Esti Hírlap, 1979. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-02 / 153. szám

MA A VÁROSHÁZÁN Diplomaátadás négyszáz tanítónak Négyszáz tanító veszi át diplomáját ma­­ a Városháza dísztermében. A Fővárosi Tanács — az alsótok­,­ iskolák gazdája — nyilvánvalóan ezzel az ünnepi eseménnyel is hangsúlyozni kívánja, milyen nagy jelentőséget tulajdo­nít a fiatalok munkába állásának. — Valóban nagyon örü­lünk érkezésüknek — mondja dr. Mezei Gyula, a művelődésügyi főosztály ve­zetője. — Hiszen Budapest oktatásügye jelentékeny munkaerőgondokkal küzd, meg most is több mint ki­­lencszáz képesítés nélküli tanítót alkalmazunk. Megszűnik a hiány . A múlt években több intézkedést tettünk, hogy pótoljuk a gyerekek lét­számának növekedésével mindinkább súlyosbodó hiányokat: megkezdte pél­dául működését az egri Ho Si Minh Tanárképző Főis­kola csepeli tagozata — itt az idén osztottak először diplomát —, a Tanítóképző Főiskola pedig 100—120-ról 250-re növelte a nappali tagozat egy-egy évfolya­mára felvehető hallgatók számát. Átmeneti megoldást is alkalmaztunk: a főiskola speciális tagozata az első év elvégzése után már is­kolákba helyezi ki hallga­tóit — ők a hátralevő két évben levelező tagozaton fejezhetik be tanulmányai­kat. A speciális tagozat mű­ködtetése, s a képesítés nélküliek alkalmazása leg­jobb esetben is csak a gon­dokat enyhítő, jó szándékú törekvésként fogható fel — megoldás semmiképp sem lehet. Annál kevésbé, mert az új nevelési-oktatási ter­vek céljainak megvalósítása talán minden korábbinál fontosabbá teszi, hogy fel­készült nevelők foglalkoz­zanak a gyerekekkel. Mi­­korra tudják megteremteni ennek feltételeit? — Terveink szerint 1982- től megszűnik Budapest ál­talános iskoláiban a peda­gógushiány. A rekordév az alsó tagozatban várhatóan az 1982—83-as esztendő lesz: akkor 500 új tanítót kell majd felvennünk. A de­mográfiai hullám a felső ta­­gozatban később tetőzik: 1984—85-ben például ezer új általános iskolai tanár­ra lesz szükség a főváros­ban. A tanulók száma ugyanis időközben a mosta­ni 165 ezerről 226 ezerre emelkedik­ ismeretközlő­­ munkájá­val, s ne csak a tanórán és az iskolában neveljen, ha­nem a gyerek egész szemé­lyiségére hasson a tanítási órán és az iskolán kívül is. Ez a napközi otthonok, s az egésznapos foglalkozást adó iskolaotth­onos intézmények hálózatának fejlesztése nél­kül, megoldhatatlan. A legtöbb pedagógus viszont nem kíván napköziben dol­gozni. S ezen az agitáció nem segít. Mit tesz a fővá­ros a körülmények javítá­sáért? — A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága és választott testülete egy­aránt szívügyének tekinti az ok­tatás-nevel­és feltéte­leinek javítását. Úgy vé­lem, ezt legutóbbi dönté­seink is tanúsítják. Tény, hogy a lehetőségek korláto­zottak. Az általános iskolá­sok kétharmada igényelné a napköziotthonos ellátás valamilyen formáját — a legtöbb szülő dolgozik —, ám most még csak ötven százalékukat tudjuk benne részesíteni. A helyek bőví­tésével párhuzamosan gon­doskodunk új, hatékonyabb módozatok — például a változatos elfoglaltságot adó klubnapközik — bevezetésé­ről. Alaposabb elemzést kí­ván a napközikben dolgo­zó nevelők pedagógiai munkájának módszertana is. Ismerjék, segítsék — Fontos tehát — hang­súlyozta végezetül a Fővá­rosi Tanács művelődésügyi főosztályának vezetője —, hogy az anyagi és a szelle­mi javak körét egyszerre bővítsük. Munkánk szerve­zett és átgondolt legyen. Ezért is kell a pedagógus­­képző intézményekkel ál­landó, s jó kapcsolatot tar­tanunk. Az egyik állam­vizsga bizottság tagjaként örömmel tapasztaltam a négyszáz új hallgatót kibo­csátó Tanítóképző Főisko­lán, hogy a most végző fia­tal szakemberek — eddigi közös munkánk eredménye­ként — milyen jól ismerik a főváros nevelésügyének gondjait, követelményeit. Bízom benne, hogy az együttműködés a diploma átadása után is tartós és sikeres lesz.. A mai ünnep­ségre meghívtuk a munkál­tatóknak, a kerületi taná­csok művelődésügyi osztá­lyainak vezetőit is — is­merjék meg és segítsék munkájukban az új tanító­kat. Kulcsár Anna Kizárólag képesítéssel . Tudjuk, akik most kez­dik iskolai tanulmányaikat, azokat nem vigasztalhat­juk a jövő terveivel, vár­ható eredményeivel. Mint ahogyan ők sem hivatkoz­hatnak a jövőben arra, hogy — esetleg — azért felké­születlenebbek, mert képe­sítés nélküli nevelőjük volt. Utasítást adtunk ki: azok­ban az osztályokban, ame­lyekben az új nevelési, ok­tatási tervet bevezetik, ké­pesítés nélküli nem tanít­hat. S mert az új dokumen­tumok alkalmazása a múlt tanévtől kezdve fokozatosan történik meg, a szakképzet­­len nevelőket mindinkább jól képzett pedagógusok váltják fel: tavaly az első, most szeptembertől már a második osztályban sem dolgozhat képzetlen tanító. Az új nevelési-oktatási tervek egyik legfontosabb követelménye az, hogy az iskola ne csak oktató . ELSŐ SOROZAT Kevesebb üzemanyaggal Új erőgépek gyártását kezdték meg a Rába gyár budapesti Vörös Csillag gépgyárában. Az első 15 darabot az IKR-nek adták el, s az IKR-hez tartozó rendszergazdaságoknak rö­videsen további 35-öt szál­lítanak. Az erőgépet az új, 250 lóerős Rába motor hajtja. Ez a motor kevesebb üzem­anyaggal, nagyobb teljesít­ményt fejt ki, és tartósabb is az eddigieknél. A gépek vezetését több újdonsággal könnyítették meg. Egyebek között há­rom ponton felfüggesztett magasságtárolóval is ellát­ták, segítségével a trakto­rosok­­könnyen be tudják állítani a munkagépek vo­nómagasságát. monori erdőben A motorizált turistákat hathektárnyi ligetes terüle­ten 300 sátorhely és 12 négyszemélyes faház várja az új nemzetközi autóskem­pingben, a monori erdőben, a 4-es műút mentén. A Pest megyei Idegenforgalmi Hi­vatal — a kemping létreho­zója — a lakókocsi-tulajdo­nosokra is gondolt: több mint 20 elektromos csatla­­­kozót szereltek fel a park területén. A turisták a kö­zelben strandot, büfét és autóscsárdát is találnak. Az integrált Tétényi Gyógyvíz a kertészetben • Egészségügy egy kézben A nagy budapesti kórhá­zaknak érdekes történetük van. Indulásuk szinte le­­gendaszerű. A Tétényi úti kórház sem kivétel. A vé­letlen szülötte. A múlt szá­zad közepén egy bolgár ker­tész földje volt itt, aki az öntözéshez kutat ásott. A mélyből sós-keserű víz tört fel. Állítólag — így a hagyo­mány — egy igen előkelő hölgy lovagolt arra, meg­szomjazott, ivott a vízből és jónak találta. Ezután már minden ment, mint a karikacsapás: egy pesti gyógyszerész elemezte a forrás összetételét, s meg­állapította: kitűnő gyógyvíz. Kis fürdőépületet, ivó­­csarnokot építettek és szép parkkal övezték. Kelenföld akkor még beépítetlen volt, s csak az Erzsébet Gyógy­fürdő vonzotta ide a kirán­dulókat. A nyolcvanas években fürdőteleppé nőtt, 65 szobás épületét Ybl Miklós tervezte, s társasko­­csijárat indult hozzá a Bel­városból. 22­ kútjának vizét, palackozva Király keserű­­víz néven árulták. Állítólag Bismarck kancellár is ezt itta. (Ma a gyógyvizet, saj­nos, csak a kórház fűtésére használják.) Az együttest 1938-ban vá­sárolta meg az OTI és meg­kezdte bővítését, de a há­ború miatt a munka leállt. Csak 1945 után készült el az A pavilon, a mai főépü­let. Az Ybl-féle, megsérült házat 1946-ban szanálták, mert kijavítása 600 ezer pengőbe került volna. Ezért 1950-ben csak az A szárny nyílt meg Erzsébet Sósfür­dő Kórház néven. A XI. kerületben akkoriban 80 ezer ember élt, s égető szükség volt kórházra. Saj­nos, az A pavilon nem kór­háznak készült, s a műtő­ket, diagnosztikai helyisé­geket utólag kellett beépí­teni. A szocialista magyar kór­házügy fejlődése hűen le­mérhető a Tétényin­ indu­láskor, 1950-ben 208 dolgo­zója volt, 362 ágya, s öt­millió forint évi költségve­tése. 1957-ben megszüntet­ték a kórházi lakásokat, egy új részleget nyitottak a Da­­róczi úton és így 535-re nö­velték az ágyak számát. — Versenyfutás kezdő­ő­dött a kerület hirtelen fel­fejlődésével — mondja dr. Radinszky József főigazga­tó. — A terület olyan gyor­san népesedett — hiszen a főváros első nagy negyedei itt épültek fel —, hogy az egészségügyi ellátás szük­ségszerűen lemaradt. Ezért került előtérbe a hatvanas évektől a Tétényi kórház­komplexummá való fejlesz­tése. A következő állomás: 1972-ben megnyílt a 248 ágyas C pavilon és rá egy évre a rendelőintézet.­­ Nem csupán nagyobb lett a kórház, de át is ala­kult, javult felszereltsége, új osztályok jöttek létre, például az intenzívosztály. Az adatok tükrében: 885 dolgozó, 772 ágy és 72 mil­liós költségvetés. S a ren­delő, azzal, hogy itt, egy telken épült fel, módot kap­tunk az igazán korszerű kórház-poliklinika létreho­zására. 1978-ban ismét egy új, 248 ágyas pavilon ké­szült el. Az integráció bevezetése mérföldkőnek számít. — Még két rendelőinté­zet, a Fehérvári úti és a budafoki kapcsolódott hoz­zánk, továbbá a 84 körzeti orvos és az üzemorvosi szol­gálat. Ez utóbbi igen fon­tos, hiszen a kerületben sok a nagyüzem. Az integ­rációval tehát a felnőttek egészségügye egy kézben, azaz egy kórházhoz kapcso­lódik, s ez olyan minőségi változást hozott, amelynek jelentősége csak később mérhető majd le.­­ A mostani, „integrált” Tétényi méreteiben a fővá­ros második kórházegyüt­­tese: 1143 ágya van, 504 or­vosa, 1200 egészségügyi szakdolgozója. Orvosaink három-hat hónapos váltás­sal a rendelőkben is mű­ködnek és így gyakorlatot szerezhetnek a járóbete­gekkel való foglalkozásban is. Járvány idején kisegítik az üzemi, körzeti kollégá­kat is, s ez új tapasztalato­kat adhat számukra. A távolabbi terveket már ma ismerik. — Cél a teljes értékű, valóban korszerű kórház. A hetedik ötéves terv végére 1500 ágyas kórház­rendelő lesz a Tétényi. Ekkor a mostani A épület visszakap­ja eredeti funkcióját, azaz balneológiai rehabilitációs részleg lesz. Mert sajnos, a gyógyforrások vize így ki­használatlan. Pedig vétek ekkora kincset veszendőbe hagyni. — Hol tartunk ma? Sze­rintem az a legszebb ered­mény, hogy összintézeti méretben kezdünk vala­mennyien gondolkodni, te­hát nemcsak a kórház a fontos számunkra. S ez na­gyon jó. Az integráció egyik adománya. Lukács Teréz • • KÖLCSÖNÖS BIZALOM A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga június 29-i ülésén — a történelmileg vállalt fele­lősségéhez híven — áttekintette hazánk nemzetközi kap­csolatait, gazdasági építésünk problémáit és társadalom­politikai kérdéseit. Az ülésről közlemény jelent meg. A párt és kormány nemzetközi tevékenysége — két év­tized gyakorlatát folytatva — ez év első felében is szol­gálta az összemberi érdeket,: a társadalmi haladás, a bé­ke fennmaradása, a békés egymás mellett élés ügyét. A Központi Bizottság nagyra értékelte azt a szívélyes lég­körű találkozót, amelynek keretében népünk és vezetői fogadták a Leonyid Iljics Brezsnyev által vezetett szov­jet­ párt- és kormányküldöttséget. A találkozó tovább erősítette országaink sokoldalú kapcsolatait, népeink ba­rátságát, felemelkedésünk és gyarapodásunk zálogát, leg­alapvetőbb nemzeti érdekeink érvényesülésének biztosí­tékát. A Központi Bizottság ülése szinte egybeesett a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 30. év­fordulójával. A szocialista közösség országainak egyik alapvető együttműködési terepe a KGST, jól szolgálja a tagállamok műszaki-tudományos fejlődését és gazdasági céljaik megvalósítását. Az időszerű nemzetközi kérdések közül különös fon­tosságot tulajdonított a párt plénuma a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának és a SALT I II. aláírá­sának. A békeszerető magyar közvélemény örömmel nyugtázta, hogy fővárosunk, Budapest immáron másodíz­ben fontos békekezdeményezés színhelye. 1969-ben a Var­sói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete elfogadta a Budapesti Felhívást, amelynek nyomán megvalósult Hel­sinkiben az Európai Biztonsági és Együttműködési Kon­ferencia. Most, tíz év után, ez év májusában a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottsága újra Budapesten fogadott el programjavaslatot az európai katonai enyhü­lés előmozdítására. Az európai országok, az Egyesült Ál­lamok és Kanada részvételével összehívandó politikai konferencia eredményesen befolyásolná a katonai szem­benállás mérséklését és a fegyveres konfliktusok meg­előzését. A Központi Bizottság megtárgyalta az 1979. évi nép­­gazdasági terv állását és további feladatokat hatá­rozott meg. Az első öt hónap tapasztalatai a múlt évek hasonló időszakához mérve előrehaladást jeleznek. A közlemény leszögezi: „A párt-, társadalmi, állami, gaz­dasági szervek tevékenysége a korábbinál jobban igazo­dik a követelményekhez, a gazdasági vezetők többsége célratörőbben és hatékonyabban dolgozik a feladatok megoldásán.” A korábbi években két nemkívánatos ten­dencia vett kedvező fordulatot: a belföldi felhasználás a termelésnél lassabban, a kivitel a behozatalnál gyorsab­ban emelkedett. Ugyanakkor a Központi Bizottság közleménye figyel­meztet, hogy az elért eredmények nem elégségesek a kitűzött célok eléréséhez. Nemcsak azért, mert az 1979- es év az ötödik ötéves terv része, s néhány évünk nem szolgálta eléggé a népgazdasági egyensúly megteremté­sét. A közvélemény fokozatosan ismeri fel, hogy gaz­dálkodásunk külső feltételei fordulatszerűen változ­nak 1973-tól megállás nélkül napjainkig. Ez a tény ki­váltott bizonyos türelmetlenséget. Pártunk és kormány­zatunk felelős vezetése a dolgozókkal két évtizeden át közösen végzett munkán és a társadalmi gondok meg­osztásán létrejött bizalomra támaszkodik. A megválto­zott külső körülményeket és a belőlük fakadó új köve­telményeket az MSZMP Központi Bizottsága több, egy­mást követő, a gazdasági építés alapvető kérdéseit tár­gyaló határozatában tárta fel, így 1977 októberében a hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szer­kezet fejlesztéséről, 1978 áprilisában a kongresszus óta végzett munkáról és 1978 decemberében a most vizsgált éves népgazdaság-fejlesztési terv fő feladatairól szóló határozatok szerves összhangban segítik a közvéle­mény tájékozódását és a gazdálkodás minden szintjén kijelölik a feladatokat. I­e­­ben szükséges mindenekelőtt a közös bizalom és együttes cselekvés? A kőolaj és más nyersanyagok ára tovább emelkedik a világpiacon, ennek kihatását olyan tőkeerős országok sem kerülhetik meg, mint az USA, az NSZK, vagy Franciaország. Ők nem szégyel­lik takarékossági kampányukat. Nekünk is ki kell dol­goznunk a takarékosság normáit, az energiahordozókra, az anyaggazdálkodásra, a munkaidőre egyaránt. A ter­melésben a minőségi gyártmányok előállítását és minő­ségi kivitelezését szükséges szorgalmazni. A gazdálko­dás hatékonyságának növelése, a gyártás é­s a piacku­tatás együtthatása, a felesleges munkahelyek megszün­tetése eredményezheti a népgazdasági, a vállalati és a családi célok realizálását. A közlemény utal a világpiaci viszonyokat és a nép­gazdaságunk valóságos helyzetét jobban kifejező, reáli­sabb termelői és fogyasztói árak szükségességére. Az ár kérdése nálunk gyakran irritáló hatású. Az ár szerepé­nek nem kellő ismerete ugyanúgy csapdák áldozatává tesz bennünket, mint a munkafegyelem megsértése, a közösségi vagyon védelmének hiánya vagy herdálása. Az ár mindenekelőtt termelést ösztönző funkciót tölt be. Ha alacsonyabb a fogyasztói ár, mint a termelői, előbb-utóbb áruhiányra, minőségromlásra vezet. Az ár ösztönző hatása elvész, ha a vállalat nem haté­kony gazdálkodással, nem termelékeny munkával éri el nyereségét, hanem jogtalan áremeléssel áthárítja a hanyag munkát a vevőre. Az ár segítségével tudjuk megállapítani a fejlesztésre és a beruházásokra fordít­ható javakat. A fogyasztás mértékét az ár és a bérek viszonya fejezi ki. El kell kerülnünk a múlt évek rossz gyakorlatát, amikor többet fogyasztottunk a megtermelt á­raknál. A kölcsönös bizalom kötelezi a pártot, hogy jelezze a továbblépés szükségességét, hogy a valóságot fel­kutató, a tényeket elemző, a célokat megfogalmazó sze­repét betöltse. A közleményből kitűnik: a Központi Bi­zottság 1980 márciusában összehívja a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kongresszusát — a napi gondok orvoslása közben fel kell tárni a távlatot, népünk, nem­zetünk jövőjének lehetséges útját. Bélén Béla

Next