Esti Hírlap, 1980. augusztus (25. évfolyam, 180-204. szám)

1980-08-01 / 180. szám

Növényolajgyár épül Martfűn, az Agrober Élelmiszeripari Tervező Iroda tervei alap­ján. A 27 hektár területen épülő gyár — amely az év végén kezdi meg a termelést — naponta száz vagon olajos magot dolgoz fel (MTI Fotó : Sarkady János felv.) BETAKARÍTÁS - MENTES ARATÁSI JELENTÉS NÉGY MEGYÉBŐL Péter-Pál napja előtt, még csak késői aratásról,­a hűvös idő késleltető mosto­­haságáról szóltak a jelen­tések. Augusztushoz érez­­ve, nehéz, az időjárással, nagy esőzésekkel, áradá­sokkal birkózó munkákról érkeznek a hírek. Kimentették Békésben szinte az áradó vízzel versenyezve folyik az aratás, de inkább így mondhatjuk: a termés mentése. A kombájnosok, akik egyik nap arattak, másik nap vontatóra ülve a jószágokat szállítják biz­tos helyre. Szolnok megyében rend­kívül nehéz körülmények közt folyik a búza betaka­rítása. Még egyetlen egy olyan nap sem volt, hogy a gépek egész napot teljes kapacitással végig dolgoztak volna. Mindennap esett. Ál­landó készültséget tartot­tak, hogy minden percet ki lehessen használni. Ennek az eredménye: a gabona be­takarításának a felén túl­jutottak. 125 ezer hektár termésének több mint 50 százaléka már fedél alatt van. A megyei tanács me­zőgazdasági osztályán mondják: eddig jó a ter­mésátlag, de sajnos a rossz időjárás nap mint nap csökkentheti a még kint éjszakázó jó búzatermést. A tiszamenti hullámtere­ken — itt a Tisza árhullá­mával versenyeztek a gé­pek — rendkívül feszített és szervezett munkával ki­mentették a kalászosokat. A tiszasülyi Béke-Barátság Tsz-nek szép gabonatáblái voltak a később elöntött hullámtereken. A jászladá­­nyi tsz és a besenyszögi tsz érkezett segítségre, együt­tes erővel még a víz előtt learattak, lékánál tart. A kenyérgabo­na aratása teljes erővel még csak most indul meg. Ha az idő tartósan jó len­ne, 6—8 munkanap alatt végeznének. Jó minőségű, jó fajsúlyú a szem. Talán Somogy Somogy szerencsésebb. A májusi nagyon sok esőzés után az időjárás most nem hátráltatja az aratást. A kalászosok betakarításának 55 százalékával végeztek. Ha továbbra is kedvez az idő, Somogy augusztus 10- ig be tudja fejezni az ara­tást. (k. gy.) Szárítani kell, ,,inen „oda?ге . A csapadék nem egyen-1 nyugdíjas zuglói fed­­letesen oszlott el, ezért rászé volt. több helyen már a hétvé- § — Főzni kellene már va­gén végeztek az aratással. ^ lamit a sok diétás keverék .Cserkeszőlő, Tiszajenő, Ti- ^ helyett — mondta. — Ti­­szaföldvár befejezte az e­szén jómagam két hete va­cukrommal és sem adtak derelyét. kai. Sajnos a termés túl-§ Mindenki helyeselt, nyomó részét szárítani kell.$ A XI-es kórterem hamar Győr megyében a búza ^ határozott: lecsót főznek aratása lassan a 30 század S közösen! 5 S a délutáni látogatók: leányzók, élet­menyasszonyok,­­ mamák, anyósok, húgok, § nővérek, nénikék, munka-s­­cs­o­dálkoztak ^nél?” kérdésre kapott­­ feleségek, társak. Mese felnőtteknek — lehetett legalább százöt­ven deka — mellett sta­tisztált. Az asztmás, négy­gyermekes — mind fiú! — esztergályos könnyei bő­ven hullottak, míg a tíz fej hagymával dolgozott. A hipertóniás Széchenyi-he­­gyi fogaskerekű-ellenőr — valamikor katona, ki­képző altiszt volt — a fél­oldalnyi füstölt szalonnát kellő precizitással vágta: — Kár a gyönge gyom­rukba — morogta —, de azért egyenek, a hasuk is­tenit! ... A veseköves tudományos kutató — kibernetikai eredményeit a szakma Eu­­rópa-szerte figyeli — hoz­záértően hol ujjal, hol ma­rékkal sózott, majd tucat­nál is több tojással várta az egy másodperccel sem halasztható „most üsd rá” biztatást... ... A borbély osztott. Először is félretett a kony­hája romjain jajveszékelő Kati néninek. S a XI. kórterem evett. Nyelt, falt, habzsolt. Él­vezte az étel pompás ízét. Jócskán belaktak a nagy­szerű kosztból. Vehetett mindenki másodszor, har­madszor, s ki nem vágyott repetára? A dicséretre váró, az el­ismerést provokáló fur­fangos fodrász „bírálta” a maga főztjét: — Jó ... jó, csak nem elég zsíros. Az asztaltársak méltat­lankodó kórusa azonban elmaradt. Elmaradt, mert az illat túlszállt a szobán, az emeleten, s kicsalta kuckójából az inspekciós tanársegédet. A tanársegéd ott állt a kórterem ajtajában és kérdezte: — Lecsó? — Igen — bólintották mindannyian: a cukros, az ödémás, a májas, a vésés, az asztmás, a hipertóniás. — Jó étvágyat kívá­nok ... — mondta a dok­tor, majd szakszerűen ér­deklődött: — Tojás van benne? ... Szalonnával ké­szült?... A gyulait sem fe­lejtették ki?... Hol a tar­honya? Nálunk otthon az édesanyám mindig úgy szokta csinálni. A fodrász tiszta tányért kerített: — Tanársegéd úr ... Kós­tolja meg ... Meleg, még nem hűlt ki — jókora ada­got tett elé. Kenyeret — krumplis kenyeret — is szelt. — Nem szabad — vála­szolta bánatos lemondással az orvos. — Nem jó az epém. A mesemondó luxuse­x­presszóban várt egy másik mesemondót. Az il­lető késett. A mesemondó olvasott. Kedves írója, Nagy Lajos könyvét. A szomszéd asztalnál ketten társalogtak. Hangosan be­széltek. Áthallatszott a szó. — Elítélték Perényit... — mesélte a selyemdzsekis fickó. — Mi volt a balhé? — érdeklődött bodor frizurás társnője. — Benzin... s gumi... külső, belső... Tetten­érés... Társadalmi tulaj­don. — Mennyit számoltak a zríért? — Két hónap. — Két hónap... Bor­zasztó. Szegény! Fellebbe­zett? ... A mesemondó szíve szerint megkeresné Peré­nyit. S Perényivel hatvan napig másoltatná Nagy La­jos réges-régen két hónap börtönbüntetésről fogal­mazott mondatait. Perényi ötvenezer, százszor, ezer­szer írja le, s ha kijön a sittről, mesélje el a have­roknak: „Egy munkás fel­akasztotta magát. A mad­zag elszakadt. Kiment a közeli gyárudvarra, egy kö­­télkötegből levágott két métert, azután arra akasz­totta magát. Látták, gya­nút fogtak, és a kötelet el­vágva, megmentették sze­gényt. Kötéllopásért két hónapra ítélték.” László Miklós JOGÁSZOK, ÁLIÁSOK JÖVŐRE VÉGEZNEK ! HÁ­ROMSZÁZÖTVEN HELYET KÉRNEK szobaj­társnők cso­­a­k mit szeret- e ... ü résre kapott vá­­­laszokon. Azután megje­gyezve: szegénykém, kí­­­vánja; az idén még nem nevelt, otthon sem csinál­junk; a paprika-paradi-Július végéig 350 Pályázat kiírását kérték a miniszte- r ősanya-­ riumok és főhatóságok a jövőre végző jogászok számára. ^ got. Tisztességgel mindent. Az egyetemekről kikerülő fiataloknak a pályázati rend­ ^ mi kellett, szer bevezetése óta most hirdették meg a legkevesebb ^ Másnapra a fodrász el­­asást. $ csente a melegítőkonyha 1977 óta több mint a felére csökkent az évente fölkínált­­ kulcsát Tízliteres lábast is , . , , S kerített. (Honnan, hogyan?­llasuk­ szama Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy јц0к) g az Ötórai hivata­jogászhiány­o­los” vacsora után menten káderutánpótlása s aprítani kezdte a behurcolt össz- 3 kiló fehér, húsos papri­­f­s­kát. A paradicsomot a két 5K po­ítarfloia -Tamnieában éli állások száma. Ez azonban korántsem jelenti azt, telítettség lenne a pályán. Igaz, a korábbi megszűnt, sőt, az igazságszolgáltatás megoldódott. A bírói területen például egészséges hang alakult ki a nyugdíjba távozók és az érkező friss esztendeig Jamaicában élt, diplomások között. A múlt években sikerült a megyék m ödémáját „hazahozó”, kő­­közötti feszültségeken is enyhíteni: korábban Borsod, a Pasz kirakatrendező szele­­illetve Szabolcs-Szatmár megye jogászhiánnyal küszkö- | ^„müvét^a "^főikolát dott, a tavalyi adatok szerint viszont már ezeken a vidék ^ nemrég végezte, három kékén is kevés az üres státusz. (MTI) S szép szál gyulai kolbásza MÁR CSAK NÉHÁNY NAPOS A KÉSZLET Nincsen kupak — hol a kupak Nincs elég üveg — adtuk hírül nemrég a sörgyártók panaszát. A bőre sörisszák szemétbe dobálták a palac­kokat ahelyett, hogy az üvegvisszaváltókban álltak volna sorba vel­ük­ egy-egy forintért egy-két órát. Azóta gyökeresen meg­változott a helyzet. Aki el akarja dobni, ma már kon­ténerbe hajíthatja — jobb­ra a színeseket, balra a fe­héreket —, s visszaváltani is érdemesebb már: 2 fo­rint lett a sörösüveg ára. Van elegendő sör is, így a palackozásról mit sem tu­dók már-már zavartan, nyáron is egyenletes sör­ellátásban hittek. De a sör és hozzá az üveg — még kevés. Kell hozzá egy ku­pak is. Pontosabban: koro­nazár. Ez az apróság azon­ban napról napra több fő­fájást okoz sörgyártóknak, szeszfőzdéknek, de még a Fémműveknek, sőt a kül­kereskedelemnek is. — Mekkora lenne a vesz­teség? — Naponta hétszázezer palack kerül le a gyártó­sorokról. Tény: a szeszes italokon nagy haszna van az állami költségvetésnek. Egyes üvegeken száz fo­rint is. Nem nehéz kiszá­mítani a veszteséget. A Mátravidéki Fémmű­vek füzesabonyi gyárában készülnek — pontosabban nem készülnek — a kupa­kok. Most olasz import Tuskár Károly műszaki osztályvezető. — A kupak két részből áll. A fém koronazárból és egy kis műanyag tömítő­­lemezkéből. Ez a kettő hiányzik. A lemez Dunaúj­városból érkezik. Lassacs­kán, ütemtelenül, nemegy­szer fölhasználhatatlan mi­nőségben. Tegnapelőtt kap­tunk néhány műszakra va­lót, így most készülnek a kupakok. — A tömítőpasztával több a gond. Ez eddig az NDK-ból jött, most azon­ban hetek óta nem küld­tek egy grammot sem. Már föléltük a tartalékokat. Tegnapelőtt útnak indítot­tunk hétmillió söröskupa­kot Kőbányára, s reméljük, a jövő hét elején gyártha­tunk a szesziparnak is az üvegekre csavarhatót. — Miért nincs elegendő paszta? A Chemolimpex Külke­reskedelmi Vállalat szak­értője válaszol: — Az NDK teljesítette az államközi szerződésekben vállaltakat. Megszámlálha­tatlanul sokféle műanyag­féleség, félkész- és kész­termék érkezik a baráti or­szágból. Csaknem vala­mennyi — határidőre. A kupakkészítéshez szükséges pasztára hosszú ideig ké­sést jeleztek, majd elhá­ríthatatlan akadályt közöl­tek. Két hetünk volt rá, hogy megszerezzük — most már tőkés országokból — ezt a pasztát. Ennyi idő alatt sikerült gyártót talál­ni és megszervezni a szál­lítást. Tegnapelőtt már el­indultak a kamionok az angol és olasz gyárakból, több tucat tonnányi pasz­tával. — Ez mennyi időre ele­gendő? — Hónapokig zavartalan lesz a gyártás. Mégsem ez a végső megoldás. Az NDK- partner nem kívánja to­vább gyártani a kupak alá valót. Új termékkel kísér­leteznek, ezt ajánlják ne­künk is. Nemsokára szak­emberek érkeznek a Német Demokratikus Köztársaság­ból, akik segítenek beve­zetni az újdonságot. Sörgyár, szeszgyár , koronazár Példátlan eset Marjai István, a Kőbá­nyai Sörgyár főmérnöke. — Kéthónapi készletre mindenképpen szüksége van a sörgyárnak. Ma azon­ban egy hétre sem elegen­dő a kupakmennyiség. A gyár napi 1 millió 300 ezer palackot gyárt. Ha jövő hét közepéig nem érkezik újabb szállítmány, megállnak a gépek. — Volt már erre példa? — A sörgyár történeté­ben még sosem. Gondban van a szeszipar is. Dr. Pándi Ferenc műsza­­kiigazgató-helyettes mond­ja: — Ma vagy holnap az utolsó kupakokat csavarjuk az üvegekre. Már a rak­tárak alját söpörjük. Ha hétfőig nem érkezik meg a Mátravidéki Fémművektől az üveg nyak­ára való, több ezer embernek kell kény­szerszabadságot adni.­ ­’fsssssssssss/s/ss/sssssssssssssssss*sss//sssssssssss/sssss/ss/ssssssssss/ss/yssssssssssssssssssss//ssssss/sssssssssssssssssssss/ssss/ss/sssssssssyssssssssssssssssss. Bezárult a kör A kup akkor bezárult. Bár megoldásról még nem be­szélhetünk, van remény, hogy nem állnak meg sem a sörgyár, sem a szesz­gyárak gépei. A hétmillió koronazár csak néhány na­pos haladék. A készleteket ezzel nem lehet föltölteni. A kamionokra is várni kell még, s ha ma délután vagy holnap délelőtt meg­érkeznek, szombat-vasár­nap is dolgozhatnak a Mát­­ravidéki Fémművekben, hogy hétfőn legyen a szesz­gyárban elegendő kupak. A kupakláncban vala­mennyi érintettnek — vál­lalatnak — elháríthatatlan nehézség okoz gondot. A sörért sorban állók, a na­pon várakozók azonban aligha méltányolják majd ezt... Horváth László

Next