Esti Hírlap, 1977. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
Lehet csaknem félmilorddal több — napra kész a gárda TAURIS 1977 — Írtuk: tizenegyezer ember — ez a Taurus. S ez a Taurus, jeleztük tegnap, ebben az esztendőben egy fokozattal gyorsabbra váltja életének-tetteinek ütemét. Ez a terv, ez a cél. Hallgatjuk Ötvös Istvánt, a vállalat közgazdasági főosztályának vezetőjét: — Idei tervünkben kemény a növekedés üteme. A múlt esztendőhöz viszonyítva hétszázalékos emelkedést határoztunk meg. Hét százalék: csaknem félmilliárd forinttal több, egyik évről a másikra. Közepes méretű gyár esztendős produktuma. S tovább: — A szocialista országokba tavaly 26 millió rubel értékű árut szállítottunk. Az idei terv 19 millió rubellel számol. Nyugati piacokon 1976-ban 18,5 millió dollárért adtunk el termékeinkből — hárommillió dollárral többet terveztünk erre az esztendőre. Ez az összeg jelentősen több, mint az ötödik ötéves tervünkben megszabott arányos rész. Körülbelül egy évvel megelőzzük eredeti elképzelésünket. Okkal a kérdés, s ez realitás? Élni kezdett Vaskos tervokmányok az asztalon: egyeztetések, tárgyalások; a kereskedelem szakemberei augusztusban, szeptemberben — az abroncsgyáriak ekkor vállaltak rá tervükre a Taurusért, vagyis a tizenegyezer emberért nehéz tízmilliókat — már részletes piacelemzéseket mutattak be, már tudtak mindent a legnagyobb vevők, partnerek kívánságairól. Tételről tételre épült a terv, soroltak be a számoszlopokba a tennivalók; minden gyár előterjesztette indítványát, hogy aztán novemberre ott legyen az előzetes okmány az igazgatótanács asztalán. S ekkor a terv — elnézést a mennyiségeket, az adatokat mérlegelő, elemző szakemberektől —élni kezdett. Találkozott a Taurusszal, a tizenegyezer emberrel. Az ország javát szolgáló szükséges a lehetségessel, s a lehetőség a megismerésben éledő akarattal. A tervszámokról véleményt mondtak a társadalmi szervezetek választott testületei. Az üzemi újság tizenegyezer példányban közölte táblázatokon a tennivalók adatait, szövegbe fogalmazva gondolatait. Műszak végén munkáscsoportok vitatkoztak követelményről, műhelyről, anyagról, szerszámról, a majd következő hétköznapokról ... Ismert forma, írott-íratlan szabályok szerint általánosnak mondható módszer ez. A hangsúly tehát nem a külalaké, a tartalmat illeti meg. Figyelemre méltóan fogalmaz Veres György, az abroncsgyár szb-titkára: — Nem üzemi demokrácia, ha egy munkás, legyen akármilyen régi a gyárban, és kiváló a szakmájában, olyan döntésben vesz részt, amelyhez nincs elegendő információja. A mi törekvésünk: mindenki ismerje meg a gyár egészének feladatait, de elsősorban és teljességgel a részt: tőle mit kér a vállalat, neki mit kell tennie, mert csak ekkor mondhatja el, hogy ő mit vár, mit tanácsol. Emberközelbe akartuk tenni a tervet, lássa mindenki helyét az egészben. Diagonal milliói Alighanem — senki sem tagadja —, van az abroncsgyárban is, a Taurus tizenegyezre között is nem egy, nem is száz ember, aki talán azt sem tudja, ki gyárrészlegének vezetője, nemhogy megjegyezne tervszámot, célt, tennivalóra utaló adatot. De a nagynagy többség — az abroncsgyárban például a munkások 80—85 százaléka — a törzsgárdához tartozó, a Taurus-tizenegyezerrel együtt élő, gondolkodó, cselekvő, érdeklődő. Szándék és befogadó közel van egymáshoz. Az abroncsgyár a múlt esztendőben kereken 120 millió forinttal teljesítette túl tervét. S az idén, mert kéri az ország, s várja a vevő, még ennél is több kell. Okmányaikban 2 milliárd 710 millió forint az esztendő tervszáma. Menjünk tovább. Az abroncsgyár része a diagonálgyárrészleg. Itt készítik az ismert, hagyományosnak mondható autóabroncsokat. A közös túlteljesítésből, abból a tavalyi 120 millióból a diagonál ötvenmilliót vállalt, s adott. Vélhetjük, okkal, nem lehetett egyszerű, s könnyű. Csakhogy: más a cél, ha elvont, általános, ha a követelmény utasításban megfogalmazott, s megint más, ha emberközeli. De mikor emberközeli? Legeza József gyárrészlegvezető — emlékezetes itt az a néhány hónap! — a múlt év végéről beszél: — Az eredmény alapja és magyarázata: a vezetés gondját nagy tömeggel tudtuk megosztani. Nem túlzás, hogy tömeget mondok, valóban igen sok emberről volt szó, szocialista brigádokról, rízjegyesekről, szakszervezeti bizalmiakról, KISZ-fiatalokról, s megbízatásukról: mindenki a maga csoportjában segítse elő a terv pontos, naprakész teljesítését. Nehéz feladat volt ennyi ember gyors, azonnali informálása, de fontosabb, amit érte kaptunk: az állandó, figyelmeztető, a tennivalókra azonnal felhívó viszszajelzés. Új módszer birtokába jutottunk, csiszolva, részleteiben finomítva megtartjuk ebben az esztendőben is. Fordítva pontosabb: ember, tervközelben. Újszerű a mód, ahogy ember és teendője találkozik, s évre szóló ismeretséget köt. Nincs sok szöveg. Nincs adatsorolás. Nincs véget nem érő számtenger. Van viszont egy írásvetítőgép, s van egy fehér fal, amelyre vetíthetnek. S van néhány egyszerűen, érthetően megrajzolt grafikon, rajta napra, hétre, hónapra osztva, kinek mikor, mit kell teljesítenie. S van — látható — a lehető legegyszerűbb, a legtermészetesebb szemléltető eszköz. Három ív kockás papír. Üveg alatt, minden műhelyben. A diagonál gyárrészleg egyik üzeme a felépítő. Ivein a három műszakban dolgozók névsora, s minden munkás neve mellett mindennap egy szám, mikor hány abroncsot kell elkészítenie. A tervszerű teljesítményt piros karika illeti. A lista naprakész, mindenki mérlegelhet, összehasonlítható fontos tényező. Tartást ad, önbecsülés táplálója. Barátságot kötött az ember és a terv Írásvetítő gép, grafikon és három ív kockás papír Nap, hét, hónap Harmadéves hagyomány, hogy a diagonál gyárrészlegben — bár erre „hivatalos” előírás nincs — nagyon gazdag intézkedési tervet készítenek. Az idei hamarosan tanulmányozható lesz, most dolgozik rajta a nyomdász, nem marad szűk körben, sok példányban adják közre, ezért kell nyomtatni, s nem valami „státusszimbólum" okából. A tavalyi látható, olvasható. Elemzik benne — személy szerint — a gyárrészlegben dolgozó minden munkás teljesítményét, selejtjét, keresetét, jutalmait, hogy aztán következtessenek: egyénre szabott tennivalókat határozzanak meg. Élve gyáruk kedvelt szavával: terv, emberközelben. Teljesítve... Abroncsgyár — diagonál — felépítő rész a Taurustizenegyezerből. S most, az első hónap végén jelenthetjük: töretlen, mert célt látó, ismerő az akarat. Boros Gyula, a felépítők főművezetője adattal bizonyítja az állítást: a hónap második dekádja után 18 százalékkal több abroncsot adtak át exportra,mint amennyit tervük előírt. Diagonál-méretben: január 25-re az előírás szerint el kellett készíteni 34 ezer 219 autóabroncsot. Teljesítve 34 ezer 518. Forintokban ugyan vann némi pótolni való — nem sok, ha tudjuk, hogy diagonálék egy nap alatt — legyen egészen pontos az adat — 7 millió 44 ezer forint értéket állítanak elő. Mondjuk, tizenegyezer emberért?... Lantos László AZ IIÁNYÍTÓTISZTEK: Révkalauzok a levegőóceánban Ferihegy kinőtte ruháját: a mai, különösen a holnapi követelményeknek már alig felel meg Budapest légikikötője. Fejlesztésére tizenöt éves terv készült. Az idén — 450 millió forint a költség — hozzálátnak az új leszállópálya építésének, előkészítéséhez. Megkezdik több létesítmény és közmű tervezését, építését, vásárolnak újabb, a repülés biztonságát tovább javító műszereket, berendezéseket, beszerzik az új radarláncot. Ferihegy fejlesztését három részben szeretnék elvégezni. Előreláthatóan a megnagyobbított, modernebb légikikötő a kilencvenes években mintegy hatmillió utast fogadhat, négyszeresét a mainak. S az új technika kezeléséhez, a nagyobb tennivalók megoldásához már megkezdődött pilóták, repülőmérnökök, irányítótisztek kiképzése. Jelenleg tíz magyar pilóta ismerkedik a TU— 151-es és a TU—134-es típusú utasszállító repülőgépek vezetésével a szovjetunióbeli Ahtyubinszkban — tájékoztat Szőke István, a KPM légiforgalmi és repülőtér igazgatóságának osztályvezetője —, Kijevben tizenkét repülőmérnök végzett, most tizenhatan tanulnak. Rigában nyolc irányítótisztet képeznek jelenleg, és most várjuk az újabb jelentkezőket. — Ösztöndíjas pályázatról van szó? — Igen. Az Oktatási Minisztérium az idei és a két következő tanévre meghirdetett, külföldi ösztöndíjra szóló pályázata nagy érdeklődést keltett. Szép és érdekes az irányítótisztek hivatása, hiszen mondhatjuk: ők vezetik — mint révkalauz az óceánjáró hajóóriást — állomásról állomásra, légifolyosóról légifolyosóra a nagy, igen gyors utasszállító repülőgépeket. Figyelembe véve a nagy érdeklődés, a pályázat határidejét az eredetinél későbbre, február 17-re tettük át, s várjuk az újabb jelentkezőket. — A feltételek? — Magyar állampolgár, nőtlen, 25 éven aluli fiatalemberek jelentkezhetnek. Követelmény mindenben kifogástalan magatartás, az 1972-nél nem korábbi középiskolai végzettség, munkaviszony valamely üzemben, az egészségben alkalmasság. Előny illeti azokat a pályázókat, akik teljesítették katonai szolgálatukat. Akik ösztöndíjat kapnak, június második felében utaznak a Szovjetunióba. — Mire jogosít az iskola? — A hallgatók két és fél évig tanulnak az Aeroflot rigai repülő-műszaki tanintézetében. Az iskola sikeres elvégzése után a győri közlekedési és távközlési műszaki főiskolán, kiegészítő tanulmányok után üzemmérnöki diplomát kapnak. (békés) Erősebb gépek a földeken Ma délelőtt Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen kétnapos tudományos ülésszak kezdődött a mezőgazdaság gépesítéséről. A jövőről, a hatodik ötéves terv időszakáról érdekes előadást tartott dr. Fülöp Gábor, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársa. A traktorpark együttes motorteljesítménye a tervidőszak végére eléri a jelenlegi 130 százalékát. Az egyes traktorosztályokban a sokkal nagyobb teljesítményű gépek lesznek túlsúlyban. A szállítás sebessége mintegy 30 százalékkal növekszik, s a rakodásban a cél a 80—100 tonna óránkénti teljesítmény. A korszerű talajművelő gépcsoportok munkasebessége óránként 8—12 kilométer, ezt kívánják általánossá tenni. A kalászos gabona- és a kukoricatermelésben a számítások szerint további gépesítéssel a termelékenység a mostanihoz képest 40 —50 százalékkal növelhető. NŐI FOCI I !úgják. Már a hölgyek | is. Egyébként minden | a régi. A labda, a pálya, | széltében-hosszában, a kaipak, a háló. Van kezdőkör, | partvonal és alapvonal, tizenegyes pont. Fehér mészjelek a zöld gyepen. A labda éppen oly kerek, és csak lábbal vagy fejjel továbbítható. Kivételt képez a kapu éber őre, továbbá az a jj mezőnyjátékos, aki part- I dobást végez. A les itt is I csak les, a gól is csak gól, ha a mindenható bíró úgy I akarja. Van védelem és E csatársor, jobbhátvéd, bal oldali középpályás, közép|csatár. Rúgnak büntetőt, szögletet és szabadot, szóljval szakasztott a férfi focimintájára zajlik az egész. Tisztára úgy. És mégis. Közönség, klubvezetők — 1 megannyi előítélet. Aranykláb csak a fiúknak dukál. Hiába cselez ördöngösen az a kisleány a balszélen, technikája, gyorsasága egyenesen bámulatos, beadásai aranyat, gólokat érnek, bátor, nem fél a közelharctól. Hiába, hiába. A kritika tartózkodó, mértéktartóan óvatos, hát igen, van benne valami, többre is vihetne, nagy kár, igazán nagy kár... Viszont fölöttébb formás, a lábai igazán szépek, bár a labda kissé zavaró, ahogy ott pattog és elfogja a kilátást. Az a szőke középpályás, az sem rossz portéka. Finom falat. Kit érdekel, hogy kétszer annyit vállal, mint férfi kollégái, hátára veszi a pályát, szerel és szervez, átadásainak szeme van. Vezéregyéniség, kezében láthatatlan karmesteri pálca. Komputer, ötös mezben. Vagy a gólkirálynő. Érzi a kaput. Abszolút kétlábas. Felhőfejes, csullafejes — nála nem probléma. Kapusok rettegett réme, állandó életveszély. Hallatlan hidegvér. Gerd Müller a köbön. Emellett szerény, sikere, ha volna, el nem vakítaná. Magánélete példásan sportszerű, alkohol, cigaretta, erősebb nemű tabu egytől egyig. Az edzésmunkában élenjár, meg szorgalmas társait is meszsze megelőzi. Az értékelés langyos, mégis langyos. Szép lehet... Persze azért halad a sze*■ kéz. A kibicelőkből lassan szurkoló lesz. Látnivaló: az orvosnő jól diagnosztizál, a mérnöknő asztaláról pompás terv kerül le: szép ház, erős híd, poitos gép. A brigádvezető rátermett, a víruskutató érti a dolgát, troli és taxi biztosan halad, zenekar remek összhangban játszik. Lassacskán mégiscsak csatát nyer ez a női foci. Münz András