Esti Hírlap, 1978. december (23. évfolyam, 283-306. szám)
1978-12-01 / 283. szám
Kölcsönvett zenével, kölcsönvett sztorival egy tökéletesen egyéni és önálló művet hoztak létre a Leningrádi Konzervatórium operastúdiójának balettművészei. A Galathea a klaszszikus és a modern balett stílusának és mozgásvilágának szellemes ötvözetéből született ritka remeklés: a baletthumor gyöngyszeme. Dmitrij Brjancev koreográfiája tele volt ötlettel. Az alaptalálmány, a beszéd szépségének és finomságának elsajátítási folyamata helyett a mozgás, a tánc szépségének csiszolása lépett a történet középpontjába. A groteszk mozgás fergeteges komikumot közvetített, s emellett a táncosok — különösen az Elizát táncoló bűbájos Jekatyerina Makszimova — bravúros mozgáskultúrájának élvezetével ajándékozott meg. A kedves és bájos játék vidámságához még az is hozzájárult, hogy Timur Kogan zeneszerző a My Fair Lady dallamait csengette vissza a „nagyjelenetekben”. Bravúros teljesítmény az operatőr, P. Csernyjak munkája. Egy-egy komikus mozdulatot, lépésvariációt egészen közel hozott, csattanóként kínálta fel a látványt. Főműsoridőbena nemzeti televíziók estjének programjában balettfilmet adni — ez szakítás a megszokott formákkal, de a tegnapi szovjet est a szerkesztőket igazolta. • A maga nemében szenzációs volt a balettfilmet követő dokumentumösszeállítás, az Egyetlen kópia. Az elmúlt évek világeseményeinek ritka pillanatait pergették le a megismételhetetlen filmfelvételek. Néha nemcsak hogy az életükkel játszottak a filmek készítői, hanem — mint az egyik páratlan riportban láttuk — egyikük munkájának áldozatául is esett. A világ annak idején értesült erről az eseményről, most végignézhettük Henriksen utolsó filmriportját, amelynek végső kockáján megjelenik a fegyver, amely kioltja az operatőr életét. Mindez Chilében történt JSTS-ban. De szenzációs riportrészleteket láthattunk egy katasztrófa előtt álló japán utasszállító gép belsejéből, a szárnyasrakéta kipróbálásáról, lefényképezett ipari kémekről, az athéni diákokat megtámadó fekete ezredesekről, a My Lai-i tümegmészárlásról, a sebesült fiának véres kendővel szabad utat kérő ír napról, és még egy sor megrendítő pillanatról. (bársony) Reklámfotókiálltás Ma délben a Magyar Reklámszövetség rendezésében reklámfotó-kiállítás nyílt a Nagymező utca 20. alatt. Ilyen jellegű kiállítást most rendeznek első ízben. Pécsi Józsefről, a két háború közötti időben dolgozott kiváló reklámfényképészről nevezték el azt a díjat, amelyet ma osztanak ki először. A díjat az idén Horling Róbert kapta. Doktor Faustus Bemutató a Várszínházban A tőr vagy kard, vagy ki tudja, milyen gyilok, amellyel oly stílusosan egy kocsmában kioltották Christopher Marlowe életét, alighanem csak valamilyen korai variációja volt a gyilkos eszközöknek. Előbb-utóbb — hivatalosan — amúgy is kitessékelték volna az élők sorából. Nehéz lehetett sokáig elviselni egy ilyen szerzőt. Gondoljuk csak el, az 1580-as években, alig ötven évvel azután, hogy Németföldön elindult egy világjáró legenda az ördöggel paktáló tudósról, ez a fiatal drámaíró borvitéz már lecsap a témára. Talán legelsőként a világirodalomban. S nem azért, hogy az ördög praktikáiról Krisztus nevében lerántsa a leplet. Nem! Azért, hogy saját ördögi kíváncsiságát és kételkedését belebújtathassa a wittembergai dr. Magister bőrébe. Van persze jó meg rossz angyal nála is a színpadon, van kegyes utat — hasztalan — prédikáló öregember, van hittanórás magyarázat, hogy a korabeli néző azért mégse nagyon rémüljön meg a föld, a menny és a pokol szentháromságának megrengetésétől. De Faustus szavai nem hagynak kétséget afelől, hogy Marlowe szerint a pokol nagyon is földi intézmény, s nem annyira az elüzletelt mennyország hiányát féli, hanem a halált. S Faustus mellett Mefisztó, ez a gyötrődő ördög, inkább a fogyasztás csömörének lehangoltságát képviseli, semmint a lelkeket halászó Rosszat. Persze, Faustus ilyen értelmezése már nem független Ruszt József Marloweelképzelésétől. A kíváncsiság és az unalom, amit a pokol leheletével is, de elűz magától Faustus; ez ennek a drámaértelmezésnek a rokonszenves lényege. A tudós elme fáradt játéka, a tudósé, aki minden emberésszel fölfoghatót már kikutatott, megpróbál hát a racionalitás határán túllépni. Szinte csak kötelességtudásból teszi, hogy ha már úgyis belefér az életébe, valamit megtudjon a nem tudhatóból is. De igazában már ez sem nagyon érdekli. Inkább csak maga a gondolkodás izgatja. Ezért aztán Ruszt József színpadán úgy hal meg Faust — akiről pedig a diákok azt állítják: tagjait szétszedték a túlvilági rémek —, hogy Rodin Gondolkodójaként ül töprengve a színpadi dobogó közepén. Gábor Miklós igazi pesti visszatérése ez a Faustus. Fanyar humorát mindig is a kisfiús naivitás és a cinizmus furcsa keveréke adta, s ezt most olyan Faustusként kamatoztathatja, akinek éppen a gyermeki kíváncsiság és a mindentudás fáradtsága adja alaptermészetét. Mint éretlen kamasz, örül a mindenkit ámulatbaejtő kis trükkjeinek, s a sokat tapasztaltság fölényével irányítja az alája beosztott Mefisztót. A vásottság és bölcsesség egyidejű jelenléte teszi oly maivá és vonzóvá ezt a Faustust, aki az előadás nézőjét arra a gondolatra csábítja: még a legnagyobb árat is érdemes megfizetni az igazán veszélyes szellemi kalandokért. Gábor Miklós, néhány pillanatot leszámítva végig jelen van a színen, s ez a jelenlét meghatározó erejű. Gyaníthatóan az előadás rendezőjének szándéka ellenére van szünet nélkül ilyen nagy hangsúly Faustus jelenlétén. Mert sok és fontos szereplő nyüzsög még körülötte, mindenekelőtt Mefisztó. ő is állandóan jelen van a színpad valamely zugában. Meghúzódik ott, várja az utasításokat, de érzelmei, gondolatai nyilvánítására kevés alkalma nyílik, s Trokán Péter még nincs igazán otthon ennek az elcsigázott ördögnek a barátcsuhájában. A gerendavázas, deszkafalas, létrákkal kocsikerékkel, szerszámokkal teli fészerféle (Székely László munkája), mint színjátszók alkalmi szállása funkcionál, mert Ruszt József elképzelése szerint azt játsszák el a színészek, hogy ők színészek, akik eljátsszák valahol Marlowe Doktor Faustusát. Az ok is világos, ez a keretszerűség lehántja a darabról, különválasztja annak testétől az eredeti mű ma már lényegtelennek tűnő elemeit és narratív funkciójával jól összekötheti a gyakran laza összefüggésű részleteket. Ehelyett azonban ez a megoldás sokszor öncélú szertartássá válik, amelyben különösebb ok és funkció nélkül nyitogatnak, csukogatnak nagy zajjal kis átjáró hidakat, szereplők vonulnak be és ki valami ismeretlen rituálé szabályai szerint, amiről később kiderül, hogy semmi önálló, pláne fontos jelentése nincs. Egyszerűség, kevesebb sallang, jobban elősegítette volna, hogy a betétekben egymásra épülő egészet lássuk, amely együttesen adja ki az izgalmas Faustus-képet. Így jobbára önállósultak olyan kitűnő alakítások is, mint Bősze György Pápája, Zala Márk Wagnere, Hável László Kocsmárosa Tolnai Miklós és Hetényi Pál pedig annyifelé osztják magukat, hogy néha azt sem tudjuk, kinek a képében jönnek a színpadra. Nagyszerűek viszont Gombár Judit jelmezei. Nemcsak stilizáltan korfestő, látványos ruhák, hanem adott esetben szellemes kellékek is egyben. S végül az egyenleg? Nincs. Mindenkinek magának kell eldöntenie, aki megnézi az előadást. Megnézni pedig — feltétlenül érdemes. Bernáth László Jelenet az előadásból, középen Gábor Miklós (MTI-fotó — Böntyő Imre felv.) BOJLEREK, ELEKTROMOS TŰZHELYEK, FŰTÉSEK, HŐTÁROLÓS KÁLYHÁK SZERELÉSÉT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK ELEKTROMOS SZÖVETKEZET Budapest V., Vigyázó F. u. 3. Tel.: 125—483. Budapest VII., Thököly út 26. Tel.: 429—295. Budapestre érkezett a varsói Teatr Powszechny színház társulata, amely ma este — a lengyel színházi és zenei napok magyarországi eseménysorozatának megnyitóján a Vígszínházban —, majd 2-án és 3-án még Budapesten, december 5-én és 6-án Miskolcon Andrzej Wajda rendezésében Stanislawa Przybyszewska A Danton-ügy, illetve Gorkij A barbárok című műveit és Slawomir Mrozek egyfelvonásosait mutatja be. Magdalena Cieslelska, a színház irodalmi titkára tájékoztatta lapunkat a színház magyarországi vendégszerepléséről. — Először talán a mai előadás szerzőjéről. Stanislawa Przybyszewska, a lengyel modernizmus egyik legjelesebb képviselőjének, az expresszionizmus előfutárának, Stanislaw Przybyszewskinek volt a lánya. Elsősorban a nagy francia forradalom iránt érdeklődött. Különösen Robespierre személye ragadta meg képzeletét. Ez a tény három darabjában — a Thermidorban, a 93. évben és a Danton-ügyben is viszszatükröződik. — A Danton-ügyben két nagy egyéniség — Danton és Robespierre — összecsapására kerül sor. Dantonhatalmának utolsó napjait élvezi, mindössze néhány nap választja el őt és a híveit a guillotine-haláltól. Néhány mondatban nehéz lenne elmondani a darab tartalmát annál is inkább, mert itt több cselekményszál fonódik össze. Talán külön érdekessége lesz e darabnak, hogy tudjuk, Budapesten most mutatták be Büchner Dantonját. A főszerepet Bronislaw Pawlik (Danton) és Wojciech Pszoniak (Robespierre) alakítja. A magyar nézők mindkettőjüket több lengyel filmen láthatták. — A Danton-ügy Andrzej Wajdának hányadik rendezése a Teatr Powszechnyben? — Ez az első rendezése. E darabnak az ősbemutatója egybeesett az új varsói Teatr Powszechny 1975. évi megnyitójával. A második rendezésére színházunkban a múlt évben került sor: a Kisszínpadon színre vitte Kazimierz Moczarski Beszélgetések a hóhérral című művét. (Ezt a darabot rövidesen bemutatja a Madách Kamaraszínház.) — A Beszélgetések a hóhérral sokat vitatott mű. Miért? — A témája már csak azért is izgalmas, mert szerzőjének a varsói gettó hóhérával történő börtöntalálkozásáról szól. A Moczarskival több éven át egy zárkában tartózkodó hitlerista rendőrtábornok őszintén elmondja valamennyi viselt dolgának történetét, azt, hogyan vett részt a varsói gettó mintegy százhatvanezer lakosának elpusztításában. — Mit jelentett Wajda rendezése az önök színházának? — Nehéz erre válaszolni, gondolom, erről a krakkói Teatr Story többet mondhatna, hiszen erősebb és régebbi a kapcsolata Wajdával. Színpadi rendezései kétségtelenül mindig érdekesek, de egymástól olyannyira különböznek, hogy nehéz lenne bármit általánosítani. Az biztos, hogy a vállalkozásai színekben pompáznak ott, ahol Wajda enged a fantáziájának, de akadnak takarékoskodó, mondhatnám aszkétikus rendezései is, s ezek közé tartozik a Danton-ügy, ahol a dekoráció igen szerény, egyszerű. Emellett nincs zenei aláfestése, holott Wajda előadásai általában tele vannak zenével és más látványos effektusokkal. Itt csak a tiszta, remek színészi játékra támaszkodik ... (a. r. j.) Budapesten a Teatr Powszcchny BESZÉLGETÉS MAGDALENA CIESIELSKÁVAL üzemekben, vállalatoknál KEVÉS A NÉPMŰVELŐ MTA A SZOT-BAN Két éve működnek a vállalatoknál a közművelődési törvény értelmében a művelődési bizottságok. Ennek a két évnek a tapasztalatait vitatta meg tegnap a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöksége. Hogyan működnek a művelődési bizottságok? A legfontosabb tapasztalat az, hogy nem tudtak korszerű szemléletet kialakítani sem a munkatervek elkészítésében, sem a végrehajtásban. Hiányzik még a kellő felkészültség, s a központi segítség is kevés. A bizottságok sokszor „hagyományos” kulturális munkát végeznek, más szervektől — például a szakszervezettől — vállalnak át munkát, pedig nem ez a feladatuk. Hanem az, hogy kialakítsák a munkahelyi művelődés egységes irányítását, adják meg a szükséges feltételeket. A bizottság tagjai ugyanis szinte mindenütt a párt, a KISZ, a szakszervezet és a szocialista brigádok képviselői; az elnöki, titkári feladatokat pedig többnyire magasszintű vállalati vezetőkre bízzák. Jellemző tapasztalat viszont, hogy munkások — az elképzelések ellenére — meglehetősen kevesen találhatók a bizottságokban. „Szinte mindenütt szükség lenne főfoglalkozású népművelő beállítására” — olvasható a művelődési bizottságok munkáját tárgyaló jelentésben. A feladatok elvégzésére — , a jelentés szerint — nincs elég szakember. Az egyetemi végzettségű népművelők elkerülik a nagyüzemeket Pályadíj-kiosztás Füst Milán özvegye pályadíjat alapított, amelyet minden évben egyszer osztanak ki olyan írónak irodalomtörténésznek vagy költőnek, aki az adott esztendőben különösen értékes műveket hozott létre. A pályadíjat zsűri osztja ki, tagjai: Örkény István, Vargha Balázs, valamint a Kulturális Minisztérium irodalmi főosztályának vezetője, Bíró Zoltán. Az idei pályadíjat ma délelőtt 11 órakor adták át az írószövetségben. A két nyertes: Sütő András és Nádas Péter. Vincze Lajos rajzai December 3-ig tekinthetők meg Vincze Lajos rajzai a Kulturális Kapcsolatok kiállítótermében, a Dorottya u. 8-ban. „Irakban egy ország születésének, egy történelmi út színre lépésének boldog és gyötrelmes perceit szerettem volna tanúként megörökíteni” — mondta a művész a kiállítás anyagáról.