Esti Hírlap, 1977. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1977-07-01 / 153. szám

• Mándy Iván írói tech­nikájában a mozitól tanulta a legtöbbet (ez a tegnap esti interjúba­n is elhang­zott a Nyitott könyv végén, ahol Szabó István kitűnő riporternek bizonyult; hogy milyen jól kérdezett, az az író remek válaszaiból tűnt ki). Mándy tehát a filmtől tanult szerkeszteni — de a film mindig nagy bajban van, amikor Mándyt le akarja fordítani —, ha úgy tetszik, visszafordítani — mozgóképpé. Egy-két csak­ugyan művészi átköltéstől eltekintve még ritkán sike­rültek a filmesek nekiru­gaszkodásai Mándy-ü­gy­­ben. A Nyitott könyv dra­­matizálója, és a rendező, Gaál Albert eltalált valamit Mándy szuverén világából. Az író „tájai” nemcsak meghatározott pesti utcák, terek, kapumélyedések, málló vakolat­ú lépcsőházak és zománcavesztett fürdő­kádak közege, hanem épp­oly zománcavvesztett arcoké is. S a rendező elsősorban esteknek az arcoknak a sze­retettel és részvéttel ábrá­zolt tájaiban kereste meg Mándy világát. A „roncste­­lep”-hasonlat Mándynál nem valami csúnyát jelent, hanem szépet, megindítót, az élet viharainak ázott csa­tatereit. A tegnapi adásból ilyen szépségek emlékeként őrizzük meg Ilosvay Kata­lin arcának tünékeny ma­gányát, Temessy Hédi te­kintetének álomkertjét, Bé­kés Rita életen­ túli titokza­tosságát és Venczel Vera arcán egy fiatal élet kiet­lenségét. Amit viszont két­ségbeejtő módon képtelen volt életre kelteni a műsor, az ezeknek a tájaknak a tárgyi világa. Azok a szín­helyek, amelyeknek ugyan­annyi költészetet kellene su­gározniuk, ugyanannyi szo­morú­ szép viharvertséget , steril, kiglancolt típus­­helyszínek maradtak, olyan tapéták, olyan bútorok, lé­lektelen tárgyak vették kö­rül e nagyszerű emberi ar­­cok­at, amelyek soha és se­hol a valóság és az iroda­lom semmilyen partvidékén sem léteznek, csak csupán a tévés berendezők raktárai­ban. Az arcok és tárgyak e bántó kontrasztját leszá­mítva emlékezetes marad a tegnapi Nyitott könyv; nem hagyta kielég­ületlenü­l a „mándy­stákat”, és talán még néhány új hívet is to­borzott ... (f. f ) HOLNAP: VII. KÜLDÖTTGYŰLÉS Több a tanfolyamok hallgatója (Folytatás az 1. oldalról.) A beszámolási időszak­ban új nyilvántartási rend­szert vezettek be a Tár­sulat működésének pon­tosabb mérésére. Eszerint 1972—1976 között a Tár­sulat előadói által meg­tartott összes foglalkozá­sok száma 1 millió­­42 ezer 479-re emelkedett az elő­ző ötéves periódus (1967— 1971) rendezvényeinek szá­mához képest, amely ak­kor 779 801 volt. Nőtt a résztvevők — kü­lönösen szembetűnően a tanfolyami hallgatók — száma is. Az ismeretterjesztés kü­lönböző formáin belül je­lentősen eltolódtak az ará­nyok a korszerűség javá­ra. Ezek terjedésével együtt, miközben nőtt az ezer lakosra jutó előadá­sok száma, az egy-egy ren­dezvényen résztvevőké csökkent. A múlt öt esztendőben gyarapodott a Társulat tag­létszáma, javult a fiatalok aránya. Ma nagyobb arány­ban vesznek részt a Társu­lat munkájában az értel­miségnek olyan rétegei, mint például a műszakiak, az agronómusok, akik korábban kevésbé vállal­ták a TIT-tagsággal járó kötelezettségeket. 1977 január végéig a nyilvántartott TIT-tagok száma megközelítette a 27 600-at. A javuló eredmények el­érésének fontos feltétele volt, hogy a Társulat to­vább erősítette kapcsola­tait a közművelődésben részt vevő állami intézmé­nyekkel, társadalmi szer­vezetekkel, mozgalmakkal, ipari és mezőgazdasági üze­mekkel. A Társulat a VI. kül­döttgyűlés óta mindinkább szem előtt tartja, hogy az emberek munka- és életproblémáikat az ese­tek többségében nem a tudományágak belső szerkezete szerintt fogal­mazzák meg. Az előadók ezért egyre gyakrabban túllépnek a té­ma egy-egy tudományág­hoz tartozó törzsanyagán és a lehetőségekhez mér­ten átfogóbb válaszadásra törekednek. Terjed az is­meretterjesztésnek az a korszerű értelmezése, amely elvárja az előadóktól, hogy kitekintést adjanak az egy­­egy előadástémához kap­csolódó egyéb tudományos ismeretekre és a minden­napi élettel való gyakorla­ti összefüggésekre is. A be­számolási időszak alatt biztató kezdeményezések születtek a komplex is­meretterjesztési for­mák meghonosítására. A Társulat szem előtt tartotta, hogy eleget te­gyen mind a természettu­dományi, mind a társada­lomtudományi ismeretek iránti érdeklődésnek. A korábbi elemzések alap­ján kívánatosnak tűnt az arány módosítása a ter­mészet- és a műszaki tu­dományok javára. Ennek érdekében a Társulat ko­moly erőfeszítéseket tett, így 1976-ban már 31 szá­zalékot a társadalomtu­dományi és 30 százalékot a természettudományi jel­legű előadások tettek ki. A mennyiségileg gyara­podó ismeretterjesztésen belül szembetűnő szerke­zeti változások mentek végbe. Az előadássorozatokhoz képest csökkent az egye­di előadások aránya. Nőtt az érdeklődés a köz­ismereti tanfolyamok iránt. Tovább bővült a Társulat idegennyelv-oktatási mun­kája. A Társulat rangos, nagy példányszámban megjele­nő folyóiratai fontos sze­repet töltenek be az egész magyar közművelődésben. Az Élet és Tudomány pél­dányszáma 1976-ban pél­dául heti 170 ezer volt, a havi 15 ezer példány­ban megjelenő Valóság pedig szellemi életünk fontos műhelye. A Természet világa ha­vonta 18 ezer, a Föld és Ég kéthavonta 15 ezer pél­dányban jelenik meg. KITŰNŐ KONYHA, KELLEMES KÖRNYEZET. LEGYEN A VENDÉGÜNK A FELÚJÍTOTT EZÜSTSZRMILŰ ÉTTEREMBEN IX., NAPFÉNY U. 7. PÁLMAKERT • TERASZ • ZENE ESKÜVŐKRE, RENDEZVÉNYEKRE KÜLÖNTEREM. TELEFON: 471-352. Dixieland-napok t­­alán A tatai dixieland-napo­kon, amelyeket a hét végén június 25-én és 28-án tar­tottak, a magyar és kül­földi zenekarok mellett a főszereplő a fesztiválnak otthont adó gyönyörű sza­badtéri színpad volt. Szem­ben az ódon kis Eszterhá­­zy kastéllyal, az ország legszebb természeti környe­zetben épített parkszínpa­da áll. Az amfiteátrum­­szerűen kiképzett karéjban 2000 néző foglalhat helyet, a színpad valósággal az er­dőből nő ki, s felszerelték a korszerűbb világítás­­technikával. Ezt a helyet fedezte fel a Rádió, hogy a Komárom megyei Művelődési Köz­pont segítő közreműködésé­vel elindítsa az idén a dixieland-fesztiválok soro­zatát. Ezerkétszázan váltották meg a kis nyakba akasztha­­tó műanyag háromszöget, amely a belépőt helyettesí­tette mindkét nap rendez­vényeire. Nem volt teljes a látogatottság, jövőre bi­zonyára jobban átmegy a köztudatba ez az új nyári program, s többen jönnek majd el. Így is megfigyel­hető volt, hogy a dixielland­­muzsika milyen széles ré­tegeket mozgatott meg, farmerruhás fiataloktól­­ egészen a legidősebbekig, sokan tapsoltak lelkesen a műsornak. A két nap alatt vala­mennyi zenekar mindkét­szer fellépett — változó sorrendben —, s természe­tesen különböző repertoár­ral. Mindegyik együttes szép sikert aratott. A Ben­­kó Dixieland Band­ et és a Molnár Dixielandot lehet kiemelni, az utóbbiból kü­lönösen Garay Márta zon­gorázását és éneklését, a külföldiek közül a pozso­nyi Novy Traditional zene­kart. A dixieland nemcsak a szabadtéri színpadon ural­kodott a hét végén, hanem elfoglalta magát a festői szépségű városkát is. Szom­bat este a Tatai-tó part­ján, az Arany Ponty ven­déglőben jam session!: igazi, vérbeli improvizá­ciós sorozatot tartottak. Nemcsak a különböző nem­zetiségű muzsikusok ze­néltek együtt, hanem „be­szálltak” a közönség so­raiból is. Pozsár Kálmán, egy tatai presszó zongo­ristája olyan „nagyot fújt” szaxofonon, hogy Kiss Im­re máris behívta a Rádióba próbafelvételre. Másnap délelőtt ugyani­tt Benkóék adtak térzenét, a Vár presszó gyönyörű kilátású teraszán pedig a Novy Tra­ditional. A rendkívül jó hangulat­ban lezajlott hétvége zenei anyagát — akárcsak a nemzetközi alkotóműhelyét — augusztusban a Rádió könnyűzenei hete alkalmá­ból sugározzák majd, de a műsort a televízió is fel­vette — színesben. K. J. Herkules fürdői emlék, Ötödik pecsét A KILENC HÓNAP FOGADTATÁSA Magyar filmek a nyugat-berlini filmfesztiválon Nyugat-Berlin, július 1. Megkezdődtek az idei nyugat-berlini nemzetközi filmfesztivál magyar nap­jai. Kedden­ szerdán és teg­nap telt házak előtt vetí­tették az Ifjú Film Nemzet­közi Fóruma keretében Mé­száros Márta filmjét, a Ki­lenc hónapot. A közönség a német fel­irattal ellátott filmet mind a három alkalommal jól fogadta, többször beletap­solt, s a bemutatást köve­tő beszélgetésekben a kér­désekből kitűnt, hogy a né­zők a művet nemcsak mű­vészi alkotásként fogják fel, hanem mint közvetlen és valóságos információt is, a számukra kevéssé ismert ország életéről, társadalmi problémáiról. A nők helyzete Nagyon sok kérdés hang­zott el azzal kapcsolatban, hogyan élnek a nők Ma­gyarországon, milyen szo­ciális segélyt kapnak az anyák, milyen a nők hely­zete a munkahelyen. Kedvezően fogadta a fil­met a kritika is. A Ber­liner Morgenpost recenzen­se, Ilona Schrumpf például így írt: „A magyar rende­zőnő, aki két évvel ezelőtt az Arany Medve-díjat nyerte el, Örökbefogadás című filmjével (a nézők emlékeztek Berek Kati nagyszerű alakítására és örömmel fedezték fel a Ki­lenc hónap egyik kisebb szerepében) nem valami szocialista szuperasszony kilakkozott képét rajzolta meg, hanem olyan nő rea­lista portréját, aki csak ne­hezen tud igényei szerint élni. Ha a filmet a ver­senyprogramban mutatták volna be — fejtegeti to­vább a Morgenpost cikk­írója —, ismét díjesélyes volna, mert a főszereplő Monori Lili arca valóságos térképe a kifejezés sokszí­nűségének, mert Mészáros Márta költészettel, humor­ral és szkepszissel ábrázol­ta egy mai asszony min­dennapjait.” A másik magyar ese­mény hivatalos verseny­filmünk premierje volt, tegnap este 6 órakor a Zoo Palástban. A Herkulesfür­­dői emléknek, Sándor Pál alkotásának előadásán fe­szült csend uralkodott, olykor átfutott a nézőté­ren a nevetés, a vetítés végeztével pedig a fősze­replő Holman Endre a fesz­tivál eddigi leghosszabb és legerőteljesebb tapsát kap­ta. A medikus­­filmsztár A bemutató utáni sajtó­konferencián Sándor Pál elmondta, hogy több száz szereplő közül választott, mintegy ötvennel próba­­felvételt is készített, míg Holman Endrét, a rokon­szenves orvostanhallgatót megtalálta. • A „magyar napok” egyébként az ötödik pe­csét vasárnap késő esti bemutatásával folytatód­­­nak, és ugyancsak a hét végén, illetve hétfőn lát­hatják a kereskedelmi ve­títéseken a szakemberek Fábri másik filmjét a 141 percet..., illetve Ranódy László alkotását az Ár­vácskát és Kezdi Kovács Zsolt rendezését, a Ha meg­jön Józsefet, sen megmérgezi s végül gyilkossá lesz. Az utóbbi filmet a Malachiás csodája alkotója, a kiváló színész­ként is ismert Bernhard Wietel készítette. Hősei munkások, akik egy gaz­dag ember álompalotájá­nak építkezésén dolgoznak — egy kopár hegytetőre építik embertelen körül­mények között a „citadel­lát” — s amikor a tulaj­donos a félig kész épü­letben fényes partyt ren­dez, s őket közben mun­kára kényszeríti, megaláz­za, fellázadnak. A hét derekán tehát volt érdekes néznivaló — be­mutatták a Hitler életéről szóló dokumentumfilmet is, amelyről majd később szá­molunk be — és mára is ígérkezik élmény: Larisz­­sza Lepityko filmje: Morvay István Fekete fajzat Az elmúlt napokban egyébként két jó filmet láthattunk. A Fekete faj­zat című spanyol és A ci­tadella bevétele című nyu­gatnémet filmet. Mindket­tő határozottan politizáló alkotás. Az előbbi — Ma­nuel Gutiérrez Amgón ren­dezése — egy 15 éves fiú­ról szól, akinek az anyja egy fasiszta terrorista cso­port patrónája, s a csoport szelleme a fiú lelkét telte­ □ A TÉRALKOTÁS­­TÁRGYFORMÁLÁS című tárlatsorozatában az Ipar­­művészeti Múzeum a leg­közelebb Gecser Lujza tex­tilművész munkáit mutatja be. A mai megnyitón, délután hatórás kezdettel a Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeit és a zeneművésze­ti főiskolás Csapó Gyula, szerzeményét mutatják be. □ SZÁMÍTÁSTECHNI­KAI SZÓTÁR. A Közgaz­dasági és Jogi Könyvkiadó újdonsága a háromnyelvű, V. V. Morozenko és dr. He­gedűs József szerkesztette angol—orosz—magyar sta­tisztikai és számítástechni­kai szótár. VITACIKKEK, HISTÓRIÁK, LEVELEK A Gondolat új kiadványai A Lenin nemzedéke cí­mű könyvben — E. Fehér Pál válogatásában és beve­zetőjével — tanulmányokat, vitacikkeket, visszaemléke­zéseket és leveleket adnak közre. Könyvesboltokba kerül a közeljövőben Zbigniew Pietrasinski Az alkotó ve­zetés című könyve, amely hasznos ismereteket közöl a korszerű vezetés kérdé­seiről, tanácsokat ad a középszintű gazdasági és ál­lamigazgatási vezetőknek. A nemrég elhunyt Kerényi Károly klasszika-filológus a görög mitológia világába kalauzolja olvasóit magya­rul most első ízben megje­lenő könyvében. Az első kötetben az istenekről szóló históriák, a másodikban pedig a hőstörténetek kap­tak helyet. Az Uránia Nö­vény­világ-sorozat harma­dik, záró köteteként jele­nik meg az alacsonyabb fejlettségű növények is­mertetése. A népszerű Gon­dolat Zsebkönyvek-sorozat a régi autók után most azokkal a műszaki elképze­lésekkel foglalkozik — Far­kas Tamás A holnap autó­ja című művében —, ame­lyek a közeli és távolabbi jövő autóközlekedését te­szik majd gyorsabbá. József Attila verssorát, A távolságot, mint üveg­golyót ... választotta köny­vének címéül Sugár And­rás, a Televízió riportere. A Világjárók-sorozat új köte­tének írásaiból megismer­hetjük az utazó tudósító életét, pályájának kezdeté­től napjainkig. (MTI)

Next