Esti Hírlap, 1979. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1979-09-01 / 205. szám
Munkafelajánlás. Az MMG Automatika Művek termékeinek több mint felét exportálja. Az ott gyártott műszerekből, kőolajipari berendezésekből a Szovjetunióban is sokat értékesítenek. Az 1-es számú irányítástechnikai gyáregység brigádjai a XII. pártkongresszusra és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a szocialista országokba irányuló exportkötelezettségeiknek jó minőségben, december 10-ig eleget tesznek. Felvételeinken: az elektronsugaras hegesztőgépen dolgoznak és szerelik a nagy pontosságú folyadékszint mérőt. (MTI-fotó) Szombatra várva ilyenkor szombaton mindig felveszi a jobbik ruháját. Meg is booválkozik, felteszi a kalapját és kiül a fa alá a padra, onnan látni az utat. Ha ha mégis eljönnek a gyerekek. Pedig ilyenkor úgyse jönnek, nincs hónap első szombatja. Mondta is a Kovács, a szomszédja, hogy bolondság várni, mikor tudhatja, nem jönnek. — Együnk valamit — morogja magának. Nem ízlik az étel se úgy, mint régen. Kedve sincs hozzá, egyedül lassabban csúszik a falat. Az íze se olyan, mint amit az asszony főzött. Igaz, fiatalabb volt ő is akkor. Ez is nő! Vénségére kellett megtanulni főzni. Ugyan nem rendes főzés ez, csak olyan kotyvasztás. Jó lesz azért, jobb, mintha elmenne a vendelőbe. Nem szereti már a sok embert. A legtöbbet már nem is ismeri, sok a fiatal. Azok meg nevetik. Hogy ő csizmában jár, meg hogy kanállal eső a pörköltet. Hát nem megy. Ha a gyerekek eljönek, az más. Velük elmegy. No, most már bizonyos, hogy nem jönnek. Mert akkor későre érnek haza, a fa meg nem szeret sötétben vezetni. Ne is vezessen. Úgyis mindig reszket értük, nem esett-e bajuk az úton. De nem mondja már nekik, a fia haragszik érte. Úgy mondja: Apám ne szóljon bele, bízza csak rám. Dehogy szól ő, ebbe se, másba se. Még egy-két óra és este lesz. Mehet már nyugodtan Ha mégis jönnének, az úton úgyis találkoznak. Elballag a kapuig, ki az utcára. Jobbra van a temető, innen két sarokra. Az úton szerencsére nem találkozik senkivel. Nincs kedve beszélgetni. Lassan baktat, nézi a csizma orrát. Régi már, de még kitart, amíg keld. Addig ki. Az asszony sírja szépen rendben van, a temetőőr öntözi a virágokat, havi száz forintért. . . fia mondta, hogy ne dol-gozzon ezzel se. Beteg a szíve, tudja ő azt, ha nem is mondják. Akkor lett beteg, miikor két éve az aszony is elment, ő meg egyedül maradt. Az orvos azt mondja, elélhet még akár száz évig is. Bolondság. Minek élne addig. I.t álldogál egy darabig is a sírnál, aztán hazamegy. Jólesik majd az a kis tej. Azelőtt sose ivott tejet. A gyomra már nem szereli a nehéz ételt, este különösen nem, nem alszik tőle. Legyint magában keserűen. Semmi se olyan már, mint volt. Korán fekszik, nem gyújt villanyt. Azelőtt néha olvasott még este. Most már fárasztja a szemét. Néz ki az ablakon, szép este van. Jó volna elaludni, fel se ébredni többet. — Bolond vagy, öreg — mondja magának. Érzi, hogy álmosodik. Álmodni szeret, gyerekkorában is szeretett. Most van szombat, jövő héten hónap eleje, biztosan eljönnek... Ilorics Katalin ÚJ ÜZLETEK, ÉTTERMEK Vas megye fogyasztási szövetkezetei ebben a tervidőszakban háromszázmillió forintot fordítanak a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatuk fejlesztésére. Az ötödik ötéves terv első három esztendejében mintegy kilencezer négyzetméterrel növelték, bővítették a bolthálózatot, s a vendéglátóegységeket, és 2100 négyzetméterrel a felvásárlóraktárakat. A lakossági és idegenforgalmi igények kielégítése, a fejlesztési tervek teljesítése érdekében most megyeszerte gyorsítják a beruházási munkákat. Idén adták át többek közt a körmendi ABC-áruházat, az őriszentpéteri Pitvar presszót, a vasvári önkiszolgáló élelmiszer- és vegyes boltot, a szarvaskendi, tormáspusztai vegyes boltot. Tizenhétmillió forintos beruházással épül a répcelaki Áfész új emeletes áruháza, Kőszegen, valamint Bük községben 600—600 adagos éttermet létesítenek. Csehimindszenten a helyi termelőszövetkezet építőbrigádja vegyes boltot és 600 adagos éttermet épít. Készül a celldömölki új, 1200 adagos önkiszolgáló, és a körmendi Centrál étterem. Új ABC-áruházzal gazdagodik még ebben a tervidőszakban Őriszentpéter, Szentgotthárd és Kőszeg, Szombathely pedig mintegy 13 millió forintos beruházással új gazdaboltot kap. 4 Vendégünk, a görög főváros főpolgármestere Athénról — Budapesten „Görögország divatba jött" — állapította meg az utóbbi időben nem egy helyszíni beszámoló. A legkülönbözőbb nemzetek polgárai keresik fel ismét, mindenekelőtt az európai kultúra egyik szülőhelyét tisztelvén benne. Különösen a főváros, Athén vonzereje nagy, látogatóinak száma gyors ütemben növekszik. .MEGJÖTTEK AZ IKARUSOK S tény: Görögországba utazni nálunk is divat lett. Az ókor történetéről, emlékeiről szerzett ismereteit évről évre több turista egészíti ki személyes élményekkel. Budapest vendégét, Athén főpolgármesterét ezért arra kértem, a máról szóljon: milyen gondok, tervek foglalkoztatják a város polgárait és vezetőit. Dimitriosz Reisz, aki — stílusosan — az Olympia Szállóban kapott lakosztályt, készségesen válaszolt a kérdésekre. — Úgy látom — mondta —, hogy a két fővárosnak több hasonló feladata is van. Ilyen például a közlekedés fejlesztése. Nálunk is sok az autó, és nagy a zsúfoltság, akárcsak Budapesten. Kevés a parkolóhely. A kocsik kényszerűségből a járdákra állnak, és Közlekedés, lakás Turizmus, tisztaság Gazdagodó kapcsolatok helyenként lehetetlenné teszik a gyalogosok közlekedését. Mód volna rá, hogy a hatóságok megbüntessék a tulajdonosokat, de ez nem segítene. — Hogy mit teszünk? Vizsgáljuk, hogyan szélesíthetnénk Athén utcáit — nálunk ugyanis nagyon szűkek az utak. S föld alatti, úgynevezett pincegarázsokat építtetünk. Egy 750 férőhelyes már el is készült. A későbbiek is mind játszóterek, parkok felszíne alatt épülnek majd. Ez olcsóbb, mint a parkolóházak építése? — Sokkal drágább — válaszolt a főpolgármester. — Athénben azonban oly kevés a zöld —, a város területének mindössze két és fél százaléka —, hogy nincs más választásunk. — A gépkocsik számát valamelyest csökkentheti a tömegközlekedés fejlesztése is. Fővárosunkban erről nem a város vezetése, hanem a kormány dönt. Gyakran terjesztünk elő javaslatokat. Néhány hónappal ezelőtt száz Ikarus autóbuszt kaptunk, s még újabb kétszázat várunk. Eddig nagyon jók a tapasztalataink, bár én magam úgy vettem észre, az Ikarusok kissé füstölnek. Ezt azért jegyzem meg, mert Athén levegője — különösen Budapestével összehasonlítva — rendkívül szennyezett. mmiimmimHmimimmiiiwiMewwmmmHmmim ihihhhmmiiiimimhhimmii mwmmmhhiimmi*. - szeméttároló edények tartoznak. Fővárosunkban műanyag zsákokban tárolják az elszállítandó hulladékot. Ez korántsem olyan higiénikus. Egyszóval van teendőnk a tapasztalatok hasznosításában. A házak kapualjáról, tisztaságáról magukra, a lakóházakra terelődött a beszélgetés. Athén főpolgármestere elmondta, mennyire tetszenek neki a budapesti lakótelepek, milyen kedvezőnek tartja az itteni lakáselosztási módozatokat. A görög fővárosban — tette hozzá — sem a kormány, sem a város nem építtet lakásokat. Ezzel kizárólag magánvállalkozók foglalkoznak. Épületeiket nagyon drágán adják bérbe. Hogy enyhítsenek a gondokon, munkásszövetkezetek is építtetnek otthonokat, majd pedig kölcsönt adnak munkás- és tisztviselőcsaládoknak megvásárlásukra. De ez csak egy töredéke az összes építkezésnek, vásárlásnak, és szintén nagyon sokba kerül. KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK — Meggyőződésem — mondta befejezésül Athén főpolgármestere —, hogy delegációnk látogatása kölcsönös előnyökhöz juttatja fővárosainkat. S tovább ösztönzi — a többi között — a mindinkább élénkülő turizmus bővülését. Ezen túl szeretnénk, ha a tapasztalatcserénk segítséget adna a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez is. Kulcsár Anna ★ A főpolgármester és kísérete holnap fejezi be budapesti látogatását, ara benzinért. . . Az autó a városban jóval többet fogyaszt, mint országúton. Ám ha idejében vált sebességet, ezt a többletet megtakaríthatja egy 20 km es városi úton 1 perc ellenében liter benzint nyerhet ENBiGtAranGfHfT HASZNOS TAPASZTALATOK A másik közös gond a tisztaság, a környezet védelme. — Budapest ebből a szempontból is kedvezőbb helyzetben van nálunk. Igen — szólt kétkedő megjegyzésemre Dimitriosz Reisz — Budapest szép, tiszta város. Tapasztaltam például, hogy a házakhoz MEGJEGYEZZÜK Mellékes mellék IVem szeretem a mellékállomást. Már jelentése miatt sem, hiszen eleve degradáló — az egész olyan mellékes. Holott dehogy is mellékes ügyeink — urambocsá’ a súlyos szóért —, közügyeink intézésére szolgál. Ezrek, tízezrek beszélnek nap-nap után mellékállomásról, több-kevesebb sikerrel. Mint a leckét fújjuk kívülről: a vonalak túlterheltek, a központok nem bírják a rohamot, sokat és sokáig beszélünk fölöslegesen, ne csodálkozzunk hát, hogy nehéz vonalat kapni, hogy gyakran máshová fut be a hívás. Mégsem ezek miatt nem szeretem a mellékállomást Ezek tények, s ha nem is tetszik, tudomásul veszszük, úgymond lenyeljük a békát. Dohogásom oka más. Először is az, hogy a központosok markában vagyunk. Rákapcsol a kívánt mellékállomásra, és bár már tíz perce hiába csörög a szám, nem kapcsol vissza. Ha újra hívjuk és panaszkodni merészelünk, jaj nekünk. Ezért aztán fölöttébb udvariasak vagyunk: „Kezét csókolom... Ha lenne olyan kedves... Drága asszonyom” és így tovább. Végre megkapja az ember a kívánt melléket, beszélünk is már jó ideje, mikor ellenkezést nem tűrő hangon közbeszól a központos: „Tessék abbahagyni, keresik a számot!”, s választ sem várva, szétkapcsol. Aztán van egy másik központ, a fő, a teljhatalmú úr. Történetekből bizonyára kifogyhatatlanok vagyunk, de az alábbi talán nem érdektelen. A mellékállomáson hívnak, a számomra ismeretlen férfi panaszkodik, személyesen szeretne beszélni az újságíróval. Már éppen ott tartunk, hogy az időpontot beszélnénk meg, mikor reccsenés, egy női hang: „Ez a 336—864?” Mondom: nem, egy mellék vagyok, de egy mászám melléke. Mire így fogatja: „Én inter vagyok, tegye le!" Magyarázkodni próbálok, de kérem, minthogy egy más szám mellékállomása vagyok, minek tenném le? Hiába, mint égi parancs ér az újabb utasítás: „Maga csak egy mellék, tegye le!" Ellenkezésem szánalom*- ra méltó, hamarosan süket lesz a kagyló. Csaknem egy órát várok még az ismeretlen férfi visszahívására. Nem hív, ki tudja, miért nem. Talán azt gondolja, hogy én tettem le a kagylót, talán nem hallotta vitámat a főközponttal? Talán nem tudja, hogy én ,.csak" egy mellék voltam? (pethes)