Esti Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-02 / 1. szám

BÉLYEGSELEJTEZÉS MINDEN ÉVBEN Valódi rang, tartós érték Méret és példányszám • Blokkok divatja Csak a bélyeggyűjtők körében keltett feltűnést a napilapokban megjelent hír, miszerint a Magyar Posta december 16-án megkezdte az 1967—1976. között kiadott feláras sorozatok és blokkok, valamint az árusításból kivont egyes sorozatok, kisívek fogazott és vágott példányainak selejtezését. A selejtezés — állítják a szakemberek — nem szerencsés kifejezés. A fölösleges raktárkészlet felszámolásáról van szó, még pontosabban arról, hogy az eladott példányoknak végre valódi rangjuk, értékük legyen. A posta tehát a jövőben nem ,,gyűjt”, nem tárol bélyeget és ezentúl minden év végén kiselejtezi az árusításból kivont bélyegeket. Kicsi vagy nagy, sok vagy kevés, azaz: milyen legyen a bélyeg mérete és mennyit adjanak ki belőle? Aki nem gyűjtő, bizonyára nem sejtheti, a bélyegkiadás e kérdése körül sok éven át parázs vita dúlt. Az egyik nemzetközi kongresszuson például egy hétig ezen vitatkoztak a szakemberek. A gyűjtők elsősorban — régen is és most is — a példányszám mérséklését szorgalmazzák. Természetesen azzal a hozzáfűzéssel, ami megjelenik, azt ő meg is vásárolhassa. Magyarországon 160 ezer MABÉOSZ- tag van, de összességében legalább 200 ezer gyűjtőt tartanak nyilván. Kézenfekvő, minimum ilyen példányszámban kell kibocsátani a bélyeget. Csakhogy ez a példányszám eleve csökkenti a bélyeg értékét, ahogy a filatelisták mondják: öli a gyűjtői hitet. Arany középút Az NSZK-ban már próbálkoztak azzal a megoldással, hogy nem közölték előre a példányszámot, s egy bizonyos mennyiség eladása után leálltak a nyomással. Óriási felzúdulás támadt! Minél több a gyűjtő, annál több a bélyeg, minél több a levél, annál több bélyegre van szükség. Hol a határ, az arany középút? 1978-ban csaknem 7 ezerféle bélyeg jelent meg a világon, kiszámították: ha valamenynyit meg szeretné venni valaki, több mint 200 ezer márkát kellene előteremtenie. A Magyar Posta vezetői 1976-ban elhatározták, hogy a korábbi évekkel ellentétben kevesebb bélyeget adnak ki, mérséklik a példányszámot (80—100 ezerrel) és a bélyeg méreteit is szűkebbre szabják. Elhatározásukat következetesen meg is tartották. A múlt évben már csak 50- féle bélyeget, 10 kisívet és blokkot hoztak forgalomba, és átlagosan 10 milliméterrel csökkentették a bélyegek méreteit. Olyan kicsi persze már sohasem lesz a bélyeg — sehol a világon —, mint egykor, az 1800-as évek táján. Még a legkonzervatívabb angolok is jócskán növelték a bélyegek nagyságát. Hogy miért? Sokasodtak az évfordulók, az események, mindenki mindenről meg akart és akar emlékezni. Ráadásul a blokkok is divatba jöttek. Miniatűr plakát A bélyeg az ismeretterjesztés egyik fontos eszköze lett, sokan miniatűr plakátnak nevezik. Egy-egy szép festmény kétszer két centiméteren aligha ad illúziót, ehhez már terület kell. Az első magyar festménybélyeg, amely nem más, mint Szinyei Merse Pál „Majálisa”, meglehetősen nagy. Mégis: hiányzik a bélyegről az eredeti festményen látható borosüveg — egyszerűen lemaradt róla. Hozzájárult a méret növekedéséhez az is, hogy a „koca"-gyűjtők és a fiatalok rendkívül szeretik a színes, tarkabarka, nagy méretű bélyegeket. Ők azt tartják: első pillantásra láthassák, hogy mit ábrázol a bélyeg. A dolog azonban odáig fajult, hogy egyik-másik bélyeg lepedő nagyságúra sikeredett, ezért a legtöbb országban aztán hivatalosan is elrendelték a méretstoppot. Egyébként a kiadványos páldányszám-növekedés is világjelenség. Megint csak az angolokra hivatkozva: amíg 1840. és 1940. között évente mindössze két-két bélyeget adtak ki, addig az utóbbi években már 25—30-at. A bélyegkiadás, ez korántsem titok, minden országnak jó üzlet. Mégse gondolja senki, hogy ez az egyetlen szempont indította meg a Lavinát, hanem: a közlekedés fejlődése, ennek folytán pedig a levelezési dömping. Arról nem is beszélve, hogy hány új ország született a múlt évtizedekben. Statisztikájuk szerint a magyar bélyeg a hetedik helyen áll a vásárlási rangsorban. Az utóbbi évek újabb jó piaca pedig a Szovjetunió lett. Bizonyára kevesen tudják, hogy Magyarország bérmunkában is készít külföldi bélyeget. Valamennyi mongol bélyeg nálunk készül, de rendeltek már bélyeget az algériaiak, libanoniak és az Egyesült Arab Emirátus tagországai is. Hogy szép-e a magyar bélyeg, megoszlanak a vélemények. A filatelisták azt vallják: szép, de a nyomdatechnikát feltétlenül modernizálni kell. Ugyanis nagy a konkurencia. • P. S. VELENCEI TONAL Nádkunyhók Ezerkilencszáz sátor alakú „nádkunyhó” sorakozik már a Velencei-tó északi partján, jelezve, hogy a nádvágók gyorsan haladnak a betakarítással. Eddig háromszáznyolcvanezer kéve nádat vágtak le, s raktak kétszázasával kúpokba. A száraz nádkúpok messziről indiánok sátraira emlékeztetnek. A nádvágók eddig a partok mentén dolgoztak, de fiamarosan a pelikánokat is munkába állítják. E korszerű nádvágó gépeknek nincs feltétlenül jégre szükségük, a tó mélyebben fekvő nádszigetein is betakaríthatják a „termést”. Március végéig a tervek szerint egymillió-hatszázezer kévenádat aratnak le. (MTI) Bérmunkában A magyar bélyegre sok országban „vadásznak”, a legjobb vásárló az NSZK. Turistarekordok Idegenforgalmi rekordok születtek a nyugati országrészben az óesztendőben. A soproni közúti határátkelőhely forgalma 1078-ban érte el először az egymilliót. Ezt jóval meghaladta most is a hegyeshalmi és a rajkai átkelőhelyek forgalma. Szilveszterkor mindhárom határállomás élénk forgalmat bonyolított le. Minden eddiginél több látogatójuk volt a nyugatdunántúli — Győr-Sopron, Vas- és Zala megyei — gyógyfürdőknek. A tájegység 13 melegvizes fürdőjében több mint 2 millió vendég fordult meg 1978-ban. A legnagyobb forgalmuk a győri, a büki és a zalakarosi fürdőknek volt. Idegenforgalmi rekord született Pannonhalmán is. A várat 160 ezer turista kereste fel, több mint eddig bármelyik évben. 5100 turistacsoportot kalauzoltak az ősi falak között, és 65 orgonahangversenyt rendeztek mintegy 7 ezer főnyi hallgató számára. (MTI) ÉRDEKES KUTATÁSOK Rézusz a tükörben MIRE KÉPES A MAJMOK AGYA Az összehasonlító lélektan magyar kutatóinak egyedülálló kísérletekhez adott ötletet a véletlen. Színes felvételeket készítettek a kísérleti majmokról és környezetükről, s ezeket egyszer — csak úgy szórakozásból — rávetítették a ketrec falára. A hatás rendkívüli volt. Az állatok gondozónőjének képe láttán az egyik majom a falhoz ugrott és épp úgy megpróbálta lerántani a fejéről a piros pöttyös kendőt, mint ahogy a valóságban szokta. A kutatók azután már céltudatosan készítettek és vetítettek képeket a majmoknak társaikról, gondozóikról, ételeikről, az általuk ismert berendezési tárgyakról. Az állatok a vetített képeket valahányszor valóságos tárgyaknak vagy lényeknek nézték. Az ételt meg akarták szerezni, a majmokkal játszani akartak, s menekülni kezdtek a krokodil illetve az óriáskígyó elől. Mi több, akárhány csalódás érte őket, viselkedésükön ez mit sem változtatott. A következő kísérletben váratlanul egy majombábút tettek ketrecükbe. Ezt is élő állatnak vélték. Először menekültek, majd vicsorogva keringtek körülötte, s csak jóval később bátorodtak fel — mozdulatlansága láttán — annyira, hogy óvatosan lopkodni kezdték az ölében levő csemegét. Végül egy hím megtámadta, s „megküzdött” vele. Ezt követően az egyik nőstény bolházni kezdte, s ugyanúgy játszott vele, mint a kislányok a babával. Később az egyik kísérleti majom elé tükröt raktak. Az állat először a tükör mögött keresgélt, s meg akarta fogni a benne látott állatot. De miután észrevette, hogy ugyanazokat a mozgásokat végzi, mint ő maga, hogy önmagát látja a tükörben, valósággal színészkedni kezdett. Kétségtelen: a tükörben felismerte önmagát. MESE, MESE - TÍZEZREKÉRT... Szívhez szóló Veronika Kiadó szoba, ellopott ruhák . Megsajnálták A csaló asszonyt: Rácz Sándorné, született Pavljás Veronikát néhány hete helyezte előzetes letartóztatásba a XIX. kerületi Rendőrkapitányság. Egy nyugdíjas házaspártól, G. Józseféktől, 62 ezer forintot csalt ki. A 34 éves gyors- és gépírónő ellen alig három hónapja egy másik ügyben ugyanez a kapitányság folytatott eljárást és már a vádiratot is elkészítette az ügyészség. „SANYARÚ NAPOK" Röviden erről a bűncselekményről. Lakásának egyik üres szobáját kiadta egy házaspárnak, öt havi lakbért, 2500 forintot előre felvett tőlük, a beköltözést azonban húzta-halasztotta. Később a látszat kedvéért megengedte, hogy a házaspár bútorát és ruhaneműjét elhelyezze a lakásban, ám a beköltözést továbbra sem tette lehetővé, sőt, a ruhák egy részét eladta. A házaspár végül feljelentette. Napokkal azután, hogy az ügyészség benyújtotta vádiratát a bíróságnak, érkezett a rendőrségre az újabb feljelentés Ráczné ellen. Pavlyás Veronika 1968- ban és 1974-ben is állt már bíróság előtt (akkor még nem volt férjnél), különböző bűncselekményekért csaknem két évet ült. Szabadulása után ment férjhez, házassága azonban gyorsan kátyúiba jutott, életközösségük, annak ellenére, hogy egy lakásban éltek, gyakorlatilag megszűnt. Ki-ki önállósította magát, a férj rendesen dolgozott, az asszony 1976- ban kilépett munkahelyéről és letartóztatása napjáig egyetlen napot sem dolgozott. Helyette házasságának sanyarú napjait ecsetelte különböző embereknek, köztük G. József nyugdíjasnak, egyre csak mesélt, szívhez szólóan — olyan hihetően... A károsult feljelentéséből: „Megsajnáltam. Először csak 500 forintot kért tőlem kölcsön, ezt pontosan viszsza is fizette. Hogyne adtam volna neki, mikor a férjétől nem kapott egy fillért sem...” Veronika szélsebesen férkőzött a nyugdíjas házaspár bizalmába. Megígérte, hogy a három unokának kemping kerékpárt szerez, mondván: neki ez semmiség, a kerékpárcsomagolóban dolgozik, olcsón jut hozzá. Először 800 forintot kért, aztán még hatszázat, mivel tömörkerekű lesz az a kerékpár. Megtudta, hogy a házaspárnak van egy kis spórolt pénze. Jött az újabb mesével. Elválunk, férjem hajlandó kiköltözni a házból, ha fizetek neki 20 ezer forintot — hazudta —, képzeljék rendbe jön az életem, a házat elcserélem egy lakásra és plusz még kapok 180 ezret. A házaspár 1977. december elején 13 ezer forintot adott kölcsön Veronikának, hogy férjét kifizethesse. A károsult: „Miért kételkedtem volna szavaiban. Megmutatta a házat is, ahová költözik. Csodálkoztam, hogy nincs függöny az ablakon, de Veronika azt mondta, a cserepartner már pakol.. ELKÍSÉRTÉK A BANKBA Két hónappal később Veronika sírva panaszolta a házaspárnak, hogy a cseretárs visszalépett. De ne nyugtalankodjanak, ügyvédhez fordult segítségért, s az megmondta, neki 95 ezer forint bánatpénz jár a szerződésszegésért. A házaspár bizalma nemhogy megingott volna, megerősödött, ugyanis Veronika előttük hívta fel ügyvédjét (a vonal végén persze senki nem volt), alkalmanként pedig elkísértette magát velük az iroda elé. A házaspártól mind nagyobb öszszegeket csalt ki. A károsult: „A Nemzeti Bankba is elkísértük Veronikát, meg is mutatta az írást, hogy neki jár 95 ezer forint.. Ez volt a csaló asszony legpimaszabb trükkje. Leültette őket a Nemzeti Bank első emeletén, majd fél órával később boldogságtól sugárzó arccal mutatott egy papírt (amit ő fabrikált!), miszerint hamarosan felveheti a pénzt. A házaspár bőven válogathatott Veronika kötelezvényei között, mert a csaló minden egyes kölcsön után kötelezvényt írt alá. Egyik alkalommal még meghatalmazást is, ebben az állt, hogy G. József felveheti a 6900 forintot kitevő munkabérét és részesedését. Egyik utolsó szélhámossága nagyanyja halálával kapcsolatos: átadta a házaspárnak a halotti bizonyítványt és a CSÉB-tagsági könyvét (ezt egyébként meg is hamisította), mondván, 30 ezer forintot fog kapni a biztosítótól. FOLYTATJÁK A NYOMOZÁST A károsult: „Amikor gyanakodni kezdtem, kíváncsiságból megnéztem, hogy háza vajon az ő nevén van-e. Csak hápogni tudtam a meglepetéstől.. Amikor a kör bezárult, Veronika újabb érzelmi húrokat kezdett pengetni. Leborult a házaspár lábai elé, sírt, könyörgött, ne jelentsék fel, ne tegyék tönkre, részletekben mindent visszaad. Megadta munkahelye címét és megint csak kötelezvényeket írt. Csakhogy munkahelye nem volt, a nyugdíjas házaspárnak pedig 62 ezer forintja, így hát megtörtént a feljelentés. A nyomozás során máris két kisebb csalására derült fény Rácznénak és feltételezhető, hogy további bűncselekmények is vannak a számláján. A XIX. kerületi Rendőrkapitányság ezért kéri: jelentkezzenek a károsultak, akiktől Rácz Sándorné kölcsönöket csalt ki. Telefon: 273,050, 144-es mellék. A rendőrség folytatja a nyomozást. Pethes Sándor A kísérletek eredményeiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a majmok kapcsolatba tudják hozni a szem és a kéz közvetítésével ugyanarról a tárgyról egyidejűleg szerzett információkat. Ez az a többlet, ami „értelmi” szintjüket a többi állat fölé emeli. Magyarán: a majmok agya a szem útján szerzett ismereteket kiegészíti a kéz révén nyert információkkal. Felismeri köztük az összefüggést, s az egybevágó részleteket olyan erősen rögzíti, hogy azokat — például a pöttyös kendő vagy a műmajom esetében — a sorozatos csalódások sem tudják eltörölni. A kép észlelése azonban kétértelmű. A majom a valóság és a kép közötti viszonyt nem tudja felfedezni. Ennek pedig egyetlen alapvető oka van: agya képtelen a fogalmi gondolkodásra. A kutatás újabb adalékot szolgáltatott a tanulásra való képesség kifejlődésének megismeréséhez. Fontosságát növeli, hogy a nemzetközi gyakorlattal ellentétben nem a legfejlettebb emberszabású majmokkal, hanem a fejlődés alacsonyabb szintjén levő rézuszokkal végezték a kísérleteket. Bábolnai beruházás Átadták Bábolnán a sertésprogram keretében épült utolsó istállót. A határidőre befejezett 183 millió forintos beruházást a kombinát dolgozói valósították meg, és ezzel több mint hetven százalékkal bővült sertéstenyésztésük. A beruházással korszerűsítették a régi istállókat, és többek között hat új, egyenként 3360 férőhelyes battériás hizlaldát építettek. A világviszonylatban elterjedt battériás technológiát azért vezették be, mert ennek révén az állatok higiénikus környezetben az egészségre káros tényezőktől mentesen nevelkednek. Az etetést, az itatást és a betakarítást is teljesen gépesítették az istállókban egy dolgozó két ilyen istállót tud ellátni, így a fejlesztés alig igényelt létszámtöbbletet. (MTI)