Esti Hírlap, 1978. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
A 14 éPnaptói mozikban SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA Ma este ünnepélyes díszbemutatóval nyílik meg a szovjet filmek fesztiválja. Három új film szerepel a műsoron, s mind a három nemzetközi elismerések után érkezett a magyar mozikba. A Mimino a legutóbbi moszkvai fesztiválon nagydíjat nyert, a Szót kérek a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját kapta, a Sebzett madarak a cannes-i fesztiválon, ha díjat nem is, de a kritikától sok elismerő szót kapott. A három filmet az ünneppé szerveződés véletlene hozta egymás mellé, nehéz lenne bármi közös ismertetőjegyet találni, de valamit mégis jelez a három film együtt. Azt, hogy a hetvenes évek végének szovjet filmművészete — amely hosszú ideig elsősorban a történelmi témákban jeleskedett — a mai viszonyokat, a mai emberi kapcsolatokat a mai konfliktusokat vizsgálja egyre eredményesebben, egyre izgalmasabb művekben A három film közül a leghatásosabban — mert vidáman, sok humorral teszi ezt — a Mimino foglalkozik a mai szovjet viszonyokkal. Ez a Mimino — ami grúzul sólymot jelent —, miközben helikopterével, majd egy nagy repülőgéppel, röpköd, mint pilóta, azt példázza, hogy az emberi feladatvállalás nagyságát és értékét, nem a gép mérete, s nem is a nemzetközi járatszám adja. S bár ez a gondolat a film végefelé túlságosan direkt módon is megjelenik, a mű egészében szerencsésen a dolgok hátterébe simul. Georgij Danyelija rendezőnek viszont a cselekmény előterében remek, vidám, hol angyalian bájos, hol szatirikusan maró jeleneteket sikerült létrehozni, s ezek végül is meghatározzák a film hangulatát. Felejthetetlen például a film elején a vadregényes grúz hegyek között az éjszakai szabadtéri mozizás, a szipogó falusi öregasszonyokkal, s Miminóval, mint tolmáccsal. Nemkülönben a helikopter alá kötött tehén elszállításának históriája, meg a kalandok a moszkvai Rosszija szállóban, vagy a bírósági, tárgyalás néhány epizódja. Danyelija kitűnő segítőtársai a színészek, a Miminót MIMINO alakító Vahtang Kikabidze és a magyarul kimondhatatlan nevű, Szovjetuniószerte oly méltán népszerű, örmény művész, Frunze Mkrtcsjan. Jelenet a filmből SEBZETT MADARAK Gubenko ismert és népszerű szovjet színész, a Szót kérek előtt mi is láthattuk már más művekben is, de most egy sok tekintetben önéletrajzi jellegű filmet maga is rendezett Sebzett madarak címmel. (Egyik fontos szerepét is eljátssza a filmnek.) Arról a háborús generációról szól, akik gyerekfővel élték túl a világégést, és apátlan-anyátlan árvaként kezdték tanulóéveiket a háborúnál alig kényeztetőbb időben, 1945 —46 táján. Felnőtt emberként, elveszett testvérei után kutatva, ismerkedünk meg a rokonszenves főhőssel (Juozasz Eudratisz játssza), aki kijében felidézi ezt a katonaiskolában töltött nagyon kemény gyermekkort. S jóllehet az író-rendező nem menti fel a két megtalált testvért — az egyik börtönben ül, a másik a jólét rabja —, minden erőltetettség nélkül érzékelteti, hogy ezek a lelki sérülések nem függetlenek attól, amit a zord gyermekkor nyomaiként felnőttként is magukban viselnek. Szép, érzékeny film Gubenkóé, sok finom lélektani megfigyeléssel, talán csak egy kicsit lassúbb léptű, mint ahogy azt a téma feltétlenül megkívánta volna. Bernáth László SZÓT KÉREK Szélesebb horizonton egy kisváros tanácselnöknőjének székéből vizsgálhatjuk a mai szovjet valóságot a Szót kérek című filmben. Nem kívánja a mű mesterkélt piedesztálra állítani az Inna Csurikova által kitűnően megformált asszonyt. Ellenkezőleg: az író-rendező, Gleb Panfilov minden törekvése arra irányul, hogy hétköznapiságában, tragédiáiban — hiszen fia véletlen baleset áldozata lesz —, tévedéseiben és labdarúgóedző férje nem túlságosan nagyokra ösztönző társaságában mutassa be ezt a tanácselnöknőt. S mert Csurikova valóban kitűnő színésznő, el is hisszük neki, hogy ez a hétköznapinak is mondható egyéniség — az egykori sportlövő versenyzőnő — a feladatok terhes próbája alatt hogyan hajlik, de meg nem törik, sőt a súly alatt, pálmaként, egyre erősödik. Szemünk előtt tanulja ki ezt a nehéz vezetői szakmát, amely legfőbb értékmérőjének csak az emberséget tarthatja. Panfilovnak, ennek a mérnökből lett rendezőnek ez a harmadik műve. Nem olyan nagy erejű alkotás, mint A tűzön nincs átkelés, vagy akár a Kezdet című filmje volt. Az irodalmi nyersanyag túlságosan szerteágazó, nincs olyan kioldhatatlan dramaturgiai jogokba kötve, mint előző két művében, s talán ettől a választott stílus, a képi megjelenítés, sem olyan erőteljes. A gondolatkör azonban, amit most megpróbál átfogni, gazdagabb, mint korábban, olyan, hogy szinte a teljes szovjet életre rálátást kínál, s ez még kisebb hatásfok mellett is figyelemre méltó vállalkozás. Csurikova mellett főszerepet játszik Nyikolaj Gubenko, aki a harmadik film rendezője is, és külön öröm látni még egy kis szerepben — mintha önmagát alakította volna vidéki drámaíróként — Vaszilij Suksint, Vaszilij Suksin és Inna Csurikova • Hiába, a tartósítás! Meggy, málna, no meg cseresznye, eper — „egy ilyen finom gyümölccsel dolgozni, az sem utolsó dolog” (?) — pereg-pörög a futószalagokon. S arra gondolok, lassan a szőlő is elbúcsúzik. Vajon skatulyában szundított, avagy hónapokig készült a Mínusz 40 fokon című, huszonöt perces riportfilm? Érezhették készítői is: nincs ez így rendjén. Ezért érdeklődtek — mint mondták — telefonon az adás előtt. Tiszteletre méltó szándék, csakhát ettől maga az adás szikrányit sem lett frissebb. Állami nagyberuházásként épült a zalaegerszegi hűtőház. Mint igazgatója elmondta: jóval határidő előtt elkészül minden fontos egysége. Lassan két éve, hogy a hozzá látogató újságírónak azt is elmondta: nem a gyár kapujában akarják várni a nyersanyagot, hanem közös érdekeltségben megtermeltetni szövetkezettel, gazdasággal, egyéni termelővel. Szándékuk sikerült, az alapanyagot megtermelik. Jóllehet, furcsán kérdezett a riporter. ..Tehát nemesek azért csinálják, mert rászálltak a gazdaságra?" Poénra fogalmazott kérdés, ahogy — vágásával, mozaikszerűségével — akart hatásos lenni ez az egész huszonöt perc. Benne volt minden: vezetők, termeltetők, termelők, jobban és kevésbé jobban nyilatkozott. Még jobb lett volna abban bízni: a tények hatásosak. fg/php\ A MOM MŰVELŐDÉSI NAZBAN Szabadidő-központ Úgy tűnik, valami új kezdődött az elmúlt két vasárnap a MOM Művelődési Házában. Mindkét napon „reggeltől estig szabadidő-központot" nyitottak — szép sikerrel. A kihasználatlanságáról híres kultúrpalotában most vasárnap több mint kétezren szórakoztak. A műsort reggel nyolckror kezdték, bélyeggyűjtő körrel, 250 vendéggel. A délelőtti gyermekmatinén 760 apróság szórakozott. További 60—70 gyermek papírral, gyurmával, textillel „dolgozott” a gyerekjátszóban. Délután, a társastáncon, négyszer hatvanan tanulták a lépéseket. A „Nagy balhéra” — az eladott jegyeit tanúsága szerint, a válogatott meccs tv-közvetítése ellenére — ötszázan voltak kíváncsiak. Hajtan József sakkmester szimultán partiján 27 táblával állt szemközt A szovjet Nyírfa és a magyar Rozmaring folklóregyüttes műsorát kilencszázan nézték meg. Az épület előtt, az utcán, Dudás Gyula autóversenyző 1600- as Ladát mutatott be félszáz ifjú érdeklődőnek. A diaporáma-előadás is lekötött vagy 30 gyereket, a Magyar Divatintézet bemutatója pedig hatvan felnőttet A nap a Mimino című film premier előtt vetítésével zárult A műsorról talán még annyit, hogy a szereplők között Budai Ilona, Jancsó Adrienne, Karsai Zsigmond, a Kaláka együttes, a Póbita bábegyüttes, Gálvölgyi János és mások nevét sorolhatjuk. A MOM Művelődési Háza a főváros egyik legszebb ilyen intézménye. A Hegyvidéken nincs párja, de arrafelé színház, hangversenyterem, sincs, mozit alig. A kultúrház mégis évek óta kong az ürességtől. A ház vezetősége — a deficit csökkentésére — a helyiségeket évek óta bérbe adja tsz-cívnek, intézményeknek, gyűlésre, bálra, akármire. A kerületi pártbizottság és a népfront elégedetlen volt a művelődési ház munkájával. Megoldást kerestek. Végtére aztán beigazolódott hogy az érdekes-értékes szabadidő-töltés jórészt igényesség és szervezés kérdése. Természetesen anyagiaké is. Az Új Tükör közművelődési szolgálata azonban, a Fővárosi Tanács, az Állami Ifjúsági Bizottság és a FÖMO segítségével, két jól sikerüllt vasárnapot szerveztek. Most továbbiakat terveznek, kibővítve gyermekmegőrzéssel és olcsó, jó ebéddel. (skon) Munkásszínjátszók Idén november 9-e és 12-e között rendezik meg Tatabányán a kétévenkénti munkásszínjátszó találkozót. Ezen a munkásszínjátszással valamilyen formában elkötelezett együttesek adnak mutatót művészeti tevékenységükről. A produkciókat szakmai tanácskozáson vitatják meg. A találkozó színhelye a tatabányai Sportcsarnok, a kertvárosi Bányász Művelődési Otthon és az oroszlányi Művelődési Központ. Fellép a fesztiválon többek között a Budapesti Peremszínpad, a salgótarjáni Tempress Együttes, a debreceni Unió, a budapesti Vári Színpad, a szegedi Bebrits együttes, a tatabányai Bányász Színpad, valamint szolnoki, kaposvári és más színjátszó csoportok.A műsorok szerzői között van Ajtmatov, Rideg Sándor, Rákosi Gergely, Brády Zoltán, Ördögh Szilveszter, Fábián Zoltán darabja, továbbá Moldova György több szatírájának, illetve riportjának feldolgozása. (A szegedi vasutas színjátszók például a szerzőnek a vasútról szóló szociográfiai művéből dolgoztak fel részleteket, a kaposváriak a Lakinger Béla Zsebcirkáló, a budapesti Vári Színpad színjátszói pedig A magyar atom című szatírából készítettek műsort.) A GALÉRIA MŰHELYÉBEN Nádler István A Magyar Nemzet Galéria kísérleti kiállítássorozatot indított Műhely címmel. Az Esti Hírlap minden alkalommal tájékoztatást ad ezekről a tárlatokról. Most Nádler István festőművész munkáival ismerkedhet a néző a Galéria D épületének harmadik emeletén. A művész Hincz Gyula növendékeként 1963-ban kapott diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Mezei Ottó művészettörténész, a tárlat rendezője mondja: — A hazai elvont festészet képviselőit 1940 körül a tárgyi motívum átértelmezése, tagolt, ritmikus rendbe illesztése foglalkoztatta. Az absztrakció bábája, a teoretikus Kállai Ernő már ekkori írásaiban hangoztatta a formai építkezés törvényszerűségeit megjelenítő művek autonóm értékét, amely a szegényes tagolású és bágyadt színezejű, alsóbbrendűnek ítélt díszítő jellegű művektől alapvetően megkülönbözteti. A 60-as évek elején feltörő fiatal nemzedék részben hazai, részben külföldi indíttatásra az energiahordozó színek, színmezők viselkedésének tanulmányozását tűzte ki célul. Nádler István munkássága e hazai és egyben nemzetközi törekvés jegyében áll . Legújabb munkái a Hajdúszoboszlón, illetve a Józsefvárosi Kiállítóteremben bemutatott művek problémaköréhez kapcsolódnak. Évek óta sorozatműveket készít, így akmázza ki az adott téma számtalan lehetőségét, amely fokozódó formai elmélyülésre is módot nyújt. Az új megoldások a korábbinál fokozottabb koncentrációt mutatnak, s azzal, hogy az eredetileg festészeti motívumot fában, plexiben és tükörrel kombinált üvegben valósította meg, az irányt, a testet és a fényt elsődleges hatáskeltő tényezőkké emelte. A tárlat november 19-ig tekinthető meg. PÁLYÁZAT Abi 1979 tavaszán lesz öt évtizede, hogy a magyar könyv népszerűsítésének legjelentősebb akcióját, az ünnepi könyvnapot először megrendezték. A könyvnapok félévszázados évfordulója tiszteletére pályázatot hirdettek a könyvesbolti dolgozók, könyvtárosok, népművelők és könyvbarátok részére. A részvevők mindenekelőtt egy-egy város vagy nagyobb táegység könyvnapjainak, könyvheteinek történetét tekinthetik át s illusztrálhatják. A pályamunkáikhoz — a források pontos megjelölésével — a helyi vagy az országos sajtóban megjelent közlemények, levéltári anyagok, írásos vagy nyomtatott dokumentumok, személyes visszaemlékezések is felhasználhatók. Egy-egy pályamunka terjedése legfeljebb 20 gépelt oldal lehet. (MTI) □ NAGY ALICE keramikusművész kiállítását dr. Sikota Győző művészettörténész, a Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetője nyitja meg november 18-án a Pataky István Művelődési Központban. ARENGEDMÉN yes VÄSÄR NOVEMBER 1-TŐL NOVEMBER 18-IG, amíg a készlet tart. EGYES FÉRFIKARÓRÁKAT 30%-OS EGYES AJÁNDÉKTÁRGYAKAT -10 "'«■OS IXYES DIVATÉKSZEREKET 30 °«-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KÍNÁLNAK AZ BOLTJAI, AZ ORSZÁG MINDEN PONTJÁN!