Esti Hírlap, 1978. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
Előkészületek bányamélyítésre Megkezdték a bányamélyítéshez szükséges előkészületeket a Tatabányával szomszédos mányi szénlelőhelyen. Utakat és ideiglenes transzformátorokat építenek, rendezik, kiépítik a leendő aknák, üzemépületek helyét. Az idén 280 millió forintot költenek az előkészületekre, hogy jövőre felvonulhassanak a kivitelező vállalatok, a bánya építői. A szénvagyon pontos felmérését szovjet szakemberek közreműködésével, szovjet gyártmányú fúróapparátusokkal végezték el. A már épülő márkushegyi és nagyegyházi új bányák után a mányi lesz a harmadik, amit a nagyszabású észak-dunántúli barnaszénprogram keretében létesítenek. (MTI) Raktárak vetőmagnak Két aprómagtárolló építését kezdték meg Szombathelyen. A tárolók nyékládházi előre gyártott mezőpanel elemekből készülnek. Az egyik 100, a másik 200 vagon termény tárolására lesz alkalmas, a jövő évi betakarítás előtt készülnek el Ugyanakkor egy NDK gyártmányú fűmagtisztító gépsor is megkezdi működését. SZEPTEMBERBEN NYÍLIK Megújult a Keleti ABC Szállítók, minőség, felirat A főváros ABC-áruházainak gazdája a Budapesti Közért Vállalat. Horváth Károly igazgatóhelyettes arról tájékoztatott, hogy hamarosan — nyolchavi kényszerszünet után — szeptemberben ismét megnyílik a főváros egyik legforgalmasabb bevásárlóhelye, a Keleti ABC. — Milyen lesz? — Az átépítés ötmillió forintba kerül — mondja az igazgatóhelyettes. — Az áruház alapterülete nem lesz nagyobb, mivel terjeszkedésére nincs lehetőség. Ezért korszerű berendezésekkel, az eddiginél több ikerpénztárral felszerelt bevásárlóközpont fogadja a vásárlókat. És ami lényeges: teljes lesz az önkiszolgálás. A vásárló ötven-hatvan féle csomagolt húskészítmény közül választhat. — A húsipar csomagolt húskészítményeinek választéka mindössze tíz-tizenöt fajta áruból áll... — Valóban. Ám — bár tudjuk, nem a mi feladatunk lenne — a Batthyány téri bevásárló központban új húscsomagolót helyeztünk üzembe, ahonnan gépkocsin visszük át a csomagolt árut a Keleti ABC-be. Erre a célra húsz termoszkonténert is vásároltunk. — A forgalom növelésének feltétele a kiegyensúlyozott zavartalan áruellátás. Milyen tapasztalataik vannak? — Legnagyobb szállítónk a Budapesti Füszért Vállalat. Kapcsolatunk a múlt évekhez viszonyítva javult. A konténeres, valamint az éjszakai szállítás bevált. Szállításaik időpontját — napra, órára — mindig előre jelzik, igaz, gyakran előfordul, hogy a szállítmány hiányos. Gond az is, hogy egyes kávéfajtákon még mindig nincs feltüntetve az új ár. — Talán a legtöbbet a tej és tejtermékek forgalmazása fejlődött — folytatta Horváth Károly. — Bővült a választék, a kínálat a keresletnek megfelelő. A különféle sajtok, ízesített tejtermékek gyorsan közkedveltté váltak. Egyik legrugalmasabb szállítónk a tejipar. Ám mindez a sütőiparról nem mondható el. Úgy tűnik, örök probléma a minőség, no meg a szállítások ütemessége. Gondot okoz, hogy egyes import mosó és testápoló szerekről hiányzik a magyar nyelvű felirat, s a fogyasztói ár. Hasonló a helyzet a Piért által forgalmazott papírzsebkendőkkel és papírszalvétákkal. — Célunk — mondta befejezésül az igazgatóhelyettes —, hogy bővítsük a házhoz szállító szolgálatot. Tavaly 35 millió forint árut szállítottunk a boltokból közvetlenül vevőink otthonába. Mintegy tizenöt millió forinttal többet, mint egy évvel korábban. Az idén a házhozszállítás forgalmát 15 százalékkal növeljük. S. R. KORÜLÖTTE JUHAR, TOLGY Üdülő-pihenő park Elkészült Sárvár üdülő-pihenő parkjának részletes terve. Ennek alapján 218 hektáron — felerészben erdő borította — területet formálnak át. A már meglevő csónakázótó körül sportpályák, KRESZ-park, valamint szabadtéri színpad épül a Rába szabadstrandjánál, s büfét, öltözőket, napozót hoznak létre. Ezenkívül lesz kajak-kenu versenypálya is. Lovaglásra négy kilométeres útszakaszt jelöltek ki. A horgászok örömére tavak lesznek a régi téglagyári gödrök, agyagbányák helyén. Ezeket a Gyöngyös- és az Aranyos-patak vize táplálja. A sportpályák környékére és a pihenőhelyekre kőris, mezei juhar, kései nyár, kocsányos tölgy kerül. A tervet nagyarányú társadalmi összefogással, folyamatosan valósítják meg. (MTI) Szürkészöld, könnyben úszó szeme van. Kopott cekkerje. Szomorú, végtelenül bánatos pillantása. Úgy tud nézni, hogy az ember szíve összefacsarodik. Mi a baj? — érdeklődik automatikusan, mert egy ilyen asszonynak csak baja lehet. Sóhajt. Mint aki nem akarja a másikat terhelni. Könnyezni kezd. Fehér zsebkendőt vesz elő, tisztát, vasaltat. Az ember akkor is adjon magára, ha a sors csapkodja. Márpedig et igen. Nagyon. Ö is beteg, a férje is. A fiának nem sikerült a felvételi, vagy nősül, vagy gyermeke születik, vagy válik, vagy selejtet csinált a gyárban és mindent neki kell fizetni, pedig a társai is hibásak voltak, vagy más valami. A fiával sok minden történik. A lányával kevesebb. A lánya legfeljebb külföldre szökött a vőlegénye után, de visszajött, részletre vásárolt egy automata mosógépet, de elromlott, s nem akarják visszavenni, őt rendszeresen operálják. S ha nem, akkor vizsgálják. Több szempontból. Ő tulajdonképpen egy csoda. Itt van, járkál, holott az orvosok szerint már régen a föld alatt kellene lennie. De nincs. Élni kell. Az élethez pedig pénz kell. És itt kezdődik a dolgok lényege. Az asszony ugyanis kölcsön kér. Rendszereresen és sokat. Csip-csup tíz forintokkal ő nincs kisegítve. Ezer forinttal valamennyire. Az igazi kölcsön ötezer forintnál kezdődik. Egy hétre, két hétre, de legfeljebb egy hónapra. Papír természetesen nincs. Ebben az aszszonyban nem lehet nem bízni. Ettől az asszonytól lehetetlen papírt kérni. Az ember szégyellné. Szemérmesen nyújtják át neki a százasokat. S ő is úgy teszi el, mint valami szenynyes, fertőző holmit. Közben könnyeit türölgeti. Orrot fút. Sóhajt. Hálálkodik. Aztán elmegy. Sokáig nem tér vissza. Nem tartozik a bújócskázó adósok közé. Jelentkezik az ígért határidő előtt néhány nappal. Azzal, hogy természetesen menni fog. Megjelöli a napot, sőt az órát is. Feltéve, ha a vizsgálatok addigra befejeződnek. Mármint az orvosi vizsgálatok. S ha nem dől rá a ház, nem robban fel a gázbojler, nem törik rá az ajtót. Mert ilyen is előfordul, gyakran. Aznap újból jelentkezik. Már készül. Már húzza a cipőjét. Kisüti az utolsó palacsintát, mert a család éhes. Hosszan elnézést kér a pár perces késésért. — Semmi baj — mondja a kölcsönadó, és arra gondol, milyen lelkiismeretes asszony. Mennyi bánat és szomorúság van a világon, ha ilyen teremtések szenvedni kényszerülnek. Aztán várakozás következik. Hosszan. Hetekig, hónapokig, évekig. Az aszszony közben mindig felbukkan. Könnyben úszó szürkészöld szemekkel és újabb csapások sorozatával. A kölcsöntadóban hullámoznak az érzések. Haragszik rá, aztán megbocsát. Később óvatosan elkezd érdeklődni. És megtudja, hogy nem ő az egyetlen. Az asszony másoknál is sír. Másokat is hiteget. Pontosan fogalmazva, ez az asszony notórius kölcsönkérő. A férje keres. A fia dolgozik. A lánya hazaadja a keresetét. Tulajdonképpen rejtély, hogy ez az asszony mire költi a pénzt. Esztendők óta nem került új holmi a lakásukba. Ugyanazt a szoknyát, blúzt, kabátot viseli. Nem vásárolt telket a Balatonon, nincs kocsijuk. A rejtély nyomozása azonban másodrendű kérdés. A lényeg az, hogy ez az asszony veszedelmes tevékenységet folytat. A szívre apellál. A megértésre. A sajnálatra. S hitelét rontja mindazoknak, akiknek valóban szükségük van olykor gyorssegélyre, akik valóban megértést és sajnálatot érdemelnek. Ez az asszony veszélyes, de ezt nem jelzi semmiféle tábla. Működési területe egyelőre kiapadhatatlan. Tenni ellene alig lehet. Beperelni, papír nélkül? Panaszkodni rá a munkahelyén? Fenyegetni? Ugyan mivel? Így hát az asszony tovább sír. Könnyei és ötletei egyelőre kiapadhatatlanok. Bende Ibolya A bánatos asszony LEGEK PESTEN Fővárosunk: Budapest. Megannyi érdekes helyszín, különleges esemény, ember. Méltán írható a róluk szóló beszámoló elé: ez a leg ... Pesten. Főgyűjtő a föld alatt Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyvének adata 1890-ben: 23 ezer 732 méter hosszúságú csatornahálózat. Ma több mint százszorosára, körülbelül 2500 kilométerre tehető ez a szám. Az igaz, hogy Aquincumban a rómaiak építettek csatornahálózatot, de ennek a maival egyáltalán nincs kapcsolata. Egészségügyi, környezetvédelmi okokból mind korszerűbb hálózatot kell építeni, de a máig kiépült rendszer több mint százesztendős, küzdelmes múltra tekint vissza. LEGYEN BŐVÍTHETŐ Részleges, egymástól független főgyűjtőket terveztek a XVIII. század végétől, de egységes, a Duna mindkét partján levő területet szabályozó hálózatra legelőször Reitter Ferenc nyújtott be részletes tervet, amelyet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1873 januárjában hozott nyilvánosságra. A pesti oldal hálózatterve az olasz Bazalgette mérnök vonalvezetése nyomán készült, s attól csak annyiban tért el, amennyire azt az akkori új városrendezési terv megkívánta. Reitter önálló gyűjtőt javasolt Kőbányára, amely a város déli részén vonul végig és a mai Illatos út táján éri el a Soroksári utat. A föld alatt kívánta elvezetni a főgyűjtőt. Arra törekedett, hogy a későbbiekben is bővíthető legyen, a mind nagyobb lakóterületeket is ellássa. Az akkori pesti 220 ezres lélekszámot egy évszázadra előre 500 ezer főre becsülte. Úgy számította, hogy az általa tervezett hálózat száz esztendő alatt sem avul el. Ő volt a legelső, aki a Duna jobb partjára is gondol! A budai főgyűjtő csatorna felső szakasza a mai Flórián térnél kezdődik, s a tervek szerint egészen — a Dunapart vonalát követve — Kelenföldig gyűjti Óbuda, Víziváros, Krisztinaváros és a hegyvidék beépített területeinek szennyvizét. A pesti oldalra több főgyűjtőt tervezett, egyet szintén a Duna-part vonalára, ebbe ágaztatta a mai Nagykörút útvonalát követő és az ehhez kapcsolódó, sugárirányú csatornáit, amelyről máig is fennmaradt az „Átnézeti Terv, Budapest Főváros Csatornázási Program iránti jelentéséhez”. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatban mondta ki, hogy a város hirdessen tervpályázatot és a Reitter féle elgondolások alapján készítsék el a részletes terveket. Indoklás: „e csatornázási munkálat milliókba fog kerülni és az századok tartamára készül”. NAPJAINKIG A század végén lassanként megindult a hálózat építése, nagy vonalakban Reitter Ferenc elképzelései alapján. Hogy ebben már Reitter Ferenc nem vehetett részt, annak 1874-ben, tehát egy évvel az első átfogó terv elfogadása után bekövetkezett halála volt az oka. Tervez le: Reitter ^ ^ „Századok tartamára” ^ ^ ^ Változás ? Uj negyedek 1391 és 1010 között Budapesten összesen 24 934 méter hosszúságú csatorna épült. A Fővárosi Csatornázási Műttek Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125. évfordulójára vaskos kötetet — térképekkel, fotókkal, statisztikai ábrákkal illusztrálva — jelentetett meg, amely bemutatja a hatalmas munkálatok folyamatát a legelső elképzelésektől napjainkig. A könyv szerint Reitter Ferenc terveihez képest a mai hálózat így alakult: a belvárosi főgyűjtő és csatornarendszer százéves, tehát ma is annak a bizonyos legelső tervnek alapján működik. A budai oldal főgyűjtője máig sem készült el teljesen, de elvileg a százéves terv alapján épül Változás? Amennyit az élet diktál, az új negyedek hálózata. Pálffy Judit AZ ELSŐ BANYA Brennender Berg: égő hegy HERMES, BORBÁLA, SOPRON Brennender Bergnek, „égő” hegynek nevezték azt, a Soprontól 10 kilométerre nyugatra fekvő, fenyvesekkel borított dombot, ahol szenet talált Rieder János szögkovács. Jóllehet, a hegy sosem égett, de a németországi Pfalz-hercegségből ide települt mester korábbi hazájából ismerte már ezt a nyersanyagot, s ezzel szította műhelyében a tüzet. Felfedezésére hamar rátette kezét az akkori soproni tanács, így lett a hazai szénbányászat bölcsőjévé Brennbergbánya. • • A Brennbergbe települt osztrák, steier, karinthiai, majd morva és cseh bányászoktól a magyarok is hamar megtanulták az új szakmát. Azóta is sikerrel küzdenek a természet erőivel, s a két és negyed évszázad alatt Magyarországon 1,2 milliárd tonna szenet küldtek felszínre. Az egykori betelepülők nemcsak a mesterséget, hanem a munkásmozgalomban szerzett tapasztalataikat is magukkal hozták. 1796-ban megalapították a Nélkülözőket Segítő Társláda intézményét, amely egészen a szakszervezetek megjelenéséig kovácsolta közösségbe a bányászokat. Brennbergbániában mind gyakoribbá váltak a munkásság különböző harcai, amelyeket a bérküzdelmek után országos hírű sztrájkok, a nyolcórás munkanap kivívása és sok más esemény fémjelzett • A Brennbergbánya hamarosan a bányászok szakértelmével, a műszaki fejlesztéssel is beírta nevét a magyar szénbányászat történetébe. A szállításnál már 1833-ban alkalmazták a gőzgépet, s ugyanebben az évben megkezdték a többszintes fejtési technológiák bevezetését. Negyven esztendő múlva kiépítették a bányabeli telefonvonalat, amely nemcsak a munkát segítette, hanem a bányászok biztonságát is növelte. A XIX. század fordulóján munkához kezdtek a 300 méternél mélyebb bányákban, a Hermesben, a Borbálában és a Sopronban. 1939-ben feltárták a Szent István-aknát, amely 630 méterével — a 20 évvel később nyílt Pécs környéki bányákig — a legmélyebb hazai bánya volt. 1952-ben geológiai adottságok miatt kellett a bányát bezárni. De a bányászok akkor sem maradtak hűtlenek hivatásukhoz. Több százan települtek át Tatabányára, Várpalotára és Oroszlányba. 1973. szeptember 1., péntek