Esti Hírlap, 1977. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
Színházi rekord A művészetben sajnos — vagy talán szerencsére — nem nagyon tartanak nyilván rekordokat, még kevésbé jegyzik a világrekordokat. Pedig tegnap este valószínűleg világrekord született. Pontosan tíz esztendővel ezelőtt, 1957. szeptember 29-én nyitotta meg kapuit a Pesti Színház Gogol: Egy őrült naplója című monodrámájával. Tegnap este tartották a Lilik előadást. Tíz évet és 441 előadást már néhány darab megélt a világban, de egyetlen szereplővel, aki két és fél óra alatt teljes emberi drámát él át előttünk, a kezdő halucinációktól az idegrendszer leépüléséig —, ilyesmivel aligha találkozhatni a világban. Ami az esemény „sportszerű” méreteinél sokkal jelentősebb: tegnap este ugyanazt a Darvas Ivánt láthattuk, mint akik egy évtizeddel ezelőtt ültek be a nézőtérre: ugyanolyan premierhangulatban, a játék ugyanolyan feszültségével, amit a szűnni nem akaró taps a függöny előtt a szemünk láttán oldott csak fel végleg. Az Egy őrült naplója tíz év után is nagyszerű színházi élmény. — bel — A MADÁCH SZÍNHÁZBAN HAMLET A Madách Színházban eljátsszák Shakespeare Hamletjét, Ádám Ottó rendezésében, majdnem ideálisnak mondható szereposztásban. Végül is alig lehet vitatni, Huszti Péternek meg kellett próbálnia önmagát, a színháznak Huszti Pétert, mit kezd a dán királyfival. A statisztériát gazdaságosan mellőzi az előadás, csak az lép színre, akinek Shakespeare szót adott a jelenéshez. Fortinbras, még így is kimaradt ünnepélyes zárómondataival, Horatio kapta azokat, hogy barátjának ő adja meg a végtisztességet. A darabot tehát eljátszszák, általában úgy, ahogy írva van, a színészek — ahogy mondani szokták — mindig a helyükön vannak, a kosztümök kifejezetten szépek. (Mialkovszky Erzsébet munkája), a díszlet nem különösebben látványos (Szinte Gábor tervezte), bár igen praktikus, mert tágasságával teret ad egy kamarajellegű előadás létrehozásához. Láthattuk a Hamlettét, mert eljátszszák , élő kapcsolatba azonban aligha kerülhetünk vele. A néző, a kritikus ilyenkor hajlamos önmagában keresni a hibát. Talán túlságosan elkényeztetett bennünket az elmúlt néhány évtized: Laurence Oliviertől Szmoktunovszkiig, Gábor Miklóstól Viszockijig túlságosan sok kitűnő Hamletet láthattunk színházban, filmen, s talán már elvesztettük érzékenységünket az eredeti mű trükkök, függönyök és egyéb extravaganciák nélküli tiszta ízei iránt. Meglehet, ámbár nem bizonyos. A magam részéről például megelégszem azzal a Hamlettel, akit kortársamnak érezhetek. Nem kívánom, hogy látványos effektusokkal borzongassanak, hogy tárgyak, kellékek értelmezzék számomra a művet, hogy modern ruhában játsszák, vagy bármilyen külsődleges eszközzel aktualizálják, hogy idegbeteg legyen, vagy a rothadó államgépezetben az elnyomottakat képviselje, hogy anyakomplexus zaklatta, pszichopata lesz-e vagy népfi, aki leleplezi a bomló feudalizmust, agresszív férfi vagy sápadt kamasz. Nem. Egyiket sem kívánom — bár mindegyik variációt szívesen megnézem. De valamilyen legyen. Mert ennek a mostani Hamletnek ez az egyetlen, de helyrehozhatatlan gyengéje, hogy — semmilyen. Van, létezik a színpadon, helyenként — ahol Huszti Péter kiléphet a hős teljes teret kitölteni kényszerülő szerepéből és karaktert formálhat — még szórakoztató is, de úgy általában, csak elszavalják a verssorokat. S mert hiányzik az egészet értelmező gondolat, még ez a dikció is néha ütemét veszti: felpörög, s értelmünket gyomlihegésre készteti, hogy a szózuhatagban a költői képek csodáinak legalább egy-egy csücskét elkapkodhassuk, máshol deklamálóan színpadias ez a dikció, mintha nem is a Hamlet színpadán oktatnák ki a színészeket, hogy kell a cselekvényt a szóhoz, a szóhoz a cselekvényt illeszteni. Nem egyformán, nem mindenkire, s nem minden jelenetben igaz ez, akadnak jobb pillanatok is, de az egészen ez alig változtathat. Mint ahogy az sem, ha felfedezzük, hogy miben akart mást, valami újat, eredetit ez a rendezés. Nehéz nem felfedezni a statiszták hiányát, s ez valóban előnyére vált a produkciónak. S van benne logika, hogy ne az apja birtokait visszazsákmányoló ifjú Fortinbras osszon igazságot egy Hamletnek. A legfeltűnőbb újdonság: Gertrud királyné itt az első perctől kezdve nyomasztóan érzi a bűnösségét, felelőssége rá van írva az arcára, s nagy drámai öszecsapása Hamlettel a hálószobában, nem elindít, hanem befejez egy belső megtisztulási folyamatot. Psota Irén ezt az elképzelést rendkívül visszafogottan, példamutató egyszerűséggel, meggyőzően fogadtatja el velünk. Amitől azonban az egész előadás még nem lesz gondolatgazdagabb. Jó lenne tudni, Ádám Ottó hogyan vélekedik Hamlet felől. Mert ha csak ezt gondolja róla, amit látunk, akkor ez nem nagyon indokolja, miért kell felújítani. Peter Brook, a színházról szóló kis könyvében sok érdekes és sok vitatható gondolatot írt le. Ha most szó szerint idézem néhány mondatát, csak azért, van, mert ennél tömörebben summázni a Madách Színház produkcióját sem lehetne: „A »►Holt« Színház szívesen folyamodik Shakespeare-hez. Drámai előadásain jó színészek játszanak — ami önmagában helyénvalónak látszik — látszatra élénkek és színesek ezek a produkciók, szól a zene és minden szereplő jelmezbe öltözik, úgy ahogy azt a legjobb klasszikus színháztól elvárjuk. Titokban pedig kegyetlenül unalmasnak tartjuk az egészet és lelkünk mélyén Shakespeare-t szidjuk, vagy az ilyenfajta színházat, sőt, netán önmagunkat...” Bernáth László VILÁGSZÉP HÓEMBER UTÁN Mese a macskáról 1/CSOK A ÁCS KATÓ A mesehős hóember egy kis budai lakásban a komód tetején áll. Megfakult, megbámult a hószínű gúnya, elmosódtak a szénszemek, az orr, a száj. Termete: mindössze tíz centiméter. A Világszép Hóember — öreg karácsonyfadísz. „Ő” ihlette az elsők közt mese írásra Ács Katót. Az írónő lakásában gil ódában sorakoznak a polcokon a többi mesehősök is, meg az emlékeztető tárgyak. Itt van Bendegúz, a kölyök tigris, sárga, műanyag állat. Nyakában a Tóbi, a kisautó eredetijének slusszkulcsa. Van itt több bábu is. Talán a Jutka és a bábszínház című gyerekkönyv hősei... — Én a tárgyakból, játékokból élek — mondja Ács Kató. — Megihlet a kilincs, a bevásárlókosár. Mesére ingerel a szoba, az ajándékba kapott baba. Nem is tudom mi volt előbb: a több mint száz baba, amelyeket felnőtt koromig összegyűjtöttem, vagy az Andersenáhitat... Boldog ember az, aki szeret játszani, szereti a meséket és mindenekelőtt a gyerekeket. Ács Kató „törzsvendég” a Frankel Leó úti 37. számú Szabó Ervin Könyvtár gyerekrészlegében. Kis kritikusaival rendszeresen találkozik. „Nincs is nagyobb öröm, mint azt látni, hogy a gyermekek úgy értik a történeteimet, ahogy azt a megíráskor szerettem volna” — mondja. — Hogyan kezdődött a meseírás? — Tizenhat éves koromban pályázatot nyertem egy POLCON TÖRTÉNETES mesével. Aztán persze folytattam írásaimat többnyire a Népszava közötte. Később Kassák Lajos Munka című folyóiratában is megjelentek írásaim. Első kötetem címe: Az élő szoba meséi. Megelevenedő tárgyakról szól, hétköznapi tárgyakról, amelyekkel minden kisgyermek találkozik. Huszonhét esztendeig én voltam a Petőfi rádióban vasárnaponként Miska bácsi, leveleztem a gyerekekkel .. Több „fiam, lányom” ma is megkeres, időközben elmélyült, s személyessé vált a barátságunk. Rádiós munkáim közüli mégis legjobban az Andersen-mesék hangjátékká való megírását szerettem. Ha lehet rangsorolni egyáltalán, a legkedvesebb munkám — A kis hableány. — A munkásságáért nemrég Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott írónő, most min dolgozik? — Mesét írok: egy macskáról, egy közlekedési lámpáról, meg egy aranyos szőke kisfiúról. Pálffy Judit EGYETEMI SZÍNPAD: Régi francia filmek Az Egyetemi Színpadon működő Jean Vigo filmklub ebben az évadban a francia film történetéből rendez vetítéseket. Az október elejétől január végéig rendezendő sorozatban látható lesz Táti: Hulot úr nyaral, Renoir: Toni, Carné: Furcsa drámák, Malraux: A remény, Resnais: Szeretlek, szeretlek, Clouzot: A holló, Astruc: Karmazsin függöny, Ophuls: Lola Montez, Malle: Szeretek, Vadim: Veszedelmes viszonyok, Luntz: Éretlen szívek és Táti: Kisvárosi ünnep című filmje. KOZMOSZ-SIKEREK A FELSŐ HATÁR - EGY ELKÉPZELT VILÁG Izgalmas, lebilincselő, gyermekded, áltudományos és modern. Néhány jelző a sci-fi hívei és ellenzői fegyvertárából. Hányan vannak ezek a hívek? Nem tudni, de próbálják csak megszerezni a Majmok bolygója című könyvet, vagy Hoyle-tól az Osszián küldetését, esetleg Asimov Alapítvány trilógiáját; — nehéz dolguk lesz. Ezek a könyvek régóta az antikváriumok sikerlistáján szerepelnek. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatból ragadtam ki címeket. A sorozat siker lett, és ez másképpen is megmutatkozik. Az első Kozmosz könyvek hat-hét évvel ezelőtt átlag 20 ezer példányban jelentek meg. Azóta a példányszám a duplájára növekedett, — ötvenedik című jubileumi antológiájukból például pontosan 44 ezer nyolcszáz darab készült és (javarészt fogyott) el. Kuczka Péter, a sorozat szerkesztője, szívesen beszél a félszáz kötetről. — Körülbelül negyven szerzőt mutattunk eddig be, közülük tizenhét magyar, a többiek a világ minden tájáról. A magyar írók aránylag nagy száma érthető; szeretnénk támogatni a műfaj hazai elterjedését. — Ma már a sci-fik nagy részéből elmarad az űrhajó, a titokzatos bolygó, sőt, a mindent tudó robot is. Hol vannak a tudományos-fantasztikus irodalom határai? — Az alsó határa lehet egy olyan szerkezet, ami még nem volt, és különleges tulajdonságai vannak. Lehet ez kéménypucoló gép vagy porszívó is. A felső határ: egy — néhány axióma vagy törvény alapján — elképzelt világ. A kettő között pedig milliónyi lehetőség, változat. — Változott hát a scifi... Tükrözi ezt a „Kozmosz”? — A sorozat nem nagyon tudta követni a változásokat. Le vagyunk maradva. Sok éves késéssel jelentetünk meg könyveket — a sci-fi irodalom klasszikus műveit. Egyedül az ötvenedik című kötetben lehet lemérni a változást, ebben viszonylag újabb írásokat közöltünk. — Csökken ez a hátrány a jövőben? — Nem valószínű. Nemhogy gyorsulna, hanem mintha lassulna a kiadás üteme, pedig még havi egy kötetet is szívesen vennének a műfaj kedvelői. Jó lenne elméleti témájú írásoknak is helyet juttatni, és az sem ártana, ha a filmforgalmazás többet törődne evvel a témával. T. A. Tegnap este bemutatót tartottak a Nemzeti Színházban: Illyés Gyula Teleki Lászlóról szóló drámája, a Különc került színre. A bemutató után a közönség ünnepelte a jelenlevő írót. Az előadást Marton Endre rendezte, képünkön a két főszereplő: Sinkovits Imre és Koiut Megda. (MTI fotó : Benkő I. felv.) Ezredszer a Koronában Október 3-án, hétfőn, este tartja gálaestjét a Korona Pódium, amely egyúttal az ezredik előadás. Ebből az alkalomból tartott délelőtt sajtótájékoztatót a Korona cukrászdában Báli György, az Országos Rendező Iroda igazgatója. A többi között beszélt a Pódium új műsorairól is. Szigeteket megérdemeltem címmel Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából lesz jubileumi est, Szeretőnk, anyánk címmel pedig Tolnay Klári előadóestjére kerül sor. A Madách Színház kitűnő művésznője először áll a Pódiumra, műsorában 45 év színházi pályafutásának legnagyobb szerepeit eleveníti föl. A Korona Pódium továbbra is műsorán tartja Ruttkai Éva Parancsolj velem, tündérkirálynő, Sütő Irén Az erősebb nem, és a Korona-estek mindenkori szerkesztő-háziasszonyának, Mikes Lillának, Virá- Algsmonnak című estjét. Vérnász — németül Szokolay Sándor 1964- ben bemutatott nagysikerű operája, a Vénülsz, több más külföldi operaház után most osztrák földön is színre kerül, a linzi tartományi színházban. Rendezője Alfred Stögmöller. A bemutatóra meghívták a szerzőt is. □ GYERMEKRAJZ-KIÁLLÍTÁS nyílt a Pesterzsébeti Múzeumban. A bemutató október 23-ig tekinthető meg. Ugyanebben az időben Ady Endre születésének 100. évfordulójára is kiállítást rendeztek. □ BOLGÁR NYELVTANFOLYAMOK indulnak kezdő, közép, és haladó fokon a Bolgár Kulturális Központban. Beiratkozni október 1—10. között lehet, naponta 11—13 óráig. (VI., Népköztársaság útja 14.) □ VARGA LÁSZLÓ grafikusművész munkáit mutatja be október 5-től a pesterzsébeti Csili Galéria. Egy örökifjú Londonban Két héten át vendégszerepel a londoni Palladium varietészínház színpadán egy amerikai örökifjú, a 73 éves, de még mindig bársonyos hangú Bing Crosby. ötven éve énekel, így vált az örökifjúság (mondjuk reálisabban: az örök középkorúság) jelképévé — írja róla a londoni Times. London után Manchesterbe és Prestonba is elviszi műsorát, emellett fellép az angol televízióban is és egy londoni hanglemezstúdióban új lemezfelvétele lesz: egy egész Bing Crosby-album készül.