Esti Hírlap, 1977. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-03 / 1. szám

ÚJÉV, ÚJ TERVEK, ÚJ FELADATOK MIVEL KEZDIK? Válaszolnak: gyárak, intézmények vezetői Az óév utolsó napján a mai hétfőről készítet­tünk összeállítást: 1977 első munkanapján mibe vágnak bele a főváros legkülönbözőbb munkahe­lyein dolgozók? A válaszok második csoportját most közöljük. KÖRÚT—RÁKÓCZI ÚTI CSEMEGE Baldauf László igazgató: — Ma is minden kapha­tó. Az ötven-hatvan féle húskészítmény közül csak a virsli hiányzik egy na­pig. Két napig a húsipar sem dolgozott. Ha akad, aki szilveszter után három nap­pal is pezsgőt kíván, leg­alább tizenötféléből válo­gathat ... 4-ES SZÁMÚ HÁZGYÁR Patkó István gyárvezető: — Hét lakás naponta, egész januárban. Ez a ter­vünk. Az év első munka­napján elkezdődött a gyár­tósorok karbantartása, ezért mind a három műszakban a termelés csak hetven­százalékos. Két épülettí­­pushoz készül itt elem, egy lakáshoz átlag huszonnégy. A H—400-asból a Fehér­vári úti lakótelepre. Ma a munkások itt hozzáláttak a tizenhetedik épület felállí­tásához. Az A—4-es tí­pusból Kispesten az E-épü­­letet szerelik össze, ez egy tízszintes, negyevenlakásos, egy lépcsőházas pontház­, egy- és kétszobás lakások­­kal. FŐVÁROSI ÁSVÁNYVIZ­ES jégipari vállalat Domonkos László főmérnök: — A főváros két jég­gyára közül az egyiket le­állítottuk, ott a karbantar­tók dolgoznak. A másik ter­mel. Kapacitása napi hét vagon lehetne, ám a ja­nuár eleji napokon az igény csak öt-hat vagon, főleg a húsboltokba szállí­tunk Beruházásunk meg­valósításán viszont az év első napjától teljes kapa­citással dolgozunk: nyárra állítjuk üzembe új palac­kozó­ gépsorunkat, amely óránként huszonnégyezer üveget tölt meg üdítő ital­lal. tó- ÉS VASÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT Guller Imre helyettes főmérnök: — Most a legfontosabb munkánk a békásmegyeri lakótelep fogadószintjé­nek alapozása. Tovább építjük a Mozaik utcai közúti felüljárót. Az idén egy forgalmi sávnak kell elkészülnie, hogy a másik­hoz hozzákezdhessünk. A Józsefvárosban és az ösz­­szes budapesti munkahe­lyen ma egyszerre kezd­tünk dolgozni. Hatszáz em­berünk állt munkába a fő­városban. MAGYAR ÉDESIPAR dr. Huszár János vezé­riga­zgató- helyettes — Húsvétra készülünk. Az­ idén korábban lesz az ünnep, ezért szinte az utol­só napig gyártjuk majd a csokoládé nyíltakat, tojás­drazsét. Az ebben legérde­­keltebb gyáraink — a Sze­rencs, a Budapest és a Du­na Csokoládégyár — ígé­rik, hogy legalább annyi áru lesz, mint 1976-ban volt. Húsvét mellett az igazi nagy feladat azonban az általános rekonstrukció megkezdése. Indításként már januárban üzembe he­lyezünk két korszerű gép­sort, a Budapest, illetve a Duna Csokoládégyárban. Az 1976-os esztendőt si­kerrel zártuk, hét száza­lékkal többet termeltünk, mint az előző évben. Ezt 1977-ben további öt száza­lékkal szeretnénk növelni. VIII. KERÜLETI TANÁCS Vég Andrásné elnökhelyettes: — Az új év első napján megindult a forgalom a metró észak—déli vonalán. Jelentősen megváltozott a közlekedés az Üllői úton, a Kálvin téren. Az első na­pokban az egyik legfonto­sabb feladatunk lesz, hogy tanulmányozzuk hogyan váltak be az új forgalmi intézkedések. Folytatódik a Józsefváros re­konstruk­ciója, a legnagyobb építke­zések a Tömő utca kör­nyékén lesznek. Több más beruházás megvalósítása lehetővé teszi az oktatási és az egészségügyi hálózat fejlesztését, megépül a Vö­rösmarty Gimnázium tor­naterme, megújul a Balas­sa János Kórház. ELEGANT MÁJUS 1. RUHAGYÁR Gonda Pál főkönyvelő: — Nálunk már tavasz van. Legalábbis ami a sza­lagokat illeti: készítjük a ballonkabátokat. Tavaly belkereskedelmi és export­kötelezettségeinket siker­rel teljesítettük. A hazai piacra 820 ezer női, férfi- és gyermekkabátot, kosztü­möt adtunk. Emellett csak­nem harminc országba szállítottunk termékeink­ből. Az idén sem lesz ke­vesebb dolgunk. Az 1977- es tervezett program az ideinél 60 ezerrel több ter­méket kíván. Ezért az esz­tendő első napjaiban leg­fontosabb teendőnk: az új gépek fogadásának előké­szítése. Ugyanis az első fél­évben korszerű vasaló- és varróautomaták állnak munkába. Havat a Dunába Fehérben búcsúzott az óév , a számítógépek adatai szerint az utolsó napokban 3 millió köbméter hó zúdult a fővárosra. Eltakarítása az ünnepek alatt sem szüne­telt, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal több mint 4600 embere dolgozott december 31. és január 2. között. 651 célgép és szállítójármű segítségével kotorták-hordták a havat a főútvonalakról. Képünkön: a főváros utcáiról összegyűjtött havat a Margit híd pesti hídfőjénél, a rak­partról a Dunába szállítják. (MTI Fotó : Bura István Wtv.) 2­1­1­inél inkább havazik, | annál jobban hull a | hó, minél inkább hull a hó, 1 annál jobban havazik” —­­ dúdolta Dani, amint a szem- 1 bőr arcába csapó hóesésben 1 vidáman bandukolt. — | „Hull a hó és hózik, Mid 2 mackó fázik” —, folytatta, | de ő maga egy csöppet | sem fázott. Elégedett volt:­lvégre itt az igazi tél, itt | vannak hát a tél örömei, | amelyekről oly szép kerek | mondatokban tanultak az | iskolában! | A szomszédos korcsolya­­| pályára tartott. Arra a te-| lekre, a kispiac mögött, | amelyet régebben, ha nulla | alá szaladt a hőmérő, föl­-2 öntöttek vízzel s a környék- I beli gyerekek vidáman ke­­­­ringtek körbe-körbe a jé­­­­gén. A jégpálya helyén­­ azonban csupán az épülő­­ piac felvonulási épületeit­­ találta. Az egykori korcso­­­lyapálya a szomszédos nagy­­ egyetemi sporttelephez tar­­­­tozott, ám annak sincs már­­ se híre, se hamva, helyén­­ hatalmas új, nagy áruház­­ emelkedik. Irány a műjégpálya — döntötte el Dani, villamos­ra ült, átszállt a földalattira s háromnegyed óra alatt meg is érkezett a Városli­getbe. A bejárat előtt au­tók, ezek szállították a vá­ros távolabbi részeiben lakó gyerekeket. A melegedőben a mamák­ tárták gyerekei­ket. Dani hosszan méregette a kígyózó sort, amelynek vé­gére be kellett volna állnia. A pálya ugyanis megtelt. Szerény számítás szerint is ebédidő lesz, mire bejutna s akkor mikor érne haza. Apu mesélte , tűnődött magában Dani, míg az érin­tetlen korcsolyával búsan visszafelé villamosozott —, hogy régebben az iskolaud­varokat öntötték fel telente jégpályának a pedellusok. (Ki az a pedellus?) Lám, a mi iskolánk a téren a ma­ga hatalmas udvarával, amelynek még külön utcára nyíló kertkapuja is van (igaz, mindig zárva) micso­da nagyszerű jégpálya le­hetne. Ha pedellus nincs is, de van Gyuri bácsi, aki biztosan szívesen megcsi­nálná. S milyen jó lenne csak leszaladni a szomszé­dos iskolaudvarra korcso­lyázni! Erre nemcsak szün­időben, hanem még tanítá­si időben is jutna idő! A hídon átvillamosozva vágyakozón nézegette a fe­hér hegyeket. Apu mesélte, hogy azelőtt a fogaskerekű hegyi állomásánál lehetett sílécet, botot kölcsönözni, mert ugye azelőtt se tellett mindenkinek sífelszerelés­re, főleg nem a gyerekek­nek minden évben újra. Föl kellene menni a fogaskere­kűvel a hegyre, hátha most is lehet ott sílécet kölcsön­venni, s milyen nagyszerűen is lehetne akkor csúszkál­ni! De erre már csak le­gyintett Dani, maga is tud­ta, nincsenek csodák. A szomszédos téren már bokáig ért a hó. Dani bele­gázolt és fölcsillant a sze­me: hóembert csinál! Kö­rülnézett, mert ehhez a munkához segítségre, társa­ságra lett volna szükség. A szomszédok Audija tartott arra, kezében szatyorral, benne fejjel és kiflikkel. — Gyere, csináljunk hó­embert — kiáltott utána Dani. — A, megyek haza. Né­zem a tévét. Dani elszontyolodott s körülnézett a tér házainak ablakaira. A szobákból mindenütt kéklettek a kép­ernyő fényei. K­i is hazament nagy bú­­z­á­san, előkotort egy rá­gógumit, lerogyott a készü­lék elé, a fotelba és nézte, nézte — kellőképp görbítve vállát, hátát. Amikor a műsor végképp véget ért, ■ sóhajtva elővette iskolai füzetét és felírta a vakációra föladott fogalma­zás címét: „A tél örömei”. Fencsik Flóra DANI ÉS A TÉL A SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége ma ülést tartott, amelyen a ma­gyar szakszervezetek nem­zetközi kapcsolataival fog­lalkozott. Egyebek között megállapította, hogy min­denekelőtt a szocialista or­szágok szakszervezeteivel épül ki szoros együttműkö­dés, s új szakasz kezdődött a más irányzatú szakszer­vezetekkel való kapcsola­tok kiépítésében is, európai és nemzetközi méretekben egyaránt. Teljesített vállalás A makói tanács a város több mint húsz ipari és me­zőgazdasági üzemével kö­tött az elmúlt időszakban együttműködési megállapo­dást az óvodai hálózat bő­vítésére. A gyárak és a tsz-ek vállalták, hogy az V. ötéves tervben évente több mint egymillió forintot utalnak át a tanács megfe­lelő számlájára. Az ipar és a mezőgazdasági üzemek 1976-ban egymillió-kétszáz­ezer forintot fizettek be az óvodák fejlesztésére. A kö­vetkező években is hasonló összegekkel gyarapszik a makói tanács terven felüli bevétele, így 1980-ig előre­láthatóan teljesen társadal­mi összefogással egy ötven gyermeket befogadó új óvo­dát építhetnek majd terven felül. (MTI) FEBRUÁRBAN Soroksári saláta Szedik a laska gombát a kertészeti egyetem sorok­sári kísérleti telepén a ket­tős falú fóliasátorral bon­tott melegágyakból. Sorok­sáron mintegy 1000 négy­zetmétert borítanak igen különleges kettős falú fólia­sátorral, egy részében gom­bát termesztenek, más ré­szükben pedig most kezdték meg a saláta palántázását. A soroksári salátát február végén, március elején jut­tatják el a fővárosi piacok­ra. (MTI) • • Ünnepek után 1­977. január 3., hétfő: az új esztendő első heté­nek első munkanapja. A gyárak, üzemek, intézmé­nyek kapui ismét kinyíltak, a munkába érkezők folytat­ják, amit igaz nemrégen — mégis így beszélünk már ró­la: tavaly — abbahagytak. S bár ma még bizonyosan sok helyütt az ünnepnapok hangulata, programja a kedvelt téma, holnap, hol­napután, egy hét múlva feledésbe tűnik, így van ez jól, hiszen munkánk, dolgunk folya­matos. A cél, amelyért oly sokan fáradoznak, nem csupán egy esztendő, nem is kettő hétköznapjaiban válik mind elérhetőbb va­lósággá. De az is igaz, hogy időnként hasznos, jóleső ér­zés visszapillantani: a meg­tett út, a közös eredmé­nyek, sikerek, újabb erőt, lendületet adnak a további munkához. Az országépítés fontos — mondhatjuk maghatározó — része: a népgazdaság fejlesztése, erősítése. Az ipari, a mezőgazdasági ter­melés, s a kereskedelmi kapcsolatok bővítése olyan állandó feladat, amelynek fokozatos végrehajtásával épülhet több lakás, óvoda, bölcsőde, iskola, kórház, út, felüljáró, gazdagodhatnak a kirakatok, több juthat az embereknek, a családok­nak, röviden: gyarapodhat az ország. Mindehhez pedig minden évben új terveket kell készíteni; újat, amely többet, jobbat kíván, amelynek alapja a tavaly elvégzett munka, s amely­nek megvalósítására a kö­vetkező év tennivalói épül­hetnek. Ezért mondjuk: munkánk folyamatos. A gyengeségekért magunkat okolhatjuk, magunk is fize­tünk értük, s a sikerben, a jó munka eredményeiben is közösen osztozunk. 1­977., az ötödik ötéves •*- terv második eszten­deje. Ez az év — csakúgy mint az elmúlt, 1976-os, s a következő, az 1978-as — az egész fontos része. Alko­tója, meghatározója a kö­zéptávú terv, az 1980-ig szóló célok meg­valósításá­nak. Tavaly — nehéz kö­rülmények között — kibon­takozott az a kedvező fo­lyamat, amely biztonságo­san megalapozhatja az ötö­dik ötéves terv fő céljainak elérését. Az idén sem más a dolgunk: ezt a folyamatot kell tovább erősíteni, hogy a népgazdaság minden ágá­ban, minden gyárban, üzemben, munkahelyen ér­vényesüljön. A népgazdaság fejleszté­sének kulcskérdései, leg­fontosabb feltételei ismer­tek. Hatékonyság, termelé­kenység, jó termékszerke­zet, átgondolt, s idejében teljesített beruházások, cél­szerű munkaerő-gazdálko­dás. A gyárak, üzemek már eddig is bizonyították: ké­pesek­ egy-egy fontos gaz­dálkodási feladattal meg­birkózni. A teljesítménykö­vetelmények kiterjeszté­séért tavaly például sokat tettek a Medicorban, ahol a teljesítménybérben dolgo­zók arányát negyven szá­zalékról ötvenre emelték, vagy a Csepel Vas- és Fémműben, ahol a modern berendezések műszakszá­­mát hathatósan emelték. Az ország fizetési mérlegének javításából, a tőkés export jelentős bővítéséből kivette a részét a többi között az Egyesült Izzó a Beloiannisz, az Ónon. J­ó, követendő példa te­hát sok van. S, hogy a munka folyamatos legyen, annak feltétele: valameny­­nyi üzemben eleget tegye­nek a korszerű gazdálkodás minden követelményének. Az 1977-es terv a lakosság életszínvonalának a tava­lyinál nagyobb emelkedé­sét tartalmazza. A fogyasz­tás négy százalékkal lesz nagyobb, a reáljövedelem 3,5—1 százalékkal nő. Nyolcvannyolcezer lakás épül fel. Akik m­a — az ünnepna­pok után — munkába men­tek, ezeknek a céloknak a megvalósításáért fáradoz­nak. A korábban végzett, elismerésre méltó munka, a szakértelem, az alkotni vágyzás ,a garancia arra, hogy esztendő múltán be­­váltott reményekről, s jól megalapozott, újabb ter­vekről lehet majd számot adni. Horváth István

Next