Esti Hírlap, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-02 / 101. szám

• Az ünnep valahogy mindig különleges lelkiál­lapotba hozza a nézőt. Egyszerre válik engedé­kennyé és követelőzővé. El­­nézővé, mondván: nem bej az, ha valami régi, csak szórakoztató legyen, s ön­zőivé, mert mi sem termé­szetesebb annál, hogy üde, kellemes programot akar legalább. Ráadásul, jubi­leumról lévén szó — húsz­éves a Televízió és ötvez­e­­dik adásához érkezett az Önök kérték — ezt az ál­lapotot megtetézi még va­lamilyen felfokozott vára­kozással. S valóban, ami­kor peregni kezdett a kép, s megjelent a hercig mű­sorvezető, hogy üdvözölje a stúdióba toborzott régi és vadonatúj előfizetőket, még reménykedhettünk. Ám aztán, ahogy eltelt öt perc, könnyen fölismertük: semmi sem változott, sőt, az Önök kérték még önnön mélypontját is képes volt „alulmúlni”. E hányaveti hakniban olykor nem is az volt a legbosszantóbb, hogy idétlen kabarétréfákat, rég megunt slágereket ik­tattak programba, meg enyhén szólva hamiskásan előadott üzemi buli ének­számot, hanem az például, hogy ennyi szerkesztőnek, rendezőnek, operatőrnek és sorolhatnánk még, ki mindenkinek nem tűnt fel, hogy a Magányosok Klub­ja felírás alatt a két szí­nész, a magyar nyelv hiva­tott őrei, következetesen és mindvégig magánost mondott. (A jobb számok — mint a Ki mit tud-paródia —, elvesztek a nívót­lan masszában.) És az már csak merő kritikusi akadékosko­dásnak tűnhet, ha megem­lítjük, ki mindenkit sorolt föl a műsorújság, akik nem jutottak képernyőre. Az ember ilyenkor játszani kezd a képzelettel, ezek a szereplők és számaik va­jon még gyengébbek vol­tak?! A műsor egyik ven­dége, Kellér Dezső röp­ke ideológiát is szerkesz­tett az ilyenfajta műsorok­hoz. Nevezetesen, hogy mindent rá kell fogni a nézőre, hiszen ő kérte: mondjuk Zólyomi a Nagy­diófa utcából. S ez idáig rendben is volna. De en­nek a műsornak — mint tudjuk — hivatalos profi gazdái is vannak. S kö­­nyörgünk, akkor miért kell erre az ízlés?K­a­moktól gyötört Zólyom­ra hallgat­ni? (harangozó) RIPORTBÓL TV-FILM Veszélyes játékok Személyes felelősség • Álfenegyerekek Házibuli Gazdagéknál. A barokk bútorok és perzsa­­szőnyegek között villódzó fényjátékú padlólámpa és furcsa szerkezetű, acélcsá­pokkal, karokkal és diódák­kal ellátott hipermodern szobor (Haraszti István iparművész alkotása) ékte­lenkedik. Az elegáns zuglói villát erre az éjszakára far­­merruhás galeri és terje­delmes filmstáb szállta meg. Gyöké­rtelenség — Bajor Nagy Ernő for­gatókönyve riporteri ok­nyomozásból született, megtörtént esetet dolgoz fel. — Egy három évvel ez­előtti taxisofőr-gyilkosság — egy izgalmas riporttéma keresett magának filmes feldolgozást — mondja a Szabad Föld kulturális ro­vatvezetője. A valóság kí­nálta elem természetesen sokat módosult a forgató­­könyv írása közben. Nem ugyanaz a történet elevene­dik meg, de ugyanazt az életformát és gondolkodás­­módot szemlélteti a film, amely a valóságos bűncse­lekmény okozóját is létre­hozta. Világjelenség a ti­zenéves generáció körében egy olyan lehetetlen létezé­­si formának a kialakulása, amelynek csak percei, pil­lanatai és nem holnapjai vannak. Gyökértelenség, cél nélküli lézengés, üres em­beri kapcsolatok. Ezek a fiatalok mindössze ötszáz szóval érintkeznek — a sa­ját zsargonjukkal — és a nagyotak­arás számukra mindössze a nagy „balhé" akarása. Ilyen szemléletű galerihez sodródik egy vi­dékről felkerült fiatal lány, aki külsődleges, paraszti tárgyait gyorsan városia­sabbakra cserélve, azt hi­szi, ezzel tudati változáson is keresztülment. És ilyen galeri termeli ki a „brahi­­ból” bizonyítani akaró so­­főrgyilkos fiatalembert, kötelessége. Egy török köz­mondás szerint a gyermek, amíg felnő, olyan veszélyes utcában halad, ahol minden ablakból lőnek rá. Én úgy mondanám, minden száz méterre útvesztő leselkedik rá, ahol a személyes döntés határozza meg további sor­sát. Az itt ezeknél a fiata­loknál az értelmetlen „hecc­be”, az értelmetlen halálba torkollik. — Érezhető lesz-e a fil­men, hogy riporttéma adta az ötletet? — kérdeztük Szőnyi G. Sándor rendezőt. — Semmiképpen sem. Nem dokumentarista mód­szerű filmet készítünk. (Operatőr: Ráday Mihály). Erősen szatirikus éllel, hi­szen ezek a fiatalok nem bűnözők, nem huligánok, csak önmagukkal mit kez­deni nem tudó, könnyelmű, hőzöngő tinédzserek. Csupa pótcselekvés, látszattevé­kenység, primitív magamu­togatás az életük. Valójá­ban álfenegyerekek. De já­tékaik az egész társadalom­ra és saját magukra nézve is veszedelmesek. Ezt jelez­né a film címe is: „Veszé­­lyes játékok”. A főszerepe­ket csupa főiskolás és ama­tőr színjátszó alakítja. A galeri tagjai: Bakay László, Bácskai János, Horváth Pé­ter, Szabados Zsuzsa, Do­bos Katalin, Dimulász Ni­­kosz, Udvaros Dorottya, Peremartoni Krisztina, Fa­ragó József, Katona János. A taxisofőr: Szigeti And­rás, É­siás Erzsébet Főiskolások, amatőrök — Ki a felelős ezekért a fiatalokért? — Divat ilyenkor a tár­sadalom felelősségét emle­getni. Valóban: a család és az iskola nem menthető fel a felelősség alól. De létezik személyes felelősség is, mindenkinek önmaga iránti A lakás szép és értékes dísze a művészi kerámia és ötvöstárgy ÖTVÖS- ÉS KERAMIKUSMŰVÉSZEK ALKOTÁSAINAK ÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTÖTT KIÁLLÍTÁSA A SKÁLA ÁR­UHÁZ AJÁNDÉK­­OSZTÁL­YÁN május 9-től 14-ig. DERYNEEK ORENBURGBAN . Az Állami Déryné Szín­ház két társulata, mintegy ötven tagja, május 18-án indul a Szovjetunióba, hogy ott öt előadást tartson az orenburgi gázvezeték ma­gyar építőinek. Huszton, Bo­­gorodcsányban és Guszja­­tyinban vendég­szerepelnek Katona József Bánk bánjá­val és Tersánszky Józsi Je­nő Szidike kisasszony című vígjátékával. (MTI) Kiállítások A berlini Magyar Kultúra Házában május 5. és június 3. között látható Kmeter János festőművész emlék­­kiállítása. Lengyelország­ban, a varsói Magyar In­tézetben Széchényi Lenke textilművész textilplaszti­káit és faliképeit mutatják be. Az ausztriai Linzben júniusban a szombathelyi textilbiennále legszebb da­rabjait állítják ki, mellettük kerámiákat is, Schrammler Imre és Geszler Mária mun­káit. A lengyel lemezpiac egyik legfrissebb sikere ezúttal magyar újdonság; a Muza lemezkiadó Life in Warsaw címmel jelentetett meg élő koncertfelvételt a Locomo­tív együttestől. Az album javarészt a Mindig maga­sabbra című lemezük anya­gát tartalmazza, akinek megvan a hazai kiadás, an­nak is érdemes megven­nie, mert a lengyel leme­zen teljesen más koncepció­ban, feldolgozásban hall­hatjuk az ismert darabokat. Nagyobb szerepet kapnak itt a hangszerszólók, a rock­ban manapság oly ritka improvizációk, de a dzsessz állandó, erősödő jelenlété­ről tanúskodik a koráb­ban csak díszítő funkciót betöltő fúvósok önállósulá­sa is. Az élő felvétel oldott kötetlenségéből eredő új ízek, színek tovább gazda­gították a Locomotív hang­zásvilágát (itthon is követ­hetnénk ezt a példát), s átütő sikert értek el a rendkívül erős lengyel mezőnyben. A Locomotív­ együttes öt éve kifejezetten szuper­együttesnek indult, már be­futott, országos hírű zene­karok (Omega, Metró, Hun­gária) vezető egyéniségei álltak össze, hogy is­mét kezdjenek valami teljesen újat. Presser Gábor csapa­tának csak hosszú kísérle­tek, vajúdások és személy­­cserék után sikerült elkép­zeléseit megvalósítani, de a Bumm című albumuk után végre valóban minden lemezük „szuper” lemezzé sikerült, a válságban topor­­gó magyar rockzene egyet­len biztos pontjaként. Az itthoni V. lemezükben is imponáló a színvonaluk, „mindig magasabbra” ívelő töretlensége. Nem egy-két „nyerő számra”, slágerre építik a lemez sikerét, ha­nem egységesen kimunkált, sokszínű zenei anyagra. Je­lentős szerepe van ebben Presser Gábor érzékeny húrű szentimentalizmusá­­nak, mélyen gyökerező, őszinte szociális igazságér­zetének (ez az egyre sza­porodó kitűnő dalszövegei­ből is kitűnik), Somló Ta­más zsebredugott kezű, vagány fene-gyerekségének, Karácsony János kamasz- Gága bársonyát őrző zárkó­zottságának (két fojtott fe­szültségű, finoman hangsze­relt darabja a Rohanj hoz­zám és a Rajongás teljesen új szín a Locomotív hang­zásvilágában.) A hetvenes évek közepén érjelenség az ifjúsági ze­­ében, a beat pionírkorsza­­khoz, első virágzásához osztalgiával fordulni, fozgalmasságát, értékeit visszapanaszolni, perelni. A locomotívékat elkerülte ez az áramlat. Szavuk a je­lenhez szól, számon kérik hallgatóságuktól az értel­mes­ közösségi cselekvés, a „másokért” élés hiányát, ami az atmoszféraváltás egyik legjellemzőbb vonása. (Mindenki, Fiú — a lemez kulcsdarabjai.) A lemez legfontosabb al­kotása — szöveg (Adamis Anna) és zene legharmoni­­kusabb egységének — a Senki gyermekei című pa­naszos dél-amerikai tánc­motívumokból építkező da­rab. Érdekes a dél-amerikai ritmusok, s különösen a tangó kelet-európai élete: egészen sajátos, múltba te­kintő önmarcangolóan nosz­talgikus jelentéstartalmakat kapnak ezen a tájon. Ilyen hangvételű tangót hallhat­tunk az egymástól teljesen eltérő stílust képviselő Cseh Tamás, Namyslowski és a Mini együttes programjá­ban. A költészetben Dobai Péter ,,Egy régi hosszú ke­let-európai tangó, egy régi kelet-európai étteremben” című verse fogalmazta meg ennek a lassú dallamosság­gal víró, végtelen hullám­zásnak a történelmi dimen­­ziójú aktualitását. Locomo­­tívék az Ellopott szív tan­­gó-blues balladájával lép­tek gondolatilag is túl a hagyományos popzene kere­tein, bekapcsolódva a ko­rának bonyolult problémáit, életérzését vallató izgalmas kelet-európai művészet áramkörébe. Tetszett az együttes sok­rétű életét elmesélő A Ki­csi, a Nagy, Artur és az In­dián, és a D-oldal, amelyet nem a régi Locomotív-szá­­mok feldolgozásának kell tekinteni, hanem azok motí­vumait remek átkötésekkel egymásba ötvöző szvitnek. A kitűnő zenei anyagok­ból csupán a túl közvetle­nül érzelmes vonóskíséretű, Ahogy mindenkit címűt érezzük idegennek. Presser prozódiáján is lenne mit csiszolni, mint azt már má­sok is szóvá tették (anélkül azonban, hogy ez különö­sebb általánosításra adna okot). Kiváló muzikalitása a rendkívül árnyalt és színes hangszerelésben is megnyil­vánult. A Rohanj hozzám gitárakkordjaiból kivirágzó szopránszaxofon-remekl­és, vagy a Fiú-ban az ének­kel feleselő trombiták rit­ka, borzongatóan artisz­­tikus pillanatokkal aján­dékoztak meg. Ezt az eddig bámulatos termékeny te­hetséget szeretnénk látni — igénye felcsillant az előző lemez Intuitió és az élő le­mez Intro című darabjaiban — nagyobb igényű és léleg­zetű kompozíciók megalko­tásában. Kőbányai János LENGYEL LEMEZEN Locomotív­slágerek Francia költői est A Magyar Rádió és a Francia Rádió a Radinóti Színpadon költői estet ren­dez. A műsorban a mai francia költők verseit — két nyelven — Emmanuelle Riva, Vicki Messica, Avar István, Berek Kati, Cser­­nus Mariann, Major­­Ta­más és Sinkó László ad­­ja elő ma este. A Ma­gyar Rádió kezdeményezé­sére négy év óta folynak a kétnyelvű műsorok. Itália farmerban ÚJ GYEREKKÖNYVEK, IFJÚSÁGI KÖNYVEK A legkisebbek, akik még olvasni sem tudnak, öröm­mel forgathatják a kemény lapokra nyomott Én kis kertet kerítek című, most megjelent könyvet, s gya­korolhatják vele a gyümöl­csök, zöldségek, kerti szer­számok nevét, összefoglaló kötetben jelent meg Hárs László közkedvelt szülötté­nek, a Buci királyfinak ösz­­szes meséje. Reich Károly megújult stílusú rajzai dí­szítik A pöttyös zöld lo­vacska bátyja című Kormos István-mesét. Megjelent Bakó Ágnes új mesésköny­­ve, a Nyulacska. Két klasz­­szikus írónk szól a gyere­kekhez: Balázs Béla (Kar­csi kalandja­) és Tersánsz­ky Józsi Jenő (A síró ba­bák). Címlapján Simone Si­gnoret és Laurence Harvey fényképével jelent meg a Hely a tetőn című John Braine-regényt, amely­ből nagy sikerű film ké­szült. Ez már a nagyobbak­nak szól, akárcsak A csu­dálatos Mary kinyitja az ajtót című világhírű Tra­­vers-mesehősnőrő­l szóló legújabb könyv. Földes Pé­ter Árpád után címmel írt történelmi regényt. Kiadták még a Móránál Cervantes regényét, a Don Quijotét. Két irodalomtör­téneti könyvet is megjelen­tettek: az egyik Hegedűs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című köte­te, kereken száz irodalmi arcképpel, a másik Pomo­­gáts Béla Regénysüikör cí­mű könyve, amely három évtized magyar regényiro­dalmát tekinti át harminc regény tükrében. Két élet­rajz az így élt sorozatból: Körösi Csom­a Sándor élet­rajzát Szilágyi Ferenc, Newtonét Vek­erdi László írta meg. Az olasz ifjúságról tudó­sít az Itália farmerban cí­mű kötet, riportok gyűjte­ménye. Ugyancsak Koz­mosz-könyv Gyulay István Somody álma című regénye és John Wyndham Újjá­születés című fantasztikus írása. Végül egy verskötet a Kozmosz sorozatában: Szimfónia címmel megje­lent egy antológia, harminc év lírai története. Egyórás filmet forgat a Magyar Televízió Raffael Már­tával, aki a Német Demokratikus Köztársaságban él. A rendező Radó Gyula, az operatőr Szalai András. Ké­pünkön: a művésznő a kamera előtt. (MTI Fotó — Friedmann Eridre felvétele.)

Next