Esti Hírlap, 1977. december (22. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

Sokféle tennivaló vár még a tudományra Zajok és emberek Kire hogyan hat ? Mit ígér a prognózis A XX. század emberének egyik legnagyobb ellensége­ a zaj. Egészségkárosító, hal­lásromlást okozó hatása közismert, küzdünk is el­lene, de védekezésünk ma még nem elég hatékony. Zajosak az ipari üzemek, a közlekedés, s valljuk be: a modern építkezés nem ked­vez az otthoni nyugalom­nak ... N­incs csend... — Mit tehetünk, hogy csendesebb legyen a kör­nyezetünk? — kérdezzük dr. Tarnóczy Tamástól, az MTA akusztikai kutató la­boratóriumának igazgatójá­tól, a MTESZ optikai, akusztikai és filmtechnikai egyesületében megrende­zett ankét egyik előadójá­tól. — A téma, sajnos, na­gyon időszerű. Fontosságát bizonyítja az is, hogy egy időben három helyen ta­nácskoznak most a szak­emberek a zajvédelemről, a tennivalókról. A MTESZ két egyesületén kívül a KGST környezetvédelmi állandó bizottsága z­aj- és rezgésvédelmi munkacso­portja foglalkozik a témá­val. A zajjal kapcsolatban nagyon sok a gond. Egye­bek között fontos, de nem is olyan könnyű feladat: mérni a zajt. Tulajdonkép­pen abszolút csend, akusz­tikai nullapont nincs. A mérést nehezíti ezenkívül, hogy sok tényező befolyá­solja, például a légnyomás, a hőmérséklet, a levegő pára- és széndioxid-tartal­ma. Ezer méter tengerszint feletti magasságban az el­méleti akusztikai nulla­pont meghatározásában már 12 százalék eltérés le­het.­­ Fontos annak eldönté­se is, hogy a kutatók­­ mit mérjenek elsősorban. A zaj­forrás „teljesítményét” vagy a zajnak az emberek­re gyakorolt hatását? Ez utóbbi azonban rendkívül neh­éz, hiszen ugyanaz a zaj különbözőképpen hal más-más ember-e. Azon­kívül nem csupán a zaj erőssége számít, jelentősen befolyásolják pszichológiai tényezők is, kit, mennyire zavar. Sajnos, a zaj a hal­láscsökkenésen kívül más módon is károsítja az egészséget, megterheli az idegrendszert. Az emberi szervezetre gyakorolt ha­tásának teljes skáláját va­lószínűleg a biofizika kép­viselőinek kell majd felde­rít­eniük. A védekezés — A szakembereket mind többet foglalkoztatja világ­szerte, hogy a fejlődéssel, a technikai haladással együtt mennyire, s meddig növek­szik a zaj. A prognózisok szerint az iparilag legfej­lettebb országokban 1990 után a helyzet változik, s a technikai haladással együtt a zaj nem növekszik, hanem inkább csőkkel. Ennek sokféle technikai és társadalmi összetevője van. Például: nagy teljesítmé­nyű, de csendesebb gépek, más változatban a rövi­­debb munkaidő, amikor is a dolgozó kevesebbet tar­tózkodik az esetleg még ak­kor is zajos műhelyben. — Melyek ma a legzajo­sabb szakmák? — A sziklafúrás, a fém­­megmunkálás, a kazánko­vácsolás, s általában a légszerszámokkal végzett munkák. — Mi a védekezésben a legfontosabb teendő? — Az automatizálás töb­bet ér minden más mód­szernél, csak egy nagy hát­ránya van, hogy rendkívül költséges. Ez tulajdonkép­pen abszolút védelmet ad, hiszen egy csendes, nyu­godt teremből néhány gomb vagy kapcsolókar kezelésé­vel irányíthatja a dolgozón más 1­1c teremben működő zajos gépeket. Amíg azon­ban ez mindenütt megold­ható, addig a dolgozóknak meg kellene barátkozniuk az egészségüket, hallásukat védő, már ma meglevő esz­közökkel. Halász Júlia Lángos a falon • Elfelej­tett akkumulátor Tisztaságkereső úton estétől hajnalig ' s Építőanyag szanaszét • Cédula a divat Lángos a falon. Nem va­lami új film címe, hanem: valóság. A lángost pedán­san, szalvétával együtt a Blaha Luujza téri nagy Cse­mege árkádjának külső fa­lára tapasztotta valaki... EMKE-SAROK Este 8 óra. Az Emke-alul­­járóban, szinte minden osz­lop tövében ott állnak a gyűjtőedények, mégis szinte bokáig ér a hulladék, az elszórt villamosjegy, az összegyűrt és elhajított ci­garettásdoboz ... A Nép­­köztársaság útján — ez az egyik legtisztább budapesti út — kimerült akkumulá­tort hagyott gazdája az Opera étterem előtt, az út­testen. — Ha kétszer annyi mun­kásunk volna, mint ameny­­nyi van, s ha gépparkunk hirtelen megduplázódnék, akkor sem tudnánk min­dent folyamatosan elsajut­­iítani — mondja Szegedi Péter, a Fővárosi Köztisz­tasági Hivatal műszaki tit­kára, akivel éjszakai körút­ra indultunk az ügyeletes gépkocsival. Szomorú látvány este a Batthyány téri aluljáró. Az automaták közül tíz hulladékgyűjtő műanyag zsákot számoltunk össze, mégis a poharak szerteszét szórva, példátlan rendetlen­ség. — Hajnalra — mondja Szegedi Péter — tiszta lesz itt minden. De mennyi munka árán! VÉGRE:REND Továbbmegyünk. Utun­kon csak egy helyen, a Hunyadi János utcában lát­tunk olyan építkezést­ — házat tataroznak —, ahol a törmeléket és az építőanya­got rendben, ládákban tart­ják. A Mártírok útján is sok az építkezés, főleg, az utat javítják. Sem itt, sem a Marx téri építkezésen nem láttunk szakszerűen kezelt építőanyagot, pedig ez zavarja a közlekedést, csúfítja a várost. Sok az engedély nélküli falragasz, s a hivatalos fel­iratok elhanyagolt képe szinte csábít a szemetelés­re. Ahol rendetlen a kör­nyezet, gátlás nélkül sze­metel a járókelő ... Sok cetlit ragasztottak a villamosmegállók táblái­ra, az Emke-aluljáró lép­csőlejáratának tetejére.­­Amor presszó hirdetéssel, papírlapra, ceruzával írt „Gépterem” felirat éktelen­kedik a Batthyány téri aluljáró egyik szolgálati aj­taján. Ez, úgy látszik, már szokás, hiszen még a Hilton­­szállóban is láttunk egy elegáns, sötét üvegajtón ilyen pongyola „Zárva" -fel­­iratot... CSAK EGY LÉPÉS Hajnalra tükörtiszták az aluljárók. Felsöpörték, géppel fényesítették az Emke-aluljárót, a Bat­thyány térit. Kis gépekkel végigseperték az úttestek széleit, tiszták a buszmeg­állók. Eltűnt az a bizonyos lángos, s elvitték az akku­mulátort is. De hajnalban is láttunk egyet, s mást. A Tanács körúton, a Lenin körúton, a Mártírok útján és az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél még fél 6-kor is házfelügyelők a járdáról a már megtisztított úttestre söpörték a szemetet... Ahol pedig délutántól reg­gelig várakoztak az autók, ottmaradt minden hulla­dék, a pót takarítást nehe­zen végzi a mindössze 120 úttisztító munkás, seprűvel, lapáttal. Tizenötmillió négyzet­­méter útfelület takarítása, az aluljárók, a közterek megtisztítása napról napra a Fővárosi Köztisztasági Hivatal feladata. Egy év alatt mintegy 3 millió köb­méter szemetet szállítanak el. Egyszerűsíthetnénk a munkájukat, ha megten­nénk azt a néhány lépést a szemétkosárig. Ha a mű­anyag poharat a műanyag zsákba dobnánk, ha az épí­tők körbedeszkáznák az anyagokat, a homokot .. ha... Ha mindenki jobban sze­retné maga körül a rendet. Nemcsak otthon, hanem az utakon, a járdákon, az alul­járókban is. Pálffy Judit . MÁSÉ MÁR A VASUTAS CIMBALMA Nagyméretű Habits... Száz pengő és ötven liter bor volt egykor az ára Két sor az egész: „Nagy­méretű Habits cimbalom el­adó”, s aztán a cím. Rövid, mint egy gyászjelentés­­nagyméretű Habits, élt eny­­nyi és ennyi évet, gyászol­ják, s aztán a cím ... Megyek a kaposvári hir­detés után, át a hídon, a Donner-városrészbe. Emel­kedik az út, ráfekszik a Ka­­pos-hegy lábára. Valami­kor teli-tanyának hívták ezt a részt, ma: kedves há­zak, takaros utcák sora. — A hirdetés miatt... — kiáltok be a Tisza utcai ház kapuján. — A Habits miatt... — mondanám, de „Már eladtuk” — hallom egy fiatalasszonytól, s for­dulna is vissza, ha nem ál­lítanám meg. Nem a cimba­lomért — történetért jöt­tem. Megáll, zavartan néz. — Azt én nem tudom ... A papáé volt, de a papa meghalt. Ugye a két sor: „Nagymé­retű Habits, élt ennyi és ennyi évet.. — A mama itthon van? — kérdem, s ő beenged. Ülünk a konyhában Gó­­cza Jenőnével. „özvegy” — mondja a feketeruhás nő láthatóan még nem szokta meg, hogy neve előtt most már ott lesz az a hat betű Júniusban halt meg az ura, „szíves” volt, ötvennégy éves. „Hogyan éltünk? Mint a többiek ...” Mint a többi vasutas. Gócza Jenő vas­utas volt — apja, öccse, menye, fia szintén —, mint tízezernyi társa, együtt kelt, együtt nyugodott a menet­renddel. A háború elején találkoztak egy lakodalom­ban, s egy évre rá megtar­tották a magukét is. S a cimbalom? Mert az sehogy sem illik a képbe. Az özvegy tenyerével söprögeti az asztalról a lát­hatatlan morzsákat, moso­lyog: „A nagyapja is furu­lyázott, az apja meg citerá­zott, így hát: ő is zenélt...” Nem tudom, dicsekszik vagy védekezik, merthogy a cimbalomhoz, amióta be­vonult a házba, bizonyosan mindenki hozzászólt. Talán cimbalmos Góczáék­ voltak éveken át. S miket hallhat­tak, amikor megvették. Merthogy száz pengőt és öt­ven liter bort adtak érte egy zákány-telepi ember­nek. Nagy pénz volt az ak­kor: a vasút nyolcvan pen­gőt fizetett havonta. — Amikor megjött a vo­nattal, leült mellé. Renge­teg nótát tudott, régebben sokat játszott az uram. A névnapok, a születésnapok amikor együtt volt a csa­lád ... Aztán megtudom azt is volt egyszer egy zenekar, vasutaszenekar, Gyékénye­sen, s a cimbalom mögött Gócza Jenő ült. Az évekkel szétszéledtek ők is: parancs jött, az egyiket ide, a má­sikat oda helyezték. De a cimbalom maradt, s maradt benne a felirat is: „1834- ben javítottam, Nagyvára­don”. Ott állt veretes réz­lábain a pohárszékkel szem­ben, fekete színű testére magyaros kendő borult. Utóbb már alig-alig szólal­tak meg a húrok, a papa beteg lett, meghalt. — Tízen jöttek a hirde­tésre, zenészek. Nézegették, ütögették: „Föl kell stim­melni” — mondta az egyik. Ezernégyszázért odaadtuk, mit csináljunk mi vele? Furulya és citera — a ze­nélő ősök hagyatéka volt a muzsikuskedv, amely most Gócza Jenővel véget ért, el­múlt a családban. S a Ka­­pos-hegy lábától útnak in­dult egy cím''s:­"T! Szűcs Gábor Lábon a tartógúlák. A Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában az év második fe­létől kezdték el nagy soro­zatban gyártani az erősára­mú berendezéseket.. Most 60 és 210 kilovolt közötti nagy­­feszültségű szakaszolókat készítenek. Képünkön: a munka egyik legfontosabb szakasza, a tartógúlák il­lesztése. (MTI-fotó Fehér József foly.) Parkírozók a Balatonnál Csúcsforgalmi parkírozó­helyeket építenek a Bala­tonnál, elsősorban a nyári víkendnapokon tapasztal­ható zsúfoltság enyhítésére. A balatoni tárcaközi bi­zottság által javasolt „csúcsparkolókat” a nagy látogatottsági­ helyektől tá­volabb építik, összesen 2000 gépkocsi fogadására. Az el­ső kettő Fonyódon és Bala­­tonakarattyán már készen is van. Jövőre Balatonbog­­lár, 1980-ig pedig Zamárdi közelében épül hasonló autóparkírozó. (MTI) VIDEOTON Sikeres év A Videoton az idén 24 ezer színes televíziókészü­léket gyárt, ez több mint kétszerese a tavalyi meny­­ny­is­ég­nek. Több készül fe­kete-fehér, a kis- és hor­dozható készülékekből is. A 266 ezer fekete-fehérből 135 ezer kerül hazai üzletekbe. Évről évre többet keresnek a rádiókból is. Tavaly több mint 800 ezer kelt el az üz­letekben, az idén csaknem egymillió. Bővül a bánya Tovább bővül az edelényi szénbánya. Az eddigi 90 va­­gonos napi rekord helyett 131 vagon szenet akarnak felszínre hozni a bányászok. Egy új tárolóbunker már elkészült, s szélesítettek a szállítóvágatokon is. Nem­sokára két, összesen 208 mé­ter széles frontfejtés in­dul. Néhány nap múlva he­lyére kerülnek a biztosító­­berendezések is, s a telepen vannak már az új gépek is.

Next