­pesti dolgozók május 1-i felvonulásán, amihez hoz­zátartozik az is, hogy tu­dom, ma ez történik az egész országban. — Megragadom az alkal­mat, s a Központi Bizottság nevében, a magam nevé­ben ezúton is szeretném üdvözölni a rádió hallga­tóit, a tévé milliós nézőit. Szeretném üdvözölni nagy­szerű munkásosztályunkat, szövetkezeti parasztságun­kat, értelmiségünket egész népünket. Szeretném kife­jezésre juttatni azt a mély meggyőződésemet, hogy­ha az az elhatározottság és egység, ami az egész népben a szocializmus felépítésére létrejött, megmarad, s megőrizzük azt a hangulatot, amit itt érzünk, akkor minden magunk elé tűzött célt el fogunk érni. Ezt mint részvevő mondom, mint egyike a szocializmus magyar építőinek. Büszke vagyok népünkre, hogy ezen a május 1-én is méltó üzenetet küld a világ né­peihez, hogy a magyar néppel mindenki, barit és ellenség, úgy számolhat, mint a szocializmus törhe­tetlen hívével, mint a nem­zetközi szolidaritás nagy harcosával. Ez hozzájárul ahhoz a nagy nemzet­i ügy­höz, amelyből népünk szin­tén kiveszi részét, hogy a világon békés egymás mellett élés, béke legyen, a haladás erői előretör­hessenek és elérhessük céljainkat, hogy a világon az annyit szenvedett emberiség derű­sebb perspektívát lásson maga előtt — fejezte be nyilatkozatát Kádár János.

Next