Esti Hírlap, 1978. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
• A megnyerő arcú, rokonszenvesen szerény észt író, Jaan Kross azon töprengett a tegnap este sugárzott Michelsen beiktatása című tévéjáték bevezetőjében: vajon érdekli-e kellőképpen a magyar televíziónézőket a tizennyolcadik századi orosz és észt történelem alakja, a Pugacsov-felkelés vérbe fojtója. Erre a kérdésre aligha lehet általában válaszolni. Ahogyan azonban a kisregényből írt tévéjáték bemutatta Michelsont, méltán váltotta ki érdeklődésünket. A televízióváltozat szerzője Biró Zsuzsa már a bevezető képsorokban és párbeszédekben kíváncsivá tette a nézőket, ki is lehet ez a Michelson, akiről annyi furcsát beszélnek Észtország nemesurai, főrangú hölgyei? S amikor megjelent a hős, és bonyolódni kezdtek az észt nemesség soraiba iktatási procedúra szálai, kitűnt, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy történelmi kuriózumfiguráról. A jobbágyszármazású Michelson, aki a felemelkedésért megtagadta, sőt, pusztította osztályos társait, igazi tragikus hős, akinek ellentmondásos jelleme a műből árnyaltan, térhatásúan bontakozott ki. .A tévéjátékot Hajdufy Miklós rendezte , s ugyanő tervezte a kort, illúziót kettőn idéző díszleteket is —, a tőle megszokott gondossággal. Kitűnő választása volt a főszerepre Bujtor István, akinek megformálásában Michelson végül is elnyerte rokonszenvünket. A darabban rajta kívül kitűnő színészek egész sora játszott, Bencze Ferenc, Bulla Elma, Páger Antal, Mensáros László és Bánsági Ildikó voltak a legemlékezetesebbek. . (morvay) PIREUSZBAN Melina, a szenátor Vasárnap soha ... Ez volt a címe Melina Mercouri egyik legnagyobb sikerű filmjének. Sajátos foglalkozást űzött ebben a filmben, de vasárnap soha nem dolgozott. Melináról ugyanezt az életben nem lehet elmondani, amióta a legutóbbi választásokon szenátor lett. Éppen Pireuszban választották meg, a szocialista párt listáján, abban a Pireuszban, ahol a Vasárnap soha című film játszódott. Hetenként legalább négyszer jelenik meg abban a körzetben, ahol megválasztották, hogy találkozzék választóival, meghallgassa kívánságaikat, panaszaikat. Nem reklámnak tekinti mandátumát: komolyan dolgozik azért, hogy ne csalódjanak benne, akik rá szavaztak. Pedig művészi munkája is alaposan elfoglalja. Legutóbb Athén egyik színházában Brechtet játszott három hónapon át, de tervezi, hogy a jövőben csak abban a három nyári hónapban fog játszani (filmezni is), amikor a görög parlament nyári szabadságon van. Mert már nehezen tudja egyeztetni a kétféle elfoglaltságot: a képviselőséget s a színészetet. — Vagy pedig — teszi hozzá — törvényjavaslatot terjesztek be a parlamentben, hogy a napot növeljék meg 24 órásról 30 órásra. Akkor talán jut majd időm arra, hogy mindent elvégezzek, amit szeretnék. Veszprémi tévéfesztivál orr lenni MINDEN ÁRON ? A televízió rendezőit nem illetheti a vád, hogy a fesztiválnak rendeznek, ennek valamennyien együtt örülhetnénk, mert körülbelül azt kellene jelentenie, hogy nem kivételképpen, hanem eleve minden olyan igénynyel készül, hogy majdan akár egy fesztiválon is megállja a helyét A VIII. veszprémi tvtalálkozóra ez nem sikerült Olyan produkciók is ringbe kerültek a tegnap véget ért versenyprogramban, amelyek nemhogy egy év bemutatóit reprezentálni kívánó fesztivál követelményeihez mérve mutattak gyenge formát, hanem az egyszerű televíziós hétköznapokon is már kiütéssel kerültek a földre. Ez egyrészt azért figyelemre érdemes, mert gyaníthatóan azonos lélektani forrásból ered, mint az a közismert szólás a sportberkekben : nem a győzelem, a részvétel a fontos. Megtetézve azzal a veszéllyel, hogy a veszprémi részvétel presztízskérdéssé, egyszerű „bármi áron, de ott lenni” hiúsági üggyé kényelmesedig a teljesítménytől függetlenül állandó belépőjeggyel rendelkező alkotók számára. A sportban már tapasztalhattuk néhányszor, milyen lelkesítően hatott az említett jelszó beprogramozása... (magyarul: dillettantizmus) olyan gyakran bukkant fel, hogy a jelenséget lehetetlen pusztán egy-egy véletlen alkotói melléfogásnak tekinteni. Ez a mennyiség már minőségbe csapott át: a minőség általános romlására figyelmeztet. A kivételekről, igazságtalanul, most nem esett szó. A ma esti helyszíni közvetítés alkalmával a nézők maguk mérhetik le a saját emlékezetük őrizte értékrend és a zsűrik által odaítélt díjak alapján a legjobb teljesítmények művészi súlyát. (bársony) Másrészt azon is el lehet ezek után morfondírozni, hogy vajon az évente készülő körülbelül 120 drámai és szórakoztató műfajú produkció közül a tv-találkozó programjába kerülő húsz műsort a legjobb meggondolások alapján választják-e ki az alkotói nevezésekből? Mert lehet ugyan állandó belépőjeggyel akkor is jelen lenni, amikor nincs mivel, viszont ebben az esetben számolni kell azzal, hogy a találkozó éppen azzá nem tud lenni, amivé létrehozása óta lenni kíván. A legjobb színvonal reprezentálásával a felhajtóerő. A kevés kivételtől eltekintve az idei találkozó nem felhajtóerő, hanem figyelmeztetés volt. Az általános kép szakmailag elnagyolt, felületes munkáról alakult ki. A jellem- és környezetábrázolás felszínessége, a figyelmetlen és elkapkodott színészvezetés, az ötlettelenül és mechanikusan alkalmazott beállítások, a dramaturgiai hanyagság és átgondolatlanság, az alapvető mesterségbeli követelmények háttérbe szorulása KONCERT A KISSTADIONBAN NAGY SIKER: A BONEY M Tíz évvel ezelőtt az emlékezetes Spencer Davis koncert és a rákövetkező év Trafic szereplése óta nem látott vendégül világhírű beat-zenekart a Kisstadion. Akkor hömpölygött a fiataloknak ilyen tömege a Thököly úton végig, mint most a divatos disco-együttes a Boney M hangversenyére. Tíz éve a felszabadító, mámorosan új beat közönsége, most az elegáns, tompa fgényű, diszkrét táncklubok, bárok népe találkozott olyan produkcióval, amely világszerte friss és a legtöbb fiatalt vonzza. Tíz év ... Óriási meglepetésre a Boney M műsora úgy kezdődött, mint egy dzsesszkoncert. Az énekes sztárokat kísérő tíztagú együttestől és két énekesnőtől olyan modern funky ütemű kompozíciókat hallhattunk élőben, amilyenekhez hasonlóakat csak Herbie Hancock vagy Stanley Clark lemezeiről. Félelmetesen pontos arrangemanokban, és a kemény ritmus fölé úszó káprázatosan virtuóz rögtönzésekben gyönyörködhettünk. Valamennyiük egyforma kvalitású produkciójából a baszszusgitáros és a dobos a monotonságot sokrétűvé bontó, határozott játékát emelhetnénk ki. A szünet után a discókból, rádióból akaratlanul is megtanult slágerlista-vezető számon következtek. Most már megélénkült a lelátók népe is, amely — a zenészek számára is meglepően — szinte közömbös maradt az első rész műsorával szemben. A folytatás is kellemes meglepetés maradt, mert a kitűnően éneklő disco-csillagok nem a saját lemezeiket kopírozták élőben, s főleg nem discohangulatot igyekeztek teremteni, hanem továbbra is építettek a kitűnő zenekar szellemes, gazdag harmóniájú „break-jaira” és egy-egy rövidebb hangszer improvizációra. A sokszínű produkcióból bő választási lehetőség nyílott, hogy ki lei ízlése szerint koncentráljon, a csupaszon hagyott királynői láb villogására, a sláger lendületesen előadott dalramára, s a kíséretben megbúvó, az egységes „sound” tömör hangzásából fölcsillanó finom zongora- vagy ritmusgitár futamra. A show-elemek nem tolakodtak a muzsika elé; az énekesnők „éjkirálynői” ruhái annyira pazarul bizarrak voltak, hogy ez már — földhözragadt funkciót keresgélő szemléletünket félretéve — tetszett. Akár a Boney M egész műsora, amely a maga nemében legtöbbet, a legmagasabb színvonalon nyújtotta, amit ebben a szórakoztató műfajban elérni lehet. Kőbányai János • tartozik Az idei nyár örömei^ ^atyaUcauTM kiadványa. ■ „o.*oz.Mó «**'•■ PLUSZ KIÁLLÍTÁS Július 23. szegedi nyári tárlat Szegeden, a szabadtéri játékok előadásai mellett, mintegy húsz kiállítást is megtekinthet a közönség. Július 23-án nyílik a XIX szegedi nyári tárlat, amelyen 113 festményt, 133 szobrot és érmét, valamint 74 grafikát mutatnak be. Ezenkívül kiállítás nyílik Medgyessy Ferenc szobrászművész, Würtz Ádám grafikusművész, Kiss Boóz Ilona keramikusművész, Balázs Irén textilművész, ifj. Fazekas Lajos népi iparművész, Samu Géza szobrászművész munkáiból. A múzeum kupolacsarnokában lesz Váró Márton szobrászművész tárlata. A Kárász utcai bemutatóteremben mai dél-magyarországi festőművészek alkotásai, állítják ki. GYORSINTERJÚ Kamnyóné Egerváron A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett haza Berek Kati, a Nemzeti Színház művésznője. — Nyolc alkalommal léptem föl az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok előtt, a többi között Berlinben, Drezdában, Erfurtban, Neuhausban és Freibergben. A magyar költészet klasszikusainak alkotásaiból válogatott műsoromat nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták. Jókat, nagyokat beszélgettünk. Már régebben fölkértek erre a szereplésre, de csak most tudtam eleget tenni a kérésnek, miután a színházi idény befejeződött. — A szezon jól végződött számomra, nagyon szerettük Németh László darabját, az Erzsébet-napot, amelyet előbb a Fővárosi Művelődési Házban mutattunk be, majd a színházban is játszottuk. Szép sikerünk volt, a bérletszüneti előadások mindig táblás házzal mentek. — Nyári programja? — Ismét szereplést vállaltam az Egervári esték sorozatában. Tavaly játszottunk először a Zala megyei község várkastélyánakudvarán. Két régi magyar komédia, a Kocsonya Mihály házassága meg a Borka asszony és György deák volt műsoron, Sándor János rendezésében. Ezeket az idén is játsszuk, de két másik komédiát is bemutatunk, a Karnyónét és a Költés-jártas vőlegény című darabot, ugyancsak Sándor János irányításával. — Nagy feladat vár rám: a Karnyóné címszerepe. Jól ismert és mégis új számomra Csokonai remek komédiája. Játszottam benne főiskolás koromban, és 1953-ban Ferran Violettával fölváltva voltam Samuka, a Major Tamás rendezte emlékezetes előadásban. Először kicsit tartottam tőle, hogy miként tudok megküzdeni Gobbi Hilda csodálatos játékának emlékével, de végül is megnyugtattam magam: a színészi alkatunk különbözik, viszont Gobbi alakításának belső tartalmát ma is követendő példának tartom. (meg) A Gyulai Várszínház tegnap este mutatta be Sárospataki István Kőműves Kelemenné című drámáját. Rendezte Rakovszky Tibor, a pozsonyi Szlovák Színház főrendezője. Képünkön Ronyecz Mária és Sinka Károly az egyik jelenetben (MTI-fotó Ilovszky Béla felv.) A TIHANYI MÚZEUMBAN Borsos Miklós kertje Merengő, a kert zugába húzódó, a vizek fölött eltekintve ábrándozó, ülő, fekvő, sétáló aktok — téren és időn kívüli csend és tisztaság. Talán ezek a legfőbb jellemzői Borsos Miklós A kert című kiállításának, amelyet a Tihanyi Múzeumban mutat be. Miként a művész a katalógus bevezetőjében írja: kertjébe menekül a zajossá vált, házakkal beépített, autókkal elcsúfított környezetből. A hozzá látogató barátaiban, muzsikusokban, művészekben az antik lantosokat és gráciákat próbálja felfedezni, s kertjét időtől és tértől független kicsiny birodalommá varázsolni. • • Rajzait a poézis élteti, érzések és hangulatok lebbennek át az időnként vaskosnak, nehézkesnek tűnő és szinte kivétel nélkül arc nélküli aktok között. Elvágyódás ez a rajzsorozat, éppen ezért a művész a rajztechnikában is kissé visszalép az időben, és ismert, hangulatot varázsló rajztechnikáját feladva csupán a megformált figurák pontos megrajzolására törekszik. Többnyire hangulatosak ezek a rajzok, de mintha a szobrász súlyosabb eszközökhöz szokott keze nem tudna mindig együtt illanni azzal a költői könnyedséggel, lebbenéssel, ami a rajzlapokból tetszően szándéka lehetett. Az elvágyódó művész ezeken a rajzokon valóban nagyon messze került a mától, olyannyira, hogy a vonalakban nehezen fedezhető fel a ma élő mester arca. Csak az elvágyódást látjuk, s azt kevésbé, aki elvágyódik és az antikvitást hívja segítőtársul. A Balatonnál nyaraló kiállításlátogató mégis minden bizonnyal szívesen hangolódik rá a valóságos táj látványa után ezekre a Balatont fekszikráztató, a tájat nyugalmával és csöndjével bemutató rajzokra. Mindannyiunkban ott van a csönd, a tisztaság, a majdnem andalító pékesség utáni vágy, és időnként szívesen merülünk el egy álomvilágba a valóság zajos, szögletes mindennapiságának szorítása közben. Ezt az élményt nyújtják Borsos Miklósnak a Tihanyi Múzeum fehér falán látható rajzai is, amelyek között itt-ott néhány kisplasztika látható. Ezek a rajzok bronzba öntött továbbélései és átalakulásai. S meglehetősen szokatlan, kicsit érzelmes alkotásai a különben mindig szűkszavúan pontos szobrásznak. (harangozó) □ JANE FONDA és édesapja, Henry Fonda Allen Reiser amerikai rendező filmjében szerepel először közösen. A forgatókönyvet Albert Maltz írta Simon Eckbever utazása című regényéből. Az apa egy beteg öregembert játszik, lánya pedig fiatal doktornőt alakít.