Esti Hírlap, 1978. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Előkészületek bányamélyítésre Megkezdték a bányamé­lyítéshez szükséges előké­születeket a Tatabányá­val szomszédos mányi szénlelőhelyen. Utakat és ideiglenes transzformá­torokat építenek, rende­zik, kiépítik a leendő ak­nák, üzemépületek helyét. Az idén 280 millió forin­tot költenek az előkészüle­tekre, hogy jövőre felvo­nulhassanak a kivitelező vállalatok, a bánya építői. A szénvagyon pontos fel­mérését szovjet szakem­berek közreműködésével, szovjet gyártmányú fúró­apparátusokkal végezték el. A már épülő márkus­­hegyi és nagyegyházi új bányák után a mányi lesz a harmadik, amit a nagy­szabású észak-dunántúli barnaszénprogram kere­tében létesítenek. (MTI) Raktárak vetőmagnak Két aprómagtárolló épí­tését kezdték meg Szom­bathelyen. A tárolók nyék­­ládházi előre gyártott me­zőpanel elemekből ké­szülnek. Az egyik 100, a másik 200 vagon termény tárolására lesz alkalmas, a jövő évi betakarítás előtt készülnek el Ugyan­akkor egy NDK gyártmá­nyú fűmagtisztító gépsor is megkezdi működését. SZEPTEMBERBEN NYÍLIK Megújult a Keleti ABC Szállítók, minőség, felirat A főváros ABC-áruhá­­zainak gazdája a Budapesti Közért Vállalat. Horváth Károly igazgatóhelyettes arról tájékoztatott, hogy hamarosan — nyolchavi kényszerszünet után — szeptemberben ismét meg­nyílik a főváros egyik legforgalmasabb bevásárló­helye, a Keleti ABC. — Milyen lesz? — Az átépítés ötmillió forintba kerül — mondja az igazgatóhelyettes. — Az áruház alapterülete nem lesz nagyobb, mivel ter­jeszkedésére nincs lehető­ség. Ezért korszerű beren­dezésekkel, az eddiginél több ikerpénztárral fel­szerelt bevásárlóközpont fogadja a vásárlókat. És ami lényeges: teljes lesz az önkiszolgálás. A vásár­ló ötven-hatvan féle cso­magolt húskészítmény kö­zül választhat. — A húsipar csomagolt húskészítményeinek vá­lasztéka mindössze tíz-ti­zenöt fajta áruból áll... — Valóban. Ám — bár tud­juk, nem a mi feladatunk lenne — a Batthyány té­ri bevásárló központban új húscsomagolót helyeztünk üzembe, ahonnan gépko­csin visszük át a csomagolt árut a Keleti ABC-be. Erre a célra húsz termoszkonté­nert is vásároltunk. — A forgalom növelésé­nek feltétele a kiegyensú­lyozott zavartalan áruellá­tás. Milyen tapasztalataik vannak? — Legnagyobb szállí­tónk a Budapesti Füszért Vállalat. Kapcsolatunk a múlt évekhez viszonyítva javult. A konténeres, va­lamint az éjszakai szállítás bevált. Szállításaik idő­pontját — napra, órára — mindig előre jelzik, igaz, gyakran előfordul, hogy a szállítmány hiányos. Gond az is, hogy egyes kávé­fajtákon még mindig nincs feltüntetve az új ár. — Talán a legtöbbet a tej és tejtermékek forgal­mazása fejlődött — foly­tatta Horváth Károly. — Bővült a választék, a kí­nálat a keresletnek meg­felelő. A különféle sajtok, ízesített tejtermékek gyor­san közkedveltté vál­tak. Egyik legrugalmasabb szállítónk a tejipar. Ám mindez a sütőiparról nem mondható el. Úgy tűnik, örök probléma a minőség, no meg a szállítások üte­messége. Gondot okoz, hogy egyes import mosó és test­ápoló szerekről hiányzik a magyar nyelvű felirat, s a fogyasztói ár. Hasonló a helyzet a Piért által for­galmazott papírzsebken­dőkkel és papírszalvéták­kal. — Célunk — mondta be­fejezésül az igazgatóhelyet­tes —, hogy bővítsük a házhoz szállító szolgálatot. Tavaly 35 millió forint árut szállítottunk a boltokból közvetlenül vevőink ottho­nába. Mintegy tizenöt mil­lió forinttal többet, mint egy évvel korábban. Az idén a házhozszállítás for­galmát 15 százalékkal nö­veljük. S. R. KORÜLÖTTE JUHAR, TOLGY Üdülő-pihenő park Elkészült Sárvár üdülő-pihenő parkjának részletes ter­ve. Ennek alapján 218 hektáron — felerészben erdő borí­totta — területet formálnak át. A már meglevő csóna­kázótó körül sportpályák, KRESZ-park, valamint szabad­téri színpad épül a Rába szabadstrandjánál, s büfét, öl­tözőket, napozót hoznak létre. Ezenkívül lesz kajak-kenu versenypálya is. Lovaglásra négy kilométeres útszakaszt jelöltek ki. A horgászok örömére tavak lesznek a régi téglagyári gödrök, agyagbányák helyén. Ezeket a Gyön­gyös- és az Aranyos-patak vize táplálja. A sportpályák környékére és a pihenőhelyekre kőris, mezei juhar, kései nyár, kocsányos tölgy kerül. A tervet nagyarányú társadalmi összefogással, folyamatosan való­sítják meg. (MTI) S­zürkészöld, könnyben­­ úszó szeme van. Ko­pott cekkerje. Szomorú, végtelenül bánatos pillan­tása. Úgy tud nézni, hogy az ember szíve összefacsa­­rodik. Mi a baj? — ér­deklődik automatikusan,­­ mert egy ilyen asszonynak csak baja lehet. Sóhajt. Mint aki nem akarja a másikat terhel­ni. Könnyezni kezd. Fehér zsebkendőt vesz elő, tisz­tát, vasaltat. Az ember akkor is adjon magára, ha a sors csapkodja. Márpe­dig et igen. Nagyon. Ö is beteg, a férje is. A fiának nem sikerült a felvételi, vagy nősül, vagy gyerme­ke születik, vagy válik, vagy selejtet csinált a gyárban és mindent neki kell fizetni, pedig a társai is hibásak voltak, vagy más valami. A fiával sok minden történik. A lányá­val kevesebb. A lánya leg­feljebb külföldre szökött a vőlegénye után, de vissza­jött, részletre vásárolt egy automata mosógépet, de elromlott, s nem akarják visszavenni, őt rendszeresen operál­ják. S ha nem, akkor vizs­gálják. Több szempontból. Ő tulajdonképpen egy cso­da. Itt van, járkál, holott az orvosok szerint már ré­gen a föld alatt kellene lennie. De nincs. Élni kell. Az élethez pedig pénz kell. És itt kezdődik a dolgok lényege. Az asszony ugyan­is kölcsön kér. Rendszere­resen és sokat. Csip-csup tíz forintokkal ő nincs ki­segítve. Ezer forinttal va­lamennyire. Az igazi köl­csön ötezer forintnál kez­dődik. Egy hétre, két hét­re, de legfeljebb egy hó­napra. Papír természete­sen nincs. Ebben az asz­­szonyban nem lehet nem bízni. Ettől az asszonytól lehetetlen papírt kérni. Az ember szégyellné. Szemér­mesen nyújtják át neki a százasokat. S ő is úgy te­szi el, mint valami szeny­­nyes, fertőző holmit. Köz­ben könnyeit türölgeti. Orrot fút. Sóhajt. Hálál­kodik. Aztán elmegy. So­káig nem tér vissza. N­­em tartozik a bújócs­­­kázó adósok közé. Je­lentkezik az ígért határ­idő előtt néhány nappal. Azzal, hogy természete­sen menni fog. Megjelöli a napot, sőt az órát is. Feltéve, ha a vizsgálatok addigra befejeződnek. Mármint az orvosi vizs­gálatok. S ha nem dől rá a ház, nem robban fel a gázbojler, nem törik rá az ajtót. Mert ilyen is elő­fordul, gyakran. Aznap újból jelentke­zik. Már készül. Már húz­za a cipőjét. Kisüti az utolsó palacsintát, mert a család éhes. Hosszan elné­zést kér a pár perces ké­sésért. — Semmi baj — mondja a kölcsönadó, és arra gondol, milyen lelki­ismeretes asszony. Mennyi bánat és szomorúság van a világon, ha ilyen terem­tések szenvedni kénysze­rülnek. Aztán várakozás követ­kezik. Hosszan. Hetekig, hónapokig, évekig. Az asz­­szony közben mindig fel­bukkan. Könnyben úszó szürkészöld szemekkel és újabb csapások sorozatá­val. A kölcsöntadóban hul­lámoznak az érzések. Ha­ragszik rá, aztán megbo­csát. Később óvatosan el­kezd érdeklődni. És meg­tudja, hogy nem ő az egyetlen. Az asszony má­soknál is sír. Másokat is hiteget. Pontosan fogal­mazva, ez az asszony­ no­tórius kölcsönkérő. A fér­je keres. A fia dolgozik. A lánya hazaadja a kerese­tét. Tulajdonképpen rejtély, hogy ez az asszony mire költi a pénzt. Esztendők óta nem került új holmi a lakásukba. Ugyanazt a szoknyát, blúzt, kabátot viseli. Nem vásárolt tel­ket a Balatonon, nincs ko­csijuk. A rejtély nyomozása azonban másodrendű kér­dés. A lényeg az, hogy ez az asszony veszedelmes te­vékenységet folytat. A szívre apellál. A megér­tésre. A sajnálatra. S hite­lét rontja mindazoknak, akiknek valóban szüksé­gük van olykor gyorsse­gélyre, akik valóban meg­értést és sajnálatot érde­melnek. E­z az asszony veszélyes, de ezt nem jelzi semmiféle tábla. Működé­si területe egyelőre ki­apadhatatlan. Tenni elle­ne alig lehet. Beperelni, papír nélkül? Panaszkodni rá a munkahelyén? Fe­nyegetni? Ugyan mivel? Így hát az asszony to­vább sír. Könnyei és öt­letei egyelőre kiapadha­­tatlanok. Bende Ibolya A bánatos asszony LEGEK PESTEN Fővárosunk: Budapest. Megannyi érde­kes helyszín, különleges esemény, ember. Méltán írható a róluk szóló beszámoló elé: ez a leg ... Pesten. Főgyűjtő a föld alatt Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyvének adata 1890-ben: 23 ezer 732 méter hosszúságú csatorna­­hálózat. Ma több mint száz­szorosára, körülbelül 2500 kilométerre tehető ez a szám. Az igaz, hogy Aquin­cumban a rómaiak építettek csatornahálózatot, de ennek a maival egyáltalán nincs kapcsolata. Egészségügyi, környezetvédelmi okokból mind korszerűbb hálózatot kell építeni, de a máig ki­épült rendszer több mint százesztendős, küzdelmes múltra tekint vissza. LEGYEN BŐV­ÍTHETŐ Részleges, egymástól füg­getlen főgyűjtőket tervez­tek a XVIII. század végé­től, de egységes, a Duna mindkét partján levő terü­letet szabályozó hálózatra legelőször Reitter Ferenc nyújtott be részletes tervet, amelyet a Fővárosi Köz­munkák Tanácsa 1873 ja­nuárjában hozott nyilvá­nosságra. A pesti oldal há­lózatterve az olasz Bazal­­gette mérnök vonalvezetése nyomán készült, s attól csak annyiban tért el, amennyire azt az akkori új városren­dezési terv megkívánta. Reitter önálló gyűjtőt java­solt Kőbányára, amely a város déli részén vonul vé­gig és a mai­ Illatos út tá­ján éri el a Soroksári utat. A föld alatt kívánta elve­zetni a főgyűjtőt. Arra tö­rekedett, hogy a későbbiek­ben is bővíthető legyen, a mind nagyobb lakóterülete­ket is ellássa. Az akkori pesti 220 ezres lélekszámot egy évszázadra előre 500 ezer főre becsülte. Úgy szá­mította, hogy az általa ter­vezett hálózat száz esztendő alatt sem avul el. Ő volt a legelső, aki a Duna jobb partjára is gondol! A budai főgyűjtő csatorna felső szakasza a mai Flórián térnél kezdődik, s a tervek szerint egészen — a Duna­­part vonalát követve — Kelenföldig gyűjti Óbuda, Víziváros, Krisztinaváros és a hegyvidék beépített terü­leteinek szennyvizét. A pes­ti oldalra több főgyűjtőt tervezett, egyet szintén a Duna-part vonalára, ebbe ágaztatta a mai Nagykörút útvonalát követő és az eh­hez kapcsolódó, sugárirányú csatornáit, amelyről máig is fennmaradt az „Átnézeti Terv, Budapest Főváros Csatornázási Program irán­­ti jelentéséhez”. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa határozatban mondta ki, hogy a város hirdessen tervpályázatot és a Reitter féle elgondolások alapján készítsék el a rész­letes terveket. Indoklás: „e csatornázási munkálat mil­liókba fog kerülni és az szá­zadok tartamára készül”. NAPJAINKIG A század végén lassan­ként megindult a hálózat építése, nagy vonalakban Reitter Ferenc elképzelései alapján. Hogy ebben már Reitter Ferenc nem vehetett részt, annak 1874-ben, te­hát egy évvel az első átfogó terv elfogadása után bekö­vetkezett halála volt az oka. Tervez le: Reitter ^ ^ „Századok tartamára” ^ ^ ^ Változás ? Uj negyedek 1391 és 1010 között Buda­pesten összesen 24 934 mé­ter hosszúságú csatorna épült. A Fővárosi Csatornázási Műttek Pest város 1847. évi csatornázási szabály­rende­letének 125. évfordulójára vaskos kötetet — térképek­kel, fotókkal, statisztikai ábrákkal illusztrálva — je­lentetett meg, amely bemu­tatja a hatalmas munkála­tok folyamatát a legelső el­képzelésektől napjainkig. A könyv szerint Reitter Fe­renc terveihez képest a mai hálózat így alakult: a bel­városi főgyűjtő és csatorna­­rendszer százéves, tehát ma is annak a bizonyos legelső tervnek alapján működik. A budai oldal főgyűjtője máig sem készült el telje­sen, de elvileg a százéves terv alapján épül Változás? Amennyit az élet diktál, az új negyedek hálózata. Pálffy Judit AZ ELSŐ BANYA Brennender Berg: égő hegy HERMES, BORBÁLA, SOPRON Brennender Bergnek, „égő” hegynek nevezték azt, a Soprontól 10 kilo­méterre nyugatra fekvő, fenyvesekkel borított dom­bot, ahol szenet talált Rieder János szögkovács. Jóllehet, a hegy sosem égett, de a németországi Pfalz-hercegségből ide te­lepült mester korábbi ha­zájából ismerte már ezt a nyersanyagot, s ezzel szí­totta műhelyében a tüzet. Felfedezésére hamar rá­tette kezét az akkori sop­roni tanács, így lett a ha­zai szénbányászat bölcső­jévé Brennbergbánya. • • A Brennbergbe települt osztrák, steier, karinthiai, majd morva és cseh bá­nyászoktól a magyarok is hamar megtanulták az új szakmát. Azóta is sikerrel küzdenek a természet erőivel, s a két és negyed évszázad alatt Magyaror­szágon 1,2 milliárd tonna szenet küldtek felszínre. Az egykori betelepülők nemcsak a mesterséget, hanem a munkásmozga­lomban szerzett tapasztala­taikat is magukkal hoz­ták. 1796-ban megalapítot­ták a Nélkülözőket Segí­tő Társláda intézményét, amely egészen a szakszer­vezetek­­ megjelenéséig kovácsolta közösségbe a bányászokat. Brennberg­­bániában mind gyakorib­bá váltak a munkásság különböző harcai, amelye­ket a bérküzdelmek után országos hírű sztrájkok, a nyolcórás munkanap kiví­vása és sok más esemény fémjelzett • A Brennbergbánya hama­rosan a bányászok szak­értelmével, a műszaki fej­lesztéssel is beírta nevét a magyar szénbányászat tör­ténetébe. A szállításnál már 1833-ban alkalmaz­ták a gőzgépet, s ugyan­ebben az évben megkezd­ték a többszintes fejtési technológiák bevezetését. Negyven esztendő múlva kiépítették a bányabeli te­lefonvonalat, amely nem­csak a munkát segítette, hanem a bányászok biz­tonságát is növelte. A XIX. század fordulóján munkához kezdtek a 300 méternél mélyebb bányák­ban, a Hermesben, a Bor­bálában és a Sopronban. 1939-ben feltárták a Szent István-ak­nát, amely 630 méterével — a 20 évvel később nyílt Pécs környé­ki bányákig — a legmé­lyebb hazai bánya volt. 1952-ben geológiai adott­ságok miatt kellett a bá­nyát bezárni. De a bányá­szok akkor sem maradtak hűtlenek hivatásukhoz. Több százan települtek át Tatabányára, Várpalotá­ra és Oroszlányba. 1973. szeptember 1., péntek

Next