Esti Hírlap, 1979. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-01 / 127. szám
ÖTVENÉVES HAGYOMÁNY Ma nyílik a könyvhét Régi fotók, kötetek, dokumentumok várják az érdeklődőket ma déltől a Liszt Ferenc téri könyvklubban, hogy képet adjanak arról a fejlődésről, amit a magyar könyv ünnepének ötven esztendeje alatt megtett az alapítástól máig. A kiállítást annak a Cserépfalvi Imrének szavaival nyitották meg, aki ott volt a kezdeményezők között, s aki olyan művek megjelentetését, olyan írók publikálását segítette, mint József Attila, Radnóti Miklós vagy Kassák Lajos. Minden elérzékenyüléstől mentesen emlékezik vissza erre az ötven esztendőre abban a dokumentumfilmben, amit Moldovan Domokos készített — s amit a televízió jövő vasárnap, (10-én) mutat be — erről az ötven esztendőről. Mellette Major Tamás emlékezik József Attilával való könyvheti találkozására, Illyés Gyula pedig ugyancsak a könyv ünnepének napjaira és Cserépfalvi Imre munkásságára. A régi híradókból összeállított dokumentumfilm sok érdekes arcot felvillant az ötven év könyvsátrai mellett. Ma délután egyébként az ünnepélyes megnyitó után máris sok eseményre kerül sor, amelyek mind a könyvhöz kapcsolódnak. A rádió Könyvről a könyvért című műsorát délután fél 4-kor a Népszabadság székházában működő József körúti könyvesboltból közvetítik. Már tegnap kiállítás nyílt meg az Orvostudományi Egyetem aulájában Féner Tamás fotóművész munkáiból. Gyermekek számára aszfaltrajzversenyt rendeznek délután 4 órakor az Asztalos János Ifjúsági Parkban. Természetesen már délután 2 órától ott lesznek az írók a könyvsátrakban, hogy dedikálják műveiket. A Blaha Lujza téren: Ács Margit, Csontos Gábor, Dobozy Imre, Esterházy Péter, Garai Gábor, Hajnóczy Péter, Horgas Béla, Illés Endre, Koós Judith, Levendel Júlia, Mezei András, Mohás Lívia, Molnár Géza, Oláh János, Raffai Sarolta, Török Sándor, Vadász Ferenc, délután 4 órától László Gyula, 5 órától pedig Barabás Tibor és Maróti Lajos dedikál. A város többi könyvsátrában Karinthy Ferenc, Sánta Ferenc, Vargyas Lajos, Eősze László, Kass János, Passuthi László, Szepes Mária, Tamkó Sirató Károly, Balázsovics Mihály, Fenekes Judit, Péchy Blanka és Berkesi András dedikál. Egy régi könyvnapon: Móricz Zsigmond dedikál A könyv ünnepe A ma délután megnyíló ünnepi könyvhét alkalmából érdekes, hasznos kötettel kedveskedik az olvasóknak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése. A Könyvnap, könyvhét, ünnepi könyvhét című kiadvány a magyar könyv ünnepének fél évszázados történetét ismerteti, szemlélteti. Köves József tanulmánya, amely A könyvnapok ötven éve címmel vezeti be a munkát, rendkívül érdekes olvasnivaló. Az összefoglalásnak talán az a legfontosabb tanulsága, hogy a könyvnapokon még a legnehezebb esztendőkben is helyet kapott a könyvsátrak polcain a magyar irodalom java, így például 1941-ben, Magyarország háborúba lépése esztendejében is Arany János, Babits Mihály, Balassi Bálint, Benedek Elek, Illyés Gyula, Jókai Mór, Juhász Gyula, Kodolányi János, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Németh László, Pátzay Pál, Petőfi Sándor, Tersánszkky Józsi Jenő, Veres Péter, Vörösmarty Mihály szerepelt a könyvheti listán, s 1944-ben is volt Babits-, Dsida Jenő-, Eötvös József-, Kazinczy Ferenc-, Kodály Zoltán-, Vajda János-kötet. Természetesen szép számmal lehetne sorolni a régen és méltán elfeledett írókat, könyveket, számunkra azonban a magyar irodalom klasszikusai és a XX. század irodalmának legjobbjai fémjelzik a könyv ünnepét. „A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet, meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról” — mondta az 1929-es könyvnapon gróf Klebelsberg Kunó, s ezúttal kivételesen egyetérthetünk a hajdani magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter szavaival. Mai ünnepi könyvhetünk is ezt célozza — nagyon is megváltozott körülmények között. Klebelsberg ugyanis így folytatta: „Aki leheti, vegye a magyar könyvet.” S ezt bizony nagyon kevesen tehették akkoriban, mint ahogy a kor jeles költőjének, Somlyó Zoltánnak panaszoló szavaiból tudjuk. Ekképp írt: A Toll 1929. május 19-i számában: „A költőnek semmi sem jutott... Azaz: mégis jutott valami. Egy sátor. A Vörösmarty téren. Erre a sátorra kiírták, hogy költők sátora... Ebben a sátorban a költők saját kiadású könyveiket árusítanák. Ha tudniillik a mai gazdasági viszonyok között járókelőnek volna ilyen célra egy-két pengője.” Az idei könyvhéten is lesz sátor a Vörösmarty téren, szerte a fővárosban és a hazában. S elmondhatjuk, hogy a mai járókelőknek lesz néhány tíz forintjuk könyvvásárlásra. Az ünnepi könyvhét mérlege évről évre nagyobb forgalmat mutat, s aligha tévedünk, ha úgy véljük, az idei vásárlás nagyobb összegű lesz a tavalyinál. Már csak azért is, mert a kínálat jó. A több mint száz könyvheti könyvnek csaknem négyötöde újdonság. Van miből válogatni. (mdg) • A tenger senkinek sem nyújtja ingyen a megélhetést. Sok munkát, nemegyszer veszélyeket vállaló magatartást kíván. Egy, ezeknek a feltételeknek megfelelő embert mutatott be Qousteau kapitány tegnap esti filmje. A korallhalász minden veszélyt vállalva naponta a tenger mélyére merül, hogy az évezredek alatt lerakódott, ágacskákká fejlődött korallt kiszabadítsa mészkőágyából, és a felszínre hozza. Cousteau kapitány érzékenyen, nemegyszer a krimi feszültségének izgalmával képes egy-egy ember ábrázolására. Különös volt hallani, hogy a korzikai korallhalásszal végül is nem a tenger végzett, hanem egy vita során mindenvalószínűség szerint irigy szomszédja. Napjainkban, amikor a dokumentumfilmeknek és általában a valóságtól semmilyen tekintetben el nem tántorodó alkotásoknak van nagy sikere, nem véletlen, hogy a tenger titkait faggató Cousteau kapitány is utat talál a néző érdeklődéséhez. (ma) Gyermek a városban „A gyermek a városban” — ez lesz a témája az idei Savaria urbanisztikai nyári egyetemnek. A gyermekek nemzetközi éve alkalmából a világ több országából érkező urbanisztikai, építésügyi, hatósági szakemberek arról folytatnak eszmecserét, miként lehet a különböző korosztályú gyermekek számára elviselhetővé tenni az egyre zsúfoltabb, motorizáltabb városokat. Szó lesz a korszerű gyermekintézményekről, a kicsik szabadidő-létesítményeiről, sportolásáról, egészségügyéről, s mindezek társadalmi vonatkozásairól. IX. VESZPRÉMI TV-TALÁLKOZÓ Ma délelőtt Szinetár Miklós, a Televízió elnökhelyettese sajtótájékoztatón ismertette a június 25. és 30. közötti, immár IX. veszprémi tv-találkozó programját. A korábbiaktól eltérően most nemcsak az 1978. január 1-től 1979. január 1-ig, tehát egyetlen naptári évben készült és bemutatott programok szerepelnek, hanem olyanok is, amelyek 1979. április 1- ig kerültek a képernyőre. A verseny alapvetően két kategóriában folyik: operákat, illetve drámai műveket mutatnak be. Ennek megfelelően a zsűri is, amelynek elnöke dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, két részre oszlik, egy drámai és egy operai zsűrire. Tagjai: Illés György operatőr, Pinkavölgyi Attila, Veszprém város Pártbizottságának titkára, Bajczi Gyula Veszprém város Tanácsának elnökhelyettese, Barabás János, a KISZ KB titkára és Hernádi Gyula író, dr. Huszár Tibor egyetemi tanár, Kovács András filmrendező, Lukács Miklós karnagy, Leo Nadelmann, az Internationale Musik Zentrum elnöke, Navracsics Tibor, a Veszprém megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, Petrovics Emil zeneszerző és Alekszej Vasziljevics Salasov, a szovjet televízió zenei műsorainak főszerkesztője. (A főzsűri mellett Benedek Miklós vezetésével a tvkritikusok zsűrije is díjat ad.) A KONYHA BEMUTATÓ A NEMZETI SZÍNHÁZBAN ..Lehet, hogy Shakespeare számára színház volt a világ, számomra azonban konyha, ahol az emberek jönnek-mennek...” — mondta Arnold Wesker, nem hagyván kétséget az iránt, hogy első darabja A konyha, amelyet tegnap este mutatott be a Nemzeti Színház, jelképes dráma. Ezt a drámát — szerzője első színpadi alkotását — egy mindössze huszonnégy esztendős fiatalember írta, s még akkor is innen volt a harmincon, amikor második, kibővített, s a hatvanas években világsikert aratott változatával elkészült. Az ifjú szerző, mint afféle ,elsőműves’, legsajátabb élményeit dolgozta föl — 1952 és 56 között konyhaikisegítőként, cukrászként, szakácsként dolgozott —, de ami a kezdőknek általában kevésbé szokott sikerülni, neki sikerült; személyes életanyagát mindnyájunk „fájdalmává s örömévé” lényegítette át. A konyha — egy nagy forgalmú, elegánsnak korántsem nevezhető étterem konyhája — Wesker egész színpadát betölti, az éttermet csak sejthetjük a lengőajtó mögött, amelyen át a pincérlányok rohangálnak be a szakácsokhoz. Hűtőszekrények, gáztűzhelyek, munkaasztalok ... Nem krómosan csillogó-villogó berendezések, hanem ütöttkopottak, lepusztultak. Van ugyan elszívóberendezés, de akárha nem is volna, a hőség és az olajszag lebírhatatlan. Ebben a konyhában töltik életük nagyobb részét, a szakácsok, cukrászok, konyhamészárosok, mosogatók Soknak közülük még arra sincs ideje, ereje, hogy ebéd- és vacsoraidő közötti szünetben hazamenjen. Inkább egy padra roskad, s ott fújja ki magát az őrületes déli hajsza után. Sokféle nációból állt össze ez a konyhai csapat, van közöttük német, olasz, francia, görög, zsidó, és természetesen vannak angolok, akik felsőbbrendűnek érzik magukat a többiekkel szemben. Folyik a munka, a mindennapi kegyetlen robot, amelynek nyomasztó egyhangúságát durva tréfák oldják, s a gyülemlő feszültségeket olykor veszekedések, verekedések vezetik le. Mindössze ennyi a játék cselekménye, de ennek sodrásában Wesker emberi sorsokat képes fölbukkantani, közülük legjobban a német Peterét, aki kétszeres kiszolgáltatottságában végül is eljut a lázadásig. Nem tudatos ellenszegülés az övé, hisztérikus dühkitörés inkább, de mégis azt jelzi, hogy el kell jönnie az időnek, amikor megszűnik ez a „konyha”. A Nemzeti Színház kitűnő előadásban mutatta be a darabot. Zsámbéki Gábor rendező nagyszerűen ráérzett arra a stílusra, amelyet Wesker stilizált naturalizmusnak nevez. A Csányi Árpád tervezte játéktéren szinte szünet nélkül tevékenykedik mindenki. Halat süt, tésztát gyúr, kávét főz, megrakott tálakat, tányérokat cipel... -Ezt a szorgoskodást nagy leleménnyel jelenítik meg a színészek. Kellékük kevés van, szinte táncszerűen utánozzák a munkamozdulatokat, de oly elfogadtatóan, hogy egy percig sem zavarja a nézőt, hogy nem létező olajba dobják a nem létező hússzeletet, s nem létező süteményt szórnak meg nem létező cukorral. A drámának kereken harminc szereplője van, s mind a harmincan nagyon jók. Híven és pontosan szolgálják az előadást azok, akiknek jószerrel csak enynyi a szövegük: „Négy süllőt kérek!”. Közülük és „képviseletükben” hadd említsük meg Császár Angélát, aki egy arcán átfutó mosollyal, fáradt derekának kiegyenesítésével úgy jeleníti meg ezt a hajszolt nőt, hogy érezzük: őneki is sorsa van, akár ő is lehetne a főszereplő. A főszereplő Peter. Az író az ő jellemét ábrázolta leggondosabban, s a szerep ideális megszemélyesítőt kapott Cserhalmi Györgyben. Fölényes és esendő, rabiátus és elbűvölő. Végiglobogja a darabot, anélkül, hogy a többiek halványabb lángját elfojtaná. A női szerepek közül Peter barátnőjéé, Monique-é a legárnyaltabb. Bodnár Erika sokszínűen ábrázolja a férje és barátja között választani nem tudó, szeretetre szomjas és bátortalan, gyermeteg és izgalmas aszszonyt. A recenzens tulajdonképpen igazságtalannak érez minden további kiemelést, de nem másolhatván le a színlapot, mégis Horváth József, Máthé Erzsi, Koltai Róbert, Benedek Miklós, Helyei László és Dörner György főiskolai hallgató alakításáról emlékezik meg. Kállai Ferenc, aki a megbetegedett Major Tamástól kevés próbával vette át a tulajdonos nem terjedelmes, de rendkívül fontos szerepét; félelmetesen nyugodt volt, majd félelmetes indulattal tört ki. A konyha előadását nagy tapssal fogadta a közönség. Méltán. Az „új” Nemzetinek bizonnyal ez a legátgondoltabb, legegységesebb produkciója. Harmonikusan eggyé forrott társulat szép közösségi munkáját láttuk. Morvay István A CENTRUM BUDAI LOTTÓ ÁRUHÁZ VIDÁM GYERMEKMŰSORT RENDEZ június 2-án, 12.30 órakor, az áruház előtti parkolóban, neves művészek közreműködésével. VIDÁM VETÉLKEDŐ, BOHÓCOK, BÁBJÁTÉK, DIVATBEMUTATÓ, CIRKUSZ, ZENEKAR BUDAI LOTTÓ ÁRUHÁZ XI., Etele tér 13. . □ SZELÉNYI KÁROLY Táj változó fényben című fotókiállítását dr. Simó Jenő nyitja meg június 3-án délben a Tihanyi Múzeumban. □ SÜLI ANDRÁS naivfestő emlékkiállítása június 3-án, délelőtt 11 órakor nyílik Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Múzeumában. Megnyitja: Moldován Domokos filmrendező.