Esti Hírlap, 1977. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1977-07-01 / 153. szám

CSEPELTŐL A RÓMAI-PARTIG - VÁLLALÁSRÓL VÁLLALÁSRA Megkérdeztük: teljesítették? Határidő előtt • Üzemanyag, abroncs • Kifogástalan minőség •• Sok tízmillió ember — egységes akarat: országokat átfogó, nemzetközi méretű a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordulójára indult munka­­verseny-mozgalo­m. A hazai tapasztalatokat a Szak­­szervezetek Országos Tanácsában összesítik. Elmond­ták: a versenyfelhíváshoz igen gyorsan nagyon sokan csatlakoztak, reális, megalapozott vállalásokkal. Bi­zonyíték ez rá — hangsúlyozták —, hogy a vállalatok az éves terv előkészítését helyesen végezték el, a mun­kahelyi kollektívák ismerik termelési kötelességeiket, ennek tudatában szinte személyre értendően határoz­tak verseny­vállalásaikról, összeállításunkban választ kértünk: a félév utolsó napjáig ki mire jutott vállalt kötelezettsége teljesítésében? Átadták a gépeket 1977. január 14. A Csepeli Szerszámgépgyár Béke szo­cialista brigádja közzéte­szi munkaverseny-felhívá­­sát. „Vállaljuk, hogy.. .k, a nemzetközivé fejlő­dött verseny meghirdetői teljesítik-e vállalásaikat? — A kezdeményező bri­gád tagjai szerszámgépsze­relő lakatosok. Felhívásuk­hoz — hallottuk a nagy­üzemben — elsőként a gyár 276 szocialista brigádja csatlakozott. Egységes elv, hogy a szovjet megrendelé­seket az év vége helyett no­vember 7-ig teljesítsük. — A Béke brigádnak máig kellett volna elkészí­tenie 40 sugárfúró gépet. A szállítmány már május 5-én útnak indult. Az év végéig a pótlólag rendelt húsz gép­ből tizenkettőt már összeál­lítottak. A verseny nemzet­közi : a fúrógépek egyes al­katrészei az NDK-ban ké­szülnek, ott is csatlakoztak a felajánláshoz, a szállítás óramű pontosságú.­­ A Béke brigád terve még 12 peremeszterga gyár­tását írja elő: szovjet ex­port, november 7. a határ­idő. Hogy elkészülnek, bi­zonyos e­jesíteni a határidőt. A Csa­tornázási Művek dolgozói egyebek között vállalták, hogy terven felül még az idén elkészítik két épülő ne­gyed, a hárosi és a Buda­örsi úti új kerületrész alap­közművesítését. A belvárosi rekonstrukció keretében két kilométer hosszú új csator­nát fektetnek le a tervezett év végi határidő előtt. A Szilágyi Erzsébet fasor új csatornahálózatát kilencven nap helyett fele idő alatt építik meg. Meggyorsítják az óbudai Barát-patak tor­kolata és a hozzá tartozó római-parti árvízvédelmi mű, az északi szennyvíztisz­tító építését és a déli bőví­tését. Sokmilliós megtakarítás A zsúfoltság, a veszteség­idők csökkentése, az üzem­anyag-takarékosság — a BKV üzemeiben ez a leg­fontosabb versenyvállalás. — A munkaversenyben több mint 800 brigád vesz részt — tájékoztat Mányi Szabó István, a közgazdasá­gi főosztály vezetője. — A tömegközlekedés javítása, gyorsítása a célunk. Kar­bantartók, járművezetők dolgoznak közösen, hogy kevesebb legyen a hiba, a rossz kocsikat pedig, ha le­het, éjjel megjavítják. Az üzemanyag-takarékos­ság fontos feladat. Ezért vállalták a brigádok, hogy a félév végéig 5 millió fo­rintot megtakarítanak. Az előzetes adatok szerint ezt teljesítették. Gumiabroncs­ra — ez vezetőtől, karban­tartótól egyaránt függött — a BKV június végéig 2 és fél millió forinttal keveseb­bet költött. frontbizottság társadalmi mozgalmat indított: legyen szebb Budapest. A kerületek lakói ehhez mindenhol csat­lakoztak. Kőbányán a régi bányató környékének ren­dezését vállalták: megépítik a szocialista brigádok park­ját. A több millió forintos társadalmi munkának a ke­rület lakói, az üzemek dol­gozói — szovjet katonák se­gítségével — eddig körülbe­lül a felét végezték el: 1170 órát teljesítettek. A kelenföldi lakótelepen 57 ezer négyzetméternyi parkot gondoznak társadal­mi munkában. A kelenvöl­gyi Kék-tó téren játszótér építésébe kezdtek. A belső kerületek­ lakói környezetük szépítését tartják a legfon­tosabbnak: a régi bérházak közös helyiségeit ú­jítják fel, karbantartási munkákat vé­geznek, festik a lépcsőházak korlátjait. A terézvárosiak teljesítményének értéke pél­dául eddig 800 ezer forint. Új közművek Alapközművesítéssel kez­dődik minden építkezés — ha ez késik, nem lehet fel­ VÁLTOZA­TLANUL EZ A JELLEMZŐ: ASSZONY A FÉRJE NEVÉN Ma három éve lépett élet­be a családjogi törvény. A Népfront Budapesti Bizott­sága, amely a törvényterve­­zetről annak idején társa­dalmi vitát szervezett a fővárosban, most beszá­molót kért a jogszabály megfogalmazóitól. Vendé­gük dr. Bacsó Jenő, az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztá­lyának osztályvezetője volt. — A házasság védelme családjogi törvényünk egyik fő célja — mondta dr. Bacsó Jenő. — Ismere­tes: az új rendelkezések a házasságkötés elé egy hó­nap várakozási időt iktat­tak be. Felmentés csak ki­vételesen adható. A szabály bevált, a százezer házasuló­­nak csupán három-négy százaléka kér évente fel­mentést. A fő okok: a menyasszony előrehaladott terhessége, lakáskiutalás, kiküldetés. Tapasztalták: az idősebbek türelmetleneb­bek, főként ők tiltakoznak az előírt várakozás ellen. A jelentkezőknek egyébként öt-hat százaléka egy hónap múltán nem megy el az es­küvőre. Némelyek rosszallóan fo­gadták, hogy a lányok — az új szabályok szerint — szü­lői vagy gyámhatósági en­gedély nélkül már 16 éves korukban házasságot köt­hetnek. Az aggodalom fö­lösleges volt. A számok vál­tozatlanok, évente átlag 7— 9 ezren mennek férjhez 18 éves koruk előtt — koráb­ban ugyanennyien kapták meg a gyámhatóság enge­délyét. Most megvizsgálják, milyen tartósak ezek a kap­csolatok. A házasságkötést megelő­­ző család- és nővédelmi ta­nácsadó módszereit most formálják. Ebben lépésről lépésre lehet eredményt el­érni. Sok vitát váltott ki jó há­rom évvel ezelőtt a névvi­selés új szabálya. Az Igaz­ságügyi Minisztérium osz­tályvezetője most ismertet­te a statisztikát: a nők 80 százaléka felveszi férje ne­vét (például Nagy Péterné lesz), 11—12 százalék ve­gyes megoldást választ (Nagyné Kiss Erzsébet), 4 —5 százalékuk a házasság­­kötés után is lánykori ne­vét viseli, s végül három­négy százaléknyian férjük vezetéknevét összekapcsol­ják saját utónevükkel (Nagy Erzsébet). A népfront budapesti ak­tívaértekezlete beszámolót hallgatott meg a válások­ról, a gyermekelhelyezési perek tanulságairól, a la­kásmegosztásról, az állami gondozásról, s az örökbefo­gadásról is. Minderről hosz­­szan tartó vita bontakozott ki: a résztvevők egybeve­tették mozgalmi tapaszta­lataikat a jogszabályokkal, a hivatalos adatokkal. Több paragrafus — állapították meg — a hivatali eljárás egyes hibái és társadalmi okok miatt még nem érvé­nyesül következetesen. (Az elhangzott közérde­kű kérdésekre szerkesztősé­günk választ kért a közvet­­lenül illetékes hivatalok­tól: a Legfelsőbb Bíróság­tól, a Fővárosi Tanácstól,­­ a Fővárosi Főügyészségtől. A véleményeket később is­mertetjük.) Kulcsár Anna Több lakás. — Féléves tervünk tíz százalékkal magasabb a ta­valyinál, ezt egészében a termelékenység emelésével kell teljesítenünk, hiszen a munkáslétszám időközben 200-zal csökkent — mondja dr. Szabados Pál, a Buda­pesti Lakásépítő Vállalat osztályvezetője. — Sikerült: egy éve június végéig 479 lakást adtunk át, most 883- at. A feszített program meg­valósításában nagy szükség volt brigádjaink többletvál­lalására. A június 4-i kom­munista műszálában 3150-en dolgoztak, a pénzt a X. ke­rületi gyermekintézmények­re és munkáslakások építé­sére fordítjuk. Brigádjaink nemcsak a mennyiséggel tö­rődnek: 375 lakást már úgy vett át a beruházó, hogy nem talált benne hibát. A BULAV ötvennégy bri­gádjának 632 tagja a mun­kaversenyben elvállalta, hogy újjáépíti a Nagyté­tényben ősszel megrongáló­dott iskolát. A munkások 5056 órát dolgoztak ott — a minap végeztek, átadták az iskolát. Legyen szebb Budapest A jubileum tiszteletére — a csepeli felhíváshoz csatla­kozva — a budapesti nép­ Épül Budapest legnagyobb lakónegyede Békásmegyeren a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat Budapest eddigi legnagyobb kiterjedésű lakónegyedét építi. Az idén 1500 lakást adnak át. Jelenleg a hatodik, százlakásos háztömböt szerelik az építők. (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) Nemzetközi konferencia Melbourne-ben Csatát nyert az év Közvélemény kutatás: ki miért kapcsolja be A Nemzetközi Közleke­dési Orvosi Társaság leg­utóbb Melbourne-ben tar­tott tudományos konferen­ciát. A tanácskozás témá­ja a biztonsági övvel kap­csolatos nemzetközi ta­pasztalatok értékelése volt. — A konferencián fő­ként az Ausztráliában szer­zett tapasztalatokat ismer­tették — mondja dr. Dal­las György főorvos, a ta­nácskozás egyik meghívott magyar résztvevője. — Is­meretes, hogy a világon el­sőként Ausztrália Victoria államában tették kötelező­vé a biztonsági öv haszná­latát 1970 szeptemberé­ben, majd ezt követően 1972 elején egész Auszt­ráliában és Új-Zélandban is. A rendelkezés előtt az öv használatának gyakori­sága 20—25 százalékos volt, ez az arány az előírás ha­tására 80—100 százalékra emelkedett. ELTÉRŐ CSOPORTOK — Hogyan fogadta a közvélemény a rendelke­zést ? — A konferencián el­hangzott beszámolók sze­rint kedvezően. Tizennyolc hónappal a rendelkezés életbelépése után közvéle­mény-kutatást tartottak a járművezetők között: a megkérdezettek 75 százalé­ka kijelentette, hogy rend­szeresen használja az övét, s mindössze 9 százalék vá­laszolta azt, hogy rit­kán, vagy soha. Az öv vi­selését illetően 1970-ben még nagy különbség volt a járművezetők csoportjai­ban: feltűnően kis arány­ban használták a nők, az utasok, s azok, akik he­tenként csak egyszer, vagy ennél is ritkábban ültek gépkocsiba. 1973-ra a kü­lönbségek elmosódtak, vagy csökkentek. Legutóbb az is kiderült, hogy a nagyvárosban lakó gépjár­művezetők rendszereseb­ben viselik az övét, mint a vidékiek. — Hogyan vélekedtek a járművezetők az öv hasz­nálatáról? BIZTONSÁG­­ ÉS TÖRVÉNY — A közvélemény he­lyeslését tükrözték a miért viseli a biztonsági övet? kérdésre adott válaszok is. A gyakoriságot illetően el­ső volt a biztonságra való hivatkozás. „Féltem az éle­temet.” „Nem akarom a fejemet a szélvédőhöz csapni” és így tovább... A második leggyakoribb vá­lasz a törvényre hivatko­zott: „Azért használom, mert kötelező”, „Nem aka­rok büntetést fizetni”, „Megbírságol a rendőr, ha nem használom.” A harma­dik válaszcsoport a meg­szokást említette: „Egysze­rűen megszoktam”, „Gon­dolkodás nélkül bekapcso­lom”, illetve a biztonság szubjektív érzetét: „Bizton­ságban érzem magam, ha rajtam az öv”, „Ha nincs rajtam, sebezhetőnek ér­zem magam”, összegezve: a megkérdezettek mint­egy fele saját meggyőződé­se alapján használja az övét, mintegy 30 százalé­kuk viszont a viselés oka­ként első helyen a törvé­nyes előírást említette. Ez az arány arra figyelmeztet, hogy minden harmadik eve­zete csak akkor használja rendszeresen az övét, ha azt tapasztalja, hogy azt a hatóság következetesen el­lenőrzi. .. — A baleseti statisztiká­ban hogyan volt értékelhe­tő a biztonsági öv? KEVESEBB HALÁL — A konferencián el­mondták, hogy a biztonsá­gi öv bevezetésének évé­ben a gépkocsik első ülé­sein utazók között 18,5 szá­zalékkal csökkent a halá­los áldozatok száma a ko­rábbi évhez hasonlítva, hol­ott az előző tíz év statisz­tikáit alapul véve a halá­lozási szám növekedése volt várható. Az így kiszá­mított, várhatóan megnö­vekedett halálozási szám­hoz képest a csökkenés egyetlen év alatt 25 száza­lékos volt. 1973-tól kezd­ve — a forgalom további növekedésének hatására — ismét emelkedett a halá­los balesetek száma, de to­vábbra is mintegy húsz szá­­zalékk­al alatta maradt an­nak az aránynak, amely az öv viselése nélkül várha­tó lett volna. .. S hogy az említett, nyilvánosságra ho­zott adatok milyen ha­tással voltak a közvéle­ményre, azt az egy évvel késő­bbi közvélemény-kuta­tás is igazolta, arra a kér­désre, hogy egyetért-e a biztonsági öv kötelező használatával, a megkér­dezettek 79 százaléka fe­lelt igennel, 16 százaléka nemmel, és 4 százalék nem adott határozott vá­laszt. Az egyetértés ilyen mérvű fokozódásában — mondták a konferencián — meghatározó volt, hogy olyan járművezetők, akik korábban ellenvéleményen voltak, most úgy nyilat­­koztak: az eredmények meggyőzték őket, a tör­vény bevált. A biztonsági öv Ausztráliában megnyer­te a csatát... (balogh)

Next