Esti Hírlap, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

• Régi idők mozija. Vagy, ahogy a franciák el­nevezték ezt a típusú fil­met: a papa mozija. Van­nak, akiknek még szemé­lyes emlékei vannak er­ről a filmtípusról, amit a Száz férfi és egy kislány című 1937-ben készült amerikai film képvisel. Személyes emlékei, talán nosztalgiái. Azok a fiata­lok, akik csak hírből isme­rik ezt a filmtípust, alig­hanem elnéző mosollyal ül­tek a képernyő előtt, s fi­gyelték a mese már-már bájosan primitív fordula­tait, s közben a vitathatat­lanul tehetséges Deanna Durbin játékát. Az opti­mizmus időszaka volt ez az amerikai filmgyártásban, a gazdasági válságból kiká­szálódott ország, a hangos­film lehetőségeit néhány éve felismerve, mintegy biztatta önmagát: itt való­ban minden megtörténhet, csak akarni kell, kitartó­nak kell lenni, lerázhatat­­lannak, s persze tehetsé­gesnek, akkor biztos a si­ker. Lám, még egy kislány is felboríthatja a világot. (Sorozatban készültek ak­kor az ilyen „kislányfil­­mek”.) Deanna Durbin pe­dig vitathatatlanul jól tes­tesítette meg a gyermeki ártatlanságnak és ravasz­ságnak azt az ideálját, amely oly hosszú ideig, szinte a második világhá­borúig, Hollywood recept­könyvében igen kapós volt. Ráadásul énekelni is tu­dott. Ha van elég türelmünk és készségünk az elnézés­re, akkor a múltidézésnek ez a módja is elviselhető egyszer-egyszer: aki kíván­csi rá, így megtudhatta, milyen volt hajdanán egy világsikert aratott film. —bel— MAGYAR IRODALOM Negyvenmillió példányban Szovjet—magyar kiadói együttműködés Tegnap délben aláírták az öt évre szóló szovjet— magyar együttműködési szerződést, amely megha­tározza a két ország kö­zös munkáját, a könyvki­adásban és könyvterjesz­tésben. Az okmányt Irak­­lij Joszifovics Cshikvisvll, a moszkvai Állami Sajtó Bizottság első elnökhe­lyettese és Gábor Viktor, a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatója hitele­sítette aláírásával. Az ün­nepélyes aktus után Irak­­lij Cshikvisvilit kértük meg, nyilatkozzék lapunk­nak az együttműködési szerződésről. — Mi az új a mostani megegyezésben, a legutób­bi, 1973-ban Moszkvában aláírt jegyzőkönyvben fog­laltakhoz képest? — Mindenekelőtt az, hogy ez a megegyezés konkré­tabban mondja ki közös feladatainkat a korábbi­nál. Egy sor konkrét tématerv­ben állapodtunk meg, ame­lyek kidolgozása két- és többoldalú nemzetközi együttműködés eredmé­nyeként várható. Tudomá­nyos intézeteink kutatási terveinek összehangolása révén olyan témákról szó­ló sorozatok kiadását tart­juk fontosnak, mint pél­dául a fejlett szocialista társadalom felépítésének tapasztalatai; az új ember kialakulása a szocializmus körülményei között, a szo­cialista életmód; a bur­­zsoá ideológia elleni harc. És tervezzük egy új soro­zat kiadását, amelynek ideiglenes címe: Harc a maoizmus ellen. — Új szemléletet tük­röz a következő öt évre szóló megegyezésben az is, hogy együttműködésünk sokkal teljesebben, tágab­­ban fogja át a Szovjetunió népeinek irodalmát, az ed­dig kevéssé ismert, bár számos remekművel ren­delkező nemzetiségek na­gyobb teret kapnak iro­dalmaink cseréjében. Eb­ben a törekvésben magyar partnereink voltak a kez­deményezők, üdvözöljük ezt és egyetértünk vele. Itt hadd jegyezzem meg, hogy az elmúlt három évtized alatt több mint 40 millió példányban jelentek meg magyar művek a Szovjet­unióban, 34 nyelvre lefor­dítva. A nyelvterületek száma még növekedni fog és bővítjük azoknak a vá­rosoknak a körét, ahol magyar könyvkiállítást, könyvhetet rendezünk. — Véleményem szerint az előttünk álló öt évben meghaladjuk azt a szem­léletet, amely csak a tár­sadalomtudományi , po­litikai és szépirodalmi könykiadást fogta át, mint az együttműködés lehetsé­ges területeit, s a mostani megegyezés alapján bővül­ni fognak kapcsolataink a tudományos, a műszaki és a gyermekirodalom kiadá­sában is. Sőt reméljük, sikerül meg­oldanunk a nyomdai együttműködést is. — A Szovjetunióban ha­marosan befejeződik a 15 kötetes Magyar Irodalom Könyvtára sorozat, most már a bővítésére gondo­lunk. Arra, hogy más nyel­veken is kiadjuk. A kér­déssel már több szövetségi köztársaságban foglalkoz­nak. Fontos része meg­egyezésünknek, hogy szak­embereink kölcsönösen az eddiginél hosszabb tanul­mányi időt tölthetnek a másik országban. — Mit jelent ez a gya­korlatban? — kéreztük Gá­bor Viktort. — Azt például — mond­ta a kiadói főigazgató —, hogy a jövőben szerkesztők cseréjére is sor kerül. Magyar szerkesztők dol­goznak majd szovjet ki­adóknál és viszont. Ez lehetővé teszi, hogy szerkesztőink közül a nem­zetiségi kiadókban töltött idő alatt kinevelődjék a szovjet népek irodalmának szakértői gárdája. — A szovjet delegáció vezetője személy szerint milyen műveket ajánlana magyar kiadásra a legfris­sebb szovjet termésből? — Bondarev műveit — mondta I. L. Cshikvisvili —, nagyon jó az új regé­nye A part. Azután a ke­vésbé ismert Anatolij Iva­nov alkotásait,, például az Örök vívás és a Délben el­tűnnek az árnyékok című regényét. És a múlt hibáit bátran és élesen megfogal­mazó Fjodor Abramov re­gényeit. — A magyar irodalomból mit tart fontosnak a kiadói főigazgató a szovjetunióbe­li megismertetésre? — Az utóbbi években sok tervszerű és átgondolt lé­pés történt azért — mond­ta Gábor Viktor —, hogy a magyar irodalom klasz­­szikus és XX. századi al­kotásai közül a legjobb mű­veket megismerjék a szov­jet olvasók. Legnagyobb íróink mű­veit lefordították vagy éppen fordítják. Közben új generáció nő fel, tehetséges, figyelmet érdemlő nemzedék, és úgy gondolom, hogy irodal­munk szovjetunióbeli ki­adása elsősorban erre felé fog terjeszkedni. Az együttműködési szerződés elvei és konkrétumai esz­mecserék során a közös munka jegyében folyó tár­gyalásaikon alakultak ki, s ezeket mind a ketten magunkénak érezzük. B. É. Milyenek a magyar férfiak? A Tv új műsorai a harmadik negyedévben (Folytatás az 1. oldalról) a történelmi múltat néhány műsor. A Magyarország műemlékei­ben az­ Ország­házat veszi szemügyre a ka­mera, a mohácsi csata 450. évfordulója és a tampadírak­ újbóli feltárása adja a Mo­hács című műsor időszerű­ségét, a háromrészes Aquincum című produkciót pedig a most nyáron Buda­pesten összeülő nemzetközi Limes kongresszus, a római birodalom határaival fog­lalkozó régészek és történé­szek szokásos évenkénti ta­nácskozása idején sugároz­zák. A sportközvetítések kö­zött labdarúgó-mérkőzések, kosárlabda-, kézilabda-, at­létikai versenyek közvetí­tései szerepelnek, a legna­gyobb figyelem mégis ter­mészetesen az olimpiát kö­veti majd. A csaknem 85 órás közvetítésről külön műsorterv készül. VÁNDORÜNNEP A szórakoztató és zenei műsorok egyik nagy vál­lalkozása a komolyzenei televíziós rendezők buda­pesti nemzetközi versenyé­nek megrendezése. Három döntőről és a győztesek gálaestjéről ad közvetítést a tévé. Lesz Páger-est és Musicalpódium. Ez utóbbi­ban színészek és táncdal­­énekesek szerepelnek. Laj­tai Lajos melódiái csendül­nek fel a Hol van az a nyár ... című műsorban, zenei vetélkedőt láthatunk három adásban, a címe: Juszt is miénk a babér. Ka­rel Capek több mint félév­százados sci-fi-jéből készül a R. U. R. című tévéjáték és ugyancsak a szórakozást szolgálja Félix L­ászló ren­dezésében Polgár András írásából A szépség háza cí­mű produkció. Róbert Lász­ló műsora a több részre tervezett sorozat: Milyenek a magyar férfiak? Az irodalmi és a drámai műsorok között egyaránt megtaláljuk a könnyed és a művészi igényű produk­ciókat. Vándorünnep cím­mel Hemingway kisregényé­ből készült tévéválogatás, Karinthy Márton rendezte Juhász István Blanka című tévéjátékát. Szemes Ma­riann egy logikai krimit vitt képernyőre, A játszma, címmel. A negyedév többi tévéjátéka: Török Gyula: A zöldköves gyűrű (rende­ző: Horváth Z. Gergely), Erdélyi Sándor: Mérnök úr vagyok (rendező: Gaál Al­bert), Fodor Sándor: A fel­támadás elmarad (rendező: Dömölky János), Szabó Pál: Isten malmai (rendező: Gaál Albert), Miroslav Krleza: Agónia (rendező: Dömölky János), Roman Hlavac: A vád tanúi (ren­dező: Horváth Ádám), Palo­tai Boris: A szürkezakós és a mami (rendező: Iglódi Ist­ván), Víztükörben (rendező: Rományi Béla), Bencsik Imre: Százéves asszony (rendező: Málnay Levente). KÖRSZÍNHÁZ Vásári komédia. Színpadra alkalmazta és rendezte: KAZIMIR KÁROLY Kossuth-díjas, érdemes művész. Bemutató: július 2-án, este 128 órakor. A jegypénztár telefonja: 224—251. JÖVŐBELÁTÓK KLUBJA Több filmsorozat kezdő­dik az új negyedévben. Ka­landos, romantikus törté­net a tízrészes lengyel Fe­kete felhők. Humoros ka­landokat mond el a tizen­három részes Papák hap­­tákban. A filmműsoron sze­repel például a cannes-i nagydíjas Lindsay Ander­son-film: Ha, Chaplin Nagyvárosi fények-je és Tony Richardson Tom Jo­­nes-a. A legfiatalabb nézőknek megszervezik az ifjú jövő­belátók klubját, a fiatal üzemi újságírók műsorának a szocialista életforma lesz a témája. A Kezdőkör cí­mű műsor a sorozat egyko­ri vendégeit keresi fel. W­aul a mozikban AKCIÓ AZ ELNÖK ELLEN Annyi mindenki írt már Kennedy elnök meggyilko­lásáról, annyi filmet ké­szítettek szerte a világon e témakört érintve, hogy igazában az a meglepő, hogy éppen Amerikában viszonylag későn készült el egy ilyen produkció. For­gatókönyvének megírására a szakma kitűnően jegyzett képviselője, Dalton Trum­­bo vállalkozott (Mark La­ne és Donald Freed regé­nye nyomán), a rendezője pedig David Miller. Ennek az amerikai film­nek az a fikciója, az a fel­­tételezése — tegyük hozzá kézenfekvő feltételezése —, hogy az elnököt előre meg­fontolt szándékkal, rendkí­vüli alapossággal kitervelt módon, három mesterlövész felbérelésével és egy ál Os­­vald közreműködtetésével tették el láb alól. Ismerve a kötetekre rúgó szakiro­dalmat, azt lehet monda­ni: így is történhetett. A film valahogy mégis némi csalódást okozhat a magyar nézőnek. Mindenekelőtt ta­lán azzal a didaktikusságá­­val, ahogy az összeesküvő vezérkart ábrázolja, akik szinte mondatról mondatra elmondják magukról mind­azt, amit egy ilyen feltéte­lezett összeesküvés résztve­vői összességükben gon­dolhattak, de személyen­ként, jellemenként, helyze­tenként ilyen pontossággal aligha fogalmazhattak meg. A vietnami háború alaku­lása, a szovjet—amerikai atomcsendegyezmény, a né­ger vezetőkkel való egyez­kedés lépései azok, ame­lyek olyannyira idegesítik az összeesküvőket. Ha fel­tételezzük, hogy az ilyen csoportnak valóban ha­sonló aggályai lehettek, ak­kor is nehezen tételezhető fel, hogy ezt akárcsak ön­maguknak is ilyen pontok­ba szedve megfogalmaz­zák. Arról nem is beszélve, hogy a film készítői, a valósággal ellentétben, né­mileg egyoldalú békean­gyalnak ábrázolják Ken­­nedyt, elfeledkezvén arról, hogy a kubai intervenciót és a vietnami beavatkozást is ő készítette elő. A film dramaturgiája azonban a jól bevált és ha­tásos krimitechnikát köve­ti, s ha tudjuk is, hogy mi fog bekövetkezni, az események közeledtével si­kerül az izgalmat növelni, s maga az akció­ nagyon hatásos a filmvásznon. Eh­hez az is hozzájárul, hogy nagyon sok, eredeti híradó és televíziós felvétellel il­lusztrálták a filmet a meg­felelő időpontokban. (bernáth) PAULINA 1880 Gyermekkoromban hal­lottam egy érzelmes­ ostoba dalocskát. „A magas hegy tetejéről / lenéztem a völgybe, / s ott láttam há­rom grófot / egy csónakban ülve. / A legislegifjabbik a / csó­nakszélre állt, / s aranyserlegböl itta / fehér, finom borát.’’ Sokszor megpróbáltam felidézni magamban ezt a jelenetet, de sehogy sem értettem, hogy az ördögbe lehet tudni ama magas hegy tetejéről, hogy éppen a legeslegifjabb gróf állt a csónakszélre, hogy a kely­­he aranyból van, s hogy fehér finom bort, nem pe­dig vörös lőrét kortyol be­lőle. Ez a „mű” jutott eszembe a Paulina 1880 cí­mű francia—NSZK film láttán. Márcsak azért is, mert a nótában később ar­ról van szó, hogy az ifjú grófhoz nem akarják hoz­záadni a lányt, akit szeret, s ezért zárdába dugják, s a zsengekorú arisztokrata ezért föl akarja gyújtani az intézményt. Nos, ebben a filmben is van gróf — igaz, hogy nem egészen ifjonc, hanem von­zó negyvenes, összes férfi­bájával Maximilian Schell játssza —, van szép és gaz­dag leány, aki kolostorba vonul... Egészen olyanfor­mán, mint a dalban, s rá­adásul minden nagyjele­netnél megszólal Nicolas Nabokov érzelmes áradó zenéje.­­ A filmet Jean Louis Bertucelli rendezte. Képsorai a Viscor­ti-filmek pompás külsőségeit idézik. (morvay) A Bolsoj új balettje Mint ismeretes, a moszk­vai Nagy Színház idén töltötte be kétszázadik évét. A jubileumi évad mű­során több mint ötven mű szerepel. A repertoárban megtalálhatók az opera- és balettirodalom klasszikus alkotásai, az orosz, szovjet és más szerzők művei. Nemrég zajlott le a jubi­leumi évad bemutatója, a Szerelmet szerelemért cí­mű komikus balett első előadása. Vera Bokkadoro, a Moszkvai Színművészeti Fő­iskola végzett növendéke a következőket mondja a premierről: — A tánc nyelvére kel­lett fordítanunk Shakes­peare remekét, a „Sok hű­hó semmiértet”. Megtartot­tuk a mű cselekményének legfontosabb elemeit, főhő­seit, igyekeztünk kifejezni atmoszféráját, életörömét. Ebben nagy segítségünkre volt Tyihon Hrennyikov zeneszerző muzsikája, amelyre jellemző az opti­mizmus, a sokszínűség, a líraiság és a humor.

Next