Esti Hírlap, 1978. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-01 / 179. szám
A cigányság lakáshelyzetével, beilleszkedésével foglalkozott a rádió tegnap este sugárzott Adósok című műsora. Tisztességes és jószándékú riportműsor volt, pontos helyzetképet adott egy új, bár sok kérdőjellel járó lakásépítő kezdeményezésről, s arról, hogy ezekben a modern lakásokban hogyan élnek a putrikban felnőtt nemzedékek és a fiatalabbak. A riportból megtudhattuk, amit már számos hasonló beszélgetésből ismertünk. Láthatóan a cigányság kérdésével foglalkozó műsorok körbejárnak, szerzőik fennakadnak néhány únos-antig ismert kérdésen. Ennek a tegnap este elhangzott adásnak is ez volt a legfőbb hibája. Juhász Judit sem gondolta végig, hogy mit akar mondani és kihez kíván szólni: a cigánysághoz vagy azokhoz, akik a cigányság szerint minden bajukon segíteni tudnának, ha lelkesebben és határozottabban nyúlnának egy mérhetetlenül mély és mindig pénzzel teli zsebbe. Úgy véljük, a néhány meglehetősen riasztó illusztráló hangfelvétel után a műsor készítője bátrabban szólhatott volna arról, hogy mi a lényege az Örkényi lakásakciónak, hogyan sikerült megszervezni és vajon más községben másolható lenne-e ez a példa. És szólni kellene már arról is, hogy az anyagi és emberi segítség mellett mit tehet és mit tesz maga a cigányság a beilleszkedésért önmaga megváltásáért. Ha mindig csak a segítségről beszélünk, de nem tudjuk fölmutatni a cigányság pozitív példáit — szerencsére vannak ilyenek, ez a műsor is említett egyet —, akkor a jószándékú, de felületes műsorok nem érik el kívánt hatásukat. (harangozó) Luikr, Galilei, Kepler levelei A hamburgi állami és egyetemi könyvtár hatalmas levélgyűjteményét — a Volkswagen Művek alapítványából — nagyszabású restaurálásnak vetik alá. A gyűjtemény mintegy negyvenezer, zömmel latin nyelvű levélből áll, a XV-től a XVIII. századig. A több mint hétezer levélíró többnyire az akkori német nyelvterület és a környező országok egyetemeinek tudásai. A levélírók, illetve a címzettek között van Luther, Leibniz, I. Lipót császár, II. Gusztáv és Krisztina svéd uralkodók, Galilei és Kepler. A levelek tartalmát tudományosan máig nem értékelték. A restaurálás nagyon sürgős, mert a minőségileg igen különböző papírokat erősen megviselte az idő. TEGNAP ESTI BEMUTATKOZÁS • • Örömzene, örömtánc A Brasil Tropical a Budai Parkszínpadon — Jegyet veszek... — szólítják le már a Kosztolányi tér sarkán a Parkszínpad felé igyekvőket a reménykedő kintrekedtek. Hetek óta elkelt már minden jegy a Brasil Tropical valamennyi előadására: a világhírű márka varázsa, a brazil ritmus vonzása megtette a magáét. És a közönség meg is kapta, amit várt: igazi örömtáncot, örömzenére. Mintha csak vasárnapi táncmulatságra gyülekeznének ezek a szépséges fiúk-lányok, oly spontánnak, rögtönzöttnek hat minden mozdulat, oly természetesnek, igaznak a mosoly, oly laza, önfeledt és felszabadult a hosszú lábak, napbarnított felsőtestek, karcsú csípők járása, a pompás zenekar — elsősorban az ütősök — parádéja. Sikongva élvezkedik a közönség: ami a színpadon zajlik, átsugárzik minden nézőre. Az öröm — hálistennek — ragályos. Olyan együttest és produkciót láthatunk, amelyben szétválaszthatatlanul olvad össze revü és folklór, balett és akrobatika; mindenki mindent tud: az énekesek táncolni, a táncosok hangszeren játszani, s ha kell, még zsonglőrködni is a csörgődobokkal. S mindez valami olyan tudatos megtervezettségben zajlik, aminek legfőbb erénye, hogy szinte láthatatlan. Sehol a másutt oly görcsösnek ható drill nyoma: nem a kényszerű fegyelem szabályozza az összjátékot, hanem a ritmus lüktetése. Nem a koreográfusi önkény és a begyakorlottság verítéke uralkodik, hanem a zene hatalma. Akik itt járják előttünk a szambát, az indián harci táncot, a szerelmi játékot, s a karnevál ünnepét, mintha nem betanult mozdulatokat ismételnének, hanem belőlük, legbelsejükből áradna a tánc. Azonosak vele, általa valósulnak meg. Persze, ez csak látszat. A látszólagos önfeledtség mögött megszerkesztett rend uralkodik. De a színpadon a látszat valósággá válik. S a Brasil Tropical táncosai elhitetik velünk, hogy csupán jókedvükben járják a szambát, fénylő szemek nevetése, a legdrágább ékszereknél is pompásabban hat a fogak életörömtől hersegő fehérsége, a legfinomabb kelménél is szebb a kávébarna bőr matt fénye, s a legrafináltabb reflektornál is vibrálóbb e hosszú combú, tökéletes párductestek puhán ördöngős mozgása. Igaz, a műsorzáró Riói karneválban a jelmeztervező — Evandro Castro Lima — hatalmas kosztümparádét is rendez, de ez a műsorszám jellegéből, a jelmezbál megelevenítéséből fakad. A táncosok itt, az ünnepség fénypontján, lesietnek a széksorok közé és meghívják a színpadra a táncra kész, s addigra már kellőképp fölpezsdült hangulatú nézőket. A dobogó egykettőre népünnepély színhelye lesz, boldog pesti férfiak ölelik át a motollacsípőjű, barna bőrű lányokat, megdicsőült honi hölgyek járják a szambát a kétméteres kreol táncosok karjaiban. De nem fájdítom tovább azok szívét, akik kiszorultak az öt parkszínpadi előadás nézőteréről. A tegnapi nagy sikerű bemutatkozás után csak azt kívánhatjuk nekik: ne essék az eső ezen az öt estén, s így a kitűzött tartalék esőnapot esetleg pótelőadásként lehessen megtartani... És hogy jövőre ismét Pesten láthassuk vendégül az idei nyár egyik szenzációját hozó Brasil Tropicalt. Fencsik Flóra Kép a Riói karneválból (Halmágyi Péter felvétele) S mivel revüről van szó, ez kétszeres érdem. Edvardo Carnero és Domingos Campos, a műsor tervezője, illetve rendezője bölcsen tudja a látvány és hatás titkát. Tudja, hogy a legcsillogóbb Ritternél is varázslatosabb a hatalmas, Új kincsek Delphiben Delphi régészeti múzeumában új termet nyitottak meg, amely francia tudósok által 1939-ben talált leleteket mutat be most először a nyilvánosságnak. A nagyon is hosszú „átfutás” oka a háború és a restaurációs nehézségek. Az új kiállítás büszkesége egy életnagyságú bikaképmás kalapált ezüstből és egy, az archaikus időkből származó, ugyancsak életnagyságú arany-elefántcsont szobor. A kincsek nagy része az ion korszak műhelyeiből származik, az időszámítás előtti 6. századból; ezek valószínűleg eredetileg is Delphi kincstárában voltak fölállítva. A feltételezés szerint a kultikus tárgyak az időszámítás előtti 5. században, az épület égésekor kerültek a föld alá. Mozarteum Negyvenhárom országból ezerkétszázötvenhárom hallgató vesz részt a salzburgi Mozarteum zenei főiskola nyári akadémiáján. A rendezvény előadásai már hetek óta folynak, a hivatalos megnyitó azonban csak most volt. A nemzetközi hallgatógárda legnagyobb része a zongoratanfolyamokon vesz részt, de sok, főleg női jelentkező van az énekkurzusokra és mintegy hatszázan vesznek részt az Orff-intézet tanfolyamain. Ugyancsak Salzburgban grafikai műhelyt nyitottak meg a Művészházban, ahol grafikai eljárásokban tökéletesíthetik tudásukat az érdeklődők. □ BERTOLT BRECHT egy eddig meg nem jelent novelláját publikálja Keresztrejtvény címmel az NDK Brecht-centrumának augusztus elején első ízben megjelenő folyóirata. A kiadvány rendszeresen beszámol majd a Brecht-művek előadásairól és a róla megjelent könyvekről. EMLÉKEK EGY HONFOGLALÁSRÓL Gázsi: 300 vacsora ADALÉKOK A 30 ÉVE ÁLLAMOSÍTOTT MAGYAR FILM ÜNNEPÉHEZ Híradókocka 1948-ból: fiatal fiúk, lányok a filmgyár felé mennek, nevetve, egymást előre engedve lépik át későbbi munkahelyük kapuját. A ma harminc éve még harmadéves főiskolások talán először jöttek össze, néhány kivétellel, az Emlékek egy honfoglalásról című dokumentumfilm forgatására. A MAFILM 2-es telepének kis vetítőterme, ahol Szabó Árpád operatőr a film kvízjátékhoz hasonló részletét veszi celluloidra, néhány perc alatt szinte felforr a fel-felrémlő három évtizeddel ezelőtti élményektől. Nemeskürty István és Bokor László — ma mindketten stúdióvezetők — három évtizede újságíróként dolgoztak. Most ők az emlékező-emlékeztető film összeállítói. Nemeskürty beszélget az akkori főiskolásokkal, mai filmgyártásunk immár beérkezett művészeivel. Szemes Marianne, B. Megyeri Gabriella, Banovich Tamás, Koza Dezső, Bacsó Péter, Takács Gábor, Czigány Tamás és Hildebrand István próbálja felidézni, mit érzett, gondolt akkor, amikor azt a hajdani filmhíradót forgatták. — Én emlékszem, hogy berúgtuk a kaput — jut eszébe Szemes Mariannenak az első emlék. — Makk Károly volt közülünk a legfilmesebb filmes ... — gondolkodik hangosan Bacsó Péter. S ahogy telnek a percek, úgy élik át újra a tanulás, a felkészülés, a kezdés izgalmát. Említik Radványi Gézát — ő volt a Mester, tőle tanultak nagyon sokat. Nevetnek a Pilvax-vacsorákon, mert Pán József tanáruk, díszlettervező, akkoriban a Pilvax belső tervezéséért háromszáz vacsorát kapott fizetségül. A gázsit apránként, a tanítványokkal együtt ette meg. Balázs Béláról elmondják: legszívesebben szabad téren — s hol kínálkozott volna erre másutt alkalom? —, a tetőn, a kémények között tartotta meg óráját. Harminc évvel ezelőtt is a Bástya vendéglő volt a főiskolások törzshelye. Beszélnek az első filmekről, még vitatkoznak is, mindenki másra emlékszik jobban. Az első feladatok: mindegyikük volt ügyelő, naplóvezető, asszisztens, statiszta, Bacsó hozzáteszi: „Erősen összefonódott akkor a szakma és az élet, sőt, többet foglalkoztunk az élettel, ezért minden munkánk nagyon életközpontú volt.” Kedvenc filmek 1948- ban? Orson Welles Aranypolgárát, Eizanstein Patyomkin páncélosát éveken át újra meg újra megnézték. Schöberg Égi vándorát ,szintúgy. Az első önálló munkák? Erről is szól a huszonöt perces dokumentumfilm, amely felvillantja a filmesek sikereiről, kitüntetéseiről felvett filmkockákat is. Az Emlékek egy honfoglalásról bemutatója augusztus 17-én lesz a Vörös Csillag moziban, adalékként a harminc éve államosított magyar film ünnepéhez. (pálffy) A BUDAPESTI MŰVÉSZETI HETEKEN HÍRES KÜLFÖLDI TÁRSULATOK mexikói együttes lép fel a Fővárosi Operettszínházban. Eljön Budapestre a Ballet Folklorico de Veracruz. Az együttes Mexikó legnagyobb kikötővárosából látogat Magyarországra. (Veracruz egyébként a mexikói munkásmozgalom egyik központja.) A vendégcsoporthoz tartozik a Trio Mexico kamaraegyüttes. Velük együtt itt lesz Sonja Amelio, az ország egyik kiváló táncművésznője. A Fővárosi Operettszínház lesz a színhelye október 5-én, 6-án és 7-én a prágai Divadlo Na Zabradli színház vendégjátékának. A bemutatandó produkció címe: Funambules 77. Modern törekvésű társulat, vezetője Vladiszlav Fialka. Vendégeket kapunk az Erkel Színházba. Ott október 12., 13., 14., 15. és 23. a Szovjetunió Akadémiai Állami Táncegyüttese öt pesti vendégszereplésének dátuma. Szerte a világon, Mojszejev-együttesként ismerik őket, mivel Igor Mojszejev az igazgatójuk. Végül október 19., 20., 21-én lesz egy angol színház társulatának bemutatkozása, szintén a Fővárosi Operettszínházban, Manchesterből érkeznek hozzánk. A színház neve Royal Exchange Theatre. Avantgarde-törekvésű előadása nagy visszhangot keltettek már mind az angol, mind az egész európai sajtóban. Shakespeare művét, a Téli regét játsszák el. (K. K.) Már megkötötték a szerződéseket az 1978. évi Budapesti Művészeti Hetek vendégeivel. Számos ismert kitűnő társulat gazdagítja majd az ünnepi műsorokat. Szeptember 26-tól három részből álló programmal A berlini Lotte TALÁLKOZÁS KARIN GREGOREKKEL Karin Gregorek, a berlini Makszim Gorkij Színház művésznője, egy kisebb szerepet játszott a Karlovy Vary-i filmfesztivál egyik fődíjas filmjében, A menekülés című alkotásban, amelyet Magyarországon is bemutatnak. A művésznőt azonban a fővárosi közönség márciusban személyesen is megismerhette. A Pesti Színházban játszotta vendégként Peter Hacks monodrámáját, a Lottét. — Befejeződött a színházi idény. Milyen szerepeket játszott az idén? — Május 18-án volt az utolsó előadás, Ruttkai Éva nagy sikerű vendégjátéka a Lottóban. Azért zártunk ilyen koráig, mert a nyári szünetben átépítik, korszerűsítik a színházat. Az idén a legnagyobb szerepem a Lottó volt, de szerepet kaptam a szerző Rózsi álmodozik című darabjában, Ödön von Horváth Kazimir és Karolin című játékában és Jevgenyij Svarc drámájában, a Mindennapi csodában. — Szívesen vállal filmszerepet? — Mindig szívesen csinálok filmet, de csak akkor, ha a színházi munkám megengedi. Az első mindenképpen a színház. A közelmúltban játszottam egy bűnügyi filmben a televízióban, és ugyancsak a tévének forgattam Egy falat kenyér címmel egy ötrészes filmsorozatot, amely egy család története keretében 1943-tól 1978-ig követi jelenkorunk történelmét. Játszottam ezenkívül A tűzfészek című DEFA-produkcióban, amely Ernst Brandt rendezésében a Baader—Meinhof-ügyről szól. — Tervei? — Nagy vágyam, hogy életemben egyszer rendezzek. Félreértés ne essék, nem akarok rendező lenni. Van azonban egy darab, amelyet nagyon szeretnék színpadra állítani. Ez pedig Peter Hacks „bulvárhorrorja”, A halak. (morvay)