Esti Hírlap, 1977. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-03 / 1. szám
ÚJÉV, ÚJ TERVEK, ÚJ FELADATOK MIVEL KEZDIK? Válaszolnak: gyárak, intézmények vezetői Az óév utolsó napján a mai hétfőről készítettünk összeállítást: 1977 első munkanapján mibe vágnak bele a főváros legkülönbözőbb munkahelyein dolgozók? A válaszok második csoportját most közöljük. KÖRÚT—RÁKÓCZI ÚTI CSEMEGE Baldauf László igazgató: — Ma is minden kapható. Az ötven-hatvan féle húskészítmény közül csak a virsli hiányzik egy napig. Két napig a húsipar sem dolgozott. Ha akad, aki szilveszter után három nappal is pezsgőt kíván, legalább tizenötféléből válogathat ... 4-ES SZÁMÚ HÁZGYÁR Patkó István gyárvezető: — Hét lakás naponta, egész januárban. Ez a tervünk. Az év első munkanapján elkezdődött a gyártósorok karbantartása, ezért mind a három műszakban a termelés csak hetvenszázalékos. Két épülettípushoz készül itt elem, egy lakáshoz átlag huszonnégy. A H—400-asból a Fehérvári úti lakótelepre. Ma a munkások itt hozzáláttak a tizenhetedik épület felállításához. Az A—4-es típusból Kispesten az E-épületet szerelik össze, ez egy tízszintes, negyevenlakásos, egy lépcsőházas pontház, egy- és kétszobás lakásokkal. FŐVÁROSI ÁSVÁNYVIZES jégipari vállalat Domonkos László főmérnök: — A főváros két jéggyára közül az egyiket leállítottuk, ott a karbantartók dolgoznak. A másik termel. Kapacitása napi hét vagon lehetne, ám a január eleji napokon az igény csak öt-hat vagon, főleg a húsboltokba szállítunk Beruházásunk megvalósításán viszont az év első napjától teljes kapacitással dolgozunk: nyárra állítjuk üzembe új palackozó gépsorunkat, amely óránként huszonnégyezer üveget tölt meg üdítő itallal. tó- ÉS VASÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT Guller Imre helyettes főmérnök: — Most a legfontosabb munkánk a békásmegyeri lakótelep fogadószintjének alapozása. Tovább építjük a Mozaik utcai közúti felüljárót. Az idén egy forgalmi sávnak kell elkészülnie, hogy a másikhoz hozzákezdhessünk. A Józsefvárosban és az öszszes budapesti munkahelyen ma egyszerre kezdtünk dolgozni. Hatszáz emberünk állt munkába a fővárosban. MAGYAR ÉDESIPAR dr. Huszár János vezérigazgató- helyettes — Húsvétra készülünk. Az idén korábban lesz az ünnep, ezért szinte az utolsó napig gyártjuk majd a csokoládé nyíltakat, tojásdrazsét. Az ebben legérdekeltebb gyáraink — a Szerencs, a Budapest és a Duna Csokoládégyár — ígérik, hogy legalább annyi áru lesz, mint 1976-ban volt. Húsvét mellett az igazi nagy feladat azonban az általános rekonstrukció megkezdése. Indításként már januárban üzembe helyezünk két korszerű gépsort, a Budapest, illetve a Duna Csokoládégyárban. Az 1976-os esztendőt sikerrel zártuk, hét százalékkal többet termeltünk, mint az előző évben. Ezt 1977-ben további öt százalékkal szeretnénk növelni. VIII. KERÜLETI TANÁCS Vég Andrásné elnökhelyettes: — Az új év első napján megindult a forgalom a metró észak—déli vonalán. Jelentősen megváltozott a közlekedés az Üllői úton, a Kálvin téren. Az első napokban az egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy tanulmányozzuk hogyan váltak be az új forgalmi intézkedések. Folytatódik a Józsefváros rekonstrukciója, a legnagyobb építkezések a Tömő utca környékén lesznek. Több más beruházás megvalósítása lehetővé teszi az oktatási és az egészségügyi hálózat fejlesztését, megépül a Vörösmarty Gimnázium tornaterme, megújul a Balassa János Kórház. ELEGANT MÁJUS 1. RUHAGYÁR Gonda Pál főkönyvelő: — Nálunk már tavasz van. Legalábbis ami a szalagokat illeti: készítjük a ballonkabátokat. Tavaly belkereskedelmi és exportkötelezettségeinket sikerrel teljesítettük. A hazai piacra 820 ezer női, férfi- és gyermekkabátot, kosztümöt adtunk. Emellett csaknem harminc országba szállítottunk termékeinkből. Az idén sem lesz kevesebb dolgunk. Az 1977- es tervezett program az ideinél 60 ezerrel több terméket kíván. Ezért az esztendő első napjaiban legfontosabb teendőnk: az új gépek fogadásának előkészítése. Ugyanis az első félévben korszerű vasaló- és varróautomaták állnak munkába. Havat a Dunába Fehérben búcsúzott az óév , a számítógépek adatai szerint az utolsó napokban 3 millió köbméter hó zúdult a fővárosra. Eltakarítása az ünnepek alatt sem szünetelt, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal több mint 4600 embere dolgozott december 31. és január 2. között. 651 célgép és szállítójármű segítségével kotorták-hordták a havat a főútvonalakról. Képünkön: a főváros utcáiról összegyűjtött havat a Margit híd pesti hídfőjénél, a rakpartról a Dunába szállítják. (MTI Fotó : Bura István Wtv.) 211inél inkább havazik, | annál jobban hull a | hó, minél inkább hull a hó, 1 annál jobban havazik” — dúdolta Dani, amint a szem- 1 bőr arcába csapó hóesésben 1 vidáman bandukolt. — | „Hull a hó és hózik, Mid 2 mackó fázik” —, folytatta, | de ő maga egy csöppet | sem fázott. Elégedett volt:lvégre itt az igazi tél, itt | vannak hát a tél örömei, | amelyekről oly szép kerek | mondatokban tanultak az | iskolában! | A szomszédos korcsolya| pályára tartott. Arra a te-| lekre, a kispiac mögött, | amelyet régebben, ha nulla | alá szaladt a hőmérő, föl-2 öntöttek vízzel s a környék- I beli gyerekek vidáman keringtek körbe-körbe a jégén. A jégpálya helyén azonban csupán az épülő piac felvonulási épületeit találta. Az egykori korcsolyapálya a szomszédos nagy egyetemi sporttelephez tartozott, ám annak sincs már se híre, se hamva, helyén hatalmas új, nagy áruház emelkedik. Irány a műjégpálya — döntötte el Dani, villamosra ült, átszállt a földalattira s háromnegyed óra alatt meg is érkezett a Városligetbe. A bejárat előtt autók, ezek szállították a város távolabbi részeiben lakó gyerekeket. A melegedőben a mamák tárták gyerekeiket. Dani hosszan méregette a kígyózó sort, amelynek végére be kellett volna állnia. A pálya ugyanis megtelt. Szerény számítás szerint is ebédidő lesz, mire bejutna s akkor mikor érne haza. Apu mesélte , tűnődött magában Dani, míg az érintetlen korcsolyával búsan visszafelé villamosozott —, hogy régebben az iskolaudvarokat öntötték fel telente jégpályának a pedellusok. (Ki az a pedellus?) Lám, a mi iskolánk a téren a maga hatalmas udvarával, amelynek még külön utcára nyíló kertkapuja is van (igaz, mindig zárva) micsoda nagyszerű jégpálya lehetne. Ha pedellus nincs is, de van Gyuri bácsi, aki biztosan szívesen megcsinálná. S milyen jó lenne csak leszaladni a szomszédos iskolaudvarra korcsolyázni! Erre nemcsak szünidőben, hanem még tanítási időben is jutna idő! A hídon átvillamosozva vágyakozón nézegette a fehér hegyeket. Apu mesélte, hogy azelőtt a fogaskerekű hegyi állomásánál lehetett sílécet, botot kölcsönözni, mert ugye azelőtt se tellett mindenkinek sífelszerelésre, főleg nem a gyerekeknek minden évben újra. Föl kellene menni a fogaskerekűvel a hegyre, hátha most is lehet ott sílécet kölcsönvenni, s milyen nagyszerűen is lehetne akkor csúszkálni! De erre már csak legyintett Dani, maga is tudta, nincsenek csodák. A szomszédos téren már bokáig ért a hó. Dani belegázolt és fölcsillant a szeme: hóembert csinál! Körülnézett, mert ehhez a munkához segítségre, társaságra lett volna szükség. A szomszédok Audija tartott arra, kezében szatyorral, benne fejjel és kiflikkel. — Gyere, csináljunk hóembert — kiáltott utána Dani. — A, megyek haza. Nézem a tévét. Dani elszontyolodott s körülnézett a tér házainak ablakaira. A szobákból mindenütt kéklettek a képernyő fényei. Ki is hazament nagy búzásan, előkotort egy rágógumit, lerogyott a készülék elé, a fotelba és nézte, nézte — kellőképp görbítve vállát, hátát. Amikor a műsor végképp véget ért, ■ sóhajtva elővette iskolai füzetét és felírta a vakációra föladott fogalmazás címét: „A tél örömei”. Fencsik Flóra DANI ÉS A TÉL A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége ma ülést tartott, amelyen a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolataival foglalkozott. Egyebek között megállapította, hogy mindenekelőtt a szocialista országok szakszervezeteivel épül ki szoros együttműködés, s új szakasz kezdődött a más irányzatú szakszervezetekkel való kapcsolatok kiépítésében is, európai és nemzetközi méretekben egyaránt. Teljesített vállalás A makói tanács a város több mint húsz ipari és mezőgazdasági üzemével kötött az elmúlt időszakban együttműködési megállapodást az óvodai hálózat bővítésére. A gyárak és a tsz-ek vállalták, hogy az V. ötéves tervben évente több mint egymillió forintot utalnak át a tanács megfelelő számlájára. Az ipar és a mezőgazdasági üzemek 1976-ban egymillió-kétszázezer forintot fizettek be az óvodák fejlesztésére. A következő években is hasonló összegekkel gyarapszik a makói tanács terven felüli bevétele, így 1980-ig előreláthatóan teljesen társadalmi összefogással egy ötven gyermeket befogadó új óvodát építhetnek majd terven felül. (MTI) FEBRUÁRBAN Soroksári saláta Szedik a laska gombát a kertészeti egyetem soroksári kísérleti telepén a kettős falú fóliasátorral bontott melegágyakból. Soroksáron mintegy 1000 négyzetmétert borítanak igen különleges kettős falú fóliasátorral, egy részében gombát termesztenek, más részükben pedig most kezdték meg a saláta palántázását. A soroksári salátát február végén, március elején juttatják el a fővárosi piacokra. (MTI) • • Ünnepek után 1977. január 3., hétfő: az új esztendő első hetének első munkanapja. A gyárak, üzemek, intézmények kapui ismét kinyíltak, a munkába érkezők folytatják, amit igaz nemrégen — mégis így beszélünk már róla: tavaly — abbahagytak. S bár ma még bizonyosan sok helyütt az ünnepnapok hangulata, programja a kedvelt téma, holnap, holnapután, egy hét múlva feledésbe tűnik, így van ez jól, hiszen munkánk, dolgunk folyamatos. A cél, amelyért oly sokan fáradoznak, nem csupán egy esztendő, nem is kettő hétköznapjaiban válik mind elérhetőbb valósággá. De az is igaz, hogy időnként hasznos, jóleső érzés visszapillantani: a megtett út, a közös eredmények, sikerek, újabb erőt, lendületet adnak a további munkához. Az országépítés fontos — mondhatjuk maghatározó — része: a népgazdaság fejlesztése, erősítése. Az ipari, a mezőgazdasági termelés, s a kereskedelmi kapcsolatok bővítése olyan állandó feladat, amelynek fokozatos végrehajtásával épülhet több lakás, óvoda, bölcsőde, iskola, kórház, út, felüljáró, gazdagodhatnak a kirakatok, több juthat az embereknek, a családoknak, röviden: gyarapodhat az ország. Mindehhez pedig minden évben új terveket kell készíteni; újat, amely többet, jobbat kíván, amelynek alapja a tavaly elvégzett munka, s amelynek megvalósítására a következő év tennivalói épülhetnek. Ezért mondjuk: munkánk folyamatos. A gyengeségekért magunkat okolhatjuk, magunk is fizetünk értük, s a sikerben, a jó munka eredményeiben is közösen osztozunk. 1977., az ötödik ötéves •*- terv második esztendeje. Ez az év — csakúgy mint az elmúlt, 1976-os, s a következő, az 1978-as — az egész fontos része. Alkotója, meghatározója a középtávú terv, az 1980-ig szóló célok megvalósításának. Tavaly — nehéz körülmények között — kibontakozott az a kedvező folyamat, amely biztonságosan megalapozhatja az ötödik ötéves terv fő céljainak elérését. Az idén sem más a dolgunk: ezt a folyamatot kell tovább erősíteni, hogy a népgazdaság minden ágában, minden gyárban, üzemben, munkahelyen érvényesüljön. A népgazdaság fejlesztésének kulcskérdései, legfontosabb feltételei ismertek. Hatékonyság, termelékenység, jó termékszerkezet, átgondolt, s idejében teljesített beruházások, célszerű munkaerő-gazdálkodás. A gyárak, üzemek már eddig is bizonyították: képesek egy-egy fontos gazdálkodási feladattal megbirkózni. A teljesítménykövetelmények kiterjesztéséért tavaly például sokat tettek a Medicorban, ahol a teljesítménybérben dolgozók arányát negyven százalékról ötvenre emelték, vagy a Csepel Vas- és Fémműben, ahol a modern berendezések műszakszámát hathatósan emelték. Az ország fizetési mérlegének javításából, a tőkés export jelentős bővítéséből kivette a részét a többi között az Egyesült Izzó a Beloiannisz, az Ónon. Jó, követendő példa tehát sok van. S, hogy a munka folyamatos legyen, annak feltétele: valamenynyi üzemben eleget tegyenek a korszerű gazdálkodás minden követelményének. Az 1977-es terv a lakosság életszínvonalának a tavalyinál nagyobb emelkedését tartalmazza. A fogyasztás négy százalékkal lesz nagyobb, a reáljövedelem 3,5—1 százalékkal nő. Nyolcvannyolcezer lakás épül fel. Akik ma — az ünnepnapok után — munkába mentek, ezeknek a céloknak a megvalósításáért fáradoznak. A korábban végzett, elismerésre méltó munka, a szakértelem, az alkotni vágyzás ,a garancia arra, hogy esztendő múltán beváltott reményekről, s jól megalapozott, újabb tervekről lehet majd számot adni. Horváth István