Esti Hírlap, 1980. május (25. évfolyam, 102-127. szám)

1980-05-20 / 117. szám

A­Z ISKOLÁBÓL, GYÁRBÓL Fiatalok Budapestért Nélkülözhetetlen előfeltételek • Lakások, metró A fővárosban 180 ezer dolgozó és tanuló ifjúkom­munista látott hozzá a kongresszusi határozatok megvalósításához. A buda­pesti ifjúkommunisták előtt álló legfőbb teendőkről, Tarcsi Gyula, a KISZ Bu­dapesti Bizottsága első tit­kára tájékoztatott. Fővárosiak — A legfontosabb fel­adat — mondta —, hogy a fiatalok világosan lássák saját feladataikat, vagyis az akcióprogramokban ma­guk elé tűzött közösségi vállalásokat hozzáigazít­sák a kongresszuson fel­vett követelményekhez. Is­kolában vagy vállalatnál, intézménynél működő KISZ-szervezetekben ke­resni kell a választ arra, hogyan lehetne többet, jobban tenni a tanulásban, a munkában, a közéletben. Most, amikor az ország­­gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választására ké­szülünk, a KISZ él a jó le­hetőséggel, hogy az­ előké­születek különböző fóru­main is növelje tömegbe­folyását. Sok-sok tartalmas találkozóra, közvetlen kö­zösségi beszélgetésre nyílik alkalom például az első vá­lasztókkal, vagy a KISZ-en kívüli fiatalokkal. — A főváros ifjúsága is örömmel tapasztalta, hogy a párt XII. kongresszusa milyen nagy súllyal és fe­lelősséggel foglalkozott a fiatalokkal. Fontosnak tar­tom kiemelni, a kongresz­­szus egységben kezelte a munkát és a tanulást. Hangsúlyozta e két foga­lom összetartozását, hogy a rendszeres tanulás, a szín­vonalas munkavégzés nél­külözhetetlen előfeltétele. Ezek azok a legáltaláno­sabb tartalmi, szemléleti alapok, amelyekre a diá­kok körében a jövő konk­rét feladatai, teendői épül­nek.­­ Igyekszünk megszív­lelni a kongresszus ajánlá­sát, azt, hogy munkánk­ban szűnjenek meg a bü­rokratikus vonások. A KISZ-alapszervezet akkor foglalkozik megfelelően tagjaival — és a „vonzás­körében” levő fiatalokkal —, ha a közösséget való­ban érintő, a fiatalokat formáló és rájuk hatással levő kérdéseket vitat meg. Munkánk mozgalmi jelle­gének növelése, a bürokra­tikus vonások megszünte­tése elsősorban tehát azon múlik, mennyire sikerül a közösségi összejöveteleket tartalmasabbá, érdemibbé, hatékonyabbá tenni. » Vállalások — A fővárosban foglal­koztatottak egyharmada, a szakmunkások csaknem fe­le fiatal. A budapesti KISZ-tagság, az ifjúság, te­vékenyen vette ki részét eddig is az ország előtt ál­ló feladatok végrehajtásá­ból. Budapesten a szocia­lista brigádokban több mint százezer a fiatal. A brigádmunka légköre se­gíti a pályakezdők szak­mai beilleszkedését, ösz­tönző erőt ad munkájuk becsületes elvégzéséhez. — Nemrég értékeltük a budapesti üzemekben, vál­lalatoknál dolgozó ifjúsági brigádok anyag- és ener­giatakarékossági versenyét. Ebben nyolc ifjúsági kol­lektívát jutalmaztunk eredményeikért. A „vetél­kedés” legfőbb eredményé­nek mégis azt tartjuk, hogy nemcsak az ifjúsági brigádok, hanem vala­mennyi vállalat, üzem fia­taljai megkülönböztetett figyelmet fordítottak az anyag- és energiatakaré­kosságra. Ezt tartották szem előtt például a kong­resszusi és a felszabadulá­si munkaversenyre tett vállalások megfogalma­zásakor is. A múlt hóna­pokban már tapasztalhat­tuk, hogy a takarékosság lett a „főszereplője” a már jól ismert KISZ-es mun­kaformáknak, így az Alko­tó Ifjúság pályázatra kül­dött dolgozatoknak is. Ezt tartja szem előtt a KISZ Radar-mozgalom. A ver­seny zárultával sem ér vé­get a jobb, a takarékosabb megoldások keresése. Az ifik lelkesen folytatják védnökségi munkájukat: KISZ-védnökségben való­sul meg például a lakás­­program, a metróépítkezés, a budapesti Nagy Sport­­csarnok és a Dél-pesti Kór­ház építése. Táborok A fiatal építőipari dol­gozók mellett más szak­mák művelői, s a diákság is lelkesen vállalkozik a városfejlesztési tervek si­kerének előmozdítására. Nemrég a Budapesti Párt­­bizottság már a főváros hatodik ötéves fejlesztési programjának irányelveit tárgyalta. Anélkül, hogy előre tudnánk, miben ad­hatnának az ifik szabad idejükben többletet a prog­ram végrehajtásához, már ma biztosra vehetjük: a Budapesten élő és dolgozó fiatalok lelkesen vállalkoz­nak arra, hogy minden egyes városrészben valóra váljon a nagyszabású gyer­mekintézmény-fejlesztés. Mert ez olyan fontos célt szolgál, hogy a következő tervidőszak végén a böl­­csődés korúak felének, s valamennyi óvodás korú­nak legyen helye.­­ Ezen a nyáron is a városi diákság 30 százalé­ka — legalább 10 ezren — vállalkoznak építőtáboro­zásra. Győri Margit ~N Nézd­­eri, én igazán nem ! ~ vagyok az a lány, aki mindenáron veszekedni sze­ret, nyűgös se vagyok, nin­csenek teljesíthetetlen kí­vánságaim, türelmes termé­szettel áldott meg a sors, de mégis vannak dolgok, ami­ket nem akarok elhallgatni. Tudom, senki sem hibát­lan, neked is vannak hi­báid, eddig nem akartam erről beszélni, ismerlek, nem szereted, ha kritizál­nak. Te sofőr vagy, ami szép foglalkozás, de sajnos tel­jes józanságot követel, ré­szegen nem ülik vezetni. De az még nem lenne baj, ha megiszol néha egy-két pá­linkát, meg rumot, de tud­nod kell, hogy részegen tel­jesen megváltozol. Te a kö­tekedő részegek közé tarto­zol, ha berúgtál, ami — le­gyünk őszinték — naponta előfordul veled, megőrülsz, üvöltesz, botrányt csinálsz, néha el is visznek a men­tők, ami nem helyes. Része­gen szidod az anyámat, el­mondod ennek, annak, csak jónak nem, kijelented, hogy én meg utolsó szemét va­gyok és elküldesz minden­felé, csak jó helyre nem. Sokszor megígérted, hogy saját érdekedben abbaha­gyod az ivást, de az ígére­tedet sohasem tartottad meg, ami erős jellemre vall. Dehát ezért nem is hara­gudtam rád komolyan, em­berek vagyunk, az vesse rád az első követ, aki akarja. De ott van a börtön. Igaz, hogy amikor leülted a két és fél évedet megmagyaráz­tad nekem, hogy az nem volt komoly, mert a fegy­­ház, az nem börtön, van fogház, meg fegyház, meg börtön és a legenyhébb az, ahol te ültél betöréses lo­pásban való bűnrészesség miatt. Tudom, alapjában véve ártatlan voltál, hiszen részegen követted el azt, amit tettél, nem is tudtad pontosan miről volt szó, a barátaid vittek a bajba, magukkal rántottak, úgy­szólván ártatlanul. Ezt megértettem, soha nem is beszéltem erről, de megmondom őszintén, rosz­­szul esik nekem az, hogy olyan hirtelenkezű vagy és ilyenkor pofozol. Múltkor is tele voltam kék és zöld fol­tokkal a verés miatt. Tu­dom, hogy erős vagy, tu­dom, hogy az embernek ne­héz uralkodni indulatain, de érvek helyett, te mindig a verést használod, ha úgy érzed, hogy logikával és szép szóval nem győzöd a vitát. Szeretném, ha a jövő­ben ezt mellőznéd, mert ne­kem igazán nem hiányzik a verés, kimondottan szenve­dek tőle és rád is rossz fényt vet az, ha nőket bán­talmazol. Eddig nem tettem szóvá, nem akartalak felizgatni, de itt van a Juci. Múltkor is nála aludtál, de azt mond­tad olyan részeg voltál és annyira fájt, hogy nem tud­tál hazajönni hozzám, hites feleségedhez, nem is tud­tad jóformán mit csinálsz bánatodban." Ezt is meg tu­dom érteni, ismerem az ér­zést, amikor az embert el­lepi a bánat és olyan lesz, mint az alvajáró. Amikor Magdával mentél el vidék­re, szintén nem szóltam, mert azt a nőt csak utólag mutattad be nekem, de őszintén szólva azt sem he­lyeseltem, hiába mondtad, hogy nem volt köztetek semmi. Én beláttam, hogy a sok ital után jót tesz ne­ked a vidéki levegő, nem akartam ebből kaukázusi csinálni. Az is rosszul esik nekem, hogy legtöbbször nem dol­gozol. Igaz, tudom, hogy a legutóbbi főnököddel is ösz­­szevesztél, mert ő ragaszko­dott a pontos elszámoláshoz, meg is magyaráztad, hogy ostoba fráter, szőrszálhaso­gató, akivel nem lehet ki­jönni. Nekem is megma­gyaráztad, hogy nem ökör az ember, hogy állandóan húzza az igát, de most olyan világot élünk, amelyben DORGÁLÁS tedve. Mondjuk, Királyhegyi Pál­­ voltunk.” ,­­ w * vv^ w. V „ ^ ^ ^ ^­­■' ■ • " “FHft*- • * ♦ „ ' - ' V, · Wf '‚ a* . .......v.m Pest megyében, Szigetszentmiklóson a Munkásőr utcában új lakónegyed építésén dol­goznak a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az idén 333 lakást adnak itt át, és 330-at összeszerelnek a Kecskeméti Házgyár elemeiből. (Koppány felv.) „AZ EGÉSZ ORSZÁG KIJÁRT HOZZÁNK" Három avatás és a hí­ d király gesztusa • Kétféle menet Alig négy héte­s hidat nyitunk, hidat zárunk. A Petőfi-híd avatásával — m­egnyitásával — sza­badságunk egyik jelké­pévé nőtt, pusztulásából legelsőnek felépült pesti Duna-hídunkhoz, a Sza­­badság-hidhoz vonulnak át a hídépítők.­ Nyolcvannégy éve épült, a millennium görögtűzében lépdelt át rajta először a király, s ötvenéves sincs, mikor egy elmúlt világgal együtt a mélybe zuhant. S aranyjubileumán, félév­százados születése napján: a feltámadás, az újjászüle­tés. 1945. március 15-re a Vörös Hadsereg pontono­kon és a régi szerkezet romjain álló ideiglenes • 1111111111111111111111 lllllllllllllllllllllllllllllll IIII HIHI III II III III III IUI III IIIIIIIIIHIIUI Ilii tllllllll III Ill'll IMII III Ilii Util III III II 'llllll III III (III III II Hill II III 111111 f 1111111111111111II111111 llllllllllllllllllllllllll V szerkezettel kiegészítette. 1946-ban született újjá a híd. 1896. október 4-én hidat avatott az ország, a királyt várta. „Az ezredik év ősze fogja be hűvös leheletével az országot" — írta Hid­­avatás című vezércikkében a korabeli lap. A Vámház előtt vörös szőnyeget terí­tettek. „A tribünökön csu­pa méltóságos és kegyel­mes asszony, nyári világos toalettben, suhogó selymek­be öltözött kisasszonyaik­kal.” Delet ütöttek, amikor felzúgott a tömeg, nyitott udvari kocsiban megjelent a király, „s mindenkinek feltűnt, hogy ma nem a háromcsillagos lovastá­bornoki atilla volt rajta, ha­nem a tölgyfaleveles, mar­­salluniformis”.­­ A nyolcszögletes, királyi . . . ssátor felé indult, ahol Dd­­mindenkinek dolgozni kell inies míniszter megkezdte es te remekül tudsz vezetni, | beidéz de mert ha józanul ülsz a­z- -------, „„ zajos volán | volt az elhelyezkedés, a ki­ mellé. Persze azt nem aka- e valy néhányszor bosszús rom, hogy megerőltesd ma- | arccal nézett, úgyhogy „a gad, inkább én dolgozom ” miniszter csaknem meg­­kettőnk helyett is, mert­­ akadt a beszédében”. Abe­­nem iszom, nem dohányzób­e­széd után a király egy pap és így könnyebben beírom a e p­roslapról felolvasta: munkát, mint te, férfi le- ^ „megengedem, hogy ne-I vemről nevezzék el a hi­­hogy ez megadat.” rendben van. De mi történt­­ tegnap? .. Igaz, hogy kissé ittas álla-­­­potban voltál, de darabok-1 A korabeli tudósítások­ra törted varrókészletemet, m­ből még megtudjuk, hogy meg a manikűr felszerelése-­­ éjfélig nem szedtek vá­mot, ma sem tudom miért, E mot, „az ember csoda­gya- és végül a fejemhez vágtad g­ránt beszélheti el majd azt a drága porcelántálat,­­ unokáinak, hogy ingyen amit a mama ajándékozott­­ ment át a király hídján az annak idején, amikor férf­­i egyik partról a másikra”, hez mentem hozzád. A drág E Első halálának pontos idő­­ga tál darabokra tört, amin­­ pontját is tudjuk: 1945, ha­­nem csodálkoztam, mert a­z m­ár 16P, 14.32 perc. A me­­mai porcelánok törékenyek, É­nekülő fasiszták ekkor fob­­be meg kell mondanom,­­ bántották a Duna medrébe hogy ez az egész dolog ki- e a király hídját, mondattan fájt nekem. Le-­ Hol voltak akkor a hét, hogy a durvaság és az ihidé­sek? A Ganz-Mávag erőszak helyes a harctérén | akkori hidászaivá! beszél­­vagy az olasz terroristáknál. | gettem _ Szakáll sándor de nem tudom helyeselni a | főmechanikussal, aki már hazaseletben. Jo. | a mostani újjáépítést nem Tie ugyanakkor darabok-lhette meg — Ő mesélte: fa tépted kedvenc íróm ! „Karácsony első napján kedvenc könyvét, aminek­­ még a Margit-hídnál hol­­még csak a felét olvastam. S­goztunk, de estére már nem Ezért határoztam el, hogy­­ lehetett hazamenni. Óbu­­da legközelebb a jegeseké­­s dáza, az Árpád-hídhoz még lyebb is előfordul, komol­y bejutottunk, a pillérzetébe lyan megharagszom,­­ mentünk le, tizenhatan Hídépítők, a híd pillére a váruk. Február 10-ig voltak itt. Ekkor egy szovjet műszaki alakulat megállt a híd előtt. Őket keresték. Tud­ták, itt a hídnál egy hi­dászcsoport építésre vára­kozik. Indultak hát a szovjet monitorokon a Sza­­badság-híd építéséhez, ak­kor még csak javításához, öt uszály ha­jóval a szükség­­híd veréséhez. Mi volt a Szabadság-híd építésénél a legnagyobb él­ménye? — A heti háromszori durschmarsch. Hétfőn reg­gel bementünk és kedd es­tig dolgoztunk. Aztán ugyanígy szerdán és pén­teken. Három hónapon át. És rongypénzért, s mégis örömmel. A város, az egész ország kijárt hoz­zánk. Vidékről parasztem­berek álltak meg nyáron, gyümölcsöt adtak, háztöm­bök uzsonnát-reggelit hoz­tak. Vállalatoktól edénye­ket, használati tárgyakat kaptunk, gondunkból részt kért mindenki. A második hídavatás. Meglett férfiak sírtak, fel­kapaszkodtak az első villa­mosra, de boldog volt az is, aki az ingajáratos, 49- es rézkarját csak meg­érinthette. A nyolcvannégy évvel ezelőtti újság így tu­dósított: „A király elindult és utána az előkelőség...” A második avatásán: „Az ünnepi beszédek után a hidászok csapata vezette a sort. De alig léptek néhá­nyat, már sok ezer tömeg vette körül őket; minisz­ter, hidász, diák, munkás ölelkezett, kart karba ölt­ve mentek át Budára. A díszebédre három helyen terítettek: az Apostolok­ban, a Gellértben és a Mátyás Pincében, amelyen minden hídépítő munkás hivatalos volt.” Alig egy hónap múlva lezárják a hidat, megkez­dődik a felújítása, harma­dik újjászületése. A híd­­avatást — a harmadikat — a hídépítők öt-hat hónapot ígérnek — még ebben az évben megtarthatjuk. Kőbányai György

Next