Esti Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-02 / 1. szám
SZILVESZTER • SZILVESZTER • SZILVESZTER A televízióban A szilveszteri műsor olyan alkalom, amikor kivédhetetlenül lelepleződik közönség és kritikus különbözősége. No, nem azért említem ezt, mintha túlságosan komoly elmélkedéssel akarnám kezdeni az új évet, megfeledkezve arról, hogy még bennünk él az ijesztendő búcsúztatásának könnyed hangulata, de miért tagadnánk, hogy bizonyos mértékig azoknak is igazuk lehet, akik olykor szembeállítják egymással a „természetes, egyszerű” nézőt és a „hivatásost”. Azért higgyék el, legalább most az egyszer, nem mindig öröm azzal a tudattal nézni a műsort, hogy nekem, ha törik, ha szakad, véleményt kell formálnom róla. Különösen nehéz ez szilveszterkor. Ilyenkor a tévé valóban csak egy a családtagok és vendégek közül.. Mondhatja a magáét, de csupán az figyel rá, aki éppen akar, a mulatozó társaságból. (Persze, csak ahol akad társaság, s nem a tévé az egyetlen ...) Ha nem is túlzottan elérzékenyülve, de képzeljük el magunknak a megbízott kritikust, amint ezen az estén is ott ül, és poharát legföljebb óvatosan töltögetve figyel, dolgozik. Aztán képviselnie kell azokat, akik csevegőpartnernek tekintették a tévét... Mint csevegőpartner, a televízió illedelmes részvevője volt az esténknek. Nem tolakodott, nem fontoskodott, nem terhelt senkit fölöslegesen nagy képű összegezésekkel, komolykodó megállapításokkal és fedezet nélkül osztogatott, pityókás hangú ígéretekkel, mint valami egyetlen estére ajánlkozó udvarló. Egyszóval, még a látszatát sem akarta kelteni annak, hogy épp ezen az estén kellene számot vetni sorsunkkal és dönteni jövőnkről. Megtalálhattuk benne kedves ismerőseinket, néhány barátságos, tréfás vagy annak szánt gesztus idejére. Akinek közülük félszegre, netalán esetlenre sikerült a látogatása, arra legföljebb kevésbé figyeltünk. Nagyon zord kritikus tudná ezúttal a jószándékot figyelmen kívül hagyva az egyes részek színvonalát elemezgetni. Senkit meg nem sértve helyesebb azt a kifejezést használni, hogy tetszett Gálvölgyi János és Mikó István A Tévé Zenés Kínháza, a Szuperbola lényeget nem takargató szexis politikuma, Csata Zsuzsa és Mányai Zsuzsa pedig huncut bájjal gúnyolta ki bugyuta sztárkultuszunkat, mint Baccara együttes, az óév legnagyobb tévéeseményét jelentő NSZK showwműsor paródiájában. Harkányi Gábort ha véletlenül látta néhány nyugati menedzser, akkor Amanda I.ear karrierjének befellegzett. Valutáris szempontból — számolva az emelkedő olajárakkal és egyebekkel — ez nem is jönne rosszul nekünk. Lapunk legutóbbi számának szilveszteri előzetesében az egyik vastagbetűs alcím ez volt: „Elmúltak a mézesévek”. A mondat, természetesen, a televíziózás szórakoztató műsorainak szemléletére vonatkozott. És ha ezt úgy érthetjük, hogy ezután az egymást tiszteletben tartó hétköznapi együttélés következik, akkor elégedetten rebeghetjük, hogy — végre! Bízzunk abban, hogy a A szilveszteri kabaré új évet köszöntő konferanszában hallottuk a prognózist: 1980 a közgazdászok esztendeje lesz. A dolgok logikájából következően nyilvánvaló, hogy a számolgató és takarékosságra intő tervezők csillagjegyébe lépünk, bár ha a rádió óévet záró kabaréját nézzük, s kiváltképp az ismételt ötleteket, poénokat tekintjük, úgy láthatjuk, a mögöttünk hagyott esztendő is inkább az emlegetett szakembereké volt, mintsem a humoristáké. A kabarészínházat védelmünkbe venni és bizonygatni, hogy mennyi izgalmas műsort, váratlan és eredményes kísérletet hozott a múlt évben, sőt, években, fölösleges, hiszen aki rendszeresen hallgatja ezt a programot, tudja ezt enélkül is. A politikai kabaré újszerű megoldásaiért rengeteget fáradozott az alkotógárda és sokat tett azért is, hogy mindaz, amire rájöttek, mélyebb ismeretté, a demokratikus nyíltság részévé váljék. (Elég talán, ha csak a múlt év nagy akciójára, a rátóti humorfesztiválra utalunk.) Ám ugyanakkor az is meggondolandó, vajon helyes-e az az elképzelés, hogy a Kabarészínház az óév búcsúztatását nemzeti üggyé kívánja tenni és a politikai kabarét olyan megnyilatkozások fórumává, amelyre ilyen formában nem hivatott ez a műsor. Ez évben láthatóan a felhőtlen szórakoztatás vágya valamiféle görcsös politikai petárdatűzzel próbált egyesülni. A hibridvállalkozás nem hozott egyértelmű sikert A „nyári események” nyomán született műsor például sokkal ötletesebben, elevenebben nyúlt mindennapi életünk fonákságaihoz, a humor, a játékosság, nemegyszer a szatíra eszközeivel. Az év végi adásban a szándékok és az elképzelések tisztázatlansága kavargott Azok a korábbi ötletek például, hogy egy miniszter vagy más közéleti személyiség a saját munkáját és területét egy-két, a dolgok fonákját is megmutató mondattal minősítse, most csupán üres parodizálássá süllyedt. Teljesen érdektelenné vált ugyanis, hogy a humorista szövegét az egyes hangokat, egyéniségeket jólrosszul (többnyire sajnos, inkább rosszul) megszemélyesítő művészek mit mondanak. Néhány megye vezetőjének megszólaltatásával a Kabarészínház látszólag követte saját hagyományát, de ez a blokk nem tudott igazán elevenné válni, mert a felemlegetett problémák többnyire túl általánosak voltak. Igazán jó szórakozást azok a műsorszámok nyújtottak, amelyek segítettek abban, hogy „kapcsoljunk”, de elsősorban mégiscsak a kikapcsolódás felhőtlen örömét kívánták nyújtani. megoldásra váró feladatokat a mostani évben mi magunk, és nem a vidám műsorok próbálják elvégezni. Bársony Éva Ezt tette Mikes György és Somogyi Pál ötletes Vitray-paródiája. Úgy tűnik, nem mindig a profik hozzák kellő formájukat. Bod-Premier volt szilveszterkor a Tháliában is: ismét összeszerkesztettek egy kabaréműsort. Szerkesztőül megnyerték a humorista minőségében a kispadon ülő Szilágyi Györgyöt. Hívtak továbbá egy vendéget is Verebes István személyében, s a konferanszié szerepkörét ő és Gálvölgyi János között osztották szét. És ez volt körülbelül a legjobb húzásuk: a Gálvölgyi—Verebes kettős mint a műsor kerete. E kát sokoldalú, s remek kapcsolatteremtő készséggel a függöny elé lépő fiatalember azt teszi, ami a legjobb konferansziék dolga, ők adják meg a műsor publicisztikus gerincét. És lévén mindketten színészek is, meg szerzők is, sőt egyikük még parodista is, ketten szinte vállukon tartják az egész este humorát, elevenségét. S pontosan akkora aktualitást, amekkorát éppen hogy kedve van ezen a 79—80-as fordulón bárkinek — így Kazimiréknak is — belepakolni ebbe a kabaréba (melyet egyébként Romhányi László rendezett). A két konferanszié karakterével pompásan zsonglőrködik rögtön a nyitójelenetben a személyesen színre lépő Kazimir. Gálvölgyit — a társulat tagját — „titokban” arra kéri, legyen óvatos, ne mondjon semmi meredeket, ne hozza bajba a színházat. Verebest, a vendéget ugyancsak félrevonja, mondván, csak legyen bátor, egészen nyugodtan, hiszen ő kívülről jött. Így játszanak el a vezetői skizofréniának e jól ismert változatával és adják meg a műsornak azt a kesernyésen önirónikus — s nemcsak a színházra vonatkozó — alaphangját, amelyet a cím oly találóan fejez ki: Csak semmi szenzáció... Van a két konferansziénak több más remek jelenete is. A munkamorálról tart például kiselőadást egyikük, de kihívják, itt a kávé ... Sebaj, a másik készséggel folytatja, a szövegét addig, de őt meg a büfében várják, nyugati farmernadrágokat árul valaki. Visszatért társa készséggel átveszi tőle a szövegelést a munkafegyelemről. Hol egy haknit, hol egy másodállást, hol egy privát ügyet kell abszolválniok — de a munkamorál-szöveg eközben töretlenül pereg tovább. Ugyancsak a két konferansziéhoz fűződik még két jó szám: az egyik Verebes István szellemes és bölcs párjelenete apjával Verebes Károllyal, (a szerző: az ifjabb) a másikban pedig egymással játszanak, s Gálogi Gyula Mindenki lehet első című monológja rendkívül kedves, szellemes volt. Éppúgy, mint a már bevált és mindig hálás témát nyújtó sajtóhibák, elírások, ügyetlen fogalmazások gyűjteménye. És jó szórakozást kínált Peterdi Pál Szeszcsend című jelenete is. A jobban sikerült számok között említendő még Farkasházy Tivadar Mit is ír a hogyishívják? című jelenete, amely erőltetettség nélkül tudta egyesíteni a szórakoztatást és a politikai humor bizonyos elemeit. A műsor címe egyébként ez volt: Vállaltuk a veszélyt! Feljöttünk a Gellérthegyre. Harangozó Márta völgyi megcsillogtatja remek átváltozóképességét, egy-egy nézőtípust parodizálva. És mi van a konferansziak jelenései között? Szilágyi-művek, hol szóvicchumorral, hol versbe szedett népieskedéssel, hol önparódiával (a Hányás vagy? minájára: Vadász vagy?), hol érzelmes sanzonnal (mindkét utóbbi Szabó Gyula szép produkciója). A sanzon, illetve a song, mint minden hagyományos kabaréban, itt is jelen van — Hámori Ildikó őszinte, kellemes előadásában, s a kuplé is — kitűnő a Dotáció, dotáció című zenés magánszám, Szántó Jenő szövegére. Rátonyi Róbert adja elő — elsőrendűen. Amióta itt, a Tháliában érik — őszülvén — mind érettebb karakterszínésszé, úgy mélyül humora is; egy Tabi-írta. Ketten beszélnek-ben pompás apró megfigyelésekből, sablonok nélkül jelenít meg egy szklerofikus öregurat. Még egy „nyugdíjkorkép” a műsorból a „Kávé kuglóffal”, a zserbó-tenyészet ionescói abszurditással egymás mellé beszélő idős vendégeit írta meg Verebes István —kár, hogy a jelenet humora a rendezés álmossága folytán elsikkad. Ugyanő a szerzője az Aluljáró-rock című finálénak szánt pesti West Side Story-nak. Ebben a két ellenséges bandát a csövesek és a digók helyettesítik a Blaha Lujza tér alatt. A jó ötlet a gyatra íróirendezői munka miatt látványnak snassz, hangtechnikailag siralmas, a mozgást elfelejtették megtervezni — de mindez csak külső baj. Nagyobb, hogy a mások toprongyosságán mulatni az elegáns nézőtéren, a csöves lány mosdatlanságán kacagni az illatfelhős zsöllyékben, eléggé ízetlen tréfa. Főleg, mivel elhangzik, hogy a szerelmesek nyolcadmagukkal költöznek be egy sufniba, lakáskérvényüket pedig sohanapján hagyja jóvá majd az aluljáró fölött levő kerületi tanács. Van azután még két „cirkuszszám” is; egyikben a vendég Körmendi János remekel, jól előadva egy régi ötletet, s bohócként klaffog a színre a társulat üdvöskéje, Esztergályos Cecília is. A jól pergő kabaréműsorban azonban az igazán jó dolgok a függöny előtt történnek. Ott kínáltak a bemutatón pezsgőt is a nagyérdeműnek. Vajha az ég és a minisztérium megengedhetné az 1980-as évben is ezt a csöpp kis szilveszteri fényűzést ... Fencsik Flóra A rádióban A Tháliában 20si 77 fír*/lufi 1980. január 2., szerda Fagyöngy — ez a címe a fenti mű eredetijének, s egy azokból a porcelánfestményekből, amelyeket Szász Endre Munkácsy-díjas művész új műveiből rendeztek a Csók Galériában. A tárlaton Szásznak huszonöt, porcelánra festett műve látható. (MTI Fotó : Fehér József ferv.) Korál-matiné A Korál útja merészen ível felfelé. A zsúfolásig telt nézőtér előtt a Corvin mozi rockmatinéján is helytállt az együttes. A Balázs Ferenc vezérelte Korál a hazai rockzenében egyedüli hangzásvilágot hozott. Előadásaikból is kitűnik: a fiatalok elfogadták őket. Pedig igen nagy a versenyfutás, nemcsak a jelentős múlttal rendelkező régiekkel kell megküzdeniük, hanem több feltörekvő zenekar is komoly sikereket ér el. Természetesen az iramot bírni kell, s az első lépés csak egy lehet: emlékezetes koncerteket adni. Ezen már régen túlvannak ... A Korál-specialitás: keményzenei alap, lírai énekhang — elfogadott. Balázs Ferenc a koncertek lelke, s ő „vezeti” a műsorokat. Ismeri közönségét. S az ő esetében mindenképp szót kell ejteni egy ősi rockcsapatról, a Taurusról. Az akkor még tinédzser korú tehetséges Balázs Ferenc is tagjavolt az együttesnek. A Taurus nem bizonyult hosszú életűnek, de rendkívül dinamikus zenéje, egyéni hangzása, megjelenése felkavarta a hazai zenei életet. A Korál még ma is játszik két számot az akkori szerzeményekből: Anyám ... és a Kőfalak leomlanak. Mindkettő azóta is siker. Scholler Zsolt a basszusgitáros, kemény játéka jól érvényesül, lehet rá alapozni. A közelmúltban kényszerű személyi változás történt. Az új dobos, Dorozsmai Páter, a legfiatalabb korálos. Tehetséges, fejlődőképes zenész, igen felkészült, messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket Fischer László, a szólógitáros, jól játszik a rockzenében igen fontos hangszeren. A Korái másfél éves. Sikeresek, saját szerzeményeikkel meghódítják közönségüket, összeállt már régen egy nagylemezre való anyag... (r 6) SZÍNHÁZ Nemzeti Színház: Danton halála (7) — Vígszínház: Vadkacsavadászat (Somogyvári Rudolf béri. 1. ea., 7) — Pesti Színház: Equus (Ш. béri. 2. ea., 7) — Madách Színház: Pygmalion (7) — Budapesti Gyermekszínház :Jövőre veled ugyanitt (7) — Thália Színház: Énekek éneke (7) — József Attila Színház: ítéletidő (II. bér. 2. ea., 7) — Játékszín: Lélekvándorlás (7) — Radnóti Miklós Színpad: K-R-O-D-Y (7) — Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) — Mikroszkóp Színpad: Minek néz engem? (fél 9) — Budapesti Gyermekszínház: Tom Sawyer kalandjai (du 3). (Család. (Színes.) — 16.25: Hírek. — 16 30: A hiúz. Svéd ismeretterjesztő film. (Színes.) — 17.15: Kuckó. (Színes.) — 17.45: Rólunk van szó. Ifjúsági vitaműsor. — 18.15: Közelebb egymáshoz. Riportműsor. — 18.45: Staféta. Tíz perc ifjúság. — 18.55: A Közönségszolgálat tájékoztatója. — 19.00: Reklám. — 19.10: Idősebbek is elkezdhetik. Tévétorna. (Színes.) — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tvhíradó. (Színes.) — 20.00: Gyökerek. Amerikai tévéfilmsorozat. ХП/6. rész. (Színes.) — 20.50: A repülés története. Francia filmsorozat. VH/1. rész: Repülni! (Színes.) — 2140: Filmszem. — 22.30: Tv-híradó 3. (Színes.) 2. MŰSOR: 20.00: Fotómontázs. Portréfilm John Heartfieldról. (Színes.) — 20.50: Tv-híradó 2. (Színes.) — 21.10: Az alapokat az inkák rakták le. Angol dokumentumfilm. (Színes.) — 21.40: Kisfiam, én készültem. Csehszlovák filmvígjáték. (Színes.) ( TELEVÍZIÓ ) SZERDA 16.00: Iskolatévé. Orosz nyelv. Surik, Vuszja ... és az ige. □ PETŐFI SÁNDOR születésének 157. évfordulójára emlékeztek szilveszter éjszakáján a költő Bács-Kiskun megyei emlékhelyein. Este szülővárosában, Kiskőrösön a Petőfi-háznál tartottak ünnepséget, majd megkoszorúzták a Fő téren álló szobrát. Dunavecsén, az egykori Petrovics-mészárszékben —amely ma már múzeum —, Szalkszentmártonban, ahol 112 versét írta, s Szabadszálláson, ahol képviselőként lépett fel, szintén megemlékeztek a költőről.