Esti Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-02 / 1. szám
Szilveszteri műsorok A televízióban Az új év eddig mindig meghozta a maga egyedülálló televíziós gyönyörűségét. Ez abból állt, hogy január elsején össznépi egyetértésben szidalmaztuk a műsort. Visszagondolva az elmúlt szilveszterekre, csak vakságunkban nem vettük észre, mekkora emberbaráti gesztus rejlik egy-egy gyenge produkció becsempészésében. Most tapasztalhattuk. Ebben a szilveszteri műsorban nincs mit szidalmazni Egyetlen fantasztikusan gyenge ötlet megmenthet egy egész műsort. Mert ahhoz képest a kevésbé gyenge már csak jobb lehet. Itt egyik ötlet sem volt eszméletlenül gyenge. A Mikes—Somogyi páros humora például semmivel sem volt bágyadtabb mondjuk a levélcímzések változásából a humor utolsó cseppjeit facsaró kezdő jelenetnél. De szenzációs ötlet sem csúszott még véletlenül sem a műsorba, amihez képest legalább rosszabb lett volna a többi. Gálvölgyi János filmparódiái szellemesek voltak, a kicsit is beavatottaknak csiklandós pikantériával fűszerezve, de legalább olyan találó és frappáns gúnyképekkel szórakoztatott Angyal János is. Tulajdonképpen már csak a szenzáció hiányzott ahhoz, hogy együtt kitegyék a tévészilveszter legjobb műsorblokkját, hozzávéve még Agárdi Gábor élesnyelvű jelenetét a labdarúgás baklövéseiről, így azonban maradtak jól megcsinált kísérőműsorok, vezér nélkül. Mindent összevetve, a Szilveszteri staféta címet viselő műsor két dologtól tartózkodott: 1. hogy nagyon rossz legyen; 2. hogy jó legyen. Az 1. pont érdekében Kalmár András rendező és vezérkara közkedvelt, ám egyben kitűnő művészeket hívott meg. A választás igényességét még bizonyos hagyományokkal való szakítás is hangsúlyozta. Magyarán: nem kizárólag a szokásos „szilveszteri arcokkal”, a tévészórakoztatás oszlopos tagjaival dolgozott a műsor. Ám a 2. programpont értelmében mindaz, ami egy kitűnő művészgárdával kitűnő, a csodával határos módon, itt alig-alig volt feltűnő. Nem rossz volt, nem gyenge minőségű és nem is ízléstelen, amit meg kellett csinálniuk, egyszerűen csak — középszerű. Haumann Pétert jellegtelen kuplék előadására bírni — kimondottan tehetségpocsékolás. Elkótyavetyélése valaminek, ami különlegesség is lehetett volna. Lukács Sándor számára is érdemes lett volna egy sanzonnál érdekesebb, csillogóbb feladatot keresni. Nem beszélve arról, hogy a műsor legemlékezetesebb pillanatát a kitűnő fiatal színművész kézenállása volt hivatva szolgáltatni. Orosz Adél táncához vagy a körítést, vagy a látványt illett volna feldobni, hogy előadása méltó foglalatban jelenjen meg. A végzős színésznövendékek feltehetően a főiskolai helyzetgyakorlatokban is ötletesebb, frissebb, fantáziadúsabb feladatokat kapnak, mint amire itt használták őket. Kovács Katinak ugyancsak kijárt volna végre már egy jó dal, ha valami eredetibb koreográfiát nem kap is hozzá. Ami a művészeket illeti, tele volt biztos ponttal ez a műsor. Csakhát... Mintha súlyemelőbajnokokat invitáltak volna meg, mutatnák be tudományukat — papírmasésúlyokkal, ízléssel, stílusosan és abszolút izgalommentesen „emelgették” a semmit. Bodrogi Gyula játékmesAz ötödik sípszó, vagyis a pontos időjelzés éppen tízévesnek mutatta a Rádió Kabarészínházát. Ez a serdülő vállalta magára a feladatot, hogy Szilveszter éjszakáján szórakoztasson bennünket és segítsen abban: az óévet búcsúztató napon jó képet vágjunk egy sor olyan dologhoz, ami az eltelt 364 napban bosszúságot okozott, s egyben rámosolyogjunk a gondokat ígérő 1979-es esztendőre. Ne nézzen tízévesnek!, kérte a műsor címe, s mi a lebecsülés leghalványabb gondolata nélkül, kicsit mégis annak tekintjük a Kabarészínházat. Egy szertelenül kedves, pimaszul szókimondó, őszinte gyereknek, aki ugyanakkor nagyon is tisztában van a felnőttség gondjaival. Ez a tízéves serdülő, csecsemőkora táján sok mindent észrevett, amiről nem a nyilvánosság előtt kell szólni, hanem például az adott szolgáltatás panaszkönyvében. De ez az idő már szerencsére elmúlt, s nemcsak azért, mert a kisgyerek élni kezdett, hanem azért is, mert olyan demokratikus társadalmi folyamatok indultak el, amelyek mindannyiunkat felnőttebbé és felelősségteljesebben gondolkodókká tettek, s így a Kabarészínházat már nem tévesztjük össze valamely privilegizált politikai fórummal. Annak tekintjük, ami egy havonta jelentkező szórakoztató műsornak, amely különleges csinnadratta nélkül képes arra is, hogy segítsen a kellemes óévbúcsúztatásban. Mint ahogy mi is képesek vagyunk már arra, hogy a szókimondást, a felelősségteljes fogalmazást a megfelelő fórumoktól várjuk, és persze saját hibáinkat is észrevesszük, amikor azt humorba, s legnemesebb szatírába oltva tálalják. Ügyes, ötletes serdülőnek találjuk a Kabarészínházat. De nincs is értelme a hasonlítgatásnak, hiszen a műsor sajátos koncepcióra épült, szórakoztatott, és néhány hosszadalmasabb, haloványabb számtól eltekintve nevetésre ingerelt. Megszoktuk már, hogy Komlós János hozzátartozik az óévtől elköszönő szórakoztatásunkhoz. Mint a műsor szóvivője, nem csupán összekötötte az egyes számokat, hanem mintegy keretet is adott azoknak. A produkcióból két számot emelnénk ki elsőként: a Kabarészínház teamje által közösen kigondolt, s Farkasházy Tivadar szakavatott tollából előbújt Megindul az terként pedig maga, elragadó charme-mal adta el ugyanezt a semmit. Mit lehet ezen szidalmazni?... A szükséges hangulatfeltöltésről ragyogóan gondolkodott azonban a Gúnya-együttes. A Szilveszteri stafétát megelőző műsorukban, az Egymillió FOLTOS hangjegyben a zenés paródia sziporkázó szellemességű iskolapéldáit mutatták be. Molnár György rendezte, Sülyi Péter, Lehr Ferenc és Rácz Mihály írta a műsort, ami a kép, a szó és a mozgás frappánsan illeszkedő ötleteivel még utólag felidézve is sikerrel foltozza be szilveszteri várakozásaink megtépázott gúnyáját, (bársony) agyunk címűt és Hofi Géza önálló blokkját. Mindkettőt a közéleti humor jellemezte, s míg a Farkasházy-produkció Bárdy György kitűnő tolmácsolásában az egész népgazdaság „megmentését” tűzte ki célul, s próbált ehhez a humor görbetükrével jó écákat adni, addig Hofi Géza inkább az egyes ember bosszúságai felől tekintette át az óévet. Varázslatos egyénisége, kitűnő előadásmódja egyaránt élményt jelentett. Rendkívül kellemes perceket szerzett a magyar ,,sportsikereket” opera részletekkel ötvöző Megölték Turiddut című összeállítás, valamint Szuhay Balázs magánszáma és Peterdi Pál, Soós András és Novobáczky Sándor írása. No és persze A Kabarészínház tízéves statisztikai jelentése. Sinkovits Imre előadásában. Persze, mint már említettük, halovány és túl hoszszadalmas számokkal is találkoztunk, de az összkép kellemes. Marton Frigyes és csapata — Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós és Sinkó Péter szerkesztő — jó munkát végzett, bizonyítva egyszersmind azt is, hogy a kabarészerzők utánpótlásával nincs gond. Bízunk benne, hogy ez a kitűnő, minden labdát jól kezelő csapat az új évben is állja a sarat, mert téma — ahogyan azt a műsorvezető is megjegyezte —, úgy sejlik, van bőven, lesz miről beszélni 1979-ben. Harangozó Márta A rádióban 2 1979. január 2., kedr Életrajz helyett Könyv, amelynek csupa tudós a hőse. Egy könyv, amely kizárólag beszélgetéseket tartalmaz. Interjúkat, amelyeknek zöme a rádióban hangzott el, a Tudósok fóruma sorozatban, néhány közülük pedig folyóiratban látott először napvilágot. A magyar szellemi élet széles panorámája bontakozik ki ezekből a beszélgetésekből és a tudósok, miközben életük szenvedélyéről, munkájukról beszélnek, közben akaratlanul elmondják az egész életüket is. Ezért találó a cím, amelyet az interjúk készítője, Kerényi Mária adott kötetének: Életrajz helyett. A lehetőségekről s a megvalósult eredményekről, meg a további feladatokról és elképzelésekről beszél izgalmasan — mert az életét tette rá — a könyv mind a huszonnégy megszólaltatott tudósa. Akik közül időközben öt örökre eltávozott már: Gömöri Pál, Korach Mór, Pogány Frigyes, Rényi Alfréd, Szabolcsi Bence. Szót kap a kötetben — a többi között — Balogh János, Gerti László, Kardos László, Keresztúry Dezső, Straub F. Brúnó. Árnyalt portrét vázolt fel mindannyiokról — csupán azzal, hogy jól kérdezett s okosan irányította a beszélgetést— Kerényi Mária. Interjúgyűjteményét a tudományok iránt érdeklődök és a tudósok személye iránt érdeklődő laikusok egyaránt szívesen forgatják. MI NEM MAGYAROK CANNES-BAN A HONI KÖNNYŰZENE NEMZETKÖZI PARÁDÉJA Minden eddiginél nagyobb és reprezentatívabb küldöttséggel vesznek részt a magyar könnyűzene legjobbjai azon az idei nagy cannes-i „vásáron”, amelyen a nemzetközi hanglemezipar és a szórakoztatóipar képviselői jönnek öszsze a friss termés szemrevételére. Ha tetszenek a bemutatott számok, szerződést kötnek az egyes országok hanglemezcégeivel, s a felvételek licencét megvásárolják. Január 23-án, este 10 órakor kezdődik a cannes-i városi színházban az a nagy magyar gálaest, amelyen sorrendben a következők vesznek részt: a Sebő együttes, Szűcs Judit, a Neoton, Hacki Tamás, Katona Klári, a Fonográf együttes, Koncz Zsuzsa, a Locomotív GT, valamint az Omega együttes. Az énekesek angolul adják elő számaikat, a szövegeket előre kiküldték külföldre, s Angliából kapták meg nemcsak a dalok műfordítását, hanem kazettán a hibátlan kiejtés mintáját is. Pestre érkezett továbbá egy angol manager és fordító, hogy segítsen a korrepetálásban, s hogy a dalok teljes hibátlan, akcentusmentes angolsággal szólaljanak majd meg. A számokat egyébként kislemezeken magával viszi a magyar küldöttség a fesztiválra, s azokat szétosztják a külföldi vendégeknek. Maga a belépőjegy is egy kinyitható kislemez lesz, amelyen Sebőért énekelnek (ők magyarul) és Zlacki Tamásék adják elő a Monti-csárdást A magyar felvételek licencének eladására csak a legutóbbi időben indultak meg a törekvések, s ezek első eredménye egy Fonográf-kislemez, amely az United Artist-nél, a legnagyobb angolszász, country-zenét kiadó cégnél jelent meg. Januárban jelenik meg a Neoton együttes kislemeze Olaszországban, a Duriumcég forgalmazza, s ugyanez a lemez kapható lesz Kanadában is. A minden eddiginél nagyobb szabású cannes-i magyar gálaestet Marton László, a Vígszínház rendezője rendezi. Alice paciul ágynemű-garnitúra ZSS't-tól H1 Ft-ig Krepp ágynemű-garnitúrák, dumás, normál- és papionos kivitelben 312 Ft-tól 487 Ft-ig Pamut-szintetikus keverésű garnitúrák 330 Ft-tól 458 Ft-ig Flanell és puplin férfipizsamák 190 Ft-tól 370 Ft-ig Szovstk pamut-poliészter hálóingek nőknek és bakfisoknak 140 Ft-tól 230 f t-ig Még nyolcvanadik születésnapján a Csárdáskirálynőbe.is játszotta nevezetes szerepét, Cecíliát, amelyet Kellér Dezső és Békeffi István a darab átdolgozásakor az ő számára írt a darabba: anyaszerepet az egykori csárdáskirálynőnek. S amikor szerepe szerint az első felvonásban az orfeumba lépve körülnézés megszólal: „Hát újra itt vagyok?!"— tíz percig zengett a taps, az örömteli üdvözlés. A felvonást záró nagy mulatozásban, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál”-ban a régi tisztaságú, éppen csak kicsivel halkabb hangján elénekelte a maga strófáját, sőt, kecsesen felhúzva a2 estélyi ruha szoknyájának szélét, még el is ropta a táncot. Azután már csak nézőként volt látható az Operettszínház premierjein. Mindig meghívták, s ő mindig el is jött. Az első sor közepén ült, s utódai, a későbbi Cecíliák, az előadás végén, a tapsot megköszönve, mindig előresiettek a zenekari árok szélére, s átnyújtották a kapott virágcsokrot neki, minden idők legnagyobb magyar operettprimadonnájának, a műfaj élő szobrának. Mert Honthy Hannával nem egyszerűen egy színésznő halt meg. Egy korszak zárult le, melynek késői rekvizitumaként oly hosszú életen át közöttünk élt. Életkora, elnyűhetetlennek látszó életkedve és elevensége már évtizedei óta kabarétréfák csattanója volt; jövőbelátó történetek végződtek úgy, hogy Magyarországon már semmi, de semmi sem lesz abból, ami ma létezik, csupán Honthy Hanna lesz még a régi. Találó címet adott róla szóló könyvének egy szellemes színháztörténészkritikus; a kettős jelentésű cím így szól: Honthy Hanna és kora. Hiszen pályája még a „boldog békeidőkben" kezdődött, akkor, amikor egy-egy új operett bemutatója nagyobb vihart kavart, mint manapság a szilveszteri tv-műsor. Egyik felvirágozatója volt a nevezetes Király Színháznak, színházak közötti vándorlásainak a Fővárosi Operettszínházzal 1949-ben kötött szerződése vetett véget, azóta neve egyet jelentett ezzel a társulattal. Repertoárja felsorolhatatlan. Megkapta a legmagasabb művészeti kitüntetéseket is. Valóban már-már azt kezdtük hinni, hogy halhatatlan. S bármily különlegesen magas kort ért meg (februárban töltötte volna be 86. életévét), az év utolsó előtti napján nyilvánosságra jutott halálhíre mégis váratlanul ért mindenkit. Szomorú szívvel búcsúzunk tőle. Donizettiősbemutató Huszár Klára szerdemes és stílusos átdolgozásában és fordításában Dorcenben Kertész Gyula Erkel - díjas rendező hozta szeree az Európa-szerte új élete ébresztett Donizetti: Vizet, mama! című vígopera.iát, melynek alcíme: Színházi örömök és kellemetlenségek. Kertész Gyula rendező a debreceni Kamaraszínház számára keresett valami kulturális érdekességet. Donizetti vígoperájába valósággal beleszeretett, így rendezte meg színesen. Magyarországon először, Debrecenben. A debreceni Csokonai Színház átépítésével a Kamaraszínházba kényszerült Kertész Gyula operarendező úgy érezte, hogy Donizettinek a saját műfajáról, az operáról írt csillogó paródiája róluk is szól. A történet egy előadás megmentése körül forog Tehát színház a színházban, s ennek zenei és szövegkönyvi adottságait ötletesen hangsúlyozzák. A példátlan termékenységű és dallambőségű Donizettinek ezt az olasz vígoperára jellemző művét az 1827-es nápolyi ősbemutatója után négy évvel a milánói Scalában játsszák, majd Dicsben kerül színre egyetlenegyszer. Ez után több mint száz évre eltűnt a színpadokról. A sorvai múzeumban a múlt évtizedben megtalált partitúra alapján előbb olasz társulatok adták elő, majd 1969- ben Münchenben kerül színre nagy sikerrel. Ez az előadás Münchenben a vígopera reneszánszának igazi kezdete; a 70-es években már Európa-szerte játsszák, s 1976-ban a bregenzi ünnepi játékok szenzációja. B. K. Zs.