Esti Hírlap, 1976. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

NEMZETKÖZI SZÖVETKEZETI NAP Országszerte vasárnap ünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. Erre az alkalomra — sorrendben az 54.-re — a szövetkezetek nemzetközi szövetsége már korábban felhívást adott ki, amihez csatlakozott az Országos Szövetkezeti Tanács elnöksége is. A mozgalom vezető szervei azzal fordultak 66 ország több mint 360 millió szövetkezőtéhez, hogy minél szélesebb körben terjesszék a szövetkezés általánosan elfogadott elveit, az öntevékenységet, a kölcsönös támogatást, a tényleges közreműködésen és munkán alapuló részesedés megvalósítását, valamint a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó kulturális mozgalmi munkát. Guruló hűtőgépek A fővárosi MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Ipari Szövetkezet hűtőgépgyártó üzemet rendezett be Csongrádon. Mintegy tízmillió forintos költséggel csaknem másfélezer négyzetméter alapterületű üzemcsarnok épült, s megkezdték a kereskedelmi hűtőpultok és más hűtőberendezések gyártását. Legújabb gyártmányuk egy NSZK-beli céggel kooperációban készül : kerekeken gördülő modern vonalú hűtőberendezés, amely elsősorban az előregyártott fagylalt, valamint a parfé utcai árusítására alkalmas. (MTI) Naponta félmillió köbméter víz Új tisztítómű Palotaszigeten Szovjet vállalat szállítja a terveket és a gépeket A főváros növekvő vízfelhasználásával nem tartott lépést a múlt években a szennyvizek tisztítása. Jelenleg a dél-pesti tisztítótelep az egyetlen nagy teljesítményű létesítmény, de ennek kapacitása naponta csupán ötvenezer köbméter, pedig Budapesten naponta már több mint egymillió köbméter víz fogy. Nemrégiben a Csatornázási Művek és a szovjet Giprokommunovodokanal vállalat megállapodott egy nagy teljesítményű , napi félmillió köbméter szennyvíz tisztítására alkalmas telep építéséről. Az új tisztítóállomás helyét Palotaszigeten jelölték ki, ahol jelenleg már a földmunkákat végzik. A szovjet vállalat még az év végén elküldi a tervek egy részét, majd jövőre folyamatosan érkezik a többi dokumentáció. 1978-ban a berendezések egy része üzembe áll, s az első ütemben naponta 140 ezer köbméter szennyvizet tisztítanak. A félmilliós — teljes — kapacitást 1979-ben éri el a palotaszigeti telep. A rövid határidő oka: a szovjet fél soron kívül szállítja a mintegy 3 millió rubeles beruházás terveit és berendezéseit. Mindenekelőtt a nagy lakótelepek — újpesti, újpalotai — és az angyalföldi, valamint újpesti üzemek szennyvizét vezetik majd az új állomásra. A Palotaszigeten mechanikus és biológiai tisztítást alkalmaznak majd. Először rácsok, homokfogók, előülepítők szűrik, tisztítják a vizet, majd levegőztető berendezésen, utóülepítőn és fertőtlenítőkön folyik keresztül. A modern, nagy teljesítményű tisztítótelepen — jóllehet teljesítménye tízszerese lesz — változatlan létszámú szakember dolgozik majd a délpesti állomáson. A Csatornázási Művekben — a Csepel-szigeten — még egy hatalmas szennyvíztisztító telep építését tervezik. (bodó) A RAKOMÁNY HARMADÁT „MEGTAKARÍTOTTÁK” Tolvaj szenesek A RENDŐR KÖZBELÉPETT A vásárlók megkárosításával vádolja az ügyészség Horváth Sándor 26 éves gépkocsivezetőt, Takács Gyula 41 éves és Balogh János 31 éves büntetett előéletű rakodómunkásokat. Mindhárman a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat dolgozói voltak. Március 3- án brikettet kellett fuvarozniuk három vevőnek a VII. kerületbe. A rakomány súlya 35 mázsa volt. Ők mindenhol kevesebbet raktak le a kelleténél, a 11,5 mázsányi többletet pedig a gépkocsivezető anyósának szerették volna eladni 800 forintért. Úgy tervezték, a pénzen megosztoznak. A vevőket sikerült is könnyűszerrel becsapniuk. Pedig mérlegeltek, számoltak, adminisztráltak — ki gondolta volna, hogy hamisan. Az egyik vevő — 87 éves nyugdíjas asszony — öt mázsa szenet rendelt. — Megbíztam bennük — mondta utóbb —, a pincébe sem mentem le. Nagyon nehezen tudok már mozogni. Nem hittem, hogy egy idős asszonytól, s ilyen kevés szénből is képesek lopni. A második vevő szintén egyedülálló, idősebb nő volt. A harmadik viszont fiatal férfi, ő figyelte, ellenőrizte a szeneseket, számolta a kosarakat, csak azt nem tudta, hogy mindegyik kosárban kevesebb brikett van a szükségesnél. — A végén váltig ajánlgatták: vegyem meg a maradékot, amit, mint később kiderült, részben tőlem loptak el. De ezt határozottan elhárítottam. A 11,5 mázsa brikettel Horváth Sándor anyósához hajtottak. A szénnek körülbelül a felét rakták le, amikor a szolgálatát teljesítő rendőr igazoltatta őket. Vissza kellett vinniük a lopott tüzelőt az Orczy téri telepre, onnan pedig — mert a vállalat kártalanította vásárlóit — a vevőkhöz. A Központi Kerületi Bíróságon dr. Müllner Józsefné tanácsa ítélkezik ügyükben. (k. a.) EGYÜTTMŰKÖDÉS Sárosi Sándorné miniszterhelyettes vezetésével nemrégiben könnyűipari tárgyalások voltak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A két ország képviselői megtárgyalták a ruházati, a fafeldolgozó, valamint a bútoripari együttműködés kérdéseit, továbbá a közeljövő feladatait. Egyebek között megállapították, hogy tovább bővültek a magyar— jugoszláv bérmunkakonstrukciók, s a jövőre nézve különös figyelmet érdemel a bútoriparban kialakulóban levő gyártási kooperáció. (MTI) FÉLAUTOMATA BERENDEZÉS (Várnai György rajza) Százötven év a színpadon „Ő tolátta ki önmagát, kicsit olyanformán, mint Chaplin — írta hírlapunk 1970 januári nekrológjában. — A dinasztia nem hal ki. De a Latyi mégis csak ő marad most már: Latabár Kálmán, Kossuth-díjas, kiváló művész.” LATABÁRÉK, DEBRECENBŐL Az öltözőben a mai Latabár. Egyhelyben ül, mégis vibrál. Hajába túr. Forgatja a cigaretta dobozát, leveszi-fölteszi szemüvegét, felpattan, kortyol a csap alatt hűlő traubis üvegből. Nem érzi indokoltnak az interjút. „Nincs hozzá apropó” — mondja. Hiszen, ha történt volna valami érdekes! Ha épp egy új szerepében kiemelte volna a kritika! Dehát róla nem írnak a lapok. Mintha elég volna, hogy ő Latabár, és egy Latabárról mindenki tudja, hogy mit csinál a színpadon. A tavalyi évadban, a Veronai fiúk bemutatójakor, azért megjegyezte az egyik bírálat: „.. .futni hülye, sablonmentesen játszik el egy hiteles Shakespeare- i figurát”. Hányadik Latabár-szerep lehet ez 1832 óta? Akkor Debrecen egyik nemesi családjának Endre nevű jurátus fia elszerződik Kilényi Dániel színidirektorhoz másodtenoristának. Tíz esztendő múlva saját társulatával járja az országot, és amely városban reprezentatív előadásra készülnek, Latabárékat hívják el. „Latabár sok olyanból csinált énekest, akiből más nem tudott, de ha nem tudott, más hiába próbálkozott” — mondta Déryné. Endre mindhárom fia színész volt — feleségeik is —, köztük Kálmán azóta is az egyetlen, aki a családból tagja lett a Nemzeti Színháznak. Kálmán fia, Árpád, neves operettszínész volt, néhány darabban együtt szerepelt két fiával: Kálmánnal és Árpáddal — Latyival és a hosszú Latyival. A VÁGY ÖRÖKLŐDÖTT — Miért kötelező egy Latabárnak színpadra lépnie? — Miért lenne kötelező? — kérdez vissza a mai Kálmán megütközve. Igaz, Latabárék csak szülői ellenkezéssel lettek színésszé, nógatásra soha. A vágy öröklődött: aki végül más pályán kötött ki, az is megpróbálta. A most hetedikes Árpád is, két évvel ezelőtt, fellépett már egy megbetegedett gyermekszereplő helyett. Óriási sikere volt. Amint társa meggyógyult, apja mégis közölte: tanuljon, végezze el a főiskolát, s ha tehetségesnek találják , legyen hát színész. Százötven év legnagyobbjának a hat éve elhunyt Kálmánt tartják. Az Operettszínházban van Latabár Kálmán-szobor, Latabár Kálmán-klub, Latabár Kálmán-bérlet. És a színpadon: Kálmán fia, Kálmán. A Cirkuszhercegnő idős pincéreként becsoszog , a nézőtér tapsol. Szóviccel, mókázik, a pikkolófiúval semmit táncol. A nézőtér kacag, vastapsol, ismétlésre hívja. Az est egyetlen „hogyvolt ja”. AKÁR AZ APJA „Tökéletesen az apja.” Még mindig. Tréfáiban, arcjátékában, mozdulataiban apját látják benne. Hat év után is. Örökké? — Mit vár önmagától? — Tőlem azt várják, hogy emlékeket idézzek, hogy olyan legyek, mint ők voltak. A régi nagyok. Ennek a várakozásnak akarok megfelelni. Életcélnak elég ez? Bejárta a világot , ahol fellépett, csúfolt ház várta. Bebolyongta az országot, a fogadótaps általában percekig nem hagyta szóhoz jutni. Filmben, tévében, rádióban keveset játszik, mer nemet is mondani a felajánlott szerepre. — Nekem jól kell játszanom. Az utolsó falusi kocsmában is igazat kell nyújtanom, mert Latabár vagyok. KUNZ BARO És Latabárt játszik. Mint édesapja, akit annyiszor megróttak, mert minden alakot a saját egyéniségére formált, ő nyilatkozta egyszer, meglehetősen mérgesen: „Ha Moliére-szerepet bíznak rám, bizonyosan új helyzet előtt állunk majd”. Most az Operett új bemutatóra készül. „Látja, ez lehet az apropó!” Gáspár Margit darabjában, Az állam ént nagyokban játssza a sok széltoló között az egyetlen igaz, s e magányosságában szánalomra méltó, folyton kinevetett ember szerepét. Készül rá, lelkiismeretesen, mint mindig. Mert tény ugyan: ez csak egy újabb Latabár-szerep, másfél század óta a sokadik. De ő nemcsak egy Latabár. Ma — és még jó ideig — A Latabár a magyar színpadon. Közben Az államrn vágyókat az Operett színészei már bemutatták Csepelen. — Megérkezett tehát az apropó. És hadd idézzük a színházi szaklap kritikájából: „Az általam látott előadáson Latabár Kálmán alakította Kunz bárót. A fiatal, ám neves komikus az erőszakos túlzásoktól sem riadt vissza annak érdekében, hogy emlékezetes pillanatokat szerezzen, s ez sikerült is neki.” Szöllősi Ferenc EGY ÉRDEKES FELMÉRÉS TANULSÁGAI A lakótelepiek és a betű A lakótelepeken élők jó könyvvásárlók, ugyanakkor a telepek nagy részének megoldatlan a könyvellátása — ezt az alapvető tanulságot szűrte le egy vizsgálat. A felmérőket elsősorban az érdekelte, hogyan alakul a lakótelepi ember és a könyv kapcsolata, van-e valami sajátos a lakótelepiek könyvhöz való viszonyában? A felmérést 1974 nyarán Százhalombattán kezdték meg, majd Budapesten az óbudai és újpalotai lakótelepen, illetve Miskolc Avas nevű és Szeged Tarján lakónegyedében folytatták. A lakótelepek összesen vizsgált 865 lakását találomra választották ki, s a lakók kérdőíveken válaszoltak. Megállapították, hogy viszonylag kicsi a jövedelmi és kulturális szintkülönbség, jóval kisebb, mint a különböző foglalkozású és jövedelmű családok között országosan tapasztalható, örvendetes a felmérés megállapítása: a felkeresett családoknak több mint a fele rendelkezik százkötetesnél nagyobb könyvtárral, sőt minden negyedik családnak tekintélyesnek nevezhető 300 kötetes, vagy annál nagyobb könyvtára, van. . Érdekes, és a korábbiakhoz képest változást mutat a családi könyvtárak összetétele. Egy 1965-ben végzett vizsgálat adatai szerint a házi könyvtárak 58 százaléka túlnyomórészt szépirodalmi jellegű volt, a mostani felmérés arról tudósít, hogy a családoknak csupán 6,7 százaléka gyűjt kizárólag szépirodalmi könyvet, a kérdezettek háromnegyedének könyvállománya nagyjából azonos arányban képviseli a szépirodalmat és más jellegű irodalmat. A családok 20 százalékánál több volt az ismeretterjesztő szakkönyv, mint a szépirodalom, a változást örvendetesnek és egészségesnek tartják a szakemberek, hiszen — mint mondják —, az olvasási és könyvvásárlási horizont tágulását mutatja. BALÁCAPUSZTÁN KUTATJÁK A RÉGIT Római kori leletek Több évtizedes szünet után ismét elkezdték a feltáró munkát a Veszprém megyei Balácapusztán, Nemesvámos és Veszprém fájsz között. A szerencsére lakatlan területen levő lelőhelyen már régebben felbecsülhetetlen értékű római kori anyagot találtak az 1—4. századból. Az újabb, több évig tartó ásatás további gazdag leletanyagot ígér. Az máris nyilvánvaló, hogy nemcsak római, hanem a későbbi korokból is vannak itt történeti kincsek. Új rendelő Ezerötszáz lakás épül Pápán 1980-ig, csaknem ötszázzal több, mint az előző tervidőszakban. A lakáshelyzet javulásával egyidőben gyors ütemben fejlődnek a szolgáltatások. AFIT- szervizzel, gyorsmosodával, új iskolával, gyermekorvosi rendelővel, ezeradagos gyermekkonyhával és négyszáz óvodai hellyel gazdagodik a munkásváros. Gyökeres változást hoz az energiaellátásban, hogy a Győrbe haladó gázvezetékről bekapcsolják a földgázellátásba Pápát.